Először írok évösszegző bejegyzést – ha más nem, ez legalább bizonyítja azt, amit ebben az évben elkezdtem: komolyabban venni a blogolást és az írást.

2015 márciusa óta vezetem ezt a blogot, úgyhogy a bejegyzés inkább ennek a már majdnem két évnek az összegzését fogja tartalmazni, illetve egy jó adag mesélést. Eleinte szemmel láthatóan keveset törődtem a bloggal. Néha csak havi egyetlen, rövidke bejegyzésre futotta, hogy legalább úgy tűnjön, foglalkozom valamivel a háttérben, de akkoriban még eléggé jellemző volt, hogy az írói „pályám” csak úgy lógott a semmiben, célok nélkül, leginkább csak azért, mert miért ne, meg bennem volt a gondolat, hogy na majd egyszer, majd jönni fog az isteni szikra meg az elhatározás, és akkor aktívan belevágok. Úgy érzem, ez az elhatározás részben idén született meg, valamikor nyáron, bár még mindig nem olyan erős, mint szeretném, de folyamatosan dolgozom rajta.

Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy összesen (ezzel a bejegyzéssel együtt) 73 bejegyzés olvasható a blogon, ebből kereken 50 került ki 2016-ban (ezt lehet, inkább ciki megosztani, mint dicsekedni vele :D), és ebből körülbelül 40-et tettem ki a nyár kezdete óta. Ez azért elég brutálisan néz ki, még úgy is, hogy én úgy éreztem, az iskola kezdete óta sokkal kevesebb időt szántam a blogra, mint nyáron.

Hozzászólásból eddig, mikor ezt írom, 155 van, és hátravan még egy-két nap az évből. Én az a fajta blogger vagyok, aki a saját blogján mindenre válaszol, úgyhogy nagyjából ennek a fele az enyém, de mindjárt írom is a pontos számokat: 124 hozzászólás érkezett idén! Ehhez természetesen nem tudom hozzászámolni a rengeteg pipát a bejegyzések alján, a kedveléseket és a hosszú kommenteket a Facebookon. De számon tartom, mert a visszajelzések jelentenek nekem a legtöbbet.

A megtekintések számából ítélve a kedvenc cikketek az 5 tény az érettségizőkről volt, a kedvenc novellátok pedig az Ott állt Anya. Érdekes, hogy hozzászólások arányában nem ez köszön vissza: az előbbire csak 4, utóbbira pedig összesen 2 hozzászólás érkezett (és ezt felezzük meg, mert ugye mindenre válaszolok). Hát nem mondom, elkeserednék egy kicsit, ha nem kaptam volna ezekre is olyan sok visszajelzést Wattpaden. 😀 Hozzászólások tekintetében 16-tal vezet A macska, aki embert nevel, és a legutóbb felkerült 10 idegesítő bloggerszokás III. a maga 14 hozzászólásával. Ezen kívül rengeteg hozzászólás érkezett a cikkeimre és a novelláimra is Facebookon, a hirdetések alatt, de ezeket sajnos nem áll módomban beleszámolni.

A blogon 12 darab novella olvasható, 21 cikk és 3 elkezdett kihívás. 67 feliratkozót tudhatok magaménak itt, és 160-at a Facebookon, valamint a nemrég elindított olvasói csoportnak is van már 32 tagja. Amikor a legelején összegyűlt 10 fő, akkor majdnem lefordultam a székemről, hogy őszinte legyek.

Wattpaden idén kezdtem el feltölteni az írásaimat, és azt kell, hogy mondjam, visszajelzések szempontjából sokkal több minden érkezett, mint a blogon. Az egyetlen ok, amiért mégis inkább a blogra szavazok, az az, hogy bárki olvashatja, nem kell feltétlenül regisztrálni hozzá, valamint a kinézetet is szabadon változtathatom, ezáltal sokkal személyesebbé tehetem. De nézzük az ottani statisztikát:

Január 9-én regisztráltam, tehát elmondható, hogy az eddigi teljes statisztikám erre az évre értelmezhető. Eddig 12 irományt tettem fel oda, ebből egy a küldözgetős díjaké, egy pedig a cikkeimé. Elmondhatom, hogy általában egyszerre több novellám is szokott szerepelni a toplistán, a legjobb helyezésem talán a 39. volt. Érdekes, hogy az olvasói visszajelzések alapján a legtöbb csillagozást itt is az Ott állt Anyakapta, viszont a legtöbb hozzászólás itt is A macska, aki embert nevel című írásomhoz érkezett. Meglepő, de egyben megnyugtató érzés is, hogy ilyen sokak számára fontos legalább annyira az állatok szeretete és védelme, mint nekem.

Kétségkívül viszont a legnépszerűbb írásom a Wattpaden a cikkeim gyűjteménye. 13 darab került fel, szigorúan csak azok, amik az írásról szóltak. Megdöbbentő, de eddig 1900 olvasást vonzottak az írásaim, kereken 310 csillagozást és 115 darab kommentet. Mióta a cikkeket elkezdtem publikálni itt is, varázsütésre megnőtt a követőim száma, most kereken 99-en kíváncsiak az írásaimra.

És most hanyagoljuk egy kicsit a számokat, térjünk át arra, ami az írással kapcsolatban történt 2016-ban.

Természetesen a legnagyobb horderejű esemény az, hogy megjelent az első novellám nyomtatásban, egy antológia részeként. Volt olyan pályázat is, ami nem sikerült, ez némiképp a kedvemet szegte; de nem torpanok meg, igyekszem jövőre több alkalommal is megmérettetni magam.

Továbbá elkezdtem egy éves statisztikát vezetni az írásaim karakterszámáról. Mivel ezt inkább a jövő évre terveztem csinálni, ezért csak körülbelül tudtam összeszámolni, hogy idén mennyit írtam. Csak a blogon is publikált novellákat és cikkeket néztem (kivéve egy elég hosszú novellát, amit versenyre írtam, és még nem tettem fel, erre január elején fog sor kerülni), a közzé nem tett regények fejezeteit, fordításokat stb. nem figyeltem. Így megállapíthatjuk, hogy a blogon 2016-ban több mint 210 ezernyi karaktert tettem közzé, és mint korábban is írtam, ennek jelentősen nagyobb hányadát az év második felében. Szeretném ezt a tempót jövőre is tartani, folyamatosan számon tartani, mennyit írtam, és 2017 végén egy sokkal nagyobb számmal zárni az évet.

A magánéletben is rengeteg érdekes dolog történt, a legizgalmasabb az, hogy kitűnőre érettségiztem, és hosszú huzavona után eldöntöttem, hol akarok továbbtanulni. Végül a mi kisvárosunk egyetemi karára esett a választásom, és lassan vége is van az első féléves vízügyi építőmérnök képzésnek.

Természetesen rengeteg élménnyel gazdagodtam ebben a félévben, azon kívül, hogy sok új embert ismertem meg és többször buliztam, mint az előtte eltelt öt évben összesen, a legnagyobb dolog az egészben az, hogy a felsőoktatás az eddigiektől teljesen eltérő világába is belecsöppentem. És eddig határozottan tetszik.

Szintén nagy hír, leginkább nekem, hogy végre gazdája lehettem egy törpenyuszinak. 🙂 Már nagyon régóta tömtem mindenkinek a fejét azzal, hogy mennyire szeretnék egy nyuszit, és végre valahára ez is valóra vált, a kis szutyok most is itt rohangászik körülöttem. Emellett viszont fájó a tudat, hogy Bolhát, az idősebb, öt éves kandúromat, idén nyáron kellett elaltatni.

Rengeteg tervem akad az írással és a mindennapokkal kapcsolatban is 2017-re, úgyhogy nemsokára érkezik egy olyan bejegyzés is, ami ezeket foglalja össze. Addig is remélem, hogy mindannyian jól érzitek magatokat az év utolsó napján, és ugyanolyan nagy reményekkel várjátok a következő esztendőt, mit én magam. 🙂

 

Köszönöm szépen tőletek a rengeteg támogatást, a kedves szavakat, az őszinte kritikáitokat, köszönöm, hogy 2016-ban olvastatok, és remélem, jövőre is megálltok nálam olvasgatni! 🙂