A többi részt a bejegyzés alján érheted el.

Ha végre rászánod magad, hogy bétát keress, jól gondold át, mit vársz majd el. Meg nem beszélt részletek, kimaradt információk nemcsak kellemetlen párbeszédekhez vezethetnek, hanem kevésbé szakszerű segítséget is kaphatsz miattuk. Ezen felül tégy meg mindent, hogy a jövendőbeli bétádnak ne kelljen felesleges köröket futnia a munkáddal!

A legtöbb felsorolt pont egyaránt vonatkozik arra, ha idegen bétát keresel, vagy ha egy ismerősöddel beszéled meg, hogy javítsa ki az írásodat. Emellett természetesen mindenkinek megvan a maga módszere, ahogyan dolgozni szeret, de nem árt ezeket rögtön letisztázni a félreértések elkerülése végett.

Mit kell megtenned vagy átgondolnod, mielőtt bétát keresel?

1. Javíts ki mindent, amit te magad is tudsz!

Írtam korábban, hogy én leggyakrabban helyesírást javítok. Saját példámból kiindulva, piszokul idegesítő, mikor megnyitok egy átküldött Word-dokumentumot, és a program a szöveg felét pirossal aláhúzza az elgépelések és felismerhetően rosszul írt szavak miatt. Az előző részben (A jó béta ismérvei) azt is kifejtettem, hogy a Word nem beszél tökéletes magyarsággal, de az alapokat nagyon jól tudja. Éppen ezért szerintem az a MINIMUM, hogy minden tőled telhetőt megteszel, hogy az írásodat a lehető legjobb formájában küldd el a bétádnak.

Nem fizetsz nekünk, ingyen és bérmentve, kvázi kedvességből csináljuk, a saját szabadidőnkből áldozunk rád, abból az értékes időből, amit akár a saját történetünkre, más jellegű elfoglaltságainkra vagy mások írásainak javítására is fordíthatnánk.  Ne szórakozz tehát az önkéntességünkkel, mert nem a mi dolgunk, hogy olyan dolgokat javítsunk ki, amiket te magad is tudsz. (Ha pedig mégis így alakul, akkor egy esetleges magyarázat mellé ne pöffeszkedj, hogy mit okoskodik neked a szerencsétlen béta olyan dolgokról, amiket már jó rég óta tudsz!)

Úgy vélem, hogy mielőtt átküldöd valakinek az írásodat, az a minimum, hogy legalább többször átolvasod, gondolkodsz, hogy tudod-e még csiszolgatni, mielőtt továbbadod.

2. Tedd könnyen átküldhető és szerkeszthető formátumba az írásodat!

A halálom, mikor elvállalok egy bétázást, és az illető elküldi a története blog- vagy Wattpad-linkjét — utóbbiból kimásolni sem tudok részleteket, szóval ha például egy egész bekezdést megjelölve szeretnék megjegyzést tenni, akkor nekem kellene szavanként kimásolnom az egészet.

Ne aggódj, nem fogjuk ellopni a történetedet! Persze, válogasd meg, hogy kinek küldöd el az írásod nyers verzióját, de igenis küldd el, ne csak megmutasd! Nem várhatod el senkitől, hogy oda-vissza kattintgasson több ablak között, mert te túlontúl félted a szellemi termékedet, vagy szimplán lustaságból nem szeretnéd az egyébként is csak a blogod szerkesztőjébe elmentett történetedet kimásolni.

Meg kell beszélni, nyilván, hogy mindenkinek megfelel-e például a Word (ami a legelterjedtebb, viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenki ezt használja). Én azért tartom hasznosnak, mert könnyű egy kijelölt szöveghez megjegyzéseket fűzni, valami a korrektúrázással javításokat jelölni. Sokkal jobb, mint hogy minden egyes szó mellé, bele az eredeti szöveg közepébe, odapötyögjem a gondolataimat.

3. Találd ki előre, mit vársz el a bétádtól!

Ezeket az elvárásokat legjobb már akkor megosztani a bétáddal, mikor kiteszel egy hirdetést, hogy mire keresel embert (pl. a cikk előző részében is említett csoportba, a Világ BÉTÁI egyesüljetek-be). Nem mindegy, hogy te a helyesírási hibák javítását, a logikai bukfencekre való rámutatást vagy az első fejezet ütőképességét szeretnéd véleményeztetni és/vagy javíttatni, és értelemszerűen a béta is úgy áll hozzád és az írásodhoz, hogy ezeknek tudatában van. Ellenkező esetben morgás lesz belőle, ha a béta kijegyzetel neked minden helyesírási hibát, aztán közlöd vele, hogy nem is erre voltál kíváncsi.

El kell döntened (ha szeretnéd), hogy a célközönségedből olvasson-e valaki vagy sem. Tegyük fel, hogy van egy romantikus ifjúsági regényed, amiben a főszereplők tizenhat évesek, a problémáik is ehhez mértek. Elsősorban ajánlott a célközönségeddel elolvastatni a művedet (tehát tizenévesekkel), hogy lásd, egyáltalán megfogja-e azokat a személyeket az írásod, akiknek szánod. Viszont ajánlott olyanokkal is megnézetni, akik kívül esnek a köröd (például egy fiatal lány szemszögéből írt regényt egy idősebb férfivel), hiszen egy teljesen más szemléletnek lesz így alávetve az írásod, ami mindenképp hasznára válik (és persze a béta ne akarja a könnyed tiniszerelmet eltűntetni, csak mert ő ezt pontosan így már nem érzi át — erről szólt A jó béta ismérvei).

Néhányan nem csak egyetlen írásukhoz keresnek bétát, hanem egy állandó személyt, aki több novellájukat, esetleg a még íródó regény folyamatosan születő fejezeteit szeretné javíttatni. Ezt sem árt közölnöd a jövendőbeli bétáddal: ha te hosszútávra keresel valakit, akkor ne legyen félreértés abból, ha a bétád egy fejezet után ki akar szállni, mert nem gondolta volna, hogy a munka tovább tart, mint a prológus.

4. Pontosan írd le, mit vársz el és mit adsz cserébe!

Ha eljutottál addig a pontig, hogy magadban kitaláltad, mit vársz el az ismerős vagy ismeretlen bétádtól, ideje megírnod a felkérést! Még barátok között sem árt tisztázni egyet s mást a véleményezendő műről a gördülékenyebb munka érdekében.

Mindenképp írj pár szót a történetről, amit véleményeztetnél! Ha mást nem, legalább a műfaját és a zsánerét tűntesd fel, hogy biztosan olyan embert találj, aki az ilyesmit szereti és otthonosan mozog a témában (például nem mindenki szeret horrort vagy sci-fit olvasni, és az sem mindegy, hogy egy egyrészes novellát vagy harmincfejezetes regényt írtál).

Írd le, milyen terjedelmű eddig az írás, és ebből mennyit szeretnél véleményeztetni! Általában az a jellemző, hogy vaktában senki sem vállal be egy egész regényt, az első pár fejezetet szokták megmutatni, azután dől el a további közös munka sorsa.

Írd le azokat, amiket az előző pontban elgondoltál: milyen segítségre van szükséged, kit szeretnél felkérni. A határ pedig a csillagos ég: ha úgy érzed, valamit még ezeken kívül muszáj belefoglalnod, tedd meg! A több információ jobb, mint a kevesebb.

Cserébe pedig általában szintén bétázást szoktak felajánlani. Nem törvényszerű, hogy csak azok segítenek a másiknak, akiknek már nincs hova fejlődniük (sőt, mutassatok nekem olyan írót, aki már elérte a maximumot), általában oda-vissza történik a javítás, hasonló arányban. Ha te egy novellát szeretnél átnézetni egy idegennel, írd oda a végére, hogy cserébe hasonló terjedelemben te is szívesen beleolvasol a másik művébe — hidd el, többen fognak reagálni a keresésedre!

5. Beszéld meg a bétáddal a részleteket!

Ha megvan a kiválasztott, egyezzetek meg olyan magától értetődő dolgokról, hogy pl. hogyan küldöd el neki az írásodat (Facebookon, e-mailben…), akár megkérdezheted tőle, tud-e említeni olyan írókat, akiknek bétázott már, egyértelmű-e számára minden, amit szeretnél a javításban, megtudakolhatod, hogyan szokott dolgozni. Ahhoz, hogy mindketten elégedettek legyetek a végeredménnyel, elengedhetetlen a kommunikáció.

 

Én ezeket tartom szem előtt, mikor bétát keresek. Tapasztalataim szerint ezeket szükséges megtenni vagy éppen átgondolni, hogy lehetőleg zökkenőmentesen menjen a közös munka. Ki tudnátok még egészíteni valamivel a listámat?

 

A sorozat további részei:

Bétázásról I. Mi az a bétázás, és kinek hasznos ez?
Bétázásról II. A jó béta ismérvei
Bétázásról IV. Az író dolga a bétázás után
Bétázásról V. 5 dolog, amitől minden béta kitépi a haját