-
Balatoni írótábort szerveztünk
Tavaly már voltam egy írótáborban, és akkor rájöttem, hogy mennyire lélekemelő dolog csupa olyan emberrel eltölteni egy hetet, akiknek mind ugyanaz a hobbija, mint nekem. Biztos voltam benne, hogy nem az volt életem utolsó tábora, de sokáig még nem tudtam, pontosan mikor lesz ilyen megint. Viszont jobban megismertem akkor néhány írópalántát (akikkel az Egyelőre Név Nélküli, privát írókört alkotjuk – igen, ez egy belsős poén volt), és idén velük elhatároztuk, hogy együtt megyünk táborozni. Csak mi és a laptopok, nem kell oktatás sem, csak az összeszokott kör, és mást sem csinálunk egy héten át, csak írunk. És akármilyen hihetetlen, ezt sikerült is tartanunk! 😀 Nagyon szerettem a tavalyi tábort, rengeteget…
-
Mit adott nekem az Aranymosás?
Szóval tegnap kiderült, hogy határozatlan időre felfüggesztik az Aranymosást. És ez bennem annyi érzést és gondolatot ébresztett, hogy úgy éreztem, muszáj lesz írnom róla. De ez most nem az a megszokott forma, ez nem egy összeszedett, tervezgetett cikk, hanem ami jön, mert tényleg annyira mélyen érintett ez a helyzet, hogy másként nem is lehetne. Akik hosszabb ideje olvasnak, biztosan tudják már, hogy az utóbbi években egyre több olyan dologban vettem részt, ami az Aranymosáshoz kötődött, elég csak a kurzusokra gondolni, amiket elvégeztem eddig, vagy a tavalyi egri írótáborra Varga Beával, ami az évem egyik fénypontja volt, és sosem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyi mindent tanultam ezekben a közösségekben, mennyi tudást…


