Tippek az írói válság leküzdésére

Az ihlet hiánya minden írónak ismerős: olykor csak néhány napig, máskor akár hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, mire sikerül kievickélni a válságos időszakból. Mindannyian ismerjük a legalapvetőbb tanácsokat az írói válság leküzdésére: olvass sokat, erőltesd egy kicsit az írást, vagy épp, hogy ne erőltesd, hanem csinálj valami teljesen mást. Ezek alapvetően mind hasznos tippek, és sokszor éppen elegek is ahhoz, hogy kizökkenjünk a letargiából és újból elkezdjünk írni, de van, amikor ennyi nem elég. Ilyenkor kell kipróbálni valami újat, ehhez adok most néhány tippet a saját tapasztalataim alapján. (Ebben a posztban az egyszerűség kedvéért tegyünk egyenlőségjelet az ihlethiány és az írói blokk közé. Rengeteg dolog okozhat elakadást, ennek az okaiba, fajtáiba nem szeretnék most belemenni, csak tippeket adok a problémán való túllendülésre.)

Az elmúlt években velem is többször előfordult, hogy hosszabb időre szüneteltettem az írást, jellemzően olyankor, amikor túl sűrű volt a mindennapi élet. Többnyire csak ki kellett várni, hogy nyugodtabbá váljanak a mindennapok és kevesebb legyen a teendő, de néha nem bizonyult elégnek a szimpla várakozás a múzsára. Mostanra van néhány bejáratott módszerem, amikről tudom, hogy biztosan segítenek visszaszerezni a kedvemet az íráshoz.

Mindenek előtt azonban az első és legfontosabb tanácsom:

Ne ostorozd magad az alkotói válság miatt!

Tudom, könnyű ezt mondani, hiszen annyi irányból érheti az embert a stressz! Ha még csak a fióknak írok, azon idegeskedhetek, hogy így sosem fogom tudni befejezni a történeteimet. Ha online publikálok vagy már megjelent a regényem, az olvasók várják a továbbiakat, vagy ha túl sok idő telik el az új megjelenések között, megfeledkeznek rólam. Vagy csak szimplán attól félek, hogy kiesek a gyakorlatból. Meg amúgy is, mi lesz, ha soha többé nem jön el az ihlet?!

Az ihleten való stresszelés egy öngerjesztő folyamat – segíteni nem fog, ha rágörcsölsz, ellenben annál nehezebb lesz kilábalni belőle. Próbálj meg semlegesen tekinteni erre az állapotra: most ez van, éppen nem írsz, de majd még úgyis fogsz, nem szűntél meg írónak lenni, és rosszabb író sem leszel tőle. Egyszerűen az élet folyton változó epizódok sora, és vannak részek, amik nem az alkotásról szólnak, legyenek ezek rövidebb vagy hosszabb periódusok. Olyan is lesz majd, amikor majd szétveti az elmédet a rengeteg ötlet, és nem győzöd leírni mindet.

És ha nem bírod kivárni, hogy elérkezzen ez a pillanat, íme azok a dolgok, amik nekem már sokszor segítettek kilábalni az ihlethiányból:

1. Inspirálódj abból, amit éppen átélsz!

Ha éppen nem sikerül kitalálnod valami újat, vagy úgy érzed, nem tudsz visszarázódni a már elkezdett történetedbe, semmi baj, tarts egy kis kitérőt, és írj arról, ami mostanában történt veled a való életben. Gondold át, van-e vagy volt-e a közelmúltban olyan dolog az életedben, ami annyira megfogott, hogy bele tudnád szőni egy történetbe.

Például elutaztál valahová, egy különleges helyre? Legyen ez a novellád helyszíne! Nem kell feltétlenül egy egzotikus országban gondolkodnod, éppen elég az is, ha magával ragadott a közeli erdőben tett séta hangulata, vagy egy kirándulás a szomszédos városban.

Részt vettél egy érdekes programon? A főszereplőd is vegyen részt egy hasonlón!

Hallottál egy érdekes eseményről? Valakivel a környezetedben, vagy éppen a hírekben történt valami, ami megragadta a figyelmedet? Variáld meg kissé, és történjen meg a te szereplőddel!

Van valami, ami foglalkoztat? Akár egy élethelyzet, egy probléma, egy gondolat? Írj arról! Nem muszáj mindent megmutatnod másoknak, de akár ez is segíthet abban, hogy felelevenítsd, miért is szeretsz annyira írni.

Ha úgy érzed, semmilyen ötletmorzsa nem képes egy komplett történetté növekedni, az se vegye el a kedved. Ha nem megy, nem kell rögtön megtervezni egy egész regényt egy nagyobb kihagyás után, gondolkodhatsz novellában is (akkor is, ha egyébként azokat nem szoktál írni). Sőt, írhatsz normális kezdés és befejezés nélkül egy céltalan jelenetet vagy gondolatfolyamot is. Nem az a lényeg ilyenkor, hogy a következő mesterművedet kezdd el írni, még csak az sem, hogy olyan iromány szülessen a tolladból, amit megmutathatsz az olvasóidnak. Az a fő, hogy kezdj el visszarázódni, hogy érezd az ihlet morzsáit magadban, és ezáltal szép lassan utat nyiss a továbbiaknak.

2. Beszélgess másokkal az írásról!

Az írás egy magányos hobbi, ugye?

Dehogyis!

A legtöbb író szeret barátkozni, és még jobban szeretünk a közös hobbinkról/munkánkról beszélgetni. A közösségi oldalaknak hála ma már online is könnyű hasonló érdeklődésű embereket találni, akár az is kiderülhet, hogy ugyanazon a településen éltetek egész életetekben egy másik íróval, vagy összebarátkozhatsz olyanokkal, akik az ország másik végében laknak. Ha teheted, járj el könyves vagy íróknak szóló eseményekre, találkozókra, ismerj meg új nézőpontokat is! Engem például mindig lelkesít, ha írók közé csöppenek, utána ellenállhatatlan vágyat érzek az írásra, egyszerűen inspirál a hasonló érdeklődésű emberek társasága.

Az írótársakkal kibeszélheted az írás közben akadt problémáidat, tanácsot adhatnak az elakadások feloldására. Néha előfordul, hogy az ember annyira elmerült már a saját történetében, hogy nem látja a fától az erdőt, és egy külső nézőpont segít rávilágítani arra a megoldásra, ami mindvégig az orra előtt volt. Ha úgy érzed, magad alatt vagy, elhagyott a lendület, más írók bátoríthatnak, hogy sose add fel. Ha kaptál egy negatív véleményt, amiről nem tudod eldönteni, hogy jogos-e vagy a rosszindulat szülte, az írótársakkal együtt rájöhettek. Ezeken kívül egymás sikereiért lelkesedni is felemelő élmény, ami téged is felvillanyozhat.

Akár közösen is írhattok! Lehet ez szó szerinti közös írás, vannak, akik együtt írnak történetet, mások beülnek egy kávézóba, hogy egy időben és helyen dolgozzon mindenki a saját kéziratán. Vannak online csoportok, ahová meghatározott időben összegyűlnek az írók, és egyszerre írnak, aztán megbeszélik a tapasztalataikat, a haladásukat. Az író ismerőseiddel akár meghatározhattok egy közös témát, amire a megadott határidőig mindenki írni fog valamit. A lehetőségek szinte végtelenek – a lényeg az, hogy ha egyedül nem megy, tedd közösségi élménnyé az írást! És ne félj segítséget kérni, ha úgy érzed, elakadtál, hiszen mindannyiunknak van legalább egy jó tippje ahhoz, hogy legyőzzük az alkotói válságot.

3. Olvasd el újra a korábbi írásaidat!

Meríts erőt a régebbi alkotásaidból! Ehhez tapasztalataim szerint érdemes nem túl régi írásokat elővenni. A cél most nem az, hogy megfigyeljük, mennyit fejlődtünk a legelső, általános iskolában lekörmölt meséink óta (bár ez is lehet motiváló), hanem az, hogy felidézzünk azt az erőteljes lelkesedést, amit valamelyik történet váltott ki belőlünk.

Mindenkinek vannak olyan történetei, amik nem hagyták aludni, aminek az írását alig lehetett félbehagyni, ami miatt annyiszor eljött az a bizonyos flow élmény, amikor semmi más nem számított, csak az írás. Legtöbbször ennek az érzésnek az emléke megmarad bennünk, de kell valami, ami ezt előhívja, és bizony ez sokszor magában a szövegben van elrejtve.

Vegyél elő egy olyan történetet, amit nagyon szerettél írni! Az sem baj, ha nincs befejezve, vagy éppen ez az a történet, aminek a közepén most megakadtál. Kezdd el olvasni az elejétől, próbálj meg úgy hozzáállni, mint bármelyik olvasmányodhoz, és hagyd, hogy magába szívjon az élmény. Bennem ettől fel szokott támadni az a zsibongás, amit írás közben is éreztem, és könnyen azon kapom magam, hogy márpedig írni akarok megint, hogy ugyanezt átéljem, és az agy furcsán működik, ilyenkor viszonylag hamar meg is szoktak érkezni az új ötletek (főleg, ha félkész művet olvasok, a szakadáshoz érve szinte biztos, hogy égni fognak az ujjaim a folytatásért).

Fontos, hogy olvasás közben próbáld meg kikapcsolni a saját belső kritikusodat, itt ugyanis most nem az a lényeg, hogy javítsd a szöveget. Csak add át magad az emléknek, hogy milyen jó érzés is volt megírni azt a történetet.

4. Tedd magad próbára!

Néha csak annyi kell a lendület visszaszerzéséhez, hogy egy kis plusz izgalmat csempésszünk a monotonná váló helyzetekbe. Például versenyekkel!

Nézz szét az éppen futó irodalmi pályázatok között, és ha találsz egy olyat, aminek érdekes a témája, próbálj meg írni rá valamit. Ha úgy érzed, a kihagyás miatt nehezen megy az alkotás, esetleg nem olyan az eredmény, mint vártad, bármikor dönthetsz úgy, hogy mégsem küldöd be, de hátha a kívülről jövő feladat lesz az, ami újraindítja a kreativitásodat.

Ha tagja vagy egy írói csoportnak, vagy vannak író barátaid, rendezzetek saját, tét nélküli versenyt! Ahogy a második pontban is írtam, kitalálhattok egy közös témát, amire mindenki megírja a saját verzióját. Ismerek olyan közösségeket, aminek a tagjai időnként úgynevezett sprinteket tartanak: ilyenkor összegyűlnek online vagy élőben, és egy meghatározott ideig (pl. 10 percig) mindenki ír valamit (az aktuális kéziratát, gyakorlásként egy jelenetet, cikket stb.), és amikor lejárt az idő, összehasonlítják, ki mennyit írt, általában szószám alapján. Ez egy ártatlan verseny, mégis ad egy kis adrenalinlöketet, anélkül, hogy bárki is vesztesnek érezhetné magát. Hiszen ha már írtál valamennyit, mindenképpen nyertél te is.

Ha nem találsz a pályázatok között neked valót vagy úgy érzed, a közösség ereje most nem segít, kereshetsz a neten is ötletmorzsákat. Ezeket angolul „writing prompts” néven találod meg (igen, sajnos szükséges hozzájuk egy kis angoltudás vagy a fordító használata), vannak külön ennek szentelt honlapok, közösségi média profilok, mobilapplikációk, fórumok, szóval a lehetőségek tárháza szinte végtelen. A promptok többnyire rövid, szöveges ihletadók, amik felvázolnak egy érdekes helyzetet, egy konfliktus magját, egy különleges világépítési elemet stb., amiből az írók a saját ízlésükre szabva találhatnak ki történetötleteket. (Ha ismertek magyar nyelven elérhető promptokat, osszátok meg velem is!) Ne félj ezeket használni, ez nem csalás, nem másolás, inkább tekints erre is egy kreatív feladatként. A lényeg az, hogy találj rá valamire, ami elindítja benned a kreatív folyamatokat.

Ezek azok a módszerek, amelyek nekem általában segítenek túllendülni az íráshoz kapcsolódó válságon, az ihlethiányos időszakokon. Néha persze mindez nem elég, és tényleg csak az segít, ha pihenteted az írást, és egyszer csak ismét homlokon fog csókolni a múzsa, talán éppen akkor, amikor a legkevésbé sem számítasz rá. Azt se felejtsük el, hogy mindannyian máshogy működünk, ami a legtöbb embernek beválik, az közel sem biztos, hogy neked is működni fog. Az írás egy önismereti folyamat is: ahogy telnek az évek, megtanulod, te magad hogyan tudsz legkönnyebben túllendülni a válságon, mikor kell kissé erőltetned az írást, vagy mikor hatékonyabb, ha pihenteted kissé az alkotást, és egy másik hobbiddal foglalkozol. Egy a lényeg, hogy sose érezd magad rosszul amiatt, mert ideiglenesen nem úgy sikerülnek az írásaid, mint szeretnéd, vagy nincs kedved foglalkozni velük.

Van olyan módszer, ami nincs a listán, de neked már bevált a blokk kezelésére? Oszd meg velem, szedjünk össze minél több lehetséges megoldást!