• Home
  • /
  • Category Archives: Olvasmányaim
Mit olvastam eddig 2019-ben?

Mit olvastam eddig 2019-ben?

Sajnos amióta egyetemre járok, sokkal kevesebb időm maradt olvasni, mint korábban, a középiskola ideje alatt. Sokszor szinte már emlékeztetnem kell magam, hogy eresszek le egy kicsit, és vegyek a kezembe valamilyen olvasnivalót. Ennek viszont van egy előnye is: ritkán akadnak rossz könyvek a kezembe, mert eléggé megválogatom, mi férjen bele a kevéske időmbe.

A blogom nem könyvekkel foglalkozik, és nem is szeretném, ha ilyen jellegű bejegyzések kerülnének túlsúlyba, de úgy döntöttem, hogy néhány havonta szeretném összegezni, mit olvastam, milyen benyomások értek engem olvasás közben, akkor is, ha a könyvek témája nem kapcsolódik az íráshoz. Egyébként is, talán így tudatosabban igyekszem majd többet olvasni. 🙂

A véleményeket röviden, pár bekezdésben tervezem megírni, egy bejegyzésben több könyvről is. Így egy kis kedvcsinálót (vagy épp elrettentést, ha arról van szó) szeretnék nyújtani az olvasóimnak ahelyett, hogy túlzott részletességgel, akár spoilerekkel tarkítva mesélnék az olvasmányaimról. Ha egy könyv mégis annyi gondolatot ébresztene bennem, hogy nem lenne elég ez a néhány bekezdés, akkor természetesen arról külön bejegyzés fog születni.

Nézzük tehát, hogy miket olvastam eddig 2019-ben!

Brandon Sanderson – Acélszív

Moly link

Az író nevéről már korábban is hallottam, de valahogy mindig elkerültek engem a könyvei. Nemrég azonban elkezdtem a Youtube-on Brandon Sanderson írói kurzusát hallgatni (ha befejeztem, mindenképp írok róla külön is), és akkor már kifejezetten kíváncsi lettem, hogy ugyan mit tett le az asztalra az a személy, akitől tanulok.
A történet egy olyan világban játszódik, ahol az idolok, azaz a szuperképességekkel bíró emberek átvették az uralmat, irányításuk alá vonták a városokat. A Leszámolóknak nevezett csapat harcol ellenük, ugyanis minden idolnak van gyengepontja, néha egészen érdekes megoldással. A legerősebbnek, Acélszívnek azonban még senki nem jött rá a gyengeségére, kivéve David Charlestont, aki tanúja volt az idol megsebesülésének, és minden áron véget akar vetni a rémuralomnak.

Ami szerintem határozottan az erőssége ennek a könyvnek, az az alapötlete. Olvasás közben elém tárult egy logikusan felépített, különleges helyzet és háttérvilág, amiből minél többet akartam megismerni. Szerintem hatalmas fantáziával rendelkezik az író, és az információkat mesterien elosztva, apró cseppekben adagolja. A végén csak arra tudtam gondolni, hogy tudnom kell, mi lesz ennek a sorozatnak a vége — bár a folytatásnak még nem álltam neki. Az viszont egyértelmű, hogy tényleg van mit tanulni Sanderson kurzusaiból.

 

Timur Vermes — Nézd, ki van itt

Moly link

Ezt a könyvet már olvastam valamikor a megjelenése környékén, de akkor még nem a saját példányom volt. Most viszont megkaptam ajándékba egy barátomtól, úgyhogy rögtön nekiálltam. Szerencsére már éppen elég rég olvastam ahhoz, hogy a tartalmára csak nagyjából emlékezzek, úgyhogy a nagyrésze tulajdonképpen újdongásként hatott megint.

A történet szerint 2011-ben Hitler úgymond feltámad, és egyszer csak Berlinben ébred. Nem tud semmit arról, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben, hogy mi lett a vége a világháborúnak, és hogy milyen a jelenkori megítélése az ő személyének. Ő pedig csak azt csinálja, amihez ért: könnyedén feltalálja magát, valahogyan beilleszkedik, és közben bemutatja a saját szemszögén keresztül a modern világot. Egyszerre volt komikus és elgondolkodtató, lekötött és mellette sokáig foglalkoztatott. Szeretem az olyan könyveket, amik utána egy darabig nem hagynak nyugodni, és ez tipikusan egy ilyen darab volt.

 

Cressida Cowell — Így neveld a sárkányodat

Moly link

Még mindig nem láttam az utolsó Így neveld a sárkányodat mozit, de odáig már eljutottam, hogy felidéztem az első két részt, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy ez bizony eredetileg könyv volt, így beszereztem az első részét.

A baj szerintem az volt, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak, nem olvastam utána, és ezért nagyjából azzal az elvárással álltam neki az olvasásnak, hogy ha kisebb-nagyobb változtatásokkal is, de az animációs film történetét fogom megkapni. Pár oldal után rájöttem, hogy tulajdonképpen vikingek és sárkányok ugyanúgy vannak benne, meg néhány névegyezés, de a történet igazából köszönőviszonyban sincs a mesével. Nem lett volna ez baj, ha nem azzal az elvárással ugrok neki, hogy ugyanaz lesz, így viszont inkább csalódásként éltem meg, nem bírtam ki, hogy ne hasonlítgassam össze a feldolgozással. Igazából még így is „egynek elment”, de nem fogom felkutatni a folytatásokat.

 

Ezeken kívül még egy kedves ismerősöm könyvét is olvastam, ami az ő saját életéről szólt. Ez a könyv nem található meg a neten, Molyon sem, mert tudtommal csak pár példányt adtak ki belőle, és szerintem inkább csak az ismerősök körében terjesztették. Tulajdonképpen egy ma már idős férfi életét végigkísérő megpróbáltatásokról, kalandjairól szól, megmutatja, hogy ő hogyan lett az az ember, akit ma ismerünk. Egészen megrázó élmény volt, számtalan új dolgot megtudtam erről a férfiről, tényleg drámai dolgokat, amelyek hatására már egészen másképp nézek az illetőre. Hihetetlen, hogy néhány emberrel regénybe illő kalandok történnek (jó vagy épp rossz értelemben), és ez azt is tudatosította bennem, hogy sokszor mennyire megfeledkezem arról, hogy az idősebb emberek mekkora tapasztalattal és tudással bírnak már, szóval egészen átértékelődött a látásmódom irántuk. Olvassatok ti is ilyen jellegű könyveket, ha tudtok, mert egy személyes ismerősről szóló olvasmány egész másként tud hatni az emberre, mint egy idegen életrajza.

 

2019-ből még elég sok van hátra, így remélem, hogy néhány hónap múlva megint jelentkezhetek legalább ennyi új olvasmánnyal. 🙂 Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez az újfajta bejegyzéstípus is, kicsit talán színesebbé teszi a blogomat.

 

Olvastátok már valamelyik könyvet a fentiek közül? Esetleg ismerősök önéletrajzát? Mi a véleményetek az ilyen jellegű könyvekről?

Könyvvélemény: Varga Bea – A siker tintája

Nagyon vártam már Varga Bea, azaz On Sai írástechnikai könyvét. Szerintem már évekkel ezelőtt hallottam róla először, hogy tervben van egy ilyen, én pedig az idő múlásával csak csendben reménykedtem, hogy tényleg lesz egy ilyen kötet.

Sokan tudják rólam, hogy mennyire szeretem On Sai könyveit, és ugyanakkor mennyire tisztelem őt íróként, pontosan azért, mert számomra (még, reméljük) felfoghatatlan mennyiségű szakmai tudás húzódik amögött, hogy az ő történetei olyan jók, amilyenek. Én olyanfajta írópalánta vagyok, aki szeret tervezni, kitalálni, tudatosan próbálom eldönteni, hogy mit hogyan írjak meg, és hogy mindent megértsek, ahhoz szükségem van erre a szakmai tudásra. Még elég keveset tudok, úgy érzem, ezért minden lehetőséget megragadok, hogy fejlődhessek. Ha már itt tartunk, terveim között szerepel a KMK-hoz tartozó Írástudó Íróiskolán való részvétel, az egyetlen probléma, hogy a szövegboncnok (alapozó) kurzus mindig az egyetemi szorgalmi időszakomra esik. Másokkal ellentétben én ilyenkor (főleg az utolsó 3-4 hétben) eléggé megszakadok a beadandók és a zárthelyik súlya alatt, nem mernék melléjük egy komolyabb kurzust is bevállalni. De előbb-utóbb csak megoldom valahogyan.

Amíg nem tanulok tanfolyamon írni, addig áldom a világot, hogy ilyen írástechnikai könyvek is megszületnek. Nosza, essünk neki Varga Bea könyvének!

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 280
Formátum: nyomtatott könyv
Moly-link
A szerző Facebook-oldala: ITT

Bevallom őszintén: körülbelül öt óra alatt végigszaladtam rajta. Tudom, hogy egyrészt ez egy lapozgatós könyv, másrészt a tanulást nem így kell, de szerettem volna minél hamarabb egy átfogó képet kapni a kötetről, hogy véleményt alkothassak róla.

Amit a gyorsolvasás alatt már leszűrtem, az az, hogy ezt a könyvet még számtalanszor elő fogom venni. Rövidek a fejezetek, hamar elolvashatóak, de így is azt éreztem, hogy elég alaposan érinti a témákat, megérné egyesével megrágni minden egyes részt. Nagyon sok gondolat kibontakozott (volna) bennem olvasás közben, amikben egyelőre nem akartam elmerülni, hanem szeretném ezután még egyszer elővenni a kötetet, és kihasználni a fejezetek végi gondolatébresztő kérdéseket.

Ugyanis minden rész végén találunk egy kis helyet a gondolataink leírásának, és néhány kérdés segít is az elmélkedésben, illetve valahol megoldandó, megírandó feladatok is találhatók. Ide kötődik az egyetlen negatív élményem a könyvvel: a gondolatébresztő kérdések betűtípusa nekem nem tetszik, kicsit nehezebben olvasható számomra — de ez nem olyasmi, ami miatt akár egy fél csillagot is levonnék az értékeléséből Molyon. A témák és a kérdések tehát elérik, hogy a kötet több legyen, mint magolós tankönyv, és tényleg gondolkodásra késztetik az olvasót. Én a magam részéről nem lennék hajlandó belefirkálni a könyvbe, úgyhogy majd kinevezek kifejezetten ehhez egy kis füzetet, amibe a gondolataimat jegyzem. Több olyan téma is akad a könyvben, amivel kapcsolatban már én is régóta terveztem bejegyzést írni, ezek főleg véleménykifejtések, úgyhogy abban is reménykedem, hogy a kérdések majd ezeknek a megírását is előre lendítik.

A tananyag nagyon sokrétű, szerintem tényleg az írás alapjaiból építkezik egyre magasabb szintekre, foglalkozik többek között a nyelvi szinttel, a világteremtéssel, a szerkesztéssel, hangsúlyozza a novellaírás fontosságát, egyesével átveszi a főbb zsánereket (és hiába ír keveset róluk, Varga Bea a rövid szövegbe is csak töményen a lényeget, a fontos dolgokat sűríti bele), és a vége felé egy hosszabb blokkban lélektani kérdéseket is feszeget. Nekem ez utóbbi rész tetszik legjobban, pontosan azért, mert mostanság kezdek rájönni, hogy ha tovább akarok lépni a jelenlegi szintemen, akkor elsősorban lelkileg kell helyretennem magamat, és főleg az íráshoz fűződő viszonyomat. Szerintem ebben kezdő löketként tökéletes lesz ez a kötet.

Azt hiszem, a témák sokféleségéből látható, hogy ez olyan könyv, amiben szerintem minden írópalánta megtalálhatja azt a részt, amire neki éppen akkor szüksége van a fejlődéshez. Vannak egészen alapvető kérdések, például tisztázza a műfaj—zsáner fogalomtévesztést, ami nekem is nagy zizim, de specifikusabb témákat is fejteget, mint például a nyelvújítási módokat fantasyben és sci-fiben is.

Őszintén szólva nem hiszem, hogy én ezt valaha lapozgatós könyvként fogom használni, de ennek szimplán annyi az oka, hogy én mindig mindennel úgy haladok, hogy az elején kell elkezdenem, és sorban kell végighaladnom, mert csak, „legrosszabb” esetben arra vagyok hajlandó egy ilyen könyv esetében, hogy csak az éppen engem érdeklő fejezetet lapozzam fel. Ennek ellenére már a gyors átolvasáskor is elgondolkodtam párszor az ugráláson, ugyanis a fejezetek végén mindig két út áll, ahová az ember átlapozhat, és néha ezeknek a megfogalmazása is annyira egyedi és humoros volt, hogy alig bírtam megállni. Például: „Az írói ígéret megszegése. Becsszó, ez a 236. oldalon lesz.” Ebből is és sok más szövegrészből sütött On Sai humorérzéke (még egy jó példa az egyik fejezetcím, ez a kedvenc poénom: „Túlírtság, avagy elmondhatnám két szóban is, de miért ne tegyem ötvenben, hátha így sokkal jobban megérti az olvasó, bár lehet, kettővel is boldogult volna, most már soha nem tudjuk meg” — igen, ez egy fejezetcím), és sokszor azon kaptam magam, hogy az ő hangján olvasom magamban a sorokat.

A másik nagy pozitívuma a könyvnek pont ehhez köthető: annyira közvetlen, könnyed stílusban mesél, hogy teljesen azt az érzést keltette bennem, mintha az írónő velem szemben ülne az asztal másik végén, és kizárólag nekem mesélne, az én fejlődésem lenne a célja, minden figyelmét rám szentelné. Nem egy száraz tankönyvet dugott az orrom elé, hanem mesél, és a meséléséből süt a sokévnyi tapasztalat és a ki tudja, hány könyvnyi megírt kézirat. Ebből a tudásból egy kis szeletet adhat csak át a könyv, de én úgy vélem, hogy kezdő íróknak ez mindenképp egy kötelező olvasmány kell, hogy legyen.

Ami azt illeti, ezúttal kedvenc könyvet avattam, és ajánlom minden kedves írópalántának! Végezetül pedig a könyvet záró szavakkal búcsúzom mára: „Hmm, itt vagy még? Hess, menj írni!” — Hiszen egy jó írástechnikai könyv kiváltja az íróból azt a vágyat, hogy a tanultakat mihamarabb kipróbálhassa élesben, és beépítse a saját eszköztárába.

Köszönöm az élményt, kedves Varga Bea! Én már megyek is írni. 🙂

Könyvvélemény: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt

Már régóta gondolkodom azon, hogy a saját segítőszándékú cikkeim mellett megmutassak nektek mást is, mégpedig kifejezetten írástechnikával foglalkozó könyveket. Magyar nyelven ebből viszonylag kevés jelent meg, és sokról érdemi információt sem találtam a neten, hacsak nem azt, hogy pl. a Moly rendszerében írástechnika címkével látták el (a linkre kattintva egyébként az összes ilyet megtekinthetitek, de ez egyaránt tartalmaz magyar és angol nyelvű könyveket is). Így aztán rá kellett jönnöm, hogy ha akarok egy ilyen ajánló-összesítést, akkor azt bizony magamnak kell megírnom, ennek első elemeként pedig beszéljünk egy kicsit Nádasi Krisz Magánkiadás előtt c. kötetéről.

Kiadó: magánkiadás
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 86 oldal
Formátum: e-könyv
Moly-link
A szerző Facebook-oldala: ITT

Kezdetnek azt mondanám, hogy a cím számomra megtévesztően hatott, és azért tartom fontosnak ezt az elején leszögezni, mert gyanítom, hogy rajtam kívül akadnak még néhányan, akik a címben megjelenő magánkiadás szó miatt valami másra számítanak: nekem rögtön egy gyakorlati útmutató ugrott be, ami számba veszi, milyen lehetőségei akadnak annak, akik a hagyományos kiadókat mellőzve szeretné megjelentetni a könyvét. Végül mégis úgy voltam vele, hogy ha már két másik kötetét is beszerzem az írónak (néhány bejegyzéssel később ezekről is lesz szó), akkor azért elolvasom ennek a fülszövegét is – és kicsit meglepetten vettem tudomásul, hogy itt 55 darab olyan tippet, tanácsot találok, ami általánosságban az íráshoz kapcsolódik (és emellett foglalkozik a magánkiadás kérdésével is). Tehát, ha az olvasóim közül bárki is csalódottan lapozott volna el a címet látva, ne tegye, mert itt bizony írástanácsokról esik szó.

Először meglepő volt számomra, hogy csak egyféle formátumban (epub) tudtam letölteni a megvett könyvet, ugyanis az én Kindle-olvasóm ezt pont nem preferálja. Az e-könyv letöltési linkjével azonban egy másik hivatkozás is érkezett Krisz levelében, mégpedig egy ingyenesen letölthető program az epub-fájlok megnyitására. Később rájöttem, hogy azért kényelmesebb ezt a könyvet asztali gépen (vagy laptopon) olvasni, mert számos hasznos linket is felsorol, főleg a kötet végén, ahol külön fejezetet szentel a magyarul és idegen nyelven megjelent írástechnikai könyveknek, magánkiadással foglalkozó cikkeknek stb.

A továbbiakban, hogy minél konkrétabban mutathassam be, mennyire hasznosnak találtam a könyvet, az egyes fejezetekről egyenként fogok ejteni néhány szót.

1. Tippek a történetmeséléshez

Krisz nemcsak arra tér ki, hogyan írjunk fikciót (regényt és novellát), de külön kiemeli a valóságon alapuló dokumentumregények fortélyait is. Ebben a részben tényleg az alapoktól mutatja be az olvasónak, mik kellenek egy jó történethez, említi például a kidolgozott szereplőket, a vázlatírást, a nézőpontokat, a történet és a fejezetek szerkezetének felépítését, a kutatómunkát, és még megannyi érdekes és fontos dolgot. Számomra ez a rész nem feltétlenül jelentett új információkat, inkább sűrű bólogatást egyetértésem jeléül, de felfedeztem ezekben a tippekben is számos olyat, ami hasznos lenne a kezdő bloggerek számára is. Útmutatást ad, de nem rágja a szádba az ő elveit, és ahogy a kötet elején is írja: nem állítja azt, hogy csak az ő meglátásai helyesek.

2. Javaslatok minden írónak

Ebben a részben már megemlíti a szakkönyvet és verseket írók táborát is a regényírók mellett. Általánosabb tanácsokat is ad a helyesírásról, a Word beállításokról, illetve megosztja velünk néhány saját módszerét, például hogy mit csinál Krisz, mikor írás közben olyan témába fut, amiben nem biztos, de nem akarja megszakítani az írás menetét a neten való böngészéssel. Nem láttam még ilyet, de Krisz arról sem felejtkezik meg, hogy elmondja, milyen a helyes testtartás gépelés közben, ami nem terheli a testünket (és bevallom, ennek begyakorlására még nekem is szükségem lenne). Ebben a részben tippeket is ad, hová fordulhat egy kezdő író, ha idegenekkel szeretné véleményeztetni az írását. Előny itt a rengeteg link, hiszen a lustábbaknak sem kell a keresővel bajlódniuk, elég néhány kattintás.

3. Idegennyelvű könyv írása

Én ugyan még sosem írtam máshogy, csak a saját anyanyelvemen, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan írók, akik számára ez a rész is hasznos tanácsokat rejt (pl. Eruhel anglisztikás barátnőm előbb írja meg a történeteit angolul, mint magyarul). Nem győzi hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy egy angol (vagy nyilván más nyelvű) anyanyelvű szerkesztő és lektor is foglalkozzon a kézirattal, a szakemberek felkereséséhez pedig számos konkrét segítséget is ad. Ebben a részben tárgyalja az írást segítő szoftvereket, amik ugyan nem magyar nyelvűek, de szerintem minimális nyelvtudással a magyarok számára is jól alkalmazhatók, pl. a Scrivener (amire én is tervezek beruházni), illetve angol nyelvű helyesírás-ellenőrzők. A felsorolt programok többsége viszont nem ingyenes.

4. Ajánlott irodalom és ingyenes e-könyvek

Az utolsó fejezet könyvcímeket és cikkekhez tartozó linkeket sorakoztat fel igencsak szép számban, angol és magyar nyelven is. Megmondom őszintén, még nem jutottam el odáig, hogy a cikkeket és a könyveket egyenként megvizsgáljam, de mivel érdekel a téma, egészen biztos, hogy a közeljövőben foglalkozni fogok velük. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor itt meg tudom említeni, hogy Krisz nem említette a magyar kötetek között Stephen King Az írásról című könyvét, csak az eredeti angolt, pedig szerintem az idegen nyelven olvasás sokakat megrémít; illetve számomra kicsit furcsa volt a Wattpadet mint ingyenes könyveket megosztó oldalt megjeleníteni. Hogy angolul mi a helyzet az oldalon, azt nem tudom ugyan, de én személy szerint magyarul csak nagyon kevés minőségi (amatőr) írást találtam eddig, amiket nehéz észrevenni a mostanság elszaporodó apucis-tesós-tízsoros történetek mellett (és most nyilván nem leszólni akarok senkit, aki kezdő, mert miért is tenném, csak nem érzem úgy, hogy az amatőr történeteket egy oldalon kellene szerepeltetni a kiadott kötetekkel).

Mindent összevetve, ez a könyv nekem annak ellenére is nagyon tetszett, hogy a legtöbb esetben újat nem mondott. Úgy gondolom, hogy egy kezdőnek, aki még csak most kacérkodik az írás gondolatával, mindenképpen hasznos olvasmány lenne, hogy a történetalkotás alapjaihoz kapjon némi segítséget. Számos olyan témával is foglalkozik, amiről nap mint nap látom az amatőr bloggerek csoportjaiban, hogy sokak számára nehézségeket okoz, és én magam is jobban örültem volna néhány évvel ezelőtt, ha egy ilyen kiadvány segít rájönni ezekre az apróságokra, minthogy kínkeservesen, sok rosszul sikerült történet után magamtól jöjjek rájuk. Külön tetszett a könyvben, hogy E/2-ben beszél az olvasóhoz, ezáltal olyan érzést keltett bennem, mintha kifejezetten nekem mesélne, nekem akarná megtanítani a kreatív írás alapjait.

A könyvet fel fogom használni a későbbiekben is, főleg az utolsó fejezet címeit és linkjeit, mert szeretném magam jobban beleásni az írás tanulható technikáiba. Szerintem ugyanis nem csupán az a misztikus tehetség meg ihlet kell ahhoz, hogy valaki megírjon egy jó történetet, hanem az írásnak igenis vannak tanulható fogásai, amelyeknek az elsajátításával láthatóan fejlődhet a történetünk.

Nádasi Krisz Magánkiadás előtt c. könyvét megvásárolhatod az író honlapján.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás