Idén az a megtiszteltetés ért, hogy a második novellám is megjelenhetett nyomtatásban, egy antológia részeként. Az Élő irodalom — Élő könyv oldalon bukkantam rá az Élni nélküle c. pályázatra. A kiírás szerint szeretteink elvesztéséről vártak pályamunkákat, én pedig (némi hezitálás után) megírtam, hogyan emlékszem vissza az elhunyt osztálytársam elvesztésére, és beküldtem az írást. Nem kellett sokat várni, és kiderült: méltónak találták rá a megemlékezésemet, hogy helyet kapjon a pályázatról elnevezett kötetben való megjelenésre.

Június 10-én utaztam fel a családommal Budapestre, az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér épületébe, ahol megrendezésre került a kétkötetes antológia bemutatója. Habár az én novellámat nem választották ki felolvasásra, én élvezettel hallgattam a többiek munkáit. Néhány írás annyira megragadta az emberek szívét, hogy többen is sírtak, és bevallom, pár írást én is megkönnyeztem.

Mindent összevetve nagy hatással volt rám az a nap, és tulajdonképpen (a szomorú témától eltekintve) élveztem, hogy ismét megismertem más szerzők műveit is. És természetesen boldoggá tett, hogy ismét nyomtatásban láthatom a nevemet. Ráadásul ez az első olyan írásom (az eddig megjelent kettőből), ami már az írói álnevemen, Daremoként jelent meg.

Kevés képem van erről a napról, és szinte mindet feltöltöttem már a Facebookra, de azért megmutatom magam itt is, illetve pár fotót magáról a könyvről:

A tanulság az, hogy a következő alkalommal (mert remélem, lesz még ilyen) ne felejtsek el fotózni (és ne az utolsó pillanatban érkezzek, amikor csak leghátul van már hely). Egyébként pedig ez a megtisztelő megjelenés is csak megerősített abban, hogy jó úton haladok a céljaim felé.