Ahogy 2022 végéhez közeledünk, és egyre többször jut eszembe, hogy számot vessek az idei évről, igazából napról napra csak tanácstalanabb vagyok. Nehéz szavakba foglalni ezt az időszakot. Nem is lehet röviden elintézni, és nem lehet bizonyos dolgok mellett szótlanul elmenni. Nem szoktam a világ dolgaira a blogomon vagy bárhol máshol reagálni, és most sem szeretnék…
Ez történt 2021-ben
2021 egy igazán eseménydús év volt, dacára annak, hogy a vírushelyzet miatt az ember távolságtartásra kényszerült másoktól. Voltak hullámvölgyek ebben az évben, nem is kicsik, de összességében szerencsésnek érzem magam, mert pozitív érzésekkel zárhatom az évet. 2021-et rögtön 10 nap karanténnal kezdtünk. Szerencsére a párom és én is enyhébb tünetekkel megúsztuk a vírust, bár a…
Beszéljünk a halogatásról… Mondjuk holnap?
Hogy halogató típus vagyok-e, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy ezt februárban választottuk a havi körblogolásunk, a Ceruzanyomok témájának. Én pedig március közepén hoztam létre egyáltalán egy új dokumentumot ennek a blogbejegyzésnek. Az igazság az, hogy először nagyon megörültem a témának, hiszen tudom magamról, hogy személyesen is igencsak érintett vagyok. Viszont ahogy le kellett…
Egy furcsa év összegzése, avagy ilyen volt 2020
2020 egy igencsak furcsa évnek bizonyult, és azt hiszem, nem is kell nagyon magyaráznom, hogy miért. 2019 végén úgy éreztem, hogy sikerült végre rendbe szednem magam, és hatalmas lelkesedéssel vágtam neki ennek az évnek, tele voltam tervekkel, regényt akartam írni, Camp NaNoWriMo-zni tavasszal és nyáron is, rengeteg novellával elkészülni… Aztán elkezdődött az év, és igazából…
A blokk, ami bennem van
A legutóbbi Ceruzanyomok körblogolás témái az írói blokkokról szólnak. Először arról, hogy mi okoz bennünk blokkot, másodszor pedig, hogy írás közben hogyan lendülünk túl a mélyponton. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy én ezt a két témát összevonom egy blogbejegyzésbe, mégpedig azért, mert nekem van egy olyan blokkom, amin nem tudok túljutni. Valahol azt remélem,…