Túlzás nélkül mondhatom, hogy egy fantasztikus hét áll mögöttem. Eljutottam Egerbe, egy írótáborba!

Még a Covid előtt, a legutóbbi tábor idején játszottam el a gondolattal, hogy mennyire szívesen részt vennék egy ilyenen, de akkor még nem sikerült eljutnom. Most végre felnőtt, dolgozó nő vagyok, szóval úgy döntöttem, hogy ennyi jár nekem, és ha már tényleg ilyen komolyan veszem a hobbimat, akkor a kurzusok után a táborba is muszáj elmennem. És hogy mennyire jól tettem!

Indulás előtt Sümegi Emíliával töltöttem el egy kis időt, akivel néhány évvel korábban már találkoztam, de aztán hosszú ideig nem jött össze a személyes diskurzus. Rajta kívül néhányakat ismertem már a táborozók közül, például 5 évvel ezelőtt, a Margit-szigeten megrendezett találkozón már ott volt Tóth Eszter is, de azért kicsit félve indultam most el, mert néhányakat még név alapján ismertem, de a legtöbbeket úgy sem. Aztán persze kiderült, hogy felesleges volt aggódni, mert mindenki annyira kedves és nyitott volt, hogy bevallom, azért nem sikerült túl sok szöveget megírnom a tábor alatt, mert végigbeszélgettem az egészet.

Mindennap meghallgattunk egy előadást, én pedig nem győztem végigjegyzetelni az egészet, esténként pedig közös beszélgetéseket tartottunk, de napközben sem állt meg az élet: eleinte úgy terveztük, hogy a délután legyen az írásé, amikor vagy a kiadott feladatokon, vagy a saját történeteinken dolgozunk, és esküszöm, megpróbáltam, de nem sikerült. Annyi motiváló, inspiráló emberrel, érdekes személyiséggel voltam körülvéve, hogy mindenkinek ittam a szavait, még olyan témákat is meghallgattam, amikről amúgy azt hittem volna, hogy nem annyira érdekelnének. Az előadásokon és a beszélgetések során is nagyon sok dolgot tudtam a saját történetemre, stílusomra, problémáimra vagy írói utamra értelmezni, úgyhogy ötletekkel és lelkes írni akarással tértem haza.

Meg persze rengeteg élménnyel. 🙂 Eger egy nagyon szép város, bár csak töredékét volt alkalmam megcsodálni, de mindenképp szeretnék még oda visszamenni. Csatolok is a poszt aljára néhány fényképet, hogy egy kicsit átérezhetővé váljon. 🙂

Mindent összevetve, nagyon örülök, hogy eljuthattam erre a táborra. Elképesztő, hogy mennyire feltöltött, ráadásul megerősített abban, hogy miért akarok író lenni, és hogy jó úton járok, hogy el is érjem ezt a célomat. Úgyhogy megyek is vissza a regényem világába!