• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek
NovProg – Statisztika a regényedről

NovProg – Statisztika a regényedről

Ma csak nagyon röviden szeretnék írni egy ötletes programról, amit még akkor találtam, amikor a FocusWritert is letöltöttem. Körülnéztem akkor a program készítőjének honlapján, és hoppá, leltem még egy íróknak szóló alkalmazást. Azóta ezt is használom, abszolút kedvenc lett!

A Novel Progress, mint a neve is árulkodik róla, igazából semmi másra nem jó, csak hogy egyszerű, de mutatós oszlopdiagramon ábrázolja neked, hol is tartasz a regénye(i)d megírásával.

Alapvetően a honlap szerint is a NaNoWriMo (novemberi regényíró kihívás) stílusához alkalmazkodik, azaz meghatározhatod előre, hogy összesen hány szót szeretnél írni a regényedhez, mennyi a napi célod, mikor kezdesz hozzá és terveid szerint mikor szeretnéd befejezni. Azt is megadhatod, ha már elkezdett projektről van szó, hogy kezdésnél hány szónál tartasz. A program ezután azt is kiszámolja és ábrázolja neked (szürke oszlopokkal), hogy a határidőre való teljesítéshez naponta mennyit kellene írnod, és jelöli, hogy a napi saját kitűzött célodat elérted-e már. Százalékos értékként azt is kiírja, hogy a teljes projektből és a napi (saját) szószámból mennyit írtál meg. Ráadásul ezeket egyszerre több munkádról is vezetheted.

A program hiányossága, hogy ha egyik nap elfelejted frissíteni a szószámodat, akkor utólag nem tudod felvinni, és akkor lesz ilyen ronda, egyenetlen diagramod, mint nekem. A másik problémám tulajdonképpen csak annyi, hogy egyelőre fogalmam sincs, milyen terjedelmű lesz a regényem és mikor fogom befejezni, ezért egyszerűen csak beírtam 50 ezer szót (annyi a NaNoWriMo célja is) meg egy random dátumot, így tulajdonképpen, ha ezt elérem, már mindenképpen regény terjedelmű lesz az írásom, viszont nem teszem túl magasra a lécet, a sikerélmény garantáltan meglesz (de hogy kicsit látványosabb legyen a diagramom, átállítottam most 10 ezerre). Ezeket a problémákat viszont szerencsére meg lehet oldani, ugyanis a kezdetekkor megadott szószámokat és a határidőt is bármikor lehet módosítani.

Nyilván ez a program önmagában nem segít regényt írni — tényleg csak annyit tud, mint amit leírtam, szószámot nyilvántartani. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik valamilyen okból (vagy mert van egy kis önbizalomhiányuk, mint nekem, vagy egyszerűen csak szeretik a diagramokat az életükben, mint én) hasznosnak és motiválónak érezhetik az ilyen statisztikát a regényükről. Szerintem ez nem ördögtől való csel, egyszerűen nekem is jó érzés más szemszögből, más feldolgozással látni a saját haladásomat már a regényem legelején is.

A programot letöltheted ingyen a készítő honlapjáról, de ha szeretnéd, akkor néhány dollárral hozzá is járulhatsz a munkájához.

 

Téged motiválna egy ilyen program írás közben? Vagy feleslegesnek, esetleg egyenesen hátráltatónak tartod? Mondd el a véleményed!

FocusWriter, egy újabb program íróknak

FocusWriter, egy újabb program íróknak

Egy olyan programról hoztam most beszámolót, amit néhány évvel ezelőtt rendszeresen használtam, és annak ellenére is nagyon szerettem, hogy — mint most kiderült — a funkcióinak zömét nem ismertem és nem használtam. 😀

Manapság én már a Scrivenert használom, amiről korábban is írtam, előtte viszont volt egy hosszabb időszak, amikor FocusWriterbe pötyögtem, mert lenyűgözött, hogy teljes képernyős módban egyedi hátteret állíthatok be, mindig az adott munkámhoz illőt. Most viszont rájöttem, hogy a FocusWriter ennél sokkal több, és szeretném nektek megmutatni, miért.

Elsőre leszögezem, hogy ez ezúttal egy teljesen ingyen letölthető program, ennek megfelelően elég egyszerű is, viszont minden megvan benne, ami alapvetően az íráshoz kell. A fontosabb formázási lehetőségek ugyanúgy adottak, mint Wordben (állíthatsz betűtípust, teheted a szövegedet félkövérré, dőltté, aláhúzottá, a bekezdéseket igazíthatod jobbra, balra, középre vagy sorkizárttá, és csinálhatsz behúzásokat is).

A program tényleg komolyan veszi, hogy ha megnyitod, akkor bizony csakis és kizárólag az írásra fókuszálj, ugyanis rögtön teljes képernyős nézetben nyílik meg (amit persze kikapcsolhatsz, de miért tennéd?). A háttér előtt, alapbeállítás szerint középen helyezkedik el a szöveged helye, és a menüsor is csak akkor látszik, ha felviszed a képernyő tetejére a kurzort. Így talán könnyebbé válik az önmegtartóztatás, hogy ne kattints vissza mindig a Facebookra, a Youtube-ra és más oldalakra, hiszen eleve nem látod őket.

Ami a legjobb benne, az természetesen az egyedi téma beállítása, ez magában foglalja a saját hátteret és a szövegmeződ teljes formázását. Eldöntheted, hogy milyen színnel és betűtípussal írj, feltölthetsz saját képet, a kedved szerinti helyre igazíthatod a szövegmezőt, sőt, még olyan apróságokat is beállíthatsz, mint pl. a szövegdoboz sarkainak lekerekítettsége, vagy adhatsz az egésznek egy kis árnyékolást. Végül is el tudom képzelni, hogy egy romantikus történethez lekerekített, finomabb szövegdobozba írjak, egy modern környezetben játszódó sci-fihez pedig szögletes, letisztult formákat állítsak be. Mindent a megfelelő hangulatért! A témáidat el is mentheted, hogy többször felhasználd őket.

Mintaként készítettem gyorsan két témát, egy modernebbet, szögletes élekkel, sci-fibe illő háttérrel, és egy lágyabbat, egy romantikus történethez.

Amikor a Scrivenerről írtam, páran sajnálkozva jegyezték meg, hogy ahhoz a programhoz még nem adható hozzá a magyar nyelv, a menük is angolul vannak, illetve így a helyesírás-ellenőrzés sem futtatható. Nos, nektek van egy jó hírem: a FocusWriter magyarra is beállítható! Minden menüpontot lefordítottak, és a szövegben a Wordhöz hasonlóan piros aláhúzás jelzi a helyesírási hibákat (vagy amilyen színűre állítod a témádban). Ha a hibásnak vélt szóra jobb gombbal rákattintasz, feldob néhány javítási javaslatot. A Worddel ellentétben viszont nem fogja neked például azt megmondani, hogy valahová illene vesszőt raknod, de azért sem szól rád, ha obszcén kifejezést használsz.

Régen nagyjából ennyit használtam a programból: megvolt az egyedi háttér, és uccu neki! Most viszont, mikor eldöntöttem, hogy írok róla, jobban beleástam magam az egyes menüpontokba (és tudatosan vadászom is, milyen eszközökkel tehetném hatékonyabbá az írással töltött időmet, ez is újdonság a régi időkhöz képest), és találtam néhány érdekes funkciót is.

Az első ilyen a beállítható napi cél, amit megadhatsz írással eltöltött percben vagy megírt szavak számában is. Később pedig a Daily Progress (na, ezt épp nem sikerült lefordítaniuk) menüpontban egy naptáron megtekintheted, hogy az egyes napokon sikerült-e a célodat elérned.

A Wordhöz hasonlóan a szöveged statisztikáit is megtekintheted, számolja a karaktereket, a szavakat, a bekezdéseket és az oldalakat. Az oldalszám egy kicsit trükkös beállítás, ugyanis itt nem egy adott lapméretre pötyögsz, így nem tudja megmondani konkrétan, hogy mettől meddig fog tartani a szöveged egy A/4-es lapon, hanem neked kell beállítanod, hogy hány szavanként számoljon új lapot. Alapbeállításként 250 volt megadva, nekem inkább 500-nál adott ki a Worddel megegyező eredményt. Ha kijelölsz egy szövegrészt, annak a statisztikáját is megteheted (a lap alján, ha leviszed a kurzort).

Hasznos kis funkció még a stopper: egy előre megadott ideig írsz, a program pedig a szövegmező alján kiír egy értesítést, ha befejezte a visszaszámlálást, és a figyelmeztetést lenyitva már ki is számolja, hogy pontosan mennyit írtál az adott idő alatt. Nekem erről rögtön két dolog jutott az eszembe: az egyik a NaNoWriMo alatti word warok, amikor az írók egyszerre írnak megadott időre, és összemérik, ki írt többet; a másik pedig a már korábban bemutatott Writeometer, ahol szintén tudsz időzítésre írni, aminek a végén meg kell adnod, mennyit írtál. Mindkét esetben jól jön, hogy nem kell kibogarásznod a szövegből, hogy hol álltál kezdéskor, és nem kell kijelölnöd az addig írt szöveget a pontos mennyiség megismeréséhez.

Két rész volt, aminek én személy szerint még nem láttam értelmét, és az egyik a beállítható írógéphang. Kíváncsiságból bepipáltam, aztán két perc múlva, mikor pötyögni kezdtem a programba, a furcsa kattogástól nemcsak én ijedtem meg, de a macska is az ölemben. Nekem nagyon zavaró a hanghatás.

A másik pedig a fókuszált szöveg: beállíthatod, hogy a szöveg bizonyos része kiemelten (feketén) jelenjen meg, a többi pedig halványabban (szürkén). Ez mindig az a rész, ahol a kurzoroddal állsz, csak a terjedelmet állíthatod, lehet egy sor, három sor vagy egy egész bekezdés (vagy kikapcsolhatod). Én ennek nem érzem szükségét, de biztosan vannak, akik szívesen használják ezt a funkciót. (Aki tudja, hogy mire jó ez, ossza meg velem kommentben! Én csak arra tudok tippelni, hogy segít a jelenleg írt szövegre fókuszálni, és eltántorít a folytonos visszaolvasástól, de nem vagyok teljesen meggyőzve.)

Végezetül pedig fontos megemlítenem, hogy a szövegedet többféle formátumban is elmentheted, például .docx-ben vagy .txt-ben is, és természetesen ugyanilyen fájlokat meg is nyithatsz a programban. Külön kényelmes, hogy a program indításakor a legutoljára elmentett dokumentumot nyitja meg automatikusan, szóval rögtön folytathatod a munkádat ott, ahol abbahagytad.

Mindent összevetve szerintem ez egy nagyon jó program, és hatalmas előnye az ingyenessége és a magyar nyelv is, én viszont a Scrivener mellett nem érzem indokoltnak a használatát már. Ennek ellenére bíztatok mindenkit, aki unja már a Word egyhangúságát, hogy töltse le, próbálja ki, mert szerintem senki sem fogja megbánni. 🙂

A programot letöltheted a készítőjének honlapjáról, ahol akár támogathatod is a további projektek létrejöttét. 🙂

 

Ha kipróbáltad most vagy korábban a FocusWritert, mesélj róla! Használod/használnád a Word helyett? Vagy jobban szereted a bevált, megszokott programokat?

Mobilon: Writeometer

Mobilon: Writeometer

Idén nyáron eldöntöttem, hogy a Camp NaNoWriMo alatt megírok egy kisregényt. Most szeretném bemutatni az egyik olyan telefonos alkalmazást, amit szinte mindennap használok írás közben, és igencsak megdobja a motivációmat.

Nagyvonalakban a NaNoWriMo-ról annyit érdemes tudni, hogy ez egy regényíró esemény. Novemberben a cél 50 ezer szó megírása, de a Campeken (áprilisban és júliusban) mindenki magának határozza meg az elérni kívánt célt. Én több szót most nem szeretnék erről ejteni, mert augusztus elején szeretném egy külön bejegyzésben részletesebben bemutatni ezt az eseményt, és vele együtt összegezni a saját tapasztalataimat.

Korábban már írtam erről az alkalmazásról, most azonban részletesebben is szeretném bemutatni.

Név, amivel megtalálod: Writeometer
Ára: ingyenes
Operációs rendszer: Androidon találtam csak
Nyelv: Az alapvető funkciókhoz nagyon minimális angol nyelvtudás kell. Ha jobban bele akarod ásni magad, vagy idegen nyelven írsz, akkor szükséges (és hasznos) a nyelvismeret.

Bemutatás:

A Writeometer alapvetően abban segít, hogy számon tartsd, mennyit írtál az aktuális projektedből, mennyit tervezel összesen, és egy kis motivációt ad azoknak, akik szeretnek saját maguk által felállított határidőre dolgozni.

Egyszerűen hozzáadhatod az aktuális projektedet az alkalmazáshoz, nem kell róla semmit sem írnod, csak egy címet, az elérni kívánt terjedelmet (szóban vagy karakterben), és ha beállítasz egy határidőt, akkor a program azt is kiszámolja neked, hogy naponta hány szót kell írnod, hogy sikerüljön. Ha már megkezdett írásról van szó, akkor megadhatod, hogy eddig mennyinél tartasz, úgyhogy teljesen reálisan tudod vezetni a statisztikádat. Akár emlékeztető jelzéseket is beállíthatsz, ha szükséged van arra, hogy a telefonod csörögjön, mikor hozzá kell kezdened az íráshoz.

Én a NaNoWriMo-ra 25 ezer szót tűztem ki célul, tehát naponta (az oldal szerint) 807-et kell megírnom. Ezt is számon tartja nekem az app, valamint számos érdekes statisztikát is megtekinthetek (ezek akkor érdekesek, ha már egy ideje rendszeresen használom a programot). Például kiszámolja, átlagosan naponta, hetente és havonta hány szót írtam, hány napos volt a leghosszabb időszak, amikor mindennap írtam. Diagramon ábrázolja, hogy egyes napokon a többihez képest mennyit írtam, és hogy a szöveg egésze milyen mértékben gyarapszik.

Az időzítőt elindítva ösztönözheted magad, hogy bizonyos ideig (beállíthatod, hogy meddig) kizárólag az írással foglalkozz, ne jusson eszedbe a például Facebookot böngészni. Én általában 15 vagy 25 percekre állítom be magamnak, mert azt tapasztaltam, hogy ennyi idő alatt általában nem jön közbe semmi fontos tennivaló. Ha végeztél, a beállításaidtól függően jutalmat kapsz: egy guavát, amit „beválthatsz” jutalmakra (pl. Facebookozásra, kutyasétáltatásra, de te is adhatsz hozzá díjakat).

Találsz a menüben egy Toolbox nevű pontot is: ez az a rész, amihez már szükséges az angoltudás, de mint írtam már, enélkül is használható a program. Ezek afféle extrák, amik inkább az angolul íróknak jelentenek segítséget.

Az első rész tulajdonképpen a nap szava. Egy különlegesebb kifejezés, aminek a magyarázatát is elolvashatjuk, illetve példákon keresztül mondatokban is szerepeltetik a szót.

A második rész egy értelmező szótár. Ugyanúgy a beírt szó magyarázatát és példákat ad ki.

A harmadik rész a thesaurus, ami tulajdonképpen egy olyan lexikon, ami a szavak szinonimáit, ellentétes jelentésű szavait, kapcsolódó kifejezéseket sorakoztat fel.

A negyedik rész pedig tulajdonképpen díszes betűtípusokkal tár elénk inspirálónak szánt szavakat, hogy megkönnyítse az írást.

Használnám-e a programot?

Szoktam használni, de azt nem mondom, hogy csak időzítővel állok neki írni. A Toolboxot nem szoktam megnyitni, magyarul íróként én nem találom hasznosnak. Viszont én az a fajta vagyok, akit igenis inspirálnak a grafikonok, szeretek magamnak határidőket állítani.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akiknek szükségük van egy kis külső löketre az íráshoz. Néha az ember kicsit elkényelmesedik, vagy nincs teljesen rendben az önbizalma, és nehezebben áll neki az írásnak. Ilyenkor egy ehhez hasonló eszköz képes nagyon is megdobni az alkotókedvet, ezt saját magamon is tapasztaltam nem egyszer.

 

Ismeritek a Writeometert? Ki próbálta már ki? Esetleg használjátok rendszeresen?

Mobilon: Character Story Planner

A magamnak tett újévi fogadalmaim egyik része volt, hogy minél több új írós eszközzel, módszerrel ismerkedjek meg, amivel hatékonyabbá és talán könnyebbé is tehetném az alkotói folyamatot. Ezeket a tapasztalatokat pedig megosztom a blogon is, hátha másnak is tudok segíteni, hiszen korábban pl. a Scrivener, amiről szintén írtam, sokatoknak tetszett (én pedig azóta is használom, most már novellákhoz is, egyszerűen beszippantott az a program).

Mivel elég sokat használom az okostelefonomat, ezért kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb felfedezem rajta az íráshoz készített alkalmazásokat. Megpróbálom minél többféle szempontból körbejárni az alkalmazásokat, többnyire (főleg eleinte, később még meglátom) ingyeneseket. Fontos tudnotok, hogy én Androidos készüléket használok, de igyekszem majd annak is utánanézni, hogy más operációs rendszerekre is elérhetőek-e az alkalmazások.

Kezdjük rögtön egy egyszerűbbel, ami jó ideje csücsül a telefonomon: a Character Story Planner!

Név, amivel megtalálod: Character Story Planner
Ára: ingyenes
Operációs rendszer: csak Androidot találtam
Nyelv: angol, minimális nyelvtudás szükséges

Bemutatás:

Tulajdonképpen ez az alkalmazás segít megtervezni és rendszerezni a történeted szereplőit és világát. Hozzáadhatod a listádba a szereplőidet, a világot, a történet alapjait, jeleneteket, helyszíneket és tárgyakat is, ezeknek a kidolgozását pedig az alkalmazás kérdőívei segítik. Tulajdonképpen bármit adsz hozzá, arról szinte minden elképzelhető információt lekér, de természetesen azt töltöd ki, amelyiket csak szeretnéd.

Vegyük példának a karaktereket. Feltölthetek a szereplőhöz egy képet, és ezután több kategóriába osztva felírhatok róla mindent, amit tudok: pl. a nevét, korát, nemét, munkáját, a világát, utána külön kategóriában a külsejéről kérdez elég részletesen, továbbá a személyiségéről, a múltjáról, a történetéről, és minden nagy téma sok-sok kérdést rejt magában. Összességében ha az ember végigmegy egy-egy ilyen kérdőíven, akkor már elmondhatja magáról, hogy elég sokat tud a szereplőjéről, és ezeket az információkat később bármikor elérheti a mobiljáról. Ugyanígy rengeteg információt beleírhatunk pl. a világról, amit felépítünk (nyilván ez a mindennapi valóságot használva nem olyan érdekes, mint pl. sci-finél, fantasynél), és az összetartozó elemeket egymáshoz is kapcsolhatjuk, a sztorihoz a szereplőket és a jeleneteket.

Összességében az alkalmazás segít megtervezni, összerakni egy történetet elemenként.

Találtam még egy érdekes funkciót rajta, amit egyelőre nem tudok hova tenni: chatelhetsz a többi felhasználóval, ráadásul úgy, hogy a hozzáadott karaktereid nevével és adataival szólhatsz hozzá a beszélgetésekhez. Ennek a funkciónak én személy szerint még nem találtam meg a hasznát, de ahogy észrevettem, mások használják, szóval gondosabb kísérletezést igényelne.

Ezen felül, ha szeretnéd, megoszthatod másokkal a karakteredet vagy a tárgyadat, aminek már beírtad az adatait, ezeket pedig mások letölthetik saját maguknak, illetve te is a többi megosztottat. Tulajdonképpen szerintem ezt úgy tudnám kihasználni, hogy mások megosztott elemeivel próbálok meg úgy történetet írni, hogy kihívásként, feladatként tekintek rá (mint a writing promptsok esetében).

Mindez angolul elérhető, és nem is találtam rajta olyan funkciót, hogy nyelvet válthassak. Szerintem túlzottan magas szintű nyelvtudás nem szükséges hozzá, tényleg csak címszavakban tartalmaz szöveget a kérdőíveknél.

Néhány reklám található az alkalmazásban (az egyik képen látszik is), de szerintem nem zavaró, és párszáz forintért eltüntethető, ha valakit mégis irritálna.

Használnám-e a programot?

Igazából nagyon régóta a mobilomon figyel, de hogy őszinte legyek, annyira engem nem nyűgözött le. Én nem igazán szeretek a telefonomon pötyögni, maximum a jegyzettömbbe röviden, kulcsszavakat, ha máshová nem tudom leírni a hirtelen jött ötleteimet. Viszont az utoljára felfedezett funkció, amiben a mások által megosztott elemekből csemegézhetek, elnyerte a tetszésemet, írásgyakorlatokhoz ötletadónak szerintem fel fogom használni a későbbiekben.

Kinek ajánlom?

Tudom, hogy sokan vannak, akik szeretnek a telefonjukon is írogatni: nekik mindenképp. Attól, hogy én nem annyira szeretek mobilon írni, ezt a programot még hasznosnak és érdekesnek tartom, ezért mindenkinek ajánlom, akit nem tántorít el az érintőképernyő és az angol nyelv minimális használata.

Így kezdődik a karakterek kidolgozása.

 

És itt láthatod, milyen kategóriák szerint adhatsz hozzá adatokat a karakterekhez.

 

Itt pedig a világépítés elejét és kategóriáit láthatod.

 

 

Az alkalmazás menüje.

 

A chat, ahová beköszöntem.

 

Mit szóltok az ilyen bejegyzésekhez? Elég sok alkalmazás van még a listámban, amit szeretnék kipróbálni és bemutatni, így ha lesz rá érdeklődés, akkor mindenképp folytatom.

Scrivener, a regényíró szoftver

Több hónapja már, hogy használom a Scrivener nevű íróprogramot, ezért úgy érzem, itt az ideje, hogy hitelesen be tudjak számolni nektek arról, mire és hogyan tudom használni. Látom az előnyeit, a hátrányait, kialakult, hogy mit és hogyan vezetek benne, és összességében azt kell mondanom, hogy hiányosságai ellenére is napi szinten használom már. Igyekszem minél több képet beszúrni a programról, hogy el tudjátok képzelni, hogyan működik, de ha valakit bővebben érdekel, akkor Youtube-on is keressen rá nyugodtan, én ugyanis onnan tanultam meg a használatát és az ezerféle kiegészítő lehetőségét is.

De mi is pontosan a Scrivener?

Íróprogram. Mint a Word, amit legtöbben használunk, de annál több. Nagy előnye, hogy egyetlen fájlon belül rendszerezheted az összes fejezetedet, feljegyzésedet, vázlatodat, képedet, háttérinformációdat, karakterkérdőívedet, amit csak akarsz. Létrehozhatsz mappákat, azokban almappákat vagy jegyzettömböket, a jegyzettömböknek aljegyzettömböket. Felcímkézheted a dokumentumokat, színezheted őket a kategóriájuk szerint, feljegyzéseket fűzhetsz hozzájuk, megnézheted az írásod terjedelmét, egyedi címkéket is ragaszthatsz rájuk (pl. regényeknél felírod, hogy az adott fejezet hol játszódik, ki szerepel benne, stb.)

A Scrivener tulajdonképpen azért jobb, mint a Word, mert egyetlen fájlban érhetsz el mindent. Nem kell ezernyi ablakot megnyitni, ide-oda kattintgatni közöttük, könnyen elérhetsz bármit. Például ha nem jut eszedbe, hogy milyen napszakban végződött az előző fejezet, csak az oldalsó listában rákattintasz a dokumentumra, és már meg is nézheted, anélkül, hogy megvárnád, míg betölt a Word. Tulajdonképpen a történetedhez kapcsolódó összes fájlt egy helyen tudhatod, szépen elrendezve.

Maga a program nemcsak regényírásra, de forgatókönyvek készítésére is alkalmas, de még drámát is írhatsz benne, bár bevallom, én ezek közül csak regényekhez használtam eddig. Többféle sablon közül kiválaszthatod azt, amelyik felépítésében leginkább illeszkedik az írásod műfajához, vagy egy teljesen üres szerkesztőt is indíthatsz, esetleg te magad is létrehozhatsz személyre szabott sablont.

(Előre is elnézést kérek, a képek minőségét a rendszer csak azért is lerontja, a feliratok kissé homályosak, de a lényeg szerintem azért mindegyiken látszik.)

A program saját sablonján látszik, hogy ez bizony angol nyelvű. Alapból a Novel (azaz regény) elrendezése tartalmazza a történeted tényleges szövegét (ez a Manuscript, amit Chapterekre [fejezet] és azon belül Scene-ekre [jelenet] szeretnek bontani angol anyanyelvű barátaink — én a jelenetekre való bontást személy szerint butaságnak tartom, és első dolgom ezt mindig kitörölni), amihez természetesen te magad is hozzáadhatod a további részeket, és át is nevezheted őket. A Characters tulajdonképpen a szereplők adatlapját, kérdőíveit tartalmazza, a Places pedig ugyanez a helyszínekre értve. A Front Matter című részt én szintén sosem használtam, ahogyan én értelmeztem, ez arra való, hogy tényleges könyv vagy ekönyv formába öntsük a történetet, címlappal, ajánlással, szerzői jogok felsorolásával. A Research rész egyszerűen a kutatómunkák, háttérinformációk rendszerezésére használható.

Egy érdekes és hasznos dolog a Template Sheets. Mint már említettem, használhatsz pl. karakterkérdőíveket, amiket innen tudsz a dokumentumokba importálni. Tulajdonképpen bármilyen dokumentum, amit oda beillesztesz, pár kattintással sokszorosítható bármelyik mappába, ez tényleg kérdőíveknél hasznos, és természetesen célszerűbb, ha hozzáadsz a saját anyanyelveden egy sajátot.

Szóval ez az a minta, amit én tulajdonképpen egyszer sem használtam. Sokkal egyszerűbb, ha az ember egyszer megír (ennek a mintájára) egyet magyarul, minthogy minden egyes alkalommal átírja az angol nyelvű címeket, és hozzáadja azokat a pluszokat, amikre még szüksége van.

A saját sablonom azon túl, hogy magyar nyelvű, tartalmaz pár extra dolgot az alaphoz képest. Például beleírom a történet zsánerét, és hogy ez hogyan mutatkozik majd meg pontosan a műben, rittyentek neki tartalomleírást, beillesztem az általam szerkesztett borítóképet. Van külön vázlatos mappám, de megtartottam a szereplős, a helyszínes és a kutatómunkás részt is. Saját kérdőíveket adtam hozzá, némelyiket én írtam, néhányat a neten találtam vagy magamnak fordítottam le.

Regényt írni a teljes kijelzős mód miatt szeretek igazán. Beállíthatom, milyen szélességű legyen a szöveg sávja, és — a legjobb — az azon kívül eső részhez saját hátteret állíthatok be, amire igyekszem mindig egy szép, kifejező tájképet választani, ami illik a történethez.

Amire viszont legtöbbet használom a Scrivenert, az a blogbejegyzések írása. Mikor elkezdtem használni a programot, elsőként minden egyes bejegyzést bevittem külön dokumentumokba, kategóriánként külön mappába. Létrehoztam saját címkéket, amik a bejegyzés állapotára utalnak (ötlet, félkész, vázlat, megírt, publikált, még hiányos sorozat), és mindegyikhez hozzárendeltem egy színt. Ezután beállítottam, hogy ez a szín jelenjen meg oldalt, a dokumentumok címeinél is, tehát nem kell keresgélnem, ha ki akarom szűrni, hogy pl. melyik bejegyzést fejeztem már be, de még nem tettem közzé a blogon, vagy melyiket kezdtem már el megírni, melyik dokumentum teljesen üres még. A lenti képen egyébként csak a még ki nem került bejegyzések címeit satíroztam ki, de így is látszik, hogy milyen sokszínű a palettám. 🙂

Azért szeretem így vezetni a blogbejegyzésemet, mert tényleg sokkal hamarabb átlátom, mintha külön Word dokumentumokban lennének az egyes cikkek. Egyébként a kategóriákat maximum külön mappákkal tudnám szemléltetni, akkor pedig, ha kifejezetten egyet meg akarnék találni, végig kéne kattintgatnom mindet, míg így elég csak legörgetnem az oldalsávon, és azt is tudom, milyen színt keressek a tekintetemmel.

Amire viszont nem használom a Scrivenert, az a novellaírás. Nem tartom praktikusnak, pedig eleinte sokat gondolkodtam rajta, hogyan kellene az egyrészes történeteimet is megfelelően átvinni ebbe a programba. Legtöbbször ugye olyanokat írok, amikhez nem kell túl sok kutatómunka, szeretem a való élet egyszerű, szimpla történéseit megmutatni, egyszerű emberekről, tehát nem szükséges külön jegyzeteket vezetnem a hátterükről (néhány kivétellel, persze, de egy-egy miatt nem éri meg felvinni Scrivenerbe). Kevés szereplővel dolgozom rövid időintervallumban, tehát ezekről sem feltétlenül kell feljegyzéseket írnom. Ráadásul a novelláimat általában kevés idő alatt, maximum 2-3 nap alatt szoktam megírni, tehát nincs szükségem arra, hogy hetek múlva eszembe jusson olyan apró információ, ami tizen-oldalakkal korábban került megemlítésre. Ugyanúgy bevinni a novellákat, mint egy regény különálló jegyzeteit, butaságnak tartom, még akkor is, ha zsáner szerint csoportosítanám őket. Felesleges lenne.

Hátrányok

Van néhány hiányossága a programnak, amivel viszont nem árt számolni, mielőtt az ember beleveti magát a használatába.

1. Az egyedi formátum

Ha egy olyan barátodnak szeretnéd megmutatni a készülő történetedet, akinek szintén telepítve van a gépén a Scrivener, akkor gond nélkül átküldheted neki — bár nem mindenki szeretné egy fejezet véleményezéséhez az összes karakterkérdőívét és kutatómunkáját megmutatni valaki másnak, ez is igaz. De ha olyannak küldenéd, akinek nincs meg a program, akkor becsődölt a tudás, mert ezeket a fájlokat az illető nem fogja tudni megnyitni. Ahogyan pl. a telefonodra sem tudod ilyen könnyen átrakni a dokumentumokat. Van ugyan a Scrivenernek egy beépített funkciója, amivel az általad megadott dokumentumokat a beállított formátumnak megfelelően átkonvertálja Wordbe, de egy-egy résznél gyorsabb és egyszerűbb, ha az ember pár kattintással átmásolja a szöveget Wordbe. Máshogy viszont nem megy sajnos.

2. Nem elérhető a magyar nyelv

Éppen ezért nincs beépített helyesírás-ellenőrzője sem. Ha biztosra akarod venni, hogy minden elütést észrevettél-e, akkor (a sok-sok átolvasás mellett) célszerű beilleszteni a szöveget Wordbe egy gyors ellenőrzésre.

Emellett pedig természetesen minden funkció és beállítás angol nyelvű. Nagyon sok kis lehetőség, beállítás rejlik még a Scrivenerben, amiket oldalakon át lehetne sorolni, én mindet angol nyelvű Youtube-videókból tanultam meg. Szóval ha ki akarod használni teljes mértékben a Scrivenert, akkor bizony jól jön minimális nyelvtudás is.

3. Apple mindenek felett…

Az almás gépekre írt verziónak van néhány extrája, amit mi, Windows-felhasználók még nem kaptunk meg. Két olyan funkciót emelnék ki, amiért nekem személy szerint fáj a lelkem. Az egyik az ún. Revision Mode, ami tulajdonképpen javítási módnak fordítható jelen helyzetben. A lényege, hogy két-három fázisa is van, ha az elsőt bekapcsolod, akkor amit azzal beleírsz/belejavítasz a szövegbe, azt az első revision mode beállított színével fogja jelezni, a második javítási körben egy másik színnel, és így tovább. Magyarán láthatod, milyen volt az eredeti szöveged, mit javítottál bele mondjuk egy héttel később, mit egy hónap múlva, mit a legvégső alkalommal. Nem egy életbevágó funkció, de nekem nagyon megtetszett, mikor Youtube-on videókat keresgéltem, aztán csalódottan keresgéltem a funkciót, de hiába.

A másik, amit hiányolok, a Project Targets bővebb beállításai. A Project Targets részben beállíthatod, hogy a teljes regényedet minimum milyen terjedelműre akarod írni (pl. pályázatoknál ez nagyon hasznos, szóban és karakterszámban is megadható), és hogy egy alkalommal/nappal mennyit szeretnél írni (kis célokból kell építkezni, én azt vallom). Windowson ennyi, amit megtehetsz, almás gépen viszont egy sor további beállítás is megnyílik. Például beállíthatsz magadnak egy határidőt, ameddig el akarsz jutni ahhoz a bizonyos terjedelemhez, megadhatod, hogy melyik napokon fogsz tudni írni (például előre tudod, hogy munka vagy iskola miatt csak hétvégén lesz rá időd), így fogja kiszámolni neked a program, hogy mennyit kellene írnod naponta, hogy elérd a célodat.

A program fejlesztőinek Facebook oldalán olvastam, hogy már dolgoznak Windows-verzió frissítésén, de egyelőre fogalmuk sincs, mikor fog kijönni nekünk is ez a sok kellemes funkció.

Egyéb előnyök

A hiányosságai ellenére azért számos hasznos funkciója is van még a programnak. A teljesség igénye nélkül néhány a kedvenceim közül:

Beállítható egy minimum karakter- vagy szószám külön az egyes dokumentumokhoz is. Ezután a dokumentum alján egy pirosból zöldre változó, szép lassan a fehér részt kitöltő csík jelzi nekünk, hogy elértük a kitűzött célunkat.

Semmit sem töröl ki azonnal. Ha egy dokumentumtól megválsz, az automatikusan a Trash mappába kerül. Amíg külön onnan nem törlöd, addig mindent visszahozhatsz később. Ha a Trasht pedig lecsukod, akkor egyáltalán nem zavaró az sem, ha kétszáz kitörölt dokumentumod van.

Akár több dokumentum szövegét is nézheted egyszerre, megosztott képernyővel.

Egy parafatábla-szerű nézetben úgy is gyorsan áttekintheted az egyes dokumentumokat vagy fejezeteket egy mappán belül, mintha post itekként lennének felszúrva.

Beállíthatsz automatikus betűtípust és betűstílust, alapszinten tudod formázni a szöveget. Nálam például Times New Roman 12-es betűmérettel, sorkizártan, a bekezdések között némi üres térrel jelenik meg a szöveg.

Minden mappának és dokumentumnak van egy kis ikonja a bal oldali listában. Ezeket az ikonokat módosíthatod, sajátokat hozzáadva személyre is szabhatod.

Mindent összevetve, a hiányosságai ellenére én nagyon megszerettem a Scrivenert, blogíráshoz napi szinten előveszem, és a készülő kisregényemet is ebbe írom. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem ijed meg az árától (kalózkodást nem támogatjuk). Biztosan van olyan funkciója még, amiről nem írtam, mert nem használom, vagy az is könnyen lehet, hogy fontos dolgokat még én sem ismerek. Nagyon sok lehetőség rejlik a Scrivenerben, éppen ezért ajánlom megint csak a Youtube-ot mindenkinek, aki ki akarja próbálni, ugyanis szerintem az a leghasznosabb, ha az ember más írók bevett szokásait lesi le, hogy aztán azokat beépítse a saját módszerei közé.

Ha érdekel a dolog, a Literature and Latte oldalán le tudod tölteni a próbaverziót, vagy meg is tudod venni a programot. Ha nem sikerül beszerezned, vagy bővebb információra, segítségre van szükséged, a Kapcsolat menüpontban tudsz nekem írni, én pedig szívesen segítek bármiben. 🙂

12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás