2017. április 11-én a helyi művelődési házban szerveztek amatőr íróknak és költőknek egy felolvasóestet, amire engem is felkértek, hogy szerepeljek néhány írásommal. Négyen voltunk összesen, csak én olvastam fel novellát. Két írásomat vittem el: a Vigyázzunk rá címűt (ami, ha minden igaz, a Könyvhétre megjelenik egy antológia részeként) és A macska, aki embert nevelt. Úgy…
Második novella megjelenése a láthatáron
Most nem hoztam sem cikket, sem novellát, csak egy rövid kis helyzetjelentést azoknak, akik esetleg nem látták még a nagy hírt a blog Facebook-oldalán. Gondolom, észrevettétek, hogy a mostanában közzétett novelláimat mind beküldtem egy-egy pályázatra. Az év eleji fogadalmaim egyike az volt, hogy idén legalább három pályázaton is részt veszek az írásaimmal, és eddig úgy…
2016-os év végi összegzés
Először írok évösszegző bejegyzést – ha más nem, ez legalább bizonyítja azt, amit ebben az évben elkezdtem: komolyabban venni a blogolást és az írást. 2015 márciusa óta vezetem ezt a blogot, úgyhogy a bejegyzés inkább ennek a már majdnem két évnek az összegzését fogja tartalmazni, illetve egy jó adag mesélést. Eleinte szemmel láthatóan keveset törődtem…
Az első antológiás megjelenés
Még nyár elején, mikor Kalocsára mentem a szóbeli érettségire, a drámatanárom ajánlotta azt a helyi pályázatot, ami a városhoz valami módon kötődő amatőr irodalmárok és képzőművészek számára ad megjelenési lehetőséget egy antológia lapjain. A kötet addig három részt ért meg, akkor kezdték el a negyediket, júliusban zajlott a pályaművek fogadása. Én két novellámat küldtem el,…
Daremo-elemzés irodalomórán
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt vittem el az egyik novellámat, a Valamikor, valaki címűt a magyartanáromnak. Az volt az első olyan írásom, aminek már az alkotása alatt tudtam, hogy felvállalom a nevemmel együtt. Furcsa is volt így írni: minden szót megrágni, belegondolva, hogy ezt egy olyan személy fogja olvasni, aki a sorokhoz majd arcot társít….
Az elhatározás a legfontosabb
A helyzet az, hogy igazából sosem tudtam, hogyan kell jó, azaz megkapó, figyelmet felkeltő első bejegyzést írni. Mégis megpróbáltam vagy százszor, mert sosem tudtam egy helyben ülni a fenekemen, mármint virtuálisan, és mióta a blogol.hu megszűnt, valahogy nem találom a helyemet az internet világán belül. De most kijelöltem magamnak ezt a kis szeletet, letelepedtem, és…