Igazán szeretem a kérdőíveket, de sajnos a legtöbb vagy abszolút nem vág a blog témájába, vagy egészen semmitmondónak tartom. Nem szeretem például azokat, amik csupa jelentéktelen személyes információra kérdeznek rá, és habár a könyves témájúak tetszenek, egyrészt nem szeretném az olvasási élményeimmel teledobálni a blogot, másrészt sajnos nem áll módomban annyit olvasni az egyetem mellett, amennyit szeretnék.

Szóval ha jó kérdőívet akarok, akkor azt saját magamnak kell összeraknom, erre már rájöttem. Legutóbb ilyen az Írók kérdőíve volt, amit aztán elég sokan továbbvittek, szóval a mostaninak a kérdéseit is megtaláljátok kigyűjtve a bejegyzés végén.

 

Magáról a blogolásról ritkán esik szó, éppen ezért szerettem volna most erről mesélni, és persze másokat is hallgatni. Mindig különös kíváncsisággal falom azokat a sorokat, amikben valaki a netes publikáláshoz fűződő viszonyáról és emlékeiről ír, teljesen függetlenül a blogjának témájáról. Éppen ezért igyekeztem úgy összeállítani a kérdéseket, hogy azok ne csak történetes, novellás vagy más írókkal kapcsolatos témájú blogokhoz illjenek, hanem tényleg bármilyenhez. A kérdések tehát nem magához az íráshoz, mint hobbihoz kapcsolódnak, hanem tisztán a blogoláshoz, mint megosztási formához. Persze aki még kitölti, annak szíve joga, hogyan értelmezi. 🙂

1. Hány éve blogolsz?

Az első G-Portálos oldalamat kb. 10-11 évesen nyitottam. Akkor még SMS-sel kellett érte fizetni, én pedig kikönyörögtem apukámnak, hogy fizessen ki nekem egyet. Utána azon osztottam meg a romantikus Tokio Hotel fanfictionjeimet (nos, ez már akkor sem volt menő), amit a kutya sem olvasott. Utána nagyjából 12 évesen kezdtem el írni az első tényleges blogomat a blogol.hu-n, szóval olyan 9 évvel ezelőtt.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Nem rémlik, hogy egy-két hónapnál több időt töltöttem volna azóta blog nélkül.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Nem, elég sok nevet kipróbáltam. A legelső G-Portálosra nem emlékszem, a blogol.hu-n pedig először Bluu voltam, majd több párhetes-hónapos huzavona is volt különböző nevekkel, aztán lettem Daichi a Japán-mániás korszakomban, végül Daremo. Utána a blogol.hu romjait hátrahagyva egy darabig tevékenykedtem megint a G-Portálon, voltam Camilla, Inana, de aztán mindig győzött a Daremo. Nagyon rám ragadt, igazán a sajátomnak érzem. Bevallom, elég sokat szoktam „magamban magamhoz beszélni” (mert végül is ki legyen az ember legjobb barátja, ha nem önmaga?), például válsághelyzeteket megoldani mindig belső kommunikációval szoktam, és bevallom őszintén, Daremonak szólítom magam.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Nem, ez ugye már az előzőekből is kitalálható volt. 🙂 De szeretnék most már itt megállapodni, Daremo maradni, és azt hiszem, eleget felépítettem már ahhoz, hogy ne akarjak innen megpattanni.

5. Változott az évek során a blogod témája?

A kezdeti bénácska Tokio Hotel fanficem után a mindennapjaimról, a gondolataimról blogoltam, nagy ritkán megosztottam az akkoriban születő novelláimat és regényeimet is. Utána sajnos megtapasztaltam, hogy nem mindig jól sül el, ha az ember szó szerint minden gondját-baját kiteregeti a neten, és azóta eléggé megcsappant a személyes bejegyzések száma. Egyszerűen már nem szeretek konkrétan az életemről írni, megtartom magamnak.

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Azt hiszem, 12 éves lehettem, mikor saját számítógépet kaptam a szobámba. Egyszerűen látták a szüleim, hogy nagyon beszippantott a világa, és nem használom hülyeségekre a netet, korábban ugyanis folyton a nappali közepén lévő közös gépen pötyögtem a történeteimet. Az viszont piszkosul zavart, ha írás közben ott ténferegtek körülöttem a többiek (ma sem nagyon megy ez társaságban), ezért éreztem úgy, hogy szükségem van egy saját gépre. Néhány évvel később váltottam laptopra, mindig ezen írok. Telefonon nem szeretem a blogomat vagy az írásaimat bizergálni (szerintem úgy nem lehet írni, ezért nem ezt a szót használtam rá :D), viszont ötleteket, vázlatokat novellákhoz és blogbejegyzésekhez is a kis füzetembe írom vagy a telefonom jegyzeteibe pötyögök be pár kulcsszót.

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Van egy-kettő talán, akik még hébe-hóba követnek, de sajnos a társaság magja egy idő után mindig kicserélődik. Még a blogol.hu-n volt egy kisebb, összetartó bandánk, akikkel képesek voltunk órákig a kommentszekcióban hülyéskedni, és olyan bennfentes vicceink születtek, hogy a mai napig elég lenne a chaten bepötyögnöm, hogy kozmokürt, és mind belehalunk a röhögésbe.

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Igen, többekkel is. Aki most talán ismertebb, az pl. Papp W. Fruzsi (majd rugdosom kicsit, hogy írjon már gyakrabban), vele is tavaly találkoztunk. Az a baj, hogy itt, Baján alig vannak bloggerek, akik hasonló témában írnak, mint én (vagy csak nem találom meg őket, szóval ha Baja környéki írópalánta vagy, sikíts, légyszi!), úgyhogy minden személyes találkozóért át kell utaznom a fél országot.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Igazából még mindig ott tartok, hogy annyira kevesen blogolnak az ismerőseim közül, hogy ha szóba kerül a dolog, elcsodálkoznak, és legtöbben szerencsére izgatottan érdeklődni kezdenek. Én pedig igyekszem lelkesen mesélni és magyarázni, hogy milyen is ez.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás terén?

Talán könnyebben merem leírni és felvállalni a véleményemet, és ez egy ideje megmutatkozik azért a való életben is. Emellett egyre több olvasót tudok elérni, szóval szerintem önmagam reklámozásában is fejlődtem. Ráadásul azért már egy többnyire rendszeres írásra is rászoktatott, bár ezen van még mit javítani.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Amióta lépten-nyomon hangoztatom (izé, felvállalom), hogy blogolok és én vagyok Daremo, azóta elég sok kedvező eset történt. Például fél évig én vezettem az egyetemi karom HÖK oldalát a Facebookon (arra hivatkozva ajánlotta fel a pozíciót az elnök, hogy tudja, hogy vezetek már másik FB oldalt is), anno a középiskolás drámatanárom ezért ajánlotta az első olyan pályázatot, ami miatt megjelent egy novellám nyomtatásban, idén pedig kétszer is felolvashattam a novelláimból itthon, a faluban.

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Ma már nem teregetném ki a szennyest a neten, mint régen, a blogol.hu-n. Sok kellemetlenségem adódott amiatt, hogy nem tudtam lakatot tenni a számra, és mindent kiírtam. Ma meg már pont az ellenkezője jellemző, egyáltalán nem írok szívesen arról, hogy mi történik a monitor mögött, ami nem íráshoz köthető.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

A korábbiaknál biztosan azt emelném ki, hogy már nem szívesen írnék túlzottan személyes dolgokról. A mostaninál a hozzáállásom fejlődött sokat, most már igyekszem mindig mindent a lehető legkevésbé bántó/bicskanyitogató módon megfogalmazni. Régen még szívesebben részt vettem blogos vitákon is, meg előszeretettel írtam is róluk, mostanra jobban szeretek békében élni, és ennek csak az egyik magyarázata az, hogy felnőttebbnek érzem magam sok tinihisztinél. A másik az, hogy nincs időm ilyen butaságokkal foglalkozni, mint hogy más bloggerek mit gondolnak ilyen-olyan írós témákról (pl. mostanában az Aranymosásról, amiről nyílt titok, hogy én is szeretnék rá jelentkezni pár éven belül), tehát nincs rá időm, és nem is engedhetem meg magamnak azt a feszültséget, amit egy ilyen vitaállapot jelent. Kicsit konkrétabb megbánás, hogy ma már nem úgy nevezném el a „10 idegesítő bloggerszokás” c. cikksorozatomat, hogy idegesítő, mert azóta azért próbálom a nekem nemtetsző vagy túlontúl amatőrnek tartott dolgokat is úgy leírni, hogy amiatt egy érintett ne érezze rosszul magát, hanem inspiráljam a fejlődésre.

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?

Azt hiszem, a legelső, amit erre a blogra írtam (itt el tudod olvasni). Nem is azért, mert akkora életbölcsességeket tartalmazna, szimplán csak jó érzés tudni, hogy már két-három év alatt is mekkora utat bejártam, és jó érzéssel tölt el, hogy a jövőben is így haladhatok a céljaim felé.

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Igazából többféleképpen is szerencsésnek mondhatom magam, mert szoktak érkezni olyan vélemények, amik elősegítik a fejlődésemet (és ez mindenképp jó nekem), és ezek többnyire tényleg intelligens, segítőkész emberektől érkeznek normális köntösbe bújtatva (akié meg nem ilyen, hanem kötekedni jön, azzal mit kezdjek? 🙂 ). Azt mondjuk nem igazán szeretem, ha lényegesen bele akarnak szólni a blogom vezetésébe vagy az egyik írásomba, én nem vagyok az a fajta szerző, aki majd megszavaztatja, hogy mi történjen a történetében.

Kicsit csalok, mert most kifejezetten a történettel kapcsolatos kritikát említek. Még a G-Portálos időszakban gyakran szerveztünk egymás (bloggerek) között amatőr versenyeket, egy ilyenen kaptam meg az akkori regényem első fejezetére, hogy borzalmas, gyerekes, kukába való. Így belegondolva, lehet, hogy itt gyökerezik az önbizalomhiányom is. 😀 Igazából akkor kezdett el érlelődni bennem, hogy többre vágyom, mint névtelen kis hobbibloggerként ténykedni a net egy eldugott sarkában, és ha ezt akarom elérni, akkor azért komolyabban tennem kell.

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?

Évek óta nem bírom ki blog nélkül, meg itt legalább kiélhetem a beteges kényszeremet a véleményem kinyilvánítására, szóval szerintem jó pár évig maradok még. Remélhetőleg most már Daremo-ként véglegesen.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Azt hiszem, azt az emberek látják már, hogy alapvetően egy jószándékú, szorgalmas, lelkiismeretes egyén vagyok, aki már-már egészségtelenül precíz, az írásaimat illetően. Igazából a blogon sosem szeretném magam túlságosan kiadni, például sosem fogok a rosszabb napjaimról írni, nem azért, mert titkolnám, hogy én is lehetek mélyponton, hanem mert nem szeretném, ha idegenek a gyengeségeimet is látnák. Privátban viszont sokkal barátkozóbb vagyok, bár ott is értek már elég kellemetlen atrocitások. Volt például egy srác, aki Ask.fm-ről írt rám, mert érdekelte a hobbim. Elég fura fazon volt, és rögtön nagyon személyeskedni szeretett volna, már ami a beszédtémákat illeti, és nem tetszett neki, hogy én nem ugyanígy viszonyulok hozzá. Végül, hogy is mondjam, felidegesítette ezen saját magát, és prostituáltnak szólított, elég érzékletesen körbeírva. Persze idióta emberek mindig is voltak.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!

A blog nekem igazából nem több mint egy csatorna, hogy megosszam az emberekkel az írásaimat és a gondolataimat. Én ezt a módszert találtam a mai modern világban a legmegfelelőbbnek arra, hogy egy magamfajta névtelen amatőr író egy kis nevet szerezzen magának.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Szerintem az egyedi a blogomban, hogy lerí róla, hogy én nem csak hobbiból szeretnék írni, és hogy a blogot is tulajdonképpen felhasználom annak érdekében, hogy minél közelebb kerülhessek a célomhoz, és kiadott kötetes szerző legyek. Persze, ezt sok írópalánta elmondhatja magáról, de én ezt igyekszem folyamatosan tudatosítani magamban és az olvasóimban is, és szerencsére már kaptam vissza olyan véleményt, hogy ez igenis meglátszik a soraimban, ennél többet pedig nem is kívánhatnék.

 

Néhány kérdésem még engem is megizzasztott, de attól még remélem, hogy többen is kedvet kaptok ehhez a kérdőívhez, higgyétek el nekem, igazán kellemes időtöltés számba venni a blogolós múltat.
Íme a kérdések (kitöltésnél nem kötelező, de nagyon megköszönöm, ha odalinkeled a blogomat):

1. Hány éve blogolsz?
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
5. Változott az évek során a blogod témája?
6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Kommentbe pedig kérem a linkeket, ha kitöltöttétek ti is a kérdőívet, kíváncsi vagyok mindenki válaszaira! Ha úgy érzed, nem tudnád mindet megválaszolni, vagy nincs most épp olyan blogod, ahová kitehetnéd, akkor nyugodtan válaszolgass kommentformában is! 🙂