[Erős volt a kísértés, hogy a címben inkább írópalántaként hivatkozzak magamra, de:

1. Nem hangzott olyan jól 😀
2. Író az, aki ír, nem? Akkor író vagyok.]

A boltban: MEGTALÁLTAM. Ez a tökéletes füzet. A borítója szép, a dizájnja hibátlan, a vonalak pont jó távolságra vannak egymástól, alig várom, hogy a tökéletes szavakat körmöljem rajtuk!
Otthon: Nos, egyértelmű, hogy ez a füzet túl jó ahhoz, hogy tényleg írjak bele.
[Lehet, hogy a fordítás nem minden pontjában hibátlan, de a lényeg benne van. :D]

A füzeteimmel kapcsolatban mindig úgy voltam, mint ahogyan a mellékelt ábra is mutatja. Muszáj külön füzetet vennem regényenként, aztán a novellák tervezéséhez is, de ott meg zavar, hogy ha egyszerre több ötletet is le akarok írni, akkor nem tudom, mennyi helyet hagyjak az elsőnek, hiszen mi van, ha kevés lesz az oldal, akkor a másodikat átugorva kell folytatnom, ha meg túl sok, akkor közé már úgysem fog férni egy harmadik, akkor elpazaroltam egy csomó helyet?? Ráadásul nem jegyzetelhetek ugyanabba a blogom bejegyzéseiről, meg kell valami, amibe az itthoni dolgokat írom, és mi van, ha elutazom továbbképzésre, hát annak a tananyagát hová fogom leírni?
Igen, a füzeteim kezelésébe a kelleténél sokkal több gondolatot és stresszt áldozom. Hogy ez probléma-e, azt mindenki döntse el maga.

Hogy hány füzetet halmoztam fel az évek alatt? Biztosra nem tudom megmondani, mert bár nem dobtam ki soha egyet sem, költözésnél nem hoztam mindet magammal. Összeszedtem a házban található összes olyan füzetet, ami teljesen üres vagy maximum az egyharmadát írtam tele.

Nagyon kevés füzetet írtam tele az életem során. Legutoljára szerintem 15 éves koromban sikerült teleírni, mert akkor még nem volt számítógépem, és a regényeimet is füzetekbe írtam, viszont azóta, hogy saját gépem van, a művek nyilván gépelve születnek. Viszont a jegyzetelést, tervezést még mindig kézírással csinálom, egyszerűen így esik jól ötletelni, sokkal jobban forog az agyam egy kiforratlan sztori vagy egy bejegyzés kidolgozása körül, ha nem gépelni kell.
De már van egy hatalmas dobozom félig teleírt füzetekkel is, és azért lássuk be, ez hosszútávon helykitöltés szempontjából is tarthatatlan, hát még milyen ára van egy-egy különlegesebb füzetnek… De ha legalább mindet teleírnám! Akkor félig-meddig olyan érzetem lenne, hogy megéri. Persze ez esetben is problémás lenne az a késztetésem, hogy minden témának külön füzetet nyissak, lássuk be, icipicit sem praktikus. (Bár tény, hogy a bullet journal gondolatát még nem tudtam teljesen elengedni, azokból teleírtam párat, de mivel nem klasszikus írás, ezért nem számoltam bele.)
Lényeg a lényeg, hosszú felvezető után, hogy megtaláltam a tökéletes füzetpótlékot egy tablet képében.
Ez most nem reklám egyébként, de tényleg annyira szeretem, és olyan szinten változtatta meg a jegyzetelési szokásaimat, hogy már régóta érzem, hogy muszáj írnom róla. Mondhatni, a laptopom mellett ez a legfőbb „munkaeszközöm”, ha írásról és blogolásról van szó, és ha a közeljövőben véletlenül megjelenne a Scrivener Androidra is, akkor a laptopomat sem nagyon kapcsolnám be.

Mik azok a tényezők, amelyek miatt ennyire imádom a tabletemet egy füzettel szemben?

1. Az S Pen és a Samsung Notes
   Ehhez a tablethez (és még többféle Samsunghoz is) jár egy úgynevezett S Pen, azaz egy toll, amivel ugyanúgy tudsz írni a kijelzőn, mint egy papírra ceruzával. Nagyon kényelmes a fogása, tökéletesen, késés nélkül követi le a kézírásomat (ha nagyobb kiterjedésű dolgot rajzolok extrém sebességgel, akkor egy rövid késleltetés előfordul, de nálam ez nagyon ritka), és nagyjából olyan érzete van a folyamatnak, mintha papírra írnék.
   A Samsung Notes pedig a Samsung saját jegyzetelős alkalmazása, amit tulajdonképpen direkt ehhez az S Penhez terveztek. Mappákba rendezheted a jegyzeteidet, mindegyik dokumentumnak beállíthatsz saját hátteret vagy a meglévők közül egyet (én pl. pontozott vagy négyzetrácsos lapot szoktam használni), importálhatsz PDF-et, amire szintén rajzolhatsz/jegyzetelhetsz. Többféle ceruza- és szövegkiemelőstílust használhatsz, akármilyen színben, és amit egyszer leírtál, azt természetesen ki is radírozhatod. Képeket, hangfájlokat is hozzáadhatsz a jegyzethez, és nemcsak kézírással, de szimpla gépeléssel is írhatsz. Sőt, olyan funkciója is van az alkalmazásnak, hogy az általad tollal, kézírással beírt szöveget átalakítja gépelt betűkké – kipróbáltam, és az én kézírásomat elég jól felismerte, de nem szoktam használni.
2. Nem túl nagy, de nem is túl kicsi (még)
   A tablet nagyjából egy A5-ös füzetlap méretének felel meg, ez volt az egyik indok, ami döntő volt a vásárláskor. Belefér kb. mindegyik táskámba (bár hozzáteszem, hogy én mindig annyi dolgot cipelek magammal, hogy nem használok apró táskákat), és elég nagy felület ahhoz, hogy jelentősebb mennyiségű szöveget írj egy oldalra. Mostanában azért elgondolkodtam rajta, hogy egy kicsivel nagyobb is tetszene, de még félek, hogy az meg használat közben mégis túl nagynak bizonyulna… (Kedves Samsung, nagyon szívesen elfogadok a promóért egy S8+ tabletet is. :D)
3. Minden más
   Igazából ezen nézek Netflixet, Youtube-videókat, többnyire a tableten használom a Canvát, amivel a posztokhoz szerkesztem meg a képeket, ezen jegyzetelek előadásokon, van hozzá egy Bluetooth-billentyűzetem, amivel gépelni tudok…
   Van a tableten egy Samsung Dex nevű funkció is, ez pedig bekapcsolás után átvált egy olyan nézetre, mintha asztali gép lenne a tablet. Ezért mondom, hogy ha egyszer lesz androidos Scrivener, akkor nekem nem lesz szükségem laptopra.

Jelenleg kb. 110 db jegyzetem van a Notes-ban. Van havonta egy naptáram/tervezőm (bár ezen az egyen, mint írtam, erősen gondolkodom, hogy visszatérek egy füzet alapú bullet journalhoz, de akkor az félévente egy darab, vállalható mennyiség), külön mappában a számtalan jegyzetem a regényeimhez, a novelláimhoz, a random ötletekhez, az íróiskolai jegyzetekhez, a blogom és az FB oldalam vezetéséhez… És még sorolhatnám. Ezekhez mind legalább témánként egy külön füzetet vezetnék, ha nem lenne ez a tablet. És nincs olyan, hogy nincs nálam, ezért füzet helyett egy cetlire körmölök, amit aztán elhagyok, hanem minden egy helyen, téma szerint rendszerezve található.

Szóval ez az én munkaeszközöm. 🙂