Szóval tegnap kiderült, hogy határozatlan időre felfüggesztik az Aranymosást. És ez bennem annyi érzést és gondolatot ébresztett, hogy úgy éreztem, muszáj lesz írnom róla. De ez most nem az a megszokott forma, ez nem egy összeszedett, tervezgetett cikk, hanem ami jön, mert tényleg annyira mélyen érintett ez a helyzet, hogy másként nem is lehetne. Akik hosszabb ideje olvasnak, biztosan tudják már, hogy az utóbbi években egyre több olyan dologban vettem részt, ami az Aranymosáshoz kötődött, elég csak a kurzusokra gondolni, amiket elvégeztem eddig, vagy a tavalyi egri írótáborra Varga Beával, ami az évem egyik fénypontja volt, és sosem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyi mindent tanultam ezekben a közösségekben, mennyi tudást…