A többi részt a bejegyzés alján érheted el.

Eljutottunk a bétázás során odáig, hogy a segítségre szoruló író megálmodta, és lehetőleg meg is találta a számára ideális bétát. A háttérben lezajlott a munka, a szerző pedig, ha mázlija van, tényleg kapott egy válaszlevélben küldött dokumentumot az írását illető javítási tanácsokkal, véleménnyel. Egy ideális világban a bétázás teljesen megfelel az összes olyan pontnak, amit a cikksorozat második részében már kielemeztem (A jó béta ismérvei), de vannak olyan teendői az írónak, amik akkor is „kötelezőek”, akár egyetért a bétával, akár nem.

Mit is kell tehát ilyenkor csinálni?

1. Megköszönni

Tudom, hogy most sokan veritek a falba a fejeteket, hogy miért egy ennyire magától értetődő ponttal kezdem — de higgyétek el, ezt is ki kell emelni. A béta dolgozott az író művével, akár hosszú órákat szánt rá a saját szabadidejéből, valamiféle segítő szándék vezérelte még akkor is, ha az egész szöveget pirossal bejelölve küldte vissza. Egy köszönömöt viszont akkor is illik visszapötyögni, ha egyáltalán nem tetszik, amit kaptál — a munka, az munka, amit önmagában igenis értékelni kell. Ne vedd magától értetődőnek!

2. Mérlegelni, minden hibával egyetértesz-e

A béta is csak ember, nem tévedhetetlen. Néha még az is előfordul, hogy egy tapasztalt író tanácsol olyasmit, amivel nem értesz egyet, ne aggódj, ettől még nem fog senki sem máglyán elégetni. A kételkedésed nem jelenti azt, hogy nem becsülöd az illető munkáját, vagy hogy túl beképzelt vagy ahhoz, hogy elfogadd a segítséget, vagy hogy a bétád rossz béta lenne. Ha úgy érzed, hogy egy hibának jelölt pont a te szemedben jó, akkor csak egy dolgot kell tenned…

3. Megvitatni a bétával azt, amivel nem értesz egyet, és nem hőbörögni

Összevontam most két pontot, hiszen ugyanarra vonatkoznak: az író hozzáállására. Ha olyan hibát találsz, ami szerinted nem hiba, a legegyszerűbb, ha megkérdezed a bétádat, hogy mégis mi vele a baj, magyarázza el részletesebben — egyáltalán ne szégyelld, hogy nem egyértelmű valami, elvégre a béta azért van, hogy segítsen. Intelligens módon igenis lehet ütköztetni a véleményedet a bétáddal, elmondhatod neki te is, hogy miért érzed úgy, hogy a javítása nem helytálló.

Amit viszont nem tehetsz meg, az az, hogy nekiállsz cirkuszolni, a bétáddal személyeskedni, anyukáját és egyéb felmenőinek ősi foglalkozását felemlegetni, a béta kompetenciáját kétségbe vonni. Legyünk felnőttek, és hát mivel elvileg írók vagyunk (vagy szeretnénk azzá válni), elvileg a szavak csavarásához nagyon értünk, hát használjuk ezt a képességünket, és beszéljük meg normálisan a nézeteltéréseinket.

Elismerem, vannak olyan helyzetek, mikor a bétázott művet visszakapva tudatosul benned, hogy ez a béta márpedig tényleg nem ért ahhoz, amit csinál. Mi ilyenkor a helyes teendő? Köszönd meg, de maradj csendben, hogy kerüld a konfliktust? Felnőttes megoldás. Vagy vállald fel a veszekedést annak érdekében, hogy a kedves bétajelölt rájöjjön, hogy nem kellene butaságokat tanácsolva félrevezetnie a kezdő írókat? Nehéz kérdés, és én nem is tudnám egyértelműen megválaszolni, melyik válasz a helyes. Én alapvetően legtöbbször szeretem elkerülni a konfliktust, viszont képtelen vagyok befogni a számat, ha azt látom, hogy egyesek szándékosan vagy sem, de hamis információkat ültetnek el a kezdők fejében (ezért született pl. a 14 kritikus, akire ne hallgass és a 16 jó és rossz tanács az írásról című írásaim — békésebb módon, közvetetten próbáltam tudtára adni néhányaknak, hogy nem kellene ostobaságokat elhitetniük másokkal). Mindenesetre tény, hogy ha megkérdőjelezed valakinek a hozzáértését, általában a többség nem fog egyetérteni vele. (Kapcsolódó témájú cikk: Hogyan fogadd a kritikát?)

4. Mérlegelni több vélemény közül, ha vannak

Mégis mit kell tenni, ha két béta ugyanannak a szövegnek ugyanazt a verzióját olvasva teljesen mást állapít meg? Könnyebb eset, ha az egyikük nem tud belekötni, csak áradozik, míg a másik belejavít — általánosságban elmondható, hogy nincs olyan szöveg, amibe nem lehetne belejavítani, akár a béta saját, szubjektív érzései szerint, ha máshogyan nem.

Viszont mi van akkor, ha a két (vagy több) béta teljesen eltérő dolgokat tart az írás erősségeinek és gyengeségeinek? Honnan tudja az ember, hogy kire kell hallgatnia? A válasz szerintem a harmadik pontban keresendő: vitasd meg az összes bétáddal, mit gondol a hibáidról. A beszélgetések során rájöhetsz, hogy valamelyikőtök félreértette a másikat, vagy hogy egyáltalán melyik béta tudja igazán megfogalmazni, mi a probléma — ha szavakba tudja önteni, mi a baj, abból már ki tudsz indulni, eldöntheted, hogyan javítod ki.

Vannak helyzetek, amikor viszont csak tanácstalanul álldogálsz, és tényleg nem tudod eldönteni, melyik bétának higgyél, esetleg még az érveik is ellent mondanak egymásnak. Erre nincs általános szabály, de kiindulhatsz abból, hogy melyikük a tapasztaltabb, melyikük mozog otthonosan abban a műfajban vagy zsánerben, amiben te alkotsz. És ha végképp nem jutsz semmire, akkor felkérsz még pár embert, hogy nézze át az írásodat, előbb-utóbb a mérleg el fog dőlni az egyik irányba.

5. Kijavítani a hibákat

Azt hiszem, legalább egyszer leírtam már ezt a bétázós cikksorozatban, de az ismétlés a tudás anyja, megteszem még egyszer: a béta dolga nem az, hogy a neki elküldött írásba belejavítson, és egy általa jónak vélt verziót visszaküldjön! Azzal nem segíti elő az író fejlődését, abból nem származik tanulás. Sok hibát ráadásul nem is lehet egyértelműen javítani, de én tartom magam ahhoz, hogy még a helyesírási hibákat is inkább csak megjelölöm és megmagyarázom egy megjegyzés keretei között, nem javítom őket ki. Rögzüljön csak az íróban, míg ő átírja, elvégre az lenne az ő célja is, hogy fejlődjön a bétázás által, nem az, hogy mással szedesse ráncba a saját hibás szövegét.

6. Folytatni

Akár azt is megteheted, hogy visszaküldöd a bétádnak a kijavított fejezetet, elvégre ő az, aki az eredeti és az új verziót is ismerve külső szemlélőként meg tudja állapítani, hogy a változtatások előnyére váltak-e a fejezetnek, illetve további tanácsokkal láthat el a folytatást illetően.

Én személy szerint azt gondolom, hogy az ember mindenfajta írására ráfér egy idegen átfutása; a legjobb pedig, ha találsz egy hosszabb távon is veled dolgozó bétát, aki ismeri az erősségeidet, a gyengeségeidet, a típushibáidat, aki esetleg egy hosszabb történet írását is végigkíséri, ezáltal nem csak az első pár fejezethez tud érdemlegesen hozzászólni, hanem egészében tekinthet majd a regényre. A jó béta kincs, sose engedd el!

 

Én ezekhez szoktam magam tartani, mikor valaki bétázza az én írásomat. Van, amit ti másképp csináltok? Meséljetek, hogyan szokott zajlani nálatok a bétázás!

 

A sorozat további részei:

Bétázásról I. Mi az a bétázás, és kinek hasznos ez?
Bétázásról II. A jó béta ismérvei
Bétázásról III. Mit tegyél meg, mielőtt bétát keresel?
Bétázásról V. 5 dolog, amitől minden béta kitépi a haját