Tartalom: Kata számtalan tönkrement párkapcsolat után rájött: őt pontosan egy évig és nyolc hónapig képesek szeretni a férfiak.
Megírás ideje: 2017. augusztus
Figyelmeztetések: nincs
Terjedelem: 1100 szó

 

Egy év és nyolc hónap – néhány nap különbséggel ugyan, de ennyi ideig bírta ki Katával az összes férfi. A legelső kapcsolata végén, tizenhét évesen még nem gyanakodott, csak óceánnyi könnye hullajtásával gyászolta tinédzserkori szerelmét, amiről még gyermetegen azt hitte, örökké fog tartani. Második alkalommal már körültekintően választotta meg társát, egy érett, biztos anyagi háttérrel bíró férfivel élt együtt. Mikor egy év és nyolc hónap után zajos ajtócsapkodások kíséretében Kata az utcán találta magát, csupán a sors gúnyos fintorának tudta be, hogy ez a kapcsolata is ugyanannyi ideig tartott, mint az előző.

Harmadik alkalommal már nem bízta a véletlenre a párválasztást, a gyermekkora óta hű barátként mellette álló férfi karjába hullott. A kapcsolat legvégén kezdett el gyanakodni, és mikor már a negyedik férfi is egy év és nyolc hónap után kérte vissza tőle az eljegyzési gyűrűt, már egyáltalán nem kételkedett.

Kata bölcsen levonta a következtetést: őt pontosan egy évig és nyolc hónapig lehet szeretni. Ebben teljesen biztos volt huszonnyolc éves korára, ő ugyanis még egyik kapcsolatában sem vette magára a szakító szerepét. Csak hagyta, hogy megtörténjen, aminek történnie kellett, és az ötödik párkapcsolatát már tudatosan szervezte át másfél év után. Addigra már a férfinál lakott: Andris jól szituált, szorgos, anyagilag stabilan álló, harminc éves férfi volt egy kényelmes lakótelepi lakással.

És másfél év után bejelentette, hogy gyereket akar.

Éppen egy flancos étteremben ültek a belváros szívében, a folyóparton. A teraszon foglaltak helyet, éppen csak kihozta a pincér az ételeiket, és Kata bizony megivott már pár kortyot még korgó gyomorral az édes zamatú borból. Akkor történt, hogy Andris, aki egész nap furcsán lelkes volt, még ágyba is vitte szerelmének a reggelit, fontoskodva előre hajolt a székében, és egyenesen Katára nézve mondani kezdte:

– Gyereket akarok. Tőled. Csináljunk kisbabát.

Kata éppen a szájához emelte a borospoharat, de erre csak kuncogva beleprüszkölt az italba.

– Gyereket? – kérdezett vissza, miközben próbálta uralni a szája sarkában megbúvó mosolyt.

– Igen, persze – bólogatott Andris. – Együtt lakunk már egy ideje, téged visszavárnának a munkahelyeden is, én meg keresek annyit, hogy amíg a kölyök óvodába nem megy, eltartsalak titeket… – És Andris csak mondta és mondta, mint aki már hetek óta arra készült, hogy felsorolja ezernyi érvét a gyermekvállalás időszerűsége mellett. Kata lopva félrepillantott. A vizet nézte, a lassan hömpölygő hullámokat, a parton kikötve ringatózó, magányos csónakot. Elképzelte, milyen lenne elevezni messze, de ahogy a távolba pillantott, a folyó vize felett messziről jövő, sűrű, sötét fellegeket pillantott meg. Közeledik a vihar. Kata mélyet lélegzett a folyópart felől szálló, algás szagú levegőből, és visszafordult Andrishoz. A férfi befejezte terjengős beszédét, és most várakozva, izgatottságtól csillogó tekintettel nézett Katára.

– Aha, gyerek… Persze… Majd megy oviba…

A gondolatai azonban már sebesen cikáztak. Még körülbelül két hónapig tart majd a kapcsolatuk. Addig nem szabad teherbe esnie.

Idegesen dobolt ujjaival a fehér abroszon, és ezt Andris is észrevette.

– Te… Nem akarod?

Kata a fejét rázta. Még két hónapig úgyis együtt lesznek, miért kellene már most elrontania a hangulatot?

– De. Persze, akarok. Csak meglepődtem – vágta ki magát. Hátradőlt a székében, ismét kezébe vette a borospoharát, és felszegett állal nagyokat kortyolt belőle.

– Hogyhogy meglepődtél? – hallotta Andrist. – Figyeltem, ma sem vetted be a gyógyszeredet…

Kata éles koppanással tette le a talpaspoharat az asztalra. Andris a kezére és az üvegre meredt, néhány pillanatig egyikük sem szólalt meg, közben Kata fejében lázasan cikáztak a gondolatok.

Nem hitte volna, hogy Andris észreveszi, hogy abbahagyja a fogamzásgátló tabletta szedését. A férfi korábban sosem ellenőrizte, csak feltétel nélkül megbízott benne.

Kata állta a férfi fürkésző tekintetét. Mégis hogyan mondhatná meg, hogy azért tervezett leállni a gyógyszerrel, mert úgyis szakítanak pár hét múlva? A szakítás előtt pedig törvényszerűen kevesebb lesz a szex. Felesleges belekezdeni a drága gyógyszer még egy havi szedésébe.

– Azt hittem – szólalt meg tétován Andris –, hogy meg akarsz lepni.

Kata türelmetlenül csettintett egyet a nyelvével, és megint a vizet bámulta. Egyre közelebb értek a viharfelhők: lehűlt a levegő, és egyre kevésbé látszódott a vízen hánykolódó csónak. A szél fagyos ujjaival belekapott Kata bortól forrongó nyakába. Ő pedig ez egyszer nem tudott megálljt parancsolni a nyelvének.

– Ilyen felelőtlennek tartasz?

– Tessék?

Kata visszafordult Andris felé, aki éppen a szájához emelte a villáját. Lassan rágta a tésztát, és csámcsogott is. Kata az ütemesen mozgó állkapcsot nézte, nem tudta levenni róla a tekintetét, pedig máris kezdett émelyegni a hangtól.

– Azt gondolod, hogy olyan felelőtlen vagyok, hogy a megkérdezésed nélkül megpróbálok teherbe esni?

Andris nagyot nyögve nyelte le a falatot.

– Azt gondoltam, hogy már te is érzed, hogy itt az ideje. És milyen jó meglepetés lett volna… De aztán azt is gondoltam, hogy mégiscsak szólok, hogy támogatlak ebben…

Kata felpattant, és udvarias mosolyt erőltetve az arcára elnézést kért, hogy kimenjen a mosdóba. Útközben majdnem fellökte a pezsgőt és poharakat cipelő pincért, de nem szólt hozzá. A mellékhelyiségbe érve megállt, hátát az ajtónak támasztotta, és mélyeket lélegzett.

Amióta néhány héttel korábban a naptárát nézegetve tudatosult benne, hogy nemsokára elérkezik a határ – az egy év és nyolc hónap –, egyre kevésbé tudta komolyan venni Andrist. Az ölelését. A csókjait. A kedvességét. A jövőt illető lelkesedését.

Kata remegő lábakkal azon gondolkodott, mi értelme van bármelyik párkapcsolatnak, ha meghatározott időn belül úgyis vége lesz. Egy év és nyolc hónap, átlagban: néha pár nappal rövidebb, máskor pár héttel hosszabb. De ennyi, nem több. Hamis illúziók tömkelege, amiket ő maga épített fel gondosan a partnereiben.

Főleg Andrisban. Szándékosan.

A tükör előtt rendbe szedte tincseit és az izzadságtól megfolyt sminkjét, majd elindult vissza az asztalukhoz. Andris már várta. Meg a pincér a pezsgővel.

Andris viharban is csillogó tekintetét látva Kata magában elkáromkodta magát. A férfi nem szólt, csak felkelt az asztaltól, a zsebébe nyúlt, és rogyasztani kezdte a térdét.

– Nem! – szakította félbe Kata. Andris megdermedt a mozdulat közepén, és kis híján elesett. Dülöngélve visszanyerte az egyensúlyát, felegyenesedett, és a kezében tartott, bársonnyal bevont dobozkát lóbálva gesztikulálni kezdett.

– Zavar a nyilvánosság? Én azt hittem, romantikusnak találod… Mindenki előtt kimutatni…

– Nem!

– Mit nem? Akkor?

– Nem!

Kata fújtatott, és Andris felé csörtetett. Szinte fellökte őt, ahogy a döbbent férfi mellett elhaladva beleütközött annak a vállába. Andris a keze után kapott, de ő kirántotta magát a szorításból.

– Viszlát – motyogta Kata szemlesütve, és elviharzott. Andris nem jött utána még akkor sem, amikor kilépett az étteremből, és a folyópartot maga mögött hagyva gyalog indult el a belvárosban.

Végigfolyt az arcán néhány könnycsepp. Letörölte őket a ruhájának ujjával, és összevicsorította a fogsorát. Megkedvelte Andrist egy év és nyolc hónap alatt. De mit számít mindez, ha pár nap, és vége? Nem akarta még egyszer átélni, milyen az, amikor a párja visszakéri tőle az eljegyzési gyűrűt.

Kata mélyet sóhajtott, és a mennydörgéseket hallgatva mantrázni kezdte magában, hogy ez így a legjobb.

De azért még venni fog egy terhességi tesztet, mielőtt végleg lezártnak tekinti az ötödik párkapcsolatát is.