• Home
  • /
  • Cikkek
  • /
  • Kedves írópalánta, olvastál már valaha könyvet?

Kedves írópalánta, olvastál már valaha könyvet?

Minden valamire való írós tanácsokat osztogató cikk az írás alapjának nevezi meg az olvasást. Alapvető technikákat tanulhatunk meg mások műveiből, kikerülhetjük a sokszor előforduló kliséket, növeljük a szókincsünket — csak hogy párat említsek az olvasás jótékony hatásai közül, ami ránk, kezdő és gyakorlott írókra vonatkozik.

Éppen ezért döbbent meg engem, hogy az írói oldalakon és blogokon járva egyre gyakrabban ötlik fel bennem a kérdés: vajon azok a fiatalok, akik úgy döntenek, hogy alkotói pályára lépnek, elolvastak valaha életükben bármilyen könyvet? Látva, hogy mennyire alapvető dolgokat nem tudnak vagy rosszul gondolnak, amiket az egyszerű írópalánta kiküszöbölhetne vagy megtudhatna, ha maximum 5 darab regényt elolvasott volna élete során, sokszor arra a szomorú következtetésre jutok, hogy néhányan anélkül akarnak írói babérokra törni, hogy valaha is minőségi irodalmat vettek volna a kezükbe.

Számomra ez már csak azért is érthetetlen, mert ha nem olvasnak könyveket, akkor nem világos, hogy miért akarnak írni. Mi volt az az élmény, ami elindította őket ezen az úton? Emlékszem, én akkor ültem le először regényt írni (mármint kifejezetten regényt, nem meséket), amikor vártam a Harry Potter-sorozat utolsó részének megjelenésére. Annyira magával ragadott a könyvek világa, hogy képtelen voltam kivárni, míg megtudom a kis varázslótanonc kalandjainak végét, inkább kitaláltam és papírra vetettem a magam verzióját. Azt hiszem, nekem ez volt az első tudatos lépés az írás útján, még tizenegy-tizenkét éves koromban.

Annak, aki nem olvas, mi adta meg a kezdő lökést? Miért akar részese lenni egy olyan világnak, ami sosem szippantotta őt be?

Nem azért kezdtem el ezt a cikket megírni, hogy választ adjak a fenti kérdésekre. Megvan ugyan a magam verziója, egy elképzelés, de távol álljon tőlem, hogy bárkiről is ismeretlenül levonjak bármiféle következtetést. Így csak néhány olyan információt szeretnék itt felsorakoztatni, amit mindenki ismerhet, aki életében legalább öt könyvet elolvasott.

1. A fülszöveg és a prológus nem ugyanaz

Ezzel a problémával nemrég pont foglalkoztam, a 8 alapvető kezdő írói fogalomzavar c. írásomban, de megteszem még egyszer, hogy biztosan mindenki megjegyezze. 🙂 Tehát sokan keverik a két fogalmat, pedig két nagyon is különböző részei ezek egy történetnek.

A fülszöveg amolyan kedvcsináló, rövid, a történet végét nem lelövő tartalom. Ez szokott lenni a könyvek hátulján vagy a külső papírborító behajtott fülén, és azt a célt szolgálja, hogy felkeltse a könyvvásárló érdeklődését a történet iránt, de ne áruljon el túl sokat a csattanókról.

A prológus tulajdonképpen egy nulladik fejezet, ami valamilyen szempontból elkülönül a történet többi fejezetétől. Lehet ez egy visszatekintés a múltba, előrevetítés, tulajdonképpen a képzeleted szab csak neki határt. Nem tartalmi összefoglaló, hanem tényleges fejezet, ez a lényeg.

2. A prológus és az epilógus nem kötelező

Elég közkedvelt tévhit az is, hogy legelőször egy történet prológusát kell megírni, és csak azután jöhet a lényegi része. Ha kinyitsz találomra néhány regényt a polcról, vagy legalább elolvastál életedben kettő kötelező olvasmányt, akkor rájössz, hogy a történetek többségének nincs is prológusa és epilógusa. Lehet, de nem kötelező, rajtad áll.

3. Egy történetben nincsenek képek…

…maximum egy grafikus illusztrációi, extraként. Szintén kifejtettem már korábban (Kell-e Szereplők menüpont egy történetes blogra?), hogy addig nincsen semmi baj a képi tartalommal, míg azzal valamiféle pluszt adsz hozzá a történetedhez. Onnantól kezdve, hogy a hiányos írói eszköztáradat próbálod meg kipótolni azzal, hogy a történetben megjelenő dolgokat nem a szavaiddal írod le, hanem szemléltetésként beszúrsz egy képet, az már nem helyes. Egy igazi történetben ez nem így működik, maximum a mesekönyvekben.

4. Nincs olyan, hogy „tökéletes hosszúságú” fejezet vagy történet

Rengetegszer láttam írós csoportokban, de még Ask.fm-en is a kérdést, hogy ugyan milyen terjedelmű az ideális hosszúságú fejezet. És hány olyat láttam, hogy valaki ezt egy pontos értékkel meg szerette volna válaszolni!

Amikor tizenöt voltam, el szerettem volna kezdeni egy fanfictiont az akkori kedvenc zenekarom tagjairól. Akkor éreztem először úgy, hogy ideje lesz feltölteni egy folytatásos történetemet egy írós közösségi oldalra, az akkor még élő Anime-fanfiction Style-ra. Egy velem egyidős írópalánta ismerősömet kérdeztem meg, hogyan is szokott arrafelé menni a publikálás. Ő pedig határozottan kijelentette: csak figyeljek, hogy az egyes fejezetek négy oldal hosszúságúak legyenek! Az az ideális!

Évekbe telt, mire kineveltem magamból ezt a baromságot. Most pedig azért írok a Scrivener teljes képernyős módjában, hogy véletlenül se kösse meg a kezem a papírok számának látványa. Azóta zavar.

Te, kedves írópalánta, aki félsz, hogy túl rövid vagy túl hosszú lesz a fejezeted: nyiss ki öt könyvet a tartalomjegyzéknél, és vesd össze, átlagosan milyen hosszúak a fejezetek! Eltérő eredményeket fogsz kapni. Ugyanis senki sem tudja pontosan rajtad kívül, hogy milyen terjedelemben kell megírni a történetedet. Ha túl alacsony szószámba akarod beleszuszakolni a sztorit, könnyen lehet, hogy kispórolod belőle a lényeges leírásokat, míg ha mindenáron el akarod nyújtani a történéseket, mint a rétestésztát, a végén szörnyen túlírt lesz a műved. Ne görcsölj, csak írj! Az sem baj, ha nem lesz minden fejezet ugyanakkora terjedelmű. Úgy írj, ahogyan a TE történeted megkívánja!

5. Magyar történetnek magyar címe van

Tudom, sok olyan könyvet látunk, amin gigászi betűkkel tüntették fel az angol címet, és alatta egészen hangyányival a magyart — de éppen azért, mert ezek a történetek fordítások, így a magyar cím nem az eredeti! Sokan úgy keresik őket a mi polcainkon, mint a már ismert angol nyelvű regények fordításait, tehát könnyebb összekötni a magyart az eredetijével.

Egy eredetileg is magyarul írt történetnek, hacsak nincs különleges indoka az angol nyelvű címnek (pl. a főszereplőd neve a cím, vagy olyan nyelvterületen játszódik, ahol az adott kifejezés sokkal többet mond az eredeti nyelven, satöbbi), illik magyar címet adni. Hidd el, egy megkapó szóval, szókapcsolattal még azok is rá fogod tudni venni, hogy kattintsanak a magyar címre, akik valamiféle elvből maguktól nem tennék.

Hiába hangzik egzotikusabbnak az „I love you”, mint a „Szeretlek”, attól még ugyanolyan semmitmondó a történet szempontjából, mint magyarul. A legtöbb amatőr író angol címválasztásánál pedig pontosan azt érzem, hogy egy közhelyes, semmitmondó kifejezést szeretnének többnek mutatni, mint ami. Mielőtt adsz egy angol címet a történetednek, gondolkodj el: magyarul illeszkedne ez a sztoridhoz? Elmond róla valamit, vagy furán hangzik, nem oda illő? Ha nemmel felelsz, akkor tudd, hogy angolul sem fog hozzá illeszkedni, csak magadat csapod be. 🙂

Azokról pedig, akik szerint az angol „jobban hangzik és kész”, én nem szeretnék túl sokat írni. Ha nem szereted a saját anyanyelvedet, miért akarsz vele történetet írni? 🙂

 

Az általam felsorolt információk ténylegesen elérhetőek mindenki számára, aki szokott olvasni. Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy nem elég amatőr írótársaink történeteit bújni: igen, őket is kell támogatni, de legtöbbet a már ellenőrzött, javított, kiadott történetektől tanulhatunk. Ne vessük el a könyveket, főleg akkor, ha írni szeretnénk. Az olvasás jelenti a legelső lépcsőt az íróvá válás útján, de ha ezt kihagyjuk, akkor a további lépcsőket már el sem érhetjük.

 

Nektek melyik olvasmány adta a kezdőlöketet az íráshoz?

 

 

Iratkozz fel!

Ne maradj le a legújabb bejegyzésekről és hírekről, kövesd a blogot és engem az alábbi közösségi oldalakon:

Facebookon: Daremo oldalon és Daremo olvasói csoportban
Instagramon: daremoofficial néven
Wattpaden: DaremoOfficial néven

Feliratkozásodat igyekszem minél gyakoribb frissítéssel és máshol nem látható tartalmakkal meghálálni! 🙂

 

A kommentek általában engedélyezés után kerülnek ki. Ez ne akadályozzon meg a véleményed kinyilvánításában, akkor se, ha valamiben nem értünk egyet! 🙂

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

15 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Rowena

Szia!
A kezdő löketet még anno 2-3 éve kaptam, amikor is elolvastam a Szent Johanna Gimit. Akkor nagyon bele voltam szerelmesedve a történetbe, (bár mostanra az eső részen nem tudom átrágni magam…) és kitaláltam, hogy én is akarok alkotni.

Ez a mém, nagyon igaz, és a címekre kitérve, sosem értettem miért adnak angol címet a magyar írók, a magyar történethez. 1, Nem tanulok angolul, így ha már valami ezen a nyelven jön velem szembe, alapból kikerülöm. 2, Olyan jó szókapcsolatokat, mondatokat lehet alkotni a magyar nyelvvel, hogy az hihetetlen. Miért kell akkor az angolt erőltetni?

Puszi: Rowena

Én is beleestem ám a tökéletes hosszúságú fejezet hajszolásába és még most is hajlamos vagyok küzdeni azért, hogy az a bizonyos három oldalas hossz körül járjak, ami nálam ideálisnak tűnt régebben, nehéz kijönni a régi megszokásokból. A képes dolgot viszont nem is értem, hogy miért vagy hogyan. Mindenki kezdő először és hibázunk is szerintem nagyon sokat, de akkor is…
Egyébként én is a Szent Johanna Gimi miatt kezdtem el írni, aztán azóta abba se hagytam 😀 (Én se tudtam újraolvasni, de szerintem ez betudható annak, hogy öregebb lettem és “bölcsebb” is :D)

Niki

Victoria Bloom

Szia!
Nekem a Gyűrűk Ura adta meg azt a bizonyos lökést, talán 11 éves koromban.
A fentiekkel teljes mértékben egyetértek. Nem akarom leszólni a kezdő írókat, de olyan szintű amatőrsèget tanusítanak, hogy a fejemet fogom, hová jut a világ. A szóhasználatuk többnyire minősíthetetlen, a helyesírásról pedig ne is beszéljünk. Szívesen meghallgatnám, te mit gondolsz, miért kezdtek el írni. 🙂
Puszi: V. B.

Hikari

Szia!
Az én első kéziratom megírásához nem egy könyv, hanem annak hiánya adta. Úgy éreztem, rettentően kevés olyan magyar nyelvű könyv van a piacon, aminek tényleg központi témája a zene, így fogtam magam, 12 évesen és írtam egyet, amiben ez a kapocs. Az egy másik kérdés, hogy mai szemmel borzalom az egész.
Stephen Kingnek van egy nagyon jó mondata, ami nekem azóta is mottóm: “Ha valaki író akar lenni, csak két dolgot kell tennie: olvasson sokat, és írjon sokat” 🙂

April Faye

Erre a “tökéletes hosszúságú fejezet” kérdésre szerintem mindenki keresi a választ, még akkor is, ha nincs rá egy általános szabály:) Olyasmiket azért meg lehet állapítani, hogy az átlagolvasónak meddig tart ki a figyelme, meg hogy hány oldal kell minimum, hogy egy jelenetnek meglegyen a belső dramaturgiája. De aztán a vége mindig az, hogy az ember megtalálja a saját válaszát, meg azt a hosszúságot, amiben neki kényelmes írnia/olvasnia. Az én fejezeteim átlagosan olyan 3000-4000 szavasak pl:)
Tök jó volt ez a kis összefoglaló, és tényleg sok olyasmit olvastam benne, amibe én is napi szinten belefutok:)

Andro-Vasko Sandor

Nagyon kedvelem az irasaidat. Most nincs ekezetem, uj a gep, sajnalom, de rengeteget tanulok.
Azt hiszem, iro vagyok, de ez nem biztos, tulajdonkeppen en egyik oldalba sem ferek be, mert se nem a kis aranyos, szereny palanta vagyok, se nem a pokhendi, magabiztos jaj, hanem en punk-zenesz voltam, de le lettem allitva, nem reszletezem, es ugy ereztem, hogy a konyv egy lehetoseg a kibontakozasra, mint egy szinpad, de nem szinpad, azonban az olyan jo, izgalmas.

Magamat adom, de ez nem mindenkihez szol, viszont elvezem a dolgokat, es elegge ki is keszulok mindig, mikor befejezem. Van, akinek tetszik, es persze van akinek nem.
Ratertem a regenyekre, azt hiszem ez a legjobb megoldas, de meg nem adtam ki egyet sem. Elkepzelheto, hogy nem lehet majd kiadni oket, ugyanis nem igazan politikailag korrektek, raadasul olyan elethelyzetekbe vannak beillesztve, amik eleve pikansak. De igy izgalmasak, gondolom.

Ez most talan bemutatkozas is akart lenni, nem tudom, viszont ide, neked jo irni.
Asszem megbizhato vagy, vagy emlekeztetsz egy regi szerelmemre, nem tudom.

Sok sikert, mindenki!

Glatime

Szia! Tetszett a cikked, és ahogy mondod, ez valóban elgondolkoztató, hogy aki nem olvas, miért és hogyan is tervez írni. A melyik olvasmány adta a kezdőlöketet kérdés nálam mókás, mert nem könyv adta. 😀 Még gyerek voltam, alsós, amikor újra elkezdtek adni egy rajzfilmsorozatot, amit korábban már néztünk a barátnőimmel, ameddig leadták. Aztán így másodszorra valamiért hamar abbamaradt, legalábbis így emlékszem. Mi meg ezt sajnáltuk, ezért úgy döntöttünk, hogy hát emlékezetből leírjuk a többi részt. Csak egy idő után már nem emlékeztünk pontosan, szóval aztán folytattuk a fantáziánk alapján. Hogy ezt fanficnek hívják, azt akkor még nem tudtuk. Hmm, ez után viszont tényleg volt egy olyan sztorim is, aminek az ihletői között könyv is volt, a Harry Potter, amiből a varázslatos világ tetszett meg, és bár nálam nem varázslók voltak a főszereplők, McGalagony karakterét átemeltem, őt is inkább a jelleme miatt. Aztán egy későbbi, már komolyabbnak nevezhető történetemet szintén egy film ihlette, még olyan 12-13 évesen, a Star Wars. De az már nem fanfic volt, csak átvettem jellemeket, helyszíneket, de az én szereplőim már önállóak voltak. Ettől függetlenül szeretek olvasni, igazi könyveket. És bár nem ösztönzött írásra, de az első meghatározó olvasmányom az első kötelezőnk volt, A Pál utcai fiúk.… Read more »

Hyxzeen

8-9 éves koromban kezdtem el írni, akkoriban a Bogyó és Babóca hatására, meséket írtam, melyekben többnyire rágcsálók voltak a fôszerepben. Írtam egy Poci, a pocok c. mesés regényt, am kitartásom hiányára félbe hagytam.
12 éves koromban elkezdtem komolyabban animéket nézni, mangákat is olvastam, történeteket találtam ki a képregényeimhez. Michael Grant – Köddé váltak c. regénye hatására késztetést éreztem, hogy egy képregényemet megírjam regényben. 120 oldalt írtam A4-es füzetben. Ennek a történetnek az alapja az alkímia és a gépfegyverek ötvözése. A történet helyszínén, Hollandiában az alkímia határozza meg az életet. A történet pedig a gépfegyverek körül forog, pontosabban egy bizonyos fegyver körül, amit betiltottak. Ez a Light Deleter, magyarul a Fénytörlô. Jelenleg gondolkozom, hogy angol, vagy magyar címe legyen.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás