A hétvége folyamán két blogos díjat is kaptam, ma az egyiket fogom feltenni, holnap a másikat.

Kezdjük is a korábbival: TEsztertől a Tea Díjat kaptam, amit itt is nagyon köszönök! 🙂 Esztert még egy írós csoportban ismertem meg a Facebookon (ha az emlékeim nem csalnak), és tavaly nyáron az Aranymosás pikniken élőben is találkoztunk (és remélem, idén erre megint sor kerül valahol). Eszter maga is írópalánta, így a kérdései is ehhez kapcsolódnak. Lássuk!

A díj szabályai:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Akkor az idézet:

„– Ennyi év után is?
– Örökké.”

Egyrészt mindenképp Harry Potter-idézetet szerettem volna (éppen most olvasom újra a részeket), másrészt úgy érzem, rám is teljesen igaz, hogy semmit sem tudok könnyen elengedni, amit/akit megszeretek, ahhoz évekkel később is jó érzésekkel, nosztalgikusan térek vissza, a személyeket pedig értelemszerűen nem is tudom elengedni az életemből.

Íme Eszter kérdései, és az én válaszaim:

1. Van kedvenc íród? Ha igen, ki az, és miért pont ő?
Szemfülesek, régebbi olvasók, ismerősök szerintem már unják, de muszáj itt is kifejtenem, miért vagyok oda On Sai műveiért és írói pályájáért.

Azt hiszem, rajtam látszik, hogy igyekszem tudatosan fejlődni (amatőr) íróként, próbálok írástechnikai anyagokhoz hozzájutni, minél többféle írói módszert, praktikát kipróbálni, bétázok és bétáztatok, és a véleményeimet/tapasztalataimat összegezve megosztom itt (szerintem ez utóbbi is hasznos). Vallom, hogy az íráshoz a tehetség maximum egy alap, de nem visz el önmagában a sikerig, és hosszas út fog engem is elvezetni ahhoz, hogy egyszer saját kiadott könyve(i)m legyen(ek), ehhez még rengeteg technikáját kell megtanulnom az írásnak.

On Sai munkásságában pontosan azt látom, amit én is el akarok érni: laza profizmussal, szinte játszva dobálja egymás után a szavakat, már annyira beépült az eszköztárába a tudás, amit én gyűjtögetek, hogy tudom, hogy ha egy könyvön az ő nevét látom, akkor az garancia a sikerre. Mert ő nemcsak próbál jól írni, és véletlenül sikerül neki, hanem pontosan tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni. Alig párszor beszélgettem eddig vele, meg a neten is mindig megnézek és elolvasok mindent, ahol ő nyilatkozik, és nem túlzok, hogy mindig találok valami olyat, amit elraktározhatok a saját kis írói utam részeként. Íróként ő a példaképem, mondhatjuk így is.

2. Mi motivál az írásra?
Az, hogy azt a rengeteg világot és karaktert élővé tegyem, ami a fejemben születik. Mert amíg csak összeszedetlen, rendszerezetlen gondolatokként léteznek, addig nem elég valóságosak, de papíron (vagyis laptopon) és az olvasóban már valóságossá válnak. Előtte meg csak lüktetnek a fejemben, és kiabálnak a szabadulásért, szóval azt hiszem, az író, mint állatfaj, egyfajta pszichiátriai kezelést igénylő lény. 😀

3. Mi az eddigi legnagyobb írói sikered?
Nincsenek még nagy sikereim, de igyekszem őket gyűjteni. Eddig három novellám jelent meg nyomtatásban (Ott állt Anya, Visszahúz és Vigyázzunk rá), de szeretnék természetesen nagyobb babérokra törni a jövőben.

4. Melyik volt az a könyv, amely elindított az olvasás/könyvmolyság útján?
Elég hamar elkezdtem olvasni, már oviban is faltam a mesekönyvet, de az első nagy mérföldkő a Harry Potter-sorozat volt. Imádtam, folyamatosan azt olvastam, régebben évente újraolvastam az egész sorozatot. Az első regénykezdeményem is egy HP fanfiction volt (csak sosem fejeztem be; meg amúgy korábban is írtam részekre bontott firkálmányokat, de az volt az első alkalom, hogy úgy ültem le a géphez, hogy tudtam, hogy na én most regényt írok, és akkor írtam le életemben először az „1. fejezet” kifejezést).

5. Melyik írásodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Talán az Ott állt Anya címűre. Nagyon sok kutatómunkát végeztem, hogy hitelesen tudjam ábrázolni az egyik szereplőt (nem, nem spoilerezem el), és vallom is, hogy a művészetnek igenis foglalkoznia kell a való élet viszontagságaival, a betegségekkel, a szenvedéssel, a fájdalommal, mert ez is az életünk része.

6. Kerültél már írói válságba? Ha igen, hogyan kecmeregtél ki belőle?
15-17 éves koromban egyáltalán nem írtam, vagy csak nagyon elvétve. Az egy nehéz korszaka volt az életemnek, amibe egyszerűen nem fért bele az alkotás. Utána, ahogy rendeződtek a dolgaim, az írás is visszatért az életembe. Talán ez volt az egyetlen komolyabb írói válságom, amúgy maximum olyan szokott előfordulni, hogy ha túl sok a tennivalóm, akkor pár hétig kevesebbet írok, mert elfáradok.

7. Próbálkoztál már a társírással? Mi a véleményed róla?
Nem szeretem. Tudom, hogy vannak, akik meg igen, szóval bocsássatok meg a véleményemért. 🙂 Valószínűleg ez abból adódik, hogy egyrészt nekem az összes ilyen kísérletem kudarcba fulladt, másrészt ilyen dolgokban nem vagyok csapatjátékos, szeretem, ha az írós dolgaimban minden úgy történik, ahogyan azt én eltervezem (mániákus vázlatíró, tervezgető is vagyok amúgy). Utoljára szerintem nyolcadikban-kilencedikben írtam közösen, az akkori legjobb barátnőmmel elkezdtünk egy fantasyt, mindketten más nézőpontot vittünk, de a főbb pontjait előre megbeszéltük a történetnek. Néhány fejezet után én dobtam be a törülközőt, egyszerűen nem éreztem jól magam ilyen szerepben.

8. Mit szólnál, ha megfilmesítenék egy regényed/novelládat? Örülnél neki, vagy visszautasítanád? Miért?
Biztosan megtisztelőnek érezném, de kicsit szkeptikusan is állnék hozzá, elvégre a feldolgozás mások szemében az én művemet is minősítheti (és most visszakanyarodtunk ahhoz, hogy intorvertált egyedül dolgozó vagyok…). Biztosan minden munkafolyamatot ellenőrizni akarnék, és ami nem tetszik, abba beleszólnék, szóval utálna engem a rendező.

És íme az én kérdéseim:

1. Ki a kedvenc saját karaktered? Mutasd őt be!
2. Mikor tudatosult benned, hogy az írás számodra több, mint unaloműző hobbi?
3. Milyen író vagy: az, aki szorgosan megtervezi az alkotásait, vagy vázlat nélkül veted bele magad az írásba?
4. Szoktál lapra/füzetbe (azaz kézzel) írni?
5. Van különleges vagy vicces írói szokásod?
6. Melyik az a műfaj és zsáner, amelyek a legtávolabb állnak tőled (íróként és olvasóként is, akár külön-külön)?
7. Hogyan egyezteted össze a mindennapi teendőidet az írással?
8. Hogy állsz a mindennapos írással? Fontosnak tartod, te magad is írsz mindig, vagy csak alkalmakként, ha elkap az ihlet?

A kihívottjaim/díjazottjaim pedig:

Először is örülnék, ha Eszter is válaszolna az én kérdéseimre. Nem azt mondom, hogy megint keressen bloggereket, akiknek továbbküldi, de ha nem bánja, a válaszaira én kíváncsi lennék. 😀

Másodszor Thea Blanchet, hogy ösztönözzem ezzel is a blogja felélesztését. 😀

Harmadszor pedig Miklóssy Nikinek küldeném, akinek még csak nem rég óta ismerem a blogját, de egy nagyon tehetséges, fiatal írónőt ismerhettem meg a személyében. 🙂

Utólag pedig rájöttem, hogy Nyírő Szabinát sem szeretném kihagyni a listából, így megkérem, hogy ő is válaszoljon a kérdéseimre. 🙂

 

Ezen kívül felajánlom a lehetőséget minden írópalántának, akiknek esetleg megtetszettek a kérdéseim, hogy töltse ki nyugodtan ezt a kis kérdőívet, és jelöljön meg engem, mint akitől a díjat kapta. 🙂 Szeretnék most is új írópalántákat, bloggereket megismerni, itt az alkalom! Ha válaszolgattok a kérdésekre, akkor természetesen a ti blogjaitokat is beveszem a díjazottjaim listájába. 🙂