Mostanában, úgy tűnik, ismét felvirágzottak ezek a blogos díjak, a legutóbbi óta három helyről ismét megkaptam őket. Igazából örülök neki, hogy a bloggertársaim kérdései miatt minél több írós témáról firkálhatok röviden, ezért az ilyen típusú díjaknak nagyon örülök. 🙂 Annak pedig pláne, hogy ezáltal közelebb érezhetem magam néhány írópalántához.

Ezúttal én már nem küldeném tovább a díjat, csak a kérdésekre válaszolnék, csupa írással kapcsolatos témában. 🙂

Először is köszönöm szépen Nyírő Szabinának, hogy gondolt rám! Vicces szituáció alakult ki, mikor kiderült, hogy mindketten szerettük volna jelölni a másikat már korábban, de Eszter mindkettőnket „lestoppolt” — aztán végül is megállapítottuk, hogy senki sem tiltja, hogy egy blogger több embertől is megkapja a díjat, ezért utólag egészítettük ki az ajánlásainkat. Szabina, ha mondhatom, már most a kedvenc írónőim közé tartozik. Mindig lenyűgöz, ahogyan varázsolni képes a szavakkal, a leírásai élnek, lüktet bennük az erő, megfest velük egy gyönyörű világot. Kívánom neki, hogy a jövőben még számtalan alkalommal el tudja kápráztatni az olvasóit (köztük engem is)!

1. Mi volt a legelső irodalminak szánt írásod, amire emlékszel, és miről szólt?

Eleinte természetesen nagyon „bele a vakvilágba” írtam, a barátnőimmel ontottuk magunkból a sztoriknak nevezett kis firkálmányainkat, de akkoriban ez még annyira komolytalan próbálkozás volt, hogy nem ezekre mondanám, hogy irodalminak szánt. Később szereztem egy egyszerű, A/5-ös vonalas füzetet, amit kineveztem a verseim és novelláim gyűjtőjének. Igen, verseket is írtam. 🙂 Ez volt az első, amikor előre megfontolt szándékkal, tervekkel a fejemben ültem le alkotni, talán tizenkét-tizenhárom éves lehettem. Valahol még mindig megvan az a füzet, van benne körülbelül egy tucat vers és a végefelé pár rövidebb, esetlen novellácska. Lehet, majd előkapom, és szemezgetek belőle később. 🙂

2. Ki a leglelkesebb olvasód, akitől a legnagyobb inspirációt, támogatást kapod?

Azt hiszem, mostanában Theával beszélgetek legtöbbet az írásról (ő is írópalánta), vele rugdossuk egymás hátsó fertályát, megosztjuk egymással az ötleteket és néha helyre tesszük egymást, ha kell. 😀 Egyébként nálam az írás eléggé magányos munka, én inkább belülről, magamból inspirálódok, támogatást pedig nagyon sokfelől kapok, több amatőr írótól, a páromtól, a családomtól.

3. Van-e olyan író, vagy esetleg bárki más személy, aki kiemelkedően hat/hatott az írásaidra, a rajtuk keresztül megnyilvánuló szemléletedre, értékrendedre?

On Sait már kilőttem az előző kérdőívben, úgyhogy most arról az írónőről mesélek, aki miatt elkezdtem tudatosabban írni. Igen, Rowlingról van szó, a Harry Potter sorozat írójáról, aki nem csak engem indított el ezen az úton. Nekem a Harry Potter volt az első komolyabb olvasmányom, és habár már előtte is írtam néhány mesét, ezt a sorozatot olvasva döbbentem rá, hogy igen, én is ezt akarom csinálni, írni akarok, méghozzá nemcsak olyan tingli-tangli módon, mint addig, hanem regényeket, novellákat, igazi műveket. A mai napig szeretek a „gyökereimhez” visszanyúlni, most is éppen ezt a sorozatot olvasom (most épp angolul), és szeretem, hogy mindig találok benne valami újdonságot. Én is ilyen író szeretnék lenni, olyan, aki minden újraolvasással többet tud nyújtani ugyanazokkal a szavakkal.

4. Papíron vagy számítógépen szeretsz inkább írni?

Jegyzeteket a kis füzetembe írok, de ténylegesen a blogomra vagy a novelláimhoz csakis gépen tudok írni. Szinte mindig magammal hordom a laptopomat, hogy elő tudjam kapni, ha egy hirtelen kipattant ötletszikrát kellene lepötyögni. Amúgy elég „kocka” vagyok, vagyis ezt mondja rólam mindenki, szeretem a gépemmel eltölteni a felesleges időmet.

5. Hol, milyen helyzetben találnak meg általában a történetek, témák?

Félálomban elég sok ötletem születik, és régebben elég sokat ezek közül „elhagytam” úgy, hogy nem jegyeztem fel, gondolván, hogy majd reggel úgyis eszembe jut… 🙂 De mindannyian tudjuk, hogy ennek mi a vége. Újabban előkapom a mobilomat, és pár szóban vagy mondatban lepötyögöm a jegyzetekbe, hogy ne felejtsem el ezeket, ugyanis lassan elmondhatom, hogy a legtöbb jó ötletem elalvás előtt születik. Talán azért, mert mostanában napközben kevés időm van ezzel foglalkozni, eléggé lefoglal az egyetem.

6. Van-e kitűzött célod, elképzelésed, hogy miről, kinek, mit szeretnél életed fő műveként megírni?

Van ám! Bár nem tudom, valaha meg fogom-e írni, de már évek óta hever a gépemen egy szöveges jegyzet, amiben az állatszeretetemet, az állatokhoz fűződő viszonyomat szeretném megjeleníteni, azt, hogy mennyit hozzátehet az élethez egy négylábú ragaszkodása. Még soha egyetlen sort sem írtam meg hozzá, a történet váza is csak nagyon-nagyon homályosan van meg. Nem is szoktam igazából gondolkodni rajta, csak egyszerűen tudom, hogy ha egyszer majd készen állok rá, akkor jönni fog magától, és az lesz életem fő műve.

7. Mi volt a legnagyobb katarzis az életedben, ami a legmeghatározóbb változást előidézte Benned?

Elég fiatal vagyok még, egyelőre úgy érzem, nem történt még velem igazán nagy katarzis, ami döntően meghatározott volna. Voltam tinikoromban hosszasan beteg, ami alapvetően átformálta azt, aki vagyok, de ezt nem tudnám katarzisként jellemezni, egy sokkal lassabb, hömpölygőnek ható folyamat volt, más említésre méltó dolog pedig nem történt még. Apránként minden hat rám és megváltoztat, de a katarzisra még várok.

8. Mit tartasz a legértékesebb ajándéknak magában az ÉLETben?

A saját életemben a páromat tartom a legértékesebb ajándéknak, és általánosságban is szerintem egy fantasztikus dolog, ha megtalálod azt a személyt, akivel olyanok vagytok, mint a zsák meg a foltja, és eljuttok arra a szintre, amikor teljesen természetessé válik felvállalni a legbelsőbb önmagatokat egymás előtt, és tudod, hogy bármikor, bármivel kapcsolatban számíthatsz a másikra, és ugyanezt te is meg tudod adni neki. Nekem az a legszebb érzés, hogy esténként mellette aludhatok el. 🙂

Másodszor pedig Thea Blanchet kérdéseire fogok válaszolni. Mint írtam, Theával rengeteget beszélgetünk az utóbbi időben, és nagyon örülök, hogy megismertem egy olyan írópalántát, akivel nagyon sok témában hasonlóan gondolkodunk, ugyanolyan céltudatosan menetelünk az álmaink felé, és tudjuk egymást támogatni. Thea, remélem, neked is sikerül mihamarabb elérned a céljaidat!

1. Mennyi kutatómunkát szoktál végezni a történeteidhez? Milyen oldalakat használsz ezekhez? Mik azok, amiknek az utánaolvasását alapvetőnek tartod egy történet megkezdése előtt?

Általában eléggé komolyan veszem a kutatómunkát, képes vagyok órákat belefektetni egy-egy rövidebb történetbe is, minden apró információt lenyomozni, akkor is, ha csak említés szintjén jelenik meg valami a szövegben. A legjobb barátom a Google, és abból kiindulva eljutok a net bármelyik szegletébe, de előfordult már az is, hogy könyvtárba mentem, ha a neten nem találtam meg azt, amit kerestem. (Igazából a könyvtárba járásnak sokkal jobb a hangulata, de sajnos nem mindig engedi az időm, többnyire a könyvtár nyitvatartási ideje alatt én iskolában vagyok). Fontosnak tartom, hogy nézzünk utána annak a helyszínnek, ahová a történetet helyezzük, és ne képzeljünk el például egy amerikai kisvárost ugyanúgy, mint egy magyart. A helyszínhez pedig természetesen hozzátartozik a kultúra, az időjárás, a helyrajz, satöbbi.

2. Írtál már át történetet? Kinek a tanácsait követted benne? Utólag hogy látod, mennyire érte meg? Mi volt az, amin a legtöbbet kellett javítanod?

Minden írásomat átnézetem tesztolvasókkal, akik többnyire hozzám hasonlóan kezdőbb-ügyesebb írópalánták, és szoktam javítani a javaslataik alapján. Teljes átírást inkább a saját érzéseim alapján szoktam, legutóbb például az Ami halott, eltűnhet című novellámat írtam vagy háromszor újra, mielőtt egyáltalán megmutattam volna bárkinek is, és utána is elég sokat foltozgattam az egyik olvasóm javaslatainak hatására. Innen is köszönöm, nélküle nem lett volna érthető az a történet. 😀

3. Volt olyan pillanat, amikor megbántad, hogy elkezdtél írni? Mi volt az? Hogyan sikerült túllépned ezen?

Azt nem mondanám, hogy valaha is megbántam volna, az írás mindig is afféle menedéket nyújtott, főleg a nehezebb korszakaimban. Mint már említettem egy korábbi válaszban is, volt egy elég hosszúra nyújtózott betegeskedésem, amikor nem tudtam egyszerűen hozzányúlni a régebbi írásaimhoz, és mintha teljesen kikapcsolt volna az agyamnak ez a része, ötleteim sem voltak, bár nem is erőltettem. 2013-ban alig egy-két novellám született, 2014-ben abszolút nem írtam semmit. Utána jobban lettem. 🙂

4. Humán vagy reál beállítottságú vagy? Szerinted ez hogyan hat a történeteidre?

Szerintem megosztott vagyok ilyen téren. Mindenki csodálkozott, hogy érettségi után nem bölcsésznek mentem, pedig én úgy éreztem, hogy az számomra nem is opció, nem akartam ilyesmivel foglalkozni, így lettem mérnöktanonc — ami meg nyilván nem lehetnék, ha nem vagyok valamilyen szinten reál beállítottságú (vagy legalábbis eléggé meggyűlne a bajom a tanulmányaimmal, de köszönöm szépen, lekopogom, tök jól megy). Én inkább a történetek tervezésében veszem észre azt az aprólékosságot és műgondot, amit az iskolában is hozni kell. 🙂

5. Írd le nálad egy történet születésének folyamatát az ötlettől az egészet lezáró pontig! Hol szoktál leggyakrabban elakadni, miért? Hogyan ösztönzöd magad folytatásra?

Jól feladtad a leckét. 😀 Nálam egy történetnél előfordul az is, hogy hetekig csak érlelődik, ha például nincs időm vagy nem érzem eléggé kiforrottnak az ötletet. Mindent lejegyzetelek, így szerencsére olyan nem fordul elő, hogy valamit elfelejtenék (most már nincs ilyen, inkább így mondom :D), és szerencsére ugyanúgy tudok lelkesedni egy félrerakott történetért, mint amikor kitaláltam. Novellákat általában szeretek ezután egyszerre megírni (meg egy-egy regényfejezetet is), ezután pár napig félre szoktam rakni a szöveget, majd átolvasom, és magam kezdem javítgatni. Ha már én nem találok hibát, vagy épp ellenkezőleg, nem jövök rá, hol sántít a dolog, akkor keresem fel a drága tesztolvasóimat. Az ő véleményükkel, és az általuk felfedezett hibák kijavításával zárul nálam a folyamat.
Hosszabb projekteknél szoktam elakadni, olyankor közbeszól az önbizalomhiányom. Azzal ösztönzöm magam, hogy nem adom fel, hanem újra meg újra nekivágok, egyszer csak sikerül majd. 🙂

6. Szoktál a történeteidben tudatosan szimbólumokat használni? A sorok közt írni, nem kereken kimondani, csak sejtetni valamit? Miért, vagy miért nem használod ezt az eszközt? Ha használod, mondj egy példát is!

Régebben, még tinikoromban sokkal többször használtam szimbólumokat, sokszor a felszínen abszolút nem volt (látszólag) értelme egy novellának, hanem neki kellett állni soronként elemezni, és azt tapasztaltam, hogy ezek az írások minden olvasómnak mást mondtak, de alapvetően többeknek is elnyerték a tetszését. Ilyen írásom pl. a Valamikor, valaki, amit még végzős gimis koromban elemeztünk is magyarórán, az egy kupac szimbólum. Ma már sokkal egyértelműbben fogalmazok, de igyekszem sokszor előre elhinteni bizonyos elemeket, hogy ne derült égből villámcsapásként érjek bizonyos dolgok az olvasóimat, de sokkal kisebb arányban, és talán kevésbé tudatosan, inkább ösztönszerűen.

7. Mi az a történet, amin jelenleg dolgozol? Mi a premisszája (mondanivalója)? Szerinted ez mennyire fog átjönni az olvasónak? Mit teszel azért, hogy sikerüljön?

Egy fantasy történet érlelődik bennem pár hete, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy egyetlen, pár oldalas novellába sűrítsem bele, vagy jobban bontsam ki, két-három részbe — valószínűleg eldől, amint írni kezdem, de jelenleg kicsit beszippantott az egyetem sűrűje (tanulás helyett bezzeg most ezt töltögetem 😀 ). Tulajdonképpen a lélektársakról, az eleve elrendeltetésről szól, illetve a végére ennek megkérdőjelezéséről. Ha a végét sikerül olyan drámain ütősre megírnom, mint ahogyan most a fejemben él, akkor azt hiszem, át fog ez jönni az olvasóknak. 🙂

8. Fel tudod idézni, mi ihlette a legújabb történeted, és ez hogyan jelenik meg a műben? És az elsőt? Többre tartod a mostani ihletforrásod? Miért?

Amikor az Érints meg! kötetet olvastam, nagyon megérintett a több életen átívelő lélektársi kapcsolatról szóló novella, már akkor elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy egyszer szeretném megírni a saját verziómat is. Utána alig pár héttel, iskolából hazafelé tartva már össze is állt az alapja a történetnek, azóta érlelődik.

A legelső írásaimat még rajongásaim tárgyai ihlették, fanficeket írtam fiúbandákról, könyvekről meg animékről. Nem azt mondom, hogy ezt már nem becsülöm semmire, mert végül is azóta rájöttem, hogy fanficet írni igazán nehéz, ha az ember komolyabban áll hozzá, inkább azt mondom, hogy azóta egy teljesen más irányba indultam el.

9. Van külföldön játszódó történeted? És kitalált világban? Szerinted melyik könnyebb, és miért? És mint olvasó, melyiket szereted jobban?

Igazából újabban egyre több történetet helyezek magyar helyszínre, főleg akkor, ha egy teljesen átlagos történetet írok, ahová nem kell a cicoma. Kitalált világaim is vannak, de akkor teremtek újat, ha annak feltétlenül funkciója van a történetben, nem csak üres díszlet.

Nem tudnám megmondani, hogy melyik könnyebb. Létező helyszínnél azzal van munka, hogy az ember hitelesen adja át a kultúrát, a helyeket, az emberek mentalitását, szokásait, satöbbi, egyszóval élővé tegye a helyet. Kitalált világnál pedig nem szeretek random dolgokat beledobálni a kondérba, hanem mindennek igyekszem megtalálni a helyét az általam alkotott szabályrendszerben, ez pedig igencsak komoly munka. Olvasni nagyon szeretem a kitalált világokat, valamint a külföldön játszódóak közül az egzotikus helyeket.

10. Szereted az ilyen díjakat? 🙂 El szoktad olvasni annak a válaszait, akitől kaptad? Meg szoktad köszönni az illető oldalán/blogján?

Akkor szeretem őket, ha nem semmitmondó kérdésekre kell válaszolgatnom, még jobb, ha a blogom témájába illőekre. Természetesen el szoktam olvasni mások válaszait. Viszont bevallom, nem mindig köszönöm meg az illető blogján, ugyanis legtöbbször ezeket olyan ismerősök küldik, akikkel rendszeresen beszélgetek legalább a Facebookon, és őszintén szólva a Messenger-üzenetet még mindig személyesebbnek érzem, mint a kommentet.

Végül pedig Miklóssy Nikinek szeretném megköszönni, hogy gondolt rám. 🙂 Nikit egy bloggereket tömörítő Facebook-csoportban ismertem meg, és hatalmas örömmel tölt el, hogy azóta már nyomon tudom követni az írói sikereit, igazán megérdemli, mert ő is egy roppant tehetséges és céltudatos írópalánta.

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogolni kezdj?

Általános iskola végén, hatodik osztályban (én utána hatosztályos gimibe mentem) lett hatalmas divatja a blogolásnak az iskolámban. Az akkori legjobb barátnőm az iskola népszerűbbjei közé tartozott, míg én nem igazán. Viszont láttam, hogy ez a blogolás jó, meg lehet osztani képeket meg vicces sztorikat, lehet jópofa dolgokat kommentelni, szóval én is kipróbáltam. Nem lett valami nagy sikerem a suliban, de mire átmentem a gimibe, az már feltűnt, hogy itt azért másról is lehet írni, ismeretlenekkel is lehet barátkozni, szóval hetedik osztályban nyitottam az első komolyabb blogomat, amiben tulajdonképpen mindenről írtam, ami csak eszembe jutott. De igen, tény, hogy pusztán a divat miatt kezdtem el annak idején blogolni. 😀

2. Megfogadtál valamit idén januárban? Ha igen, eddig hogy sikerült betartani?

Írással és olvasással kapcsolatos fogadalmaim vannak minden évben. Most egy kicsit a suli és egyéb magánéleti elfoglaltságok miatt eléggé megakadtam, nincs időm nagyon novellázni, és a blogomhoz is csak heti egyszer tudok leülni, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest jól helytállok.

3. Van kedvenc posztod a saját blogodról? Melyik és miért?

Azt hiszem, hogy a 10 érv a neved felvállalása mellett a kedvencem. Amikor azt írtam, akkor már egy kis ideje elkezdtem elmondani az embereknek, hogy írok, és hogy hol találhatják meg a novelláimat. Úgy érzem, hogy ezzel egy hatalmas kő esett le a mellkasomról, mert nagyon belefáradtam már abba, hogy szégyenlősen titkoljam azt, ami ennyire fontos az életemben. Rájöttem, hogy ha nem vállalom fel büszkén, akkor sosem fogok előre lépni, és ennek a felismerésnek a kifejezése lett az a poszt.

4. Legnagyobb célod jelenleg?

Túlélni ezt az egyetemi félévet, ez ér?

5. Hogy egyezteted össze az iskolát/munkát a blogolással?

Nagyon nehezen. Ebben a félévben rengeteg a beadandóm, ráadásul hétfőtől csütörtökig kora reggeltől estig nem vagyok emiatt otthon, hétvégén pedig nagyon sokat tanulok. Még mindig a suli az első, úgyhogy az írás még hét hétig eléggé háttérbe fog szorulni, de tudom, hogy megéri.

6. Ki a legnagyobb támogatód? Szánj neki egy bekezdést 😀

Most már egész biztosan el fog szállni magától, de megint a páromat kell elővennem. Ő nem egy olvasós alkat, ennek ellenére látom rajta, hogy komolyan becsüli és támogatja a hobbimat, és emiatt ez főleg nagyon sokat jelent nekem.

7. Van valami blogoláshoz köthető szokásod?

Egy Excel-táblázatban jegyzem, hogy mikor mennyit írok, hónapokra lebontva, 2015-ig visszamenőleg.

8. Mi a kedvenc dalod?

Egészen beleszerelmesedtem ebbe:

Ezzel pedig végeztem egy időre a kihívásokkal. A következő hetekre már nagyon sok blogbejegyzést beütemeztem, és most kicsit spoilerezek: lesz megint írós kérdőív, amit továbbvihettek, lesz szó a cyberbullyingről, új írós alkalmazásokról, a novellaírásról, és természetesen előbb-utóbb érkezik a bejegyzésben emlegetett fantasy történet is. Szerencsére hosszúhétvége következik, rá fogok érni. 🙂

Még egyszer köszönöm szépen a kérdéseket a bloggerináknak, és további sikereket kívánok mindannyiuknak az írói pályájuk során! 🙂