Van írós füzeted? Hogy néz ki?

Legtöbbször gépen írok, füzetbe csak vázlatokat, úgyhogy kifejezetten írós füzetem nincs, de suliban mindig van velem egy plusz füzet a gyors firkálmányoknak. Általában egy sima A4-es füzet, valami mintával az elején, újabban kb. félévente váltok újra (ennek meg az az oka, hogy az írós jegyzetfüzeteimben mindig csak a jobb oldalra írok, a balra pedig csak, ha van utólag kiegészítésem egy-egy részlethez – nem mindig van, de hát így hamarabb betelik egy füzet).

Mostani félévre is akartam egyet venni, és azzal a szándékkal mentem be az írószerbe, hogy nagyon maximum 500 Ft-ot fogok költeni egy szigorúan csak A4-es füzetre, aztán jött velem ez a kis A5-ös csoda 1200 Ft-ért, és szégyellem magam, de olyan gyönyörű.

Találkoztál már bloggerekkel élőben? Milyenek voltak?

Igen, többekkel is. Volt olyan, akiben élőben csalódtam, de olyan is, akivel azóta is beszélek rendszeresen, pedig eltelt már 6-7 év a legelső találkozás óta, szilvesztereztünk is együtt, meg ilyenek.

Legutóbb múlt héten került sor első találkozóra, de a fene tudja, ki mennyire kezeli ezt nyíltan, úgyhogy nem fogok neveket írni. Mindenesetre nagyon jó volt.

Szerinted meg lehet élni az írásból?

Azt még el tudom képzelni, hogy egy-két sztáríró megél közvetve vagy közvetetten az írásból ebben az országban, de olyan elhanyagolható lehet a számuk, hogy inkább azt mondanám: nem, ebben az országban nem lehet.

Szerinted hol érdemes blogolni? Miért?

Elég sok szolgáltatót kipróbáltam, hát akkor végigmegyünk a listán.

#1 blogol.hu – Már megszűnt ugyan, de mivel számomra ez volt a kezdetek kezdete, ezért muszáj megemlítenem. A kinézete könnyen és szinte határok nélkül testreszabható volt, és a közös kezdőoldal miatt nagyon pörgött a közösségi élet. Megismertem ott néhány olyan személyt, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig 7 évvel ezelőtt kezdtem el ott blogolni. Lehet, van az már 8 is.

#2 G-Portál – Ennek ugyan csak néhány éve van kifejezetten blog funkciója (is), én azért használtam pár évig az írásaim megosztására. Előnye, hogy mivel nem csak blogolni lehet rajta, hanem különféle modulokat létrehozni, az ember némileg komplexebb oldalt tud magának létrehozni. Viszont (én úgy vettem észre) inkább a fiatalabbak használják, ezért én pár év után nem találtam már meg ott a magam társaságát, sok volt az áskálódás, a kaki kavarása, ezért léptem le onnan is.

#3 WordPress – Legtöbben a WordPress rendszerét dicsőítik, én eddig csak rövid időre használtam kb. 14 évesen, úgyhogy halványan annyi emlékem van róla, hogy talán (?) ingyenes verzióban nem tudod olyan szabadsággal alakítani a blogod kinézetét. Én egyre inkább hajlok afelé, hogy fizessek érte. (Kiegészítés: és meg is tettem.)

#4 Blogger – Sokan használják, könnyen testreszabható, szeretem, de néha kiábrándító, például mióta eltűnt a szerkesztőfelület főoldala, vagy mert mindig szórakozik a feliratkozós modul. Szerintem ezt használom amúgy leghosszabb ideje és legaktívabban.

Na, ezek nyilván mind személyes tapasztalatok, tökre lehet, hogy mások mást éltek át, tehát semmit sem szabad szentírásnak venni, de ezek az én meglátásaim.

Sosem sikerül egy normális regénykezdést írnom. Tudnál nekem tanácsot adni? Szerinted milyen az ideális első pár oldal?

Én igazából azt tudom, hogy (szerintem) mivel ne kezdődjön egy regény. Valamiért én kifejezetten hepciás vagyok arra, ha a történet konkrétan párbeszéddel kezdődik – mármint nem magával a jelenettel van bajom, ha a szereplők beszélgetésével indulunk, hanem ha a legeslegelső mondat rögtön a gondolatjeles megszólalás. Valamiért engem ez piszokul zavar, hogy el kell jutnom legalább a következő sorig, hogy ne egy testetlen hangocska beszéljen a fejemben uniszex hanggal a nagy fehér semmiben. Ez mondjuk rémesen apróság, de jólesett végre kimondanom, hiszen olyan sokszor látok ilyen kezdéseket.

Valahol azt olvastam, hogy kezdd olyan közel a történetet a bonyodalomhoz, amennyire csak lehet. Ne legyenek benne az elején felesleges leírások arról, hogy milyen a főszereplők átlagos élete (csak amennyire ahhoz kell, hogy érzékeljük, hogy ez felborul a bonyodalom miatt), ne legyenek hatalmas információblokkok, ne akarjon rögtön mindent elmesélni nekem az író, hanem építse bele a tudnivalókat a történetbe, ne elmélkedjen az életről nekem, és a legfontosabb, hogy ne írja le A-tól Z-ig a főbb szereplők bemutatását a hajszíntől a testmagasságig.

Egyébként nemrég rácsodálkoztam, hogy kezdés és információadagolás szempontjából milyen jól megkomponált a Trónok harca első része. Nem a könyv, mert azt elvből még nem olvastam el (csak olyan sorozatot olvasok, aminek már minden része megjelent, nehogy hoppon maradjak, ami ebben az esetben nem is olyan lehetetlen elképzelés), hanem a sorozatra (ugyanez az elvem a sorozatokkal is, csak hát van az úgy, hogy az ember szerelmes, és ha élete párja közli, hogy neki minden vágya megmutatni a kedvenc sorozatát, akkor az ilyen kicsinyes elvek valahol eltűnnek útközben), engem lenyűgözött, hogy minden esemény, minden elhangzó mondat hogyan tett hozzá valamit a történet alakulásához és a háttérvilághoz egyszerre. Egyszer megnéztem csak úgy az első részt, hogy minden megszólalást így kielemeztem, tudom, borzalmas vagyok.

Egyszer már volt egy ilyen kérdés, de sebaj: mesélsz egy projektről/több projektről, amin mostanában dolgozol?

Írás tekintetében (a számos novella mellett) két regényt akarok összehozni idén, az egyik viszonylag rövidke, a már korábban elkezdett Gyermeklánc, amit azért hagytam félbe, mert rájöttem, hogy az eredetileg tervezett könnyed, cukin romantikus egymásra találós sztori nagyon nem az én világom. Kicsit több dilemmát raktam a karakterek útjába, több titkot, több erőszakot, és így máris túlléptünk a kétdimenziós karakterek tipikus „nem jövünk össze, mert egyikünk mindig hisztizik valamin” problémakörén.

Nagyon sok blogger siratja a bloggerkedés dicső múltját. Te is így vagy ezzel? Szerinted mivel lehetne felkavarni az állóvizet? Egyáltalán mitől romolhatott meg ennyire a közösség, ha megromlott egyáltalán?

Írtam ide egy hosszú kifakadást kétszer, de végül inkább csak egyetlen mondatát szeretném ide kitenni, akit meg véletlenül érdekelne a bővebb véleményem, az privátban megtalál.

„Baromira ironikus, hogy akik leginkább siránkoznak, hogy a bloggerközösség elromlott, bevallottan nem olvasnak egyetlen blogot sem a sajátjukon kívül.” (Futólag mondjuk ezt a bloggerközösség-dolgot említettem a kezdő írókról szóló cikkemben is.)

 

Ha van még kérdésetek, nyugodtan keressetek meg Ask.fm-en, mindenre válaszolok! 🙂