• Home
  • /
  • Cikkek
  • /
  • Scrivener ismét – avagy a regényíró szoftver frissítése
Scrivener ismét – avagy a regényíró szoftver frissítése

Scrivener ismét – avagy a regényíró szoftver frissítése

A korábbi, Scrivenerről szóló bejegyzésem az eddigi legnézettebb a blogon, és ha valaki jelen volt már velem egy olyan párbeszédben, amikor felmerült az íráshoz használható szoftverek témája, akkor az illető tudja, hogy ez bizony az egyik kedvenc témám is. Mindig megragadom az alkalmat, hogy jól kivesézhessem, mennyire imádom ezt a programot, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy még mindig nem használom ki minden lényeges funkcióját. De attól még boldog vagyok vele.

Az előző bejegyzés óta eltelt viszont 5 év, és azóta elég sok dolog változott, és nemcsak abban, hogy én hogyan használom a Scrivenert – hanem kijött az új Windows verzió.

Szerencsére még pont beleestem azoknak a körébe, akik ingyen frissíthették a programot (ha jól emlékszem, akkor nem sokon múlt, a vásárlás idejét nézték), de azt hiszem, hogy egy kis hezitálás után mindenképp megvettem volna amúgy is. Egy dolog biztosan nem változott az elmúlt években, mégpedig az, hogy továbbra is a Scrivener a fő íróprogramom.

Na de kezdjük az elejéről.

Mi is pontosan a Scrivener?

Leegyszerűsítve, a Scrivenert arra találták ki, hogy írj benne. Viszont sokkal több, mint egy Word, inkább olyan, mintha többtucatnyit kombinálnál össze belőle, és még annál is többet tud. A legnagyobb előnye, hogy egyetlen fájlban tarthatsz mindent, ami az aktuális történetedhez vagy projektedhez szükséges: a dokumentumokat rendezheted külön mappákba, csoportosíthatod őket, kategóriákat és címkéket ragaszthatsz rájuk, beszúrhatsz közéjük képeket, tárolhatod mellettük a jegyzeteidet, a háttérinformációkat, rendezheted a dokumentumokat úgy, mint kártyákat egy táblán, követheted a részek terjedelmét, célokat tűzhetsz ki magadnak, kiexportálhatod az egészet neked tetsző formátumba, elmentheted egy dokumentumnak több verzióját…

Nagyon sokáig tudnám sorolni a funkciókat, ezek csak azok, amik hirtelen eszembe jutottak.

A Scrivenerben a legjobb az, hogy nem kell megnyitnod egyszerre négy mappát és hat dokumentumot, ha egyszerre több projektedet is szeretnéd megtekinteni, vagy megnyitnád egymás mellett az aktuális fejezetedet és az egyik karaktered leírását tartalmazó dokumentumot. Itt van az egész Scrivenerben, csak egy klikk, és a két irományt megjeleníti osztott képernyőn, és neked nem hullik ki közben a hajad sem.

Mire használom én a Scrivenert?

Egyszerűbb megmondani, hogy mire nem. Novellákat leggyakrabban nem ebben a programban írok, hanem még mindig Wordben, mert azokhoz az esetek többségében nem használok egy csomó mellékes dokumentumot (ha mégis, akkor szokott külön Scrivener fájlt kapni). Általában két projektem van egyszerre: az egyik az aktuális történetem, a másik pedig az, amiben az összes közösségi médiás bejegyzésemet tervezem és tárolom.

A Scrivener alapértelmezetten számos sablont felajánl, amikben már előre rendszerezett helyük van (például regény esetében) magának a kéziratnak, a háttérvilág felépítésének, a kutatómunkának, a karakterlapoknak, mindenfélének, amihez egy tervezős beállítottságú írónak szüksége lehet. Angolul, természetesen, mert alapvetően ez egy angol nyelvű program (ami miatt többen megkérdőjelezték a létjogosultságát is az előző bejegyzésemnél, de erre még visszatérünk később, az új verziónál). Viszont hozzáadhatsz saját sablonokat is, amit természetesen teljesen személyre szabhatsz. Én általában szeretek teljesen üres projekttel indulni, és úgy létrehozni akár a megszokott kategóriákat is, amilyen sorrendben elkezdek velük foglalkozni.

Nézzük meg például, hogy néz ki a mostani regényemnél és a blogomnál a dokumentumok kategorizálása, úgy egyértelműbb, mint szövegesen.

Draft, azaz a kézirat
Az angol nyelvű sablonokban, ha jól emlékszem, nemcsak fejezetekre, hanem jelenetekre is bontja a program a kéziratot, és ezt annak idején egyébként rettenetes butaságnak tartottam, de nemrég a regényem írása alatt elkezdtem látni az értelmét. Nem veszem annyira szigorúan ezt a bontást, előfordul, hogy nem nyitok egy új jelenetnek új dokumentumot, de sokszor fejezeten belül is jólesik „tiszta lappal” folytatni.
A közösségi médiás fájlban külön mappája van a blogomnak, a Wattpadnak, az Instagramnak és a Facebook oldalamnak is, azon belül pedig például a blognál az egyes bejegyzéskategóriák is külön vannak szedve.


A fejezetek és bejegyzések színezése eltérő a két fájlban, ez ízlés szerint beállítható (vagy elvethető). Meg lehet adni kategóriákat, címkéket, amiket hozzárendelhetsz az egyes dokumentumokhoz, nálam a regénynél az egyes fejezetek állapotát jelzik, a blognál pedig azt, hogy egy dokumentumban a szöveg még csak ötlet szintjén létezik-e, félkész, befejezett vagy már publikált állapotú-e. Így rögtön látom, hogy melyikekkel kell foglalkoznom leghamarabb.

Kutatómunka, háttérinformációk, vázlat, miegymás
Nyilván ez inkább a regénynél jellemző, ott külön mappája van a vázlatnak, a helyszínek és karakterek leírásának, a világ egyes elemeinek (pl. időszak, amikor játszódik, a mágiarendszer, térkép, népek kultúrái, stb.) Őszinte leszek, ezeknek a nagyját akkor nyitom meg utoljára, amikor befejezem a megírásukat, de én úgy működöm, hogy a tervezés írás közben megy legjobban, tehát nem a már kitalált dolgokat írom le, hanem közben születnek a részletek, utána pedig a legtöbb dolgot fejben tartom. De ha mégsem, akkor legalább ezek itt megvannak, bármikor visszaolvashatók.

Így épül fel tehát nálam általánosságban egy Scrivener projekt, ezek az alapok. Ezeken kívül még számos érdekes és hasznos funkciója van a Scrivenernek, amit használok, és most ezek közül fogom a kedvenceimet bemutatni. Lesz olyan, ami már szerepelt az előző bejegyzésben, de van olyan elem is, ami a frissítés után került bele a listámba.

A várva várt magyar nyelv
Az előző bejegyzésem alatt és privátban is sokan nehezményezték, hogy a Scrivener Windows-verziója nem támogatja a magyar nyelvet, nincs helyesírás-ellenőrzés, így pedig, mint mondták páran, nem használható regényírásra. És amúgy jogos, tényleg idegesítő, ha van egy programod, ami amúgy mindent tud, amire szükséged van, de az írás befejeztével át kell másolnod Wordbe a szöveget, hogy nehogy maradjon benne egy elgépelés. Viszont az új verzióban már letöltheted a magyar nyelvű szótárat, végre ennek sincs híján a program! Sőt, a menüt is magyarra állíthatod, de őszinte leszek, én angol nyelven hagytam, mert így könnyebb volt rákeresnem néhány funkcióra, amire kíváncsi voltam, meg engem alapjáraton sem zavar, ha egy program angol nyelvű.

A legjobb funkciók

A teljes képernyős mód
Még mindig az egyik kedvencem, hogy kiteheted a szöveget teljes képernyőre, akár úgy is, hogy nem a teljes kijelzőt foglalja el, csak egy részét, a maradék helyre pedig akármilyen képet beállíthatsz háttérként. Nálam minden történetnek van egy saját háttere, így azt meglátva sokkal könnyebb ráhangolódnom az írásra egy olyan napon is, amikor nincs is túl sok ihletem.

Dokumentumsablonok
Na jó, nem tudom, minek nevezzem ezeket, így sebtében kitaláltam valamit. Karakterlapok, helyszínek adatai, kérdőívek – minden olyan, amit mint egy üres, kitöltésre váró alapot, többször is felhasználsz egy teljes projekten belül. Nálam ezek többnyire a karakterek leírásai, más történetnél pedig volt már, hogy jelenetkártyákat szerkesztettem magamnak, és azokat sokszoroztam. Ilyenkor ezeket a sablonokat rögzíted, és az adott projektben ugyanolyan könnyen létrehozhatsz belőlük akármennyit, mint üres dokumentumból.

Inspector
Az Inspector egy külön kis menü, ami minden dokumentumhoz csatolva elérhető. Öt modulja van: Notes (jegyzetek), Bookmarks (könyvjelzők), Custom metadata (adatok, leegyszerűsítve), Snapshots (pillanatképek) és Comments (megjegyzések).
3.1 Notes
A jegyzetek modul két részre oszlik: az első a szinopszis, ahová szöveget vagy képet tölthetsz fel. Én ide az aktuális fejezet tartalmát szoktam bemásolni, így írás közben a keskeny oldalsó menüben mindig látom, hogy meddig kell még eljutnom, milyen eseményeket akarok még megjeleníteni. Ez alatt található még egy szövegdoboz a megjegyzéseknek.
3.2 Bookmarks
Még csak ismerkedem a funkcióval, de alapvetően ez annyit jelent, hogy vagy magához a projekthez, vagy az egyes dokumentumokhoz rendelhetsz hozzá más elemeket: akár egy olyan dokumentumot, ami ugyanabban a fájlban található, akár egy külső fájlt a gépedről (például fényképet), vagy akár egy weboldalt is.
3.3 Custom metadata
Itt hozzáadhatsz olyan egyedi mezőket, amik valamilyen adatot tartalmaznak az egyes fejezeteidről. Nálam ilyenek a helyszín, ahol az adott fejezet játszódik, az éppen felbukkanó szereplők, de volt már olyan történetem, ahol ide az került bele, hogy kinek a szemszögéből írtam meg a jelenetet. A határ a csillagos ég, azt adhatsz meg itt, ami csak eszedbe jut.
3.4 Snapshots
Itt készíthetsz mentéseket a dokumentumod aktuális állapotáról, amit utána az oldalsó menü alsó szegmensében tekinthetsz meg. Nagyobb átírás előtt hasznos lehet.
3.5 Comments
Hasonlóan a Wordhöz, az éppen kijelölt szövegrészhez fűzhetsz vele megjegyzéseket.
Az Inspectort én egyáltalán nem használtam az előző verzióban. Jelenleg még ismerkedem vele, vannak nekem tetsző funkciói, például a jegyzetek vagy a Snapshots, de egyelőre még sokszor elfelejtem ezeket is használni. Kicsit olyan ez, hogy annyi funkciója van a Scrivenernek, hogy néha nehéz mindet észben tartani…

Revision Mode
Az előző bejegyzésben még a hátrányok közé került ez a funkció, ugyanis a korábbi verzió ezt még nem tartalmazta, bezzeg az almás verzió már évekkel ezelőtt. Eléggé fájt, hogy amikor ismerkedtem a Scrivenerrel a Youtube-videók alapján, akkor nagyon megtetszett, aztán a program megvásárlása után jött a pofon, hogy ez bizony ebben nincs benne, és akkor még olyan távolinak tűnt a frissítés, hogy konkrét dátuma sem volt, hanem „majd egyszer”.
Most viszont végre kipróbálhattam! Nem egy túl bonyolult eszköz, igazából annyi a lényege, hogy a menüből kiválasztod, hogy te éppen hányadik körös javítást szeretnéd végezni, és azokhoz különböző színeket csatol. Ha belépsz a Revision Mode-ba, akkor ezzel a színnel fog megjelenni minden, amit beleírsz a szövegbe, így láthatod, hogy az egyes kiegészítéseket melyik fázisban írtad, amikor pedig úgy érzed, hogy már minden tökéletes, akkor egy gombnyomással eltüntetheted a színezéseket.

Részletes Project Targets

A Project Targets, azaz a célok már az előző verziónak is részei voltak, azonban jelentősen egyszerűbb formában, mint az almás gépekre írt változatban. Korábban beállíthattad, hogy milyen terjedelműre szeretnéd írni a történetet, és ehhez képest számolta a program a szavakat vagy karaktereket, illetve megadhattad, hogy egy alkalom alatt mennyit szeretnél írni. A frissítés óta számos más dolgot is megadhatsz, például hogy melyik napokon szeretnéd jegyezni azt a napi célt, vagy hogy milyen határidőre szeretnél elkészülni.

Táblamód
Az egyes dokumentumokat (adott esetben az egyes fejezeteket) nézheted olyan formában is, mintha kis kártyák lennének egy nagy táblán (akár stílusosan parafás hátteret beállítva neki). Ebben a nézetben egyszerűen megragadhatsz és áthelyezhetsz dokumentumokat, adhatsz hozzájuk egy rövid leírást (ami a kártyán látszik, miközben a dokumentum szövege ennél nyilván lényegesen hosszabb is lehet). Sőt, az új verzióban már úgy is elrendezheted őket, mintha egy idővonalon helyezkednének el, külön vonalon ábrázolva az egyes kategóriákhoz tartozó részeket. (Például ezt úgy tudnám elképzelni, hogy a különböző vonalakon az eltérő idősíkban történő fejezetek találhatók). Ezt még nem próbáltam a gyakorlatban, de elég ötletesnek tartom.

A történelem
Mégpedig a regényed írásának történelme! Igazából lényegtelen információ, de én néha rá szoktam nézni erre a menüpontra is. Megjeleníti, hogy az egyes napokon mennyit írtál a kéziratba vagy a mellékes dokumentumokba, akár hónapokra lebontva vagy átlagosan is.

A kézirat végső összeállítása (Compile)
Nem használtam még, mert sosem volt rá szükségem, de az angol nyelvű csoportokban látom, hogy mások számára ez egy nagyon hasznos funkció, én pedig az előző bejegyzésben szerintem meg sem említettem. Ennek a funkciónak az a lényege, hogy a külön kis dokumentumokban írt regényedet összerendezi és kiexportálja egyetlen fájlba. Beállíthatod, hogy melyik mappákat vegye bele, milyen formátumban, elválasztással, lapmérettel, akár rögtön e-bookként, PDF-ként, egyszóval ez a funkció azok számára hasznos, akik innen mindenféle kerülő nélkül szeretnék könnyen összeilleszteni a teljes kéziratukat. Majd ha befejeztem a regényemet, kipróbálom én is, és akkor majd beszámolok arról is. 🙂

Automatikus mentés
Még külön bejegyzéseim is volt arról, hogy azért nem jó például közvetlenül egy blog szerkesztőjébe írni, mert onnan bármikor elveszhet a szöveg, és ugyanilyen bűn a szememben az is, ha nincs beállítva legalább egyféle automatikus mentés az ember írásaihoz. 😀 Szerencsére a Scrivener néhány percenként készít egy automatikus mentést is. Eddig egyszer volt rá szükségem, bár az egy elég speciális eset volt (tanulság: ha tudod, hogy már nem jó a laptopod akksija, akkor ne állj neki töltő nélkül írni), és az utolsó kb. 10 perc alatt írt szöveg nem lett meg, de a hirtelen leállás után a fő fájlból teljesen eltűnt az aktuálisan írt fejezet, viszont a mentésből a 90%-át vissza tudtam szerezni.

Ezek voltak a leghasznosabb funkciók. Mint látható, a Scrivener tényleg minden óhaj-sóhaját kiszolgálja az egyszerű írónak, és még mindig vannak olyan részei, amikről nem írtam, mert egyáltalán nem használom őket, vagy mert nem is igazán tudok róluk. Ez a testreszabhatóság a legnagyobb erőssége a programnak, ami miatt én már több mint öt éve használom folyamatosan, és egyáltalán nem sajnálom az érte kiadott pénzt. (Tipp: nyertes Nanowrimo után, aminek lehet akár Camp is, amikor te állítod be magadnak a célt, kapsz egy 50%-os kupont.)

Viszont vannak nyilván hátrányai is a program használatának, és ezek közül a legjelentősebb:

az egyedi formátum.

Ezt már az előző bejegyzésben is leírtam, de olyan lényeges, hogy most is megteszem. Scrivenerből nyilván csak úgy tudsz továbbosztani egy szöveget, ha átrakod Wordbe, és azt a fájlt küldöd tovább ismerősnek, bétának, kiadónak stb. Elvileg ha valakinek szintén megvan a szoftver, akkor átküldhetnéd neki a teljes projektet (elég sok almappája és fájlja van), de ki akarna egy-két konkrét fejezet mellett minden jegyzetet, megjegyzést, ötletcsírát is megosztani másokkal? Na ugye. Kicsit macerás, főleg bétázásnál, hogy kimásolom Wordbe az adott fejezetet, aztán ha visszaérkezett a szöveg a bétám megjegyzéseivel, akkor vagy ott javítom, és azt visszamásolom a Scrivenerbe, vagy összenézem a tanácsokat a programmal, és úgy javítok. Kibírható, de lehet, hogy valakit eltántorít a velejáró macera.

Öt év használat után ezek a tapasztalataim a Scrivenerrel. Elsőre ez a program nagyon soknak, feleslegesen és ijesztően soknak tűnik, éppen ezért, ha szemezgetsz vele, én azt ajánlom, hogy vásárlás előtt nézz róla videókat! Nagyon sokan mutatták már be az egyes funkciókat, a program felépítését és működését, és valljuk be, a jelenlegi kb. 50 dolláros ár (és az ÁFA, azt ki ne felejtsd, mert meglepetések érhetnek) azért nem feltétlenül olyasmi, amit egy kipróbálás kedvéért kidobnánk az ablakon. Elérhető viszont ingyenes próbaverzió is, valamint megy megvásárolt licensz feljogosít arra, hogy a veled egy háztartásban élőkkel megoszd a jogosultságot (ha ugyanolyan verziójú operációs rendszer van a gépeken).

Hányan használjátok még a Scrivenert? Ha gondolkodtok még a kipróbálásán, mi az, ami visszatart? Ha pedig valamilyen további kérdésetek van a használatával kapcsolatban, írjátok le azt is, szívesen írok bármiről részletesebben is. 🙂

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

1 Comment
Inline Feedbacks
View all comments
kiki

SZia, Mindig lelkesen hozzászóllok a lelkes scrivener postjaidhoz, mert majdnem teljesen egyetértek Veled. Az előnyökről még bőven lehet írni és néhány gyenge pontról is. Én teljesen Scrivener függő vagyok, ennek megfelelően elfogult is, de néhány tanács ami mindenkinek jól jöhet, vagy lehet, hogy másként oldja meg. Az utóbbi időkben egy a NET-en megjelenő folyóíratba kezdtem cikkeket írni, ahol a szövegben egy halom fotó és más illusztráció volt. A Scrivener nem boldog, ha a képek kezeléséről van szó, szóval így csináltam: A cikkbe, az írás (közé) teendő képeket egyszerűen behúztam a szövegbe, és mindettől függetlenül a képeket egy külön mappába is összegyűjtöttem. (figyelni kell a képaláírásra, vagy számozásra, hogy a majdani folyóirat szerkesztő könnyen azonosíthassa a képet. Ugyanis a scrivenerben megjelenő kép nem biztos, hogy a későbbi follyóiratosnak megfelelő nagyságban és minőségben stb jelenik meg, úgyhogy segíteni kell a majdani szerkesztőt. Ők megmondják, milyen formátumot kérnek ( a szövegnek), végül a nekem nagyon furcsának tűnő pdf-t választottuk mindketten, méghozzá úgy, hogy a lapméretet megszakítás nélküli hosszra váltottam A4-ről. És az ott megjelent képek csupán útmutatónak szolgáltak, a külön kezelt mappa képeit is elküldtem, hadd játszanak ők is az idejükkel. Hát ennyi. Nagyon bírom a scrivenert, meg azt is, hogy cédulázni is… Read more »

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás