Tavaly már voltam egy írótáborban, és akkor rájöttem, hogy mennyire lélekemelő dolog csupa olyan emberrel eltölteni egy hetet, akiknek mind ugyanaz a hobbija, mint nekem. Biztos voltam benne, hogy nem az volt életem utolsó tábora, de sokáig még nem tudtam, pontosan mikor lesz ilyen megint. Viszont jobban megismertem akkor néhány írópalántát (akikkel az Egyelőre Név Nélküli, privát írókört alkotjuk – igen, ez egy belsős poén volt), és idén velük elhatároztuk, hogy együtt megyünk táborozni. Csak mi és a laptopok, nem kell oktatás sem, csak az összeszokott kör, és mást sem csinálunk egy héten át, csak írunk. És akármilyen hihetetlen, ezt sikerült is tartanunk! 😀 Nagyon szerettem a tavalyi tábort, rengeteget…