• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Hogyan lettem Daremo

Üdvözöllek titeket a megújult blogon!

Igen, én vagyok az, Daremo, és ez itt A papírfecnis fiók utódja. Az összes eddigi bejegyzés fellelhető és olvasható a blogon már, tartalmukban nem változtak, néhány bejegyzésnél kicseréltem a képeket jogtisztákra, ennyi. Egyébként pedig teljesen onnan folytatom a blogolást és az írást, ahonnan abbahagytam Blogspoton. Remélem, nektek is tetszik a változás, és ugyanolyan izgatottan fogtok feljárni az új oldalra, mint én. (:

Kezdésként szerettem volna a kezdetekhez visszatérni. Ünnepélyes megnyitót tartani a Daremo.hu-n. Ezért elmesélném nektek, hogy kerültem ide, ahol most vagyok, mennyi felesleges kört lefutottam, mire eldöntöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, és hogyan jöttem végre rá, hogy az írásaim igenis megérdemlik, hogy fizessek nekik egy tárhelyet.

Sokszor és sok helyen említettem már, hogy az első mesémet általános iskola harmadik osztályában írtam egy kiskutyáról, fogalmazás órára. Tavaszi szünetre kaptuk házi feladatként a meseírást, én pedig akkorra már rengeteget olvastam — és valahogyan egyértelmű volt, hogy ezt a feladatot nekem találták ki. Ez a gondolat, ez az érzés nagyon megmaradt bennem. Megnyitottam a Wordöt a család közös számítógépén, és nekiálltam írni, mert tudtam, hogy menni fog.

Utólag rájöttem, hogy korábbról is volt már egy-két mesém. Írtam egy hajóskapitány kalandjairól, meg más állatmeséket még másodikban, de egyik sem maradt meg bennem annyira, mint Buksi kalandjai. Mert ott volt az első tudatosulása annak, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Utána a barátnőimmel karöltve nagyjából hatodikig folyamatosan csak fanfictionöket írtunk. Ezek azon részei a repertoáromnak, amiket sosem mutogatnék senkinek… Persze, egy fontos állomásként kell rájuk tekintenem, mert ebben az időben kezdtem el hosszabbakat írni, afféle regényeket, képes voltam hetekig görnyedni a füzetjeim felett ugyanazt a sztorit körmölve. Fontosak, de nem, nem fogok velük senkit sem sokkolni. (:

Emlékszem, hetedikben meg már körbejárt az osztályban az a zöld füzetem, amibe egy romantikus, párhuzamos világban játszódó fantasy-regényt írtam, a Szellemvilágot. Főleg a lányok olvasták, aztán mindig összeültünk beszélgetni a történetről, és tényleg láttam rajtuk, hogy tetszett nekik.

Akkoriban már blogoltam, de nem szívesen mutogattam senkinek. Az az én kis privát kuckóm volt, és pár év alatt rengeteg címen és névvel szövegeltem a nagyérdeműnek.

Aztán egyszer lett Daremo. És ez a név valahogyan nem hagyta magát levakarni. Egy ideig, míg G-Portálon blogoltam, megint kipróbáltam többfélét, de egyik sem volt az igazi. Mindig visszakanyarodtam Daremo-hoz, és egy idő után tudtam is, hogy ez én vagyok. Meg arra is rájöttem, hogy nem kell ezt túlcifrázni, nem az a lényeg, hogy milyen extra neve legyen egy írónak, hanem az, hogy azt a sajátjának érezze. És ha ez valakinek a sajátja, az is jó, ha álnevet választ magának, az is. (Persze ettől még kitartok amellett, hogy hiába van az embernek álneve, jó dolog az, ha a körülötte lévők tudnak a művészetéről.)
Amikor megnyitottam A papírfecnis fiókot, ugye még a Blogspoton, akkor tudtam, hogy ez most már valami más lett. Hogy felnőtt vagyok, érett vagyok, komolyan gondolom az írást, és szeretnék vele jelentős eredményeket elérni. És hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy nem szégyellem, ki vagyok, kiírom a nevemet, kiteszem az arcomat, és elmesélem boldog-boldogtalannak, családnak, barátnak, iskolatársnak, hogy én igenis írok. És megmutatom bárkinek, hogy az alkotásaimat hol tudja elolvasni: ezentúl itt, a Daremo.hu-n.

Ennek a felvállalása nagyon sok lehetőséghez juttatott. Az első antológiás megjelenéshez a pályázatot még a középiskolás drámatanárom mutatta, és mindkét megjelent novellám bemutatójánál ott volt velem a családom. Idén még a helyi művelődési házban fel is olvashattam két novellámat. Ha írtam volna továbbra is a fióknak, esetleg egy szűkebb bloggerközösségnek, akkor ezek közül melyiket értem volna el? Tudom, egyik itt felsorolt esemény sem nagy dolog, ettől még nem leszek nagy író — írónak sem nevezném még magamat. De kis lépésekben lehet csak elindulni, és azt hiszem, nem mindegy, hogy ezeket a lépéseket egyedül tesszük-e meg, vagy vannak mögöttünk, akik támogatnak.

Mögöttem, úgy érzem, elég sokan állnak már. Nem is csak a családra gondolok, hanem az olvasóimra: sokan közülük nem is bloggerek, vagy nem úgy keveredtek ide, hogy kölcsönösen elkezdtük egymás blogját olvasni és beszélgetni. Többen is vannak, akik ténylegesen csak azért vannak itt, mert tetszik nekik, amit írok, és ilyen olvasókat szerezni sokkal nagyobb kihívás, mint ismerősöknek megmutatni az alkotásaimat. Haladok, azt hiszem, lassan még, de biztosan haladok a kitűzött célom felé: hogy egy nap igazi íróvá válhassak.

Addig is, az utam minden további állomását itt fogom nektek elmesélni, a Daremo.hu-n.

Köszönöm, hogy velem tartotok ezután is!

Írós tervek 2017 nyarára

Már a blog Facebook-oldalán is célozgattam rá, hogy szeretnék listát összeállítani arról, hogy mit szeretnék írással/blogolással kapcsolatban elérni, véghezvinni a nyáron. Június 21-én, az utolsó vizsgámmal végre nekem is elkezdődött a nyári szünet, úgyhogy azt hiszem, itt az idő eltervezni, mit szeretnék csinálni, és ezáltal titeket is beavatni azokba a terveimbe, amikről eddig nem sokat meséltem.

1. Blog költöztetése

Nagyon régóta gondolkodom azon, hogy a Blogspot talán nem a megfelelő felület az írásaimnak. Olvasóként ti ezt nem veszitek észre, de főleg a bejegyzések írásakor a kezelőfelület már többször is megtréfált engem, ami miatt nagyon haragszom. Legtöbben a WordPresst ajánlják, mint a legjobb helyet egy blognak, úgyhogy én is ezt néztem ki magamnak — viszont nem elégednék meg egy daremo.wordpress.com vagy hasonló című bloggal. Akkor már úgy döntöttem, veszek saját tárhelyet és domaint is a blognak, így a nyáron mindenképp szeretném átköltöztetni a teljes tartalmat egy új oldalra. Eleinte nagyon bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert ez már fizetős szolgáltatás (még ha nem is akkora összeg, hogy az ember egyetemista lánya éhen vesszen miatta), de mindenképp egy nagy lépésként tekintek erre. Végül a Blogspot legutóbbi „szórakozása” döntötte el végleg bennem a vitát: lesz új blog. Komolyan gondolom a blogolást, az írást, tehát igenis jár egy komolyabb felület is az írásaimnak.

Megmutatom nektek itt is, min akadtam ki: ez itt a Blogspot kezelőfelülete. A középső, fehér részt én színeztem át (egyébként az általam olvasott blogok legfrissebb bejegyzései voltak ott), a két szélén viszont (eredetileg) szintén fehér hátterű menünek kellene lennie. Ezt a fehér színt egyébként lassan egy éve nem láttam, ugyanis egy ideje csúnya, szürke színre váltott, tegnap pedig egy ideig, mint a kép is mutatja, annyira elfeketedett, hogy a menüpontokat sem láttam kétoldalt. Ebből már remélem ti is megértitek, hogy egy ilyen instabil rendszerre miért nem bízom szívesen a munkáimat.

2. Három darab novella

Ez tulajdonképpen az éves „havi 1 novella” fogadalmam nyári része. Ezt eddig május kivételével mindig sikerült tartanom, de erre is van (sajnos) egy olyan kifogásom, hogy az egyhetes sulis mérőtábor és a maradék tárgyaim beadandóinak, ZH-inak kijavítása mellett sokkal kevesebb időm és energiám volt írni. Ez meglátszott a bejegyzések számában is: májusban kettő darab blogposzt került ki. Még a június is egy kicsit mélyrepülés (bár van még pár napom), de már most látom az eredményét annak, hogy sokkal kevesebb dolgom van iskola nélkül. Egy áprilisi novella egyébként szintén nem került fel a blogra, de ennek nagyon egyszerű oka van: pályázatra írtam, ami miatt nem kerülhetett ki az internetre sem. Még nem érkezett eredmény, ha lesz, természetesen jelentkezem.

3. Pályázat

On Sai fanfictioníró pályázatot hirdetett a blogján — én pedig hihetetlenül bezsongtam! Nem szoktam a neten nyilvánosan áradozni más írókról, de most itt az ideje színt vallanom: On Saira amolyan írói példaképként tekintek. Nagyon szeretnék vele emiatt egyszer találkozni is, szinte minden megjelent könyvét elolvastam már, és — a legjobb — a fanfictionverseny nyertese beszélhet vele egy egyórás hanghíváson, amikor ő megpróbál írós problémákkal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Addig majd gyakorlom az idegenekkel telefonálást, de nem iszom előre a medve bőrére. Mindenesetre én mindent bele fogok adni.

4. Légüres — a kisregény

Igen, rávettem magam: hosszú évek óta először megint egy többrészes íráson dolgozom. Nem akarok sok poént lelőni, de annyit elárulok, hogy ez tulajdonképpen egy könnyed kis sci-finek indul (aztán majd meglátjuk), nagyon régóta tervezgetem, és végre írni is elkezdtem. A vizsgára való készülődés miatt kicsit megtorpantam az írásában, de az első fejezet már készen van. A teljes írást csak akkor fogom közzétenni, ha teljesen készen lesz, de ne feledjétek: a Daremo olvasói nevű Facebook-csoportban bármi érdekes dolog napvilágot láthat, csak úgy megsúgom.

5. Tíz darab blogposzt

Vagy remélhetőleg több is: ennyi hét van hátra a nyárból (mikor ezt a listát írom), a heti egyet pedig igencsak illene túlteljesíteni. Bár ha emellett több novellát is írok, valamint haladok a regényemmel, akkor szerintem anélkül is egy tartalmas nyarat zárhatok majd, hogy elárasztalak titeket a töméntelen mennyiségű bölcsességemmel.

6. Öt könyv elolvasása

Nyáron remélhetőleg több időm lesz olvasni, úgyhogy itt az ideje kicsit belehúzni. 🙂 2017-re megfogadtam, hogy legalább 10 könyvet elolvasok, eddig hatnál tartok. Ha sikerülne nyáron elolvasni még ötöt, akkor nemcsak, hogy ezt a fogadalmat kipipálhatom, de valószínűleg még túl is teljesítem majd év végére.

Ezek a konkrétan írással (és egy kis olvasással) kapcsolatos tervek. Emellett (egy kis diákmunkán kívül) szeretnék minél több írós programra is eljutni. Ebben a tekintetben kissé nehéz helyzetben vagyok, mivel nagyon messze élek Budapesttől, ahol a legtöbb ilyen esemény zajlik, de elhatároztam, hogy egy-két alkalommal igenis megéri elmenni ilyenekre. Már van olyan program, amit kinéztem magamnak, de természetesen még bármi becsúszhat ráadásnak.

 

Ti mivel fogtok foglalkozni ezen a hol forró, hol viharos nyáron? 

Írós tervek 2017-re

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Nos, mint azt az évösszegző bejegyzésemben is írtam, 2016 második felére sikerült összeszednem magam, ami az írást jelenti. Sokkal több bennem az elhatározás, és úgy érzem, a kitartás is ebben fog majd rejleni. Már előre kitaláltam magamnak számos célkitűzést az évre, amit most szeretnék veletek is megosztani. Azt mondják, ha az ember elmeséli másoknak a céljait, akkor kisebb az esélye, hogy feladja, mert úgy érzi, nem mutathatja ki mások felé, hogy elbukott. Szóval nyugodtan kérjétek rajtam számon az év folyamán ezeket a pontokat! 😀

1. Havi egy novella

Nem is arról volt eddig szó, hogy nem volt időm vagy ötletem legalább ennyi történet megírásához. Sokszor inkább a fáradtságból adódó lustaság akadályozott abban, hogy leüljek és megírjak valamit. Nehéz az, főleg iskolaidőben, hogy az ember hazaér délután vagy estefelé, és tudja, hogy mennyit kell még tanulnia, és ha végez is, akkor inkább elindít egy filmet vagy újabb sorozatrészt. Ezen a hozzáálláson szeretnék javítani.

2. Egy befejezett, többrészes történet

Rengeteg ötletem van hosszabb-rövidebb regényekhez, inkább a kitartással vannak problémáim. Nem tudom elfogadni, hogy első megírásra nem tökéletes a művem, ezért képes vagyok harminckétszer újrakezdeni mindent, amíg egyszer csak bele nem fásulok és félre nem dobom az ötletet örökre. Éppen ezért szeretnék rövidebb, pár részes sztorikkal indítani, hogy fokozatosan szoktassam magam hozzá ehhez a számomra nagy kihívást jelentő feladathoz.

3. Legalább 300 ezer karakter a blogon

Merész elképzelés, 2016-ban ugyanis alig lett több mint 200 ezer. Mivel azonban ennek nagyobb részét az év második felében írtam, úgy érzem, jogosan várhatom el magamtól, hogy ezt a tempót tartva akár jóval többel is megugorhatom ezt a célt. Viszont nem akarom magam elé meggondolatlanul magasra állítani a mércét, a 300 ezret reálisnak érzem.

4. Legalább 10 elolvasott könyv

Régen rengeteget olvastam, de 2016-ban sajnos ez jobbára elmaradt, főleg mert sok dolgom van tanulás terén, ami leszívta az energiáimat. Itt sem szeretnék feleslegesen nagy számot megjelölni, inkább olyat, amit könnyen teljesíthetek, és ezáltal ezt a pontot is sikerrel zárhatom az év végén. Szeretnék nem csak a szórakoztató irodalomból olvasni, hanem írástechnikáról szóló könyveket is beemelni a repertoáromba, amiről aztán a blogon is leírhatom a véleményemet, tehát terveim szerint ilyesfajta bejegyzésekre is számíthattok majd.

5. Legalább 3 pályázatra jelentkezés

Tavaly nem erőltettem meg magam, bár az év második felében két pályázattal is megpróbálkoztam – az egyiknek, mint tudjuk, eredménye is lett. 🙂 Idén szeretném ezt hagyománnyá tenni, és többször is megmérettetni magam. Egyrészt nyilván azért, hogy elmondhassam magamról, hogy írás terén már letettem valamit az asztalra, másrészt pedig többször is észrevettem már magamon, hogy a határidő a legjobb motiváció. 🙂

 

Ezek az én írós célkitűzéseim 2017-re. Van köztetek olyan, aki hasonló fogadalmakat tett? Ti hogyan tartjátok magatokat az elvárásaitokhoz? Van valamilyen bevált praktikátok? Osszátok meg velem a gondolataitokat!

2016-os év végi összegzés

Először írok évösszegző bejegyzést – ha más nem, ez legalább bizonyítja azt, amit ebben az évben elkezdtem: komolyabban venni a blogolást és az írást.

2015 márciusa óta vezetem ezt a blogot, úgyhogy a bejegyzés inkább ennek a már majdnem két évnek az összegzését fogja tartalmazni, illetve egy jó adag mesélést. Eleinte szemmel láthatóan keveset törődtem a bloggal. Néha csak havi egyetlen, rövidke bejegyzésre futotta, hogy legalább úgy tűnjön, foglalkozom valamivel a háttérben, de akkoriban még eléggé jellemző volt, hogy az írói „pályám” csak úgy lógott a semmiben, célok nélkül, leginkább csak azért, mert miért ne, meg bennem volt a gondolat, hogy na majd egyszer, majd jönni fog az isteni szikra meg az elhatározás, és akkor aktívan belevágok. Úgy érzem, ez az elhatározás részben idén született meg, valamikor nyáron, bár még mindig nem olyan erős, mint szeretném, de folyamatosan dolgozom rajta.

Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy összesen (ezzel a bejegyzéssel együtt) 73 bejegyzés olvasható a blogon, ebből kereken 50 került ki 2016-ban (ezt lehet, inkább ciki megosztani, mint dicsekedni vele :D), és ebből körülbelül 40-et tettem ki a nyár kezdete óta. Ez azért elég brutálisan néz ki, még úgy is, hogy én úgy éreztem, az iskola kezdete óta sokkal kevesebb időt szántam a blogra, mint nyáron.

Hozzászólásból eddig, mikor ezt írom, 155 van, és hátravan még egy-két nap az évből. Én az a fajta blogger vagyok, aki a saját blogján mindenre válaszol, úgyhogy nagyjából ennek a fele az enyém, de mindjárt írom is a pontos számokat: 124 hozzászólás érkezett idén! Ehhez természetesen nem tudom hozzászámolni a rengeteg pipát a bejegyzések alján, a kedveléseket és a hosszú kommenteket a Facebookon. De számon tartom, mert a visszajelzések jelentenek nekem a legtöbbet.

A megtekintések számából ítélve a kedvenc cikketek az 5 tény az érettségizőkről volt, a kedvenc novellátok pedig az Ott állt Anya. Érdekes, hogy hozzászólások arányában nem ez köszön vissza: az előbbire csak 4, utóbbira pedig összesen 2 hozzászólás érkezett (és ezt felezzük meg, mert ugye mindenre válaszolok). Hát nem mondom, elkeserednék egy kicsit, ha nem kaptam volna ezekre is olyan sok visszajelzést Wattpaden. 😀 Hozzászólások tekintetében 16-tal vezet A macska, aki embert nevel, és a legutóbb felkerült 10 idegesítő bloggerszokás III. a maga 14 hozzászólásával. Ezen kívül rengeteg hozzászólás érkezett a cikkeimre és a novelláimra is Facebookon, a hirdetések alatt, de ezeket sajnos nem áll módomban beleszámolni.

A blogon 12 darab novella olvasható, 21 cikk és 3 elkezdett kihívás. 67 feliratkozót tudhatok magaménak itt, és 160-at a Facebookon, valamint a nemrég elindított olvasói csoportnak is van már 32 tagja. Amikor a legelején összegyűlt 10 fő, akkor majdnem lefordultam a székemről, hogy őszinte legyek.

Wattpaden idén kezdtem el feltölteni az írásaimat, és azt kell, hogy mondjam, visszajelzések szempontjából sokkal több minden érkezett, mint a blogon. Az egyetlen ok, amiért mégis inkább a blogra szavazok, az az, hogy bárki olvashatja, nem kell feltétlenül regisztrálni hozzá, valamint a kinézetet is szabadon változtathatom, ezáltal sokkal személyesebbé tehetem. De nézzük az ottani statisztikát:

Január 9-én regisztráltam, tehát elmondható, hogy az eddigi teljes statisztikám erre az évre értelmezhető. Eddig 12 irományt tettem fel oda, ebből egy a küldözgetős díjaké, egy pedig a cikkeimé. Elmondhatom, hogy általában egyszerre több novellám is szokott szerepelni a toplistán, a legjobb helyezésem talán a 39. volt. Érdekes, hogy az olvasói visszajelzések alapján a legtöbb csillagozást itt is az Ott állt Anyakapta, viszont a legtöbb hozzászólás itt is A macska, aki embert nevel című írásomhoz érkezett. Meglepő, de egyben megnyugtató érzés is, hogy ilyen sokak számára fontos legalább annyira az állatok szeretete és védelme, mint nekem.

Kétségkívül viszont a legnépszerűbb írásom a Wattpaden a cikkeim gyűjteménye. 13 darab került fel, szigorúan csak azok, amik az írásról szóltak. Megdöbbentő, de eddig 1900 olvasást vonzottak az írásaim, kereken 310 csillagozást és 115 darab kommentet. Mióta a cikkeket elkezdtem publikálni itt is, varázsütésre megnőtt a követőim száma, most kereken 99-en kíváncsiak az írásaimra.

És most hanyagoljuk egy kicsit a számokat, térjünk át arra, ami az írással kapcsolatban történt 2016-ban.

Természetesen a legnagyobb horderejű esemény az, hogy megjelent az első novellám nyomtatásban, egy antológia részeként. Volt olyan pályázat is, ami nem sikerült, ez némiképp a kedvemet szegte; de nem torpanok meg, igyekszem jövőre több alkalommal is megmérettetni magam.

Továbbá elkezdtem egy éves statisztikát vezetni az írásaim karakterszámáról. Mivel ezt inkább a jövő évre terveztem csinálni, ezért csak körülbelül tudtam összeszámolni, hogy idén mennyit írtam. Csak a blogon is publikált novellákat és cikkeket néztem (kivéve egy elég hosszú novellát, amit versenyre írtam, és még nem tettem fel, erre január elején fog sor kerülni), a közzé nem tett regények fejezeteit, fordításokat stb. nem figyeltem. Így megállapíthatjuk, hogy a blogon 2016-ban több mint 210 ezernyi karaktert tettem közzé, és mint korábban is írtam, ennek jelentősen nagyobb hányadát az év második felében. Szeretném ezt a tempót jövőre is tartani, folyamatosan számon tartani, mennyit írtam, és 2017 végén egy sokkal nagyobb számmal zárni az évet.

A magánéletben is rengeteg érdekes dolog történt, a legizgalmasabb az, hogy kitűnőre érettségiztem, és hosszú huzavona után eldöntöttem, hol akarok továbbtanulni. Végül a mi kisvárosunk egyetemi karára esett a választásom, és lassan vége is van az első féléves vízügyi építőmérnök képzésnek.

Természetesen rengeteg élménnyel gazdagodtam ebben a félévben, azon kívül, hogy sok új embert ismertem meg és többször buliztam, mint az előtte eltelt öt évben összesen, a legnagyobb dolog az egészben az, hogy a felsőoktatás az eddigiektől teljesen eltérő világába is belecsöppentem. És eddig határozottan tetszik.

Szintén nagy hír, leginkább nekem, hogy végre gazdája lehettem egy törpenyuszinak. 🙂 Már nagyon régóta tömtem mindenkinek a fejét azzal, hogy mennyire szeretnék egy nyuszit, és végre valahára ez is valóra vált, a kis szutyok most is itt rohangászik körülöttem. Emellett viszont fájó a tudat, hogy Bolhát, az idősebb, öt éves kandúromat, idén nyáron kellett elaltatni.

Rengeteg tervem akad az írással és a mindennapokkal kapcsolatban is 2017-re, úgyhogy nemsokára érkezik egy olyan bejegyzés is, ami ezeket foglalja össze. Addig is remélem, hogy mindannyian jól érzitek magatokat az év utolsó napján, és ugyanolyan nagy reményekkel várjátok a következő esztendőt, mit én magam. 🙂

 

Köszönöm szépen tőletek a rengeteg támogatást, a kedves szavakat, az őszinte kritikáitokat, köszönöm, hogy 2016-ban olvastatok, és remélem, jövőre is megálltok nálam olvasgatni! 🙂

123

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás