A közbevetések helyesírása

Közbevetést elég gyakran használunk, de úgy vettem észre, hogy sokan nincsenek tisztában ennek a helyesírásával. Tapasztalt, kifejezetten jól író bloggereknél is láttam már, hogy problémát jelent nekik, ezért úgy döntöttem, hogy szentelek a témának egy rövid bejegyzést.

Mi is az a közbevetés?

Közbevetésnek nevezzük azt, ha a mondatba beékelődik egy másik mondat, afféle kiegészítés. Történhet vesszőkkel, zárójellel és gondolatjelekkel is az elválasztása az eredeti mondattól.

A zárójelek

Gyanítom, hogy mindannyian tudjuk, merre kell keresnünk a zárójelet a billentyűzetünkön, ugyanis ennek megtalálása nem olyan körülményes, mint a gondolatjelé. Az is egyértelmű, hogy melyik zárójellel kezdünk és zárunk, legalábbis még nem láttam olyat, hogy valakinek ezzel nehézségei lennének.

Vegyünk egy tök egyszerű példamondatot:

A nyuszi (aki egyébként nagyon félős volt) egy nap találkozott az erdőben a rókával.

Alapvetően azt látjuk, hogy az első zárójel előtt szóközt teszünk ki, utána nem, a második zárójelnél pedig pont fordítva – azaz a mondat többi részétől a közbevetés zárójeleit szóközök választják el.

Nézzük meg ugyanezt a mondatot közbevetés nélkül:

A nyuszi egy nap találkozott az erdőben a rókával.

Látjuk, hogy ez egy teljesen egyszerű mondat, tehát nem összetett, nincs benne felsorolás, semmi egyéb, ami pl. vesszőért kiáltana. Éppen ezért a közbevetéssel kiegészített mondatba sem teszünk vesszőt.

Ezzel szemben a következő példában már szükséges a vessző:

A nyuszi találkozott a rókával (aki meg akarta őt enni), ezért gyorsan búvóhelyet keresett.

A mondat a közbevetés nélkül is összetett (ezt könnyen kikövetkeztethetjük az „ezért” szócskából), egyébként is szükség lenne az írásjelre, mégpedig így:

A nyuszi találkozott a rókával, ezért gyorsan búvóhelyet keresett.

A szabály a közbevetésnél az, hogy az írásjelet (vessző, kettőspont stb.) a zárójel után írjuk!

Ha a mondat végére esik a zárójel, akkor a mondatvégi írásjelet szintén a zárójel után tesszük, mégpedig így:

A nyuszi találkozott a rókával, ezért gyorsan búvóhelyet keresett (ahelyett, hogy szembeszállt volna a ravaszdival).

A gondolatjelek

A gondolatjelek nehézkes leírásáról már szóltam pár szót a párbeszédek helyesírásáról szóló cikkemben, illetve ott adtam némi tippet a használatukhoz is. De van most egy jó hírem: a Word sokszor, ha a kötőjel előtt és után is szóközt nyomunk, automatikusan kicseréli azt gondolatjelre. Márpedig a gondolatjeles közbevetés egyik alapszabálya, ha egyszerű mondatban történik, hogy a gondolatjel elé és után is vesszőt teszünk.

Nézzük meg a korábbi példákat gondolatjelekkel!

A nyuszi – aki egyébként nagyon félős volt – egy nap találkozott az erdőben a rókával.

Szóval mindkét gondolatjelnél az írásjel előtt és után is van szóköz, viszont ha az alapként használt mondatban nincs vessző, akkor itt sem tesszük ki.

Más a helyzet, ha az alapmondat összetett, ezért vesszőt teszünk bele:

A nyuszi találkozott a rókával – aki meg akarta őt enni –, ezért gyorsan búvóhelyet keresett.

Az első gondolatjelnél a helyzet változatlan, és itt is érvényes, hogy az írásjelet mindig a közbevetés után tesszük ki. A különbség az, hogy a második gondolatjel után itt nem teszünk szóközt, hanem nemes egyszerűséggel közvetlenül utána írjuk le a vesszőt (vagy természetesen azt az írásjelet, ami éppen oda szükséges).

Van egy nagy különbség a gondolatjeles és a zárójeles módszer között, ami akkor jelenik meg, ha a közbevetés a mondat végére kerül.

A nyuszi találkozott a rókával, ezért gyorsan búvóhelyet keresett – ahelyett, hogy szembeszállt volna a ravaszdival.

Legtöbbször ezzel a problémával találkozom, az emberek ide is bele akarják erőltetni a második gondolatjelet, aminek aztán az lesz az eredménye, hogy a mondat végét lezáró pont elé még beerőszakolnak egy gondolatjelet, valahogy így: „… a ravaszdival –.” Na, ezt felejtsük el. Ilyen helyzetben a második gondolatjel egyszerűen eltűnik, nem kell kitenni!

A vesszők

A legegyszerűbb módja a közbevetésnek, ha szimplán vesszők közé tesszük a kiegészítésnek szánt mondatrészt. Ilyen helyzetben nincsenek bonyolult helyesírási problémák, nézzük csak:

A nyuszi, aki egyébként nagyon félős volt, egy nap találkozott az erdőben a rókával.

A nyuszi találkozott a rókával, aki meg akarta őt enni, ezért gyorsan búvóhelyet keresett.

A nyuszi találkozott a rókával, ezért gyorsan búvóhelyet keresett, ahelyett, hogy szembeszállt volna a ravaszdival.

Mint láthatjuk, ha a mondat közepébe ékelődik be a közbevetés, akkor előtte és utána is vesszőt teszünk (és sosem gondoltam volna, hogy ezt le kell írnom, de nemrég rádöbbentem, hogy egyeseknek ez sem egyértelmű: sosem a vessző elé, hanem a vessző után tesszük ki a szóközt), ha pedig a mondat végére esik a közbevetés, akkor nyilván csak az elejét választjuk el a vesszővel, a végén nem torlódhat egymásra egy vessző és egy pont.

 

Remélem, van, akinek ez a rövid cikk is hasznos volt. Mivel én magam, mint írtam is, többször láttam mostanában a közbevetések helyesírásának elrontását, azt éreztem, hogy ezzel a témával foglalkozni kell, és remélem, segíthettem vele másoknak is. 🙂

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Andró-Vaskó Sándor

Jaj, ez nagyon tetszett. Különösen az, hogy a beszúrásokat legegyszerűbb vesszők közé tenni. Én mindig ezt teszem, elronthatatlan.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás