• Home
  • /
  • Cikkek
  • /
  • Kifakadások a Wattpad romló színvonaláról

Kifakadások a Wattpad romló színvonaláról

Az utóbbi időben eléggé elterjedt szokássá vált a Wattpad romló színvonalának felemlegetése. Ezt a témát szeretném most körbejárni, főleg a saját véleményemet leírni. Ez természetesen nem szentírás, így előfordulhat, hogy netán egyeseknek rosszul fog esni néhány sor (bár igyekszem a tőlem megszokott pártatlan megfogalmazást hozni), de tudjuk: akinek nem inge… Akinek pedig igen, az vegye is fel.

Először is: mi az a Wattpad?

Szeretném azoknak az olvasóimnak is érthetően felvázolni a helyzetet, akik nem használják vagy nem ismerik a Wattpad rendszerét (főleg, mert amiről írok, az nem csak a Wattpadre jellemző, hanem érdekes lehet minden írópalántának). Tulajdonképpen ez egy írós közösségi oldal: megoszthatod a saját írásaidat másokkal, az olvasóid kommentelhetnek, csillagozással kifejezhetik tetszésüket az egyes fejezeteket illetően, követhetik a munkásságodat. Írhattok egymásnak leveleket, üzenhetsz egyszerre az összes követődnek, ezáltal kialakulhatnak beszélgetések írók és olvasók között, éppen ezért neveztem inkább közösségi oldalnak a Wattpad rendszerét, hiszen így kicsit több, mint egy szimpla írásmegosztó oldal. Nálunk az utóbbi években vált egyre népszerűbbé, de nem csak magyarul lehet rajta olvasni, sőt, szerintem a magyar nyelvű történetek csak egy nagyon kis szegletét teszik ki a Wattpad írásainak. Tulajdonképpen egy jó hely az amatőr íróknak gyakorlásra, ismerkedésre, az első komolyabb visszajelzések begyűjtésére.

Ez így nagyon jól hangzik, de akkor mi a probléma?

Az utóbbi időben egyre több kritika éri a Wattpad magyar részének színvonalát, elsősorban azok az írópalánták miatt, akik vagy helyesírási hibáktól hemzsegő, szinte értelmetlenül megfogalmazott, maximum 200 szavas fejezeteket ontanak magukból, vagy fiatal koruk és tapasztalatlanságuk ellenére tabukat döntögető erotikus témákat próbálnak feszegetni. Erre csak tetézik, hogy az ilyen történetek alá sokszor teljesen felesleges építő jellegű kritikát írni kedvesen és segítő szándékkal, mert az esetek többségében nem érkezik rá reakció, vagy a kedves írópalánta jobb esetben lesöpri a véleményt a válláról azt hajtogatva, hogy neki márpedig ez így jó. Rosszabb esetben elküld melegebb éghajlatra, amiért kötekedsz, akkor is, ha valójában nem kötekedsz.

Ennél kicsit konkrétabban?

A probléma szerintem mindkét félben gyökerezik: egyrészről vannak olyan kezdők, akik nem veszik jó néven, ha megkapják életük első kritikáját, és szembesülnek vele, hogy nem tökéletes, amiről írnak; másrészt azok között, akik hosszabb ideje írnak, sokan mintha elfelejtették volna a saját kezdeti próbálkozásaikat. Hangsúlyozni igyekeztem, de ki is emelném: nincs baj minden kezdővel vagy minden haladóval (hívjuk őket ezentúl így, de persze mindenki tulajdonképpen csak amatőr írópalánta).

Korábban már többször foglalkoztam a témával, például A kezdő írók bátorításának hiányáról című írásomban is. Most csak röviden megyek bele, de a probléma alapja ugyanaz: néhányan mintha attól félnének, hogy a hirtelen megjelenő újak, akik még abszolút nem látnak bele a megszokott rendszerbe, és tényleg fogalmuk sincs, hogyan kell írni, majd jól kitúrják a régieket a helyükről. Csak ezek a „veteránok” elfelejtik, hogy mindenkinek alulról kell kezdenie, és aki még sosem írt semmit, az honnan is tudhatná, hogyan kell csinálni? Egyáltalán honnan veszik, hogy ezek a kezdők sosem fejlődhetnek, csak azért, mert gyengén kezdenek?

Nem akarok álszent lenni: nem mondom, hogy a kezdő írók történeteit isteníteni kellene, sem azt, hogy óvjuk a lelküket a csalódástól, és ne szembesítsük őket azzal a ténnyel, hogy van még min javítaniuk. Sőt, továbbmegyek, és kijelentem, hogy nekem is bántja az ízlésemet, mikor helyesírási hibáktól hemzsegő, fél oldalt sem elérő fejezetekben ír valaki olyan témákról, mint pl. egy (mostoha)apa és lánya vérfertőző kapcsolata, és megpróbálja ezt úgy beállítani, mintha romantikus lenne, vagy legalábbis nem lenne vele probléma, nem bántja a szereplőket a saját erkölcsük. Természetesen ezeket a történeteket én sem tartom sokra, mert bár úgy vélem, hogy az irodalom arra is való, hogy ezeket a komoly tabutémákat is elővegyük, ezekkel mindenképp körültekintően kell bánni, amit néhányan (főleg Wattpaden, és főleg az utóbbi időben igazán fiatalok) abszolút elmulasztanak.

Hogyan tudok én ezen mégis felülkerekedni?

Nagyon egyszerű: ha valami ellen nem tudok tenni, akkor azon nem idegeskedem (ki mondta, hogy az Oroszlánkirályból nem lehet jó dolgokat tanulni? Hakuna matata!). Igazából ennél azért kicsit összetettebb a dolog, ezt is bontsuk két részre: van, ami ellen nem tudok tenni, és van, ami ellen igen.

Mit nem tudok megváltoztatni?

A Wattpad a rendszeréből adódóan mindig is nyitva állt és ezután is nyitva lesz a teljesen amatőr írók előtt, hiszen nincs előzetes moderálás, és ez egyszerre az előnye és a hátránya is az oldalnak. Jó dolog, mert tényleg mindenki egyenlő esélyekkel indul, egy teljesen kezdő is feltöltheti az írását, másrészt pedig ugye emiatt sokszor olyan írások is felkerülnek, amik igencsak borzolják a közösség kedélyét. A moderálás hiányából adódóan mindig lesz egy gyengébb réteg, ezt el kell fogadni, akinek nem tetszik, hogy a története más, neki nem tetsző írások között olvasható, az keressen előmoderált oldalt, vagy készítsen magának saját blogot.

Mit tudok, illetve tudunk tenni?

Egyértelmű: javítjuk a színvonalat. Nyilván nem lehet mindenkire hatni, mert igenis vannak olyanok (kezdők és haladók között egyaránt), akinek hiába írsz segítő szándékkal, hogy felhívd a figyelmét a hibájára, akad olyan írópalánta, aki még akkor is kiborul a hibák kiemelésétől, ha kifejezetten ő kért kritikát. Ők az előző pontba esnek, akiken csúnyán szólva nem lehet segíteni: ha az ember nem hallgat senkire, akkor is fejlődhet, csak lassabban és kínkeservesebben, mintha meghallgatná mások tanácsait (persze nem mindegy, hogy milyen tanácsokat, mert erről is írtam korábban, mikor konkrétan Wattpadről ollóztam össze mindenféle sületlenséget, amit az ottani felhasználók írós szabályokként próbáltak ráerőszakolni a népre, meg írtam azokról az amatőr kritikusfajtákról, akikre nem szabad hallgatni, mert pár vonásukkal elárulják, hogy igazából fogalmuk sincs, miről hadoválnak).

Vannak viszont olyanok, akik egyenesen megtisztelőnek érzik, ha felkarolják őket a haladók, szeretnének és hajlandóak is fejlődni. Velük igenis kell törődni, miattuk nem szabad egy kalap alá venni minden kezdőt. Én is azért írom ezeket a cikkeket, hogy azokat segítsem, akik még nálam is kezdőbb szinten állnak, és mindig jólesik hallani/olvasni, amikor azt mondják, hogy igenis hasznos volt leírnom a gondolataimat és a tapasztalataimat. Szóval az egyik megoldás: terjeszd a valós tudást!

A másik módszer, az az, hogy példát mutatunk, tehát a saját történeteink színvonalat igyekszünk egyre magasabb szintre emelni. Magyarul gyakorolj, tanulj, építsd be a megszerzett tudást a műveidbe, és tedd magad is jobbá a Wattpadet! Igazából ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert nemrég már szó volt arról is, hogy egyre szaporodnak azok az írások, amiket direkt rosszul írtak meg az egyébként jó írók — szimplán azért, hogy egy nagyon elfuserált görbe tükröt mutassanak a világnak. Őszintén szólva én nem látom logikusnak, hogy a romló színvonalat azzal próbáljuk meg megváltoztatni, hogy szándékosan még rosszabbat írunk, de erről is kifejtettem a véleményemet az erről szóló bejegyzésemben bővebben.

Összességében tehát szerintem felül kellene kerekedni azon, hogy mindenki csak sír a Wattpad romló színvonaláról, ne adj’ isten abban látja a legjobb szórakozását, hogy közröhej tárgyává teszi mások kezdő írásait (és most megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem: idiótaságokon vihorászni más, mint kezdőkön). Mi sem mutatja jobban a helyzetet, mint hogy van már olyan Wattpades FB csoport, ahonnét ki lettek tiltva a Wattpad romlását hosszasan fejtegető megnyilvánulások és azok a bejegyzések, amik a kezdők hibáktól hemzsegő történeteinek képernyőfotóit tartalmazzák. Megsúgom, hogy ha csak azért teszel ki valamit, hogy kinyilvánítsd, hogy mennyire rosszat találtál, azzal csak azt sugallod, hogy mekkora ásznak érzed magad, és hogy lenézed a kezdőket. Nem, nem ettől leszel f@szagyerek. Hanem ha teszel ellene. Ha jobban tudsz csinálni valamit, akkor segíts azoknak, akik még ügyetlenebbek, a lényeg, hogy le kell szállni a magas lóról.

Tényleg ne legyünk álszentek

De komolyan, semmilyen értelemben sem.

Az, hogy szállj le a magas lóról, nem azt jelenti, hogy nem lehetsz tisztában azzal, hogy igenis vannak, akiknél jobban írsz, és nem jelent beképzeltséget, ha ezt elismered. Nem kell mindenkinek álszent módon hangoztatni, hogy „de hát én nem is vagyok olyan jó”, ha dicsérik, nem ezt mondom. Szerintem a fejlődéshez az is hozzátartozik, hogy legyünk tisztában a képességeinkkel, de ne higgyük azt, hogy ez bármire is feljogosít minket azokkal szemben, akik nem ugyanott tartanak.

Sőt, azt is nyugodtan beismerhetjük, hogy szeretnénk a lehető legtöbb emberhez eljuttatni az írásainkat. Benne van ez a pakliban onnantól kezdve, hogy az ember felteszi az írásait a netre, nincs ezen mit szépíteni, nem ördögtől való dolog. Aki nem akarja, hogy olvassák, az ír a fióknak.

Akkor egy kicsit a visszajelzésekről

Mint már az előbb is írtam, egyáltalán nem kell félni beismerni, hogy ha az ember már kitette a netre az írásait, akkor szeretné azokat minél nagyobb tömegekhez eljuttatni, véleményeket bezsebelni másoktól, és az is teljesen normális, ha szeretnénk, hogy a visszajelzések többsége pozitív hangvételű legyen. Ennek ellenére néha úgy érzem, hogy egyesek nincsenek tisztában a véleményezés nagy kérdéseivel.

Például mikor kikerültek a Facebook-csoportokba a korábban említett megszégyenítések (mármint a gyengébb sztorik képernyőfotói), mindig akadt a bejegyzések alatt legalább két-három ember, akinek sehonnét sem volt ismerős számomra a neve (pedig figyelni szoktam az írós csoportokat), és mégis rosszul esett nekik, hogy bezzeg ők véleményt sem kapnak. Pedig ez sajnos ma már nem így megy, én úgy látom, hogy egyszerűen a minőség önmagában nem elég arra, hogy az olvasók rátaláljanak a történetre — és a kulcsszó itt az volt, hogy rátaláljanak, ugyanis gondoljatok bele, valószínűleg több száz (ha nem több ezer) történetet olvashatnak az emberek ingyen a neten. Egyszerűen fel kell ismerni azt, hogy minimális reklám nélkül az ember nem tud eljutni a közönségéhez: nem kell nagy dolgokra gondolni, de ha pl. az említettek valaha közzétették volna az írásaikat a direkt emiatt fenntartott Wattpad csoportban, akkor nem lennének azon kiborulva, hogy bezzeg azok a bizonyos kezdők több visszajelzést kapnak.

Ellentmondásos viszont, hogy az emberek véleményre szomjaznak, de mégsem mindegy nekik, hogy milyen kommentek érkeznek. Korábban arról is írtam már, hogy milyen általános lenézés övezi azokat, akik csak pár szóban fejezik ki a tetszésüket (”Folytit hamar légyszi!!”), de amikor az emberek azért morognak, mert az igazán kezdő történetek alatt sok a komment, akkor tulajdonképpen ezeket irigylik. Ezzel szerintem igazából akkora baj nincs, mert mint kifejtettem a másik cikkben, szerintem ezek a vélemények is sokat érnek (hiszen aki rövidebben írt, az ugyanúgy elolvasta az egész írást, és ugyanúgy tetszett neki — mi mást várhatnánk el ezen felül? A többi már csak ráadás szerintem). Az önellentmondás viszont már igenis nagy baj szerintem.

Irigykedés?

Mert komolyan, mi más állhat annak a hátterében, hogy valakit zavar, hogy egy kezdő, ügyetlenkedő író több figyelmet, visszajelzést és követőt kap? Nem hiszem, hogy a világ felborult rendje miatt zavarna ez bárkit is, inkább az motoszkálhat az emberek fejében, hogy „miért követik ezt a szemetet, ha egyszer én / a haverom / XY akire én is felnézek” sokkal jobban ír?

Én már ezt a fajta idegeskedést, úgy érzem, rég elengedtem. Főleg azért, amit már írtam, hogy ami ellen nem tehetek, azért nem idegeskedek, viszont azt hiszem, tiszta a lelkiismeretem azáltal, hogy a blogomon megpróbálok minél többet átadni abból, amit én már megtapasztaltam és megtanultam, és ezen felül is szoktam segíteni az írótársaimnak (és nemcsak, hogy tiszta ettől a lelkiismeretem, de jól is érzem magam tőle).

Szerintem ez a titok nyitja: el kell engedni. Ha ezer ember megelégszik azokkal a történetekkel, amik számomra szinte olvashatatlanok, akkor én nem vágyom arra az ezer olvasóra — viszont azt is tudni kell, hogy az az ezer ember nem csak egy történetet olvas, elvégre mind ingyen tesszük közzé az írásainkat, annyira azért nem kell versenyeznünk, mint a kiadott könyveknek.

A másik nyitja a dolognak pedig az, amit már korábban is leírtam: nem megyünk sokra a panaszkodással, de fejleszthetjük magunkat és a társainkat, és ezáltal hozzájárulhatunk nemcsak a Wattpad, hanem általánosságban véve az amatőr írók munkáinak javulásához. Viszont ne legyünk telhetetlenek, mert mindig lesznek kezdők, mindig lesznek rossz divathullámok, de ezeken szerintem nem szabadna túlzottan fennakadni. Hiszen akinek az a cél lebeg a szeme előtt, hogy ő maga minél jobb íróvá váljon, az ne hátrafelé tekintgessen, hogy mit csinálnak a többiek, ne mérgelődjön ennyire amatőr dolgokon, hanem tényleg előre figyeljen, a fejlődésre, az útra, amit még meg akar tenni.

 

Szerintetek mit tehetnénk még a kezdő írók felkarolásaként? Vagy mindenki haladjon, fejlődjön a maga tempójában, törődjünk a saját dolgunkkal? Várom a véleményeteket a cikk bármelyik részét illetően!

6 hozzászólás

  • Freeze

    2018-01-18 at 13:06

    Szia!
    Teljes mértékben egyet tudok érteni a cikkben elhangzottakkal. Én is láttam már facebookon olyan bejegyzéseket, ahol a kezdő írók képernyőfotói alatt elég lenéző hangvételben érkeztek kommentek. Úgy gondolom, ez a fajta “segítségnyújtás” nem fog segiteni abban, hogy a Wattpad színvonala emelkedjen. Gondoljunk csak bele. Általában a képernyőfotókon olvasható történetek írói – szerintem – elég fiatalok lehetnek. Tudom, hogy aki felteszi az írását a netre, annak vállalnia kell a kritikát, de 12-13 évesen, sőt idősebb korban sem lehet valami felemelő érzés, ha azt látod, hogy egy többszáz tagú csoport űz tréfát a történetedből. Emlékszem, 13-14 évesen, a One direction blogok korszakában a barátnőimmel mi is sok, mai szemmel nézve borzasztó történetet írtunk. Igazából nem túl sokan olvasták őket, csak a magunk szórakoztatására voltak, de ha néha akadt egy-egy negatív, nem túl szép stilusban megirt komment, az eléggé alá tudta ásni az önbizalmamat. Ugyanigy lehet a mostani kezdő írókkal. Nyílván itt nem azokra gondolok, akik nem hajlandóak elfogadni az építő kritikát és elküldenek melegebn tájakra. De aki hajlandó figyelembe venni a tanácsokat, illetve szeretne javitani a történetein, főleg fiatalon egy idő után belefárad a semmitmondó ” fúj, béna, töröld inkább ” kommetekbe. Így az is lehet, hogy egy olyan ember hagy fel az irással, akiből később nagyon jó iró lett volna.
    A “veterán bloggerek” félelmeit, hogy az újak elveszik a figyelmet őszintén szólva egyáltalán nem értem. Egy ember több blogot is olvas, nem kell emiatt versenyezni.
    Támogassa tehát a tapasztaltabb a kezdőt, lássa el ÉPÍTŐ kritikával, ne pedig csak siránkozzon ( jobb szót nem találtam ) a wattpad ” szörnyű színvonalán. Btw. én sok jó sztorit találtam már, csak keresni kell 😀
    Hamarosan én is szeretnék újra publikálni, ha az egyetem mellett engedni fogja az időm ( a One direction korszak óta nem tettem ki történetemet az internetre) és én is a wattpadot néztem ki magamnak. 😀

    Válasz
    • Daremo

      2018-01-22 at 10:18

      Szia!
      Igazából szerintem egy 12-13 évestől még nem is mindig lehet elvárni, hogy jól reagáljon élete elsőnek megkapott kritikájára, főleg, ha az előtt meg csak a barátnői támogatását kapta – most nyilván ez nem mentség arra, ha anyázva válaszolnak egy teljesen kedves, segítő szándékú kijavításra, de szerintem a kritikák kezelése is olyasmi, amit az embernek meg kell tanulnia kezelni, és van, akinek zsigerből jobban megy, van, akinek meg nem annyira. Ettől függetlenül mondjuk megértem, hogy a hisztire meg a veteránok miért reagálnak rosszul, de meg kell tanulni elengedni. 😀 Én próbálok úgy hozzáállni, hogy rendben, ennek a kezdőnek nem jött át a lényeg, de hátha valaki más majd olvassa a hozzá írt kritikámat, és majd ő tanul belőle. 😀 A siránkozás szerintem sem visz előre, meg amúgy is, attól, hogy jól beégetünk valakit nyilvánosan, még nem fog mindenki varázsütésre jobban írni. 😀 Szóval nem is értem néha, mi játszódik le egyesek fejében, bármennyire is próbálom kitalálni…

      Válasz
  • Kanna-chan

    2018-01-18 at 20:09

    Syaa.
    Én abba a korosztáyba tartozom, aminek a nagyrésze írja ezeket a történeteket. Őszintén megmondom, hogy ( még úgy is, hogy védenem kellene őket ) szerintem nem normális, ha egy gyerek ( mert én is gyerek vagyok, tudom magamról ) olyan dolgokról ír, semmiféle utánahárás után, mint a pedofíla, vagy a családon belüli erőszak. Én kilenc (!) évesen kezdtem írni, CSJ ff-eket. Én nagyrészt csak pozitívat kaptam, mert a velem egykorosztályúak találtak meg. Azonban kaptam én is negatív kommenteket, amiket eleinte rosszul fogadtam, úgy éreztem, hogy nem a történetemet kritizálják, hanem engem. Szerintem a mostani ” kezdők “( én is az vagyok ) is így éreznek. Tehát egyetértek azzal, hogy segítsük az újakat, viszont az engem kiborít, ahogy a velem egyidős lányok írnak arról, hogy milyen jó papás-mamásat játszani, megfűszerezve a Szürke Ötven árnyalatával.

    Válasz
    • Daremo

      2018-01-22 at 10:25

      Szia!
      Na igen, ebben igazad van – ez valahol nem jó. :/ Emlékszem, mikor én voltam ennyi (és most nem lebeszélni akarok a magasról, mint a “nagy öreg”, félre ne érts :D), akkoriban kezdett el minket a suliban érdekelni a szex meg az egész felnőttesdi, de eszünkbe sem jutott az olyan tabutémákhoz nyúlni, mint a pedofília meg a vérfertőző kapcsolatok. Mondjuk mi nem is írtunk róla, én anno saját titkosírást fejlesztettem ki (még a lapra írt történeteimnél), ha egyáltalán azt akartam leírni, hogy a szereplőim csókolóznak. 😀 (Ezt mára már megbántam, mert alig egy-két betűre emlékszem a titkosírásból, úgyhogy ezeket a részeket nem nagyon tudom dekódolni…)
      Valahogy manapság mindenki extrémen egyedi akar lenni, ma nem elég egy szimpla szerelmi sztori, hanem mindenki megbotránkoztatni akar, mármint a kiadott regények között is eléggé ezt mutatja a divat. Én azért próbálok hinni benne, hogy itt a tinik részéről csak figyelemhajhászásról van szó (mármint észreveszik, hogy ezzel a témával sokakat oda lehet vonzani, és ebben a korban a többség egyszerűen szereti, ha figyelnek rá, én is ilyen voltam, pedig elképesztően introvertált voltam, úgyhogy a blogomon sokkoltam a világot, nem élőben), és nem arról, hogy tényleg ezeket a kapcsolatokat részesítik majd előnyben, és hogy az idő haladásával az íráskészségük is fejlődni fog… Reméljük, nekem lesz igazam, különben sötét jövő elé nézünk. 😀 És nagyon jó látni, hogy vannak, akik ezt a vonalat teljesen elítélik. 🙂

      Válasz
  • Criszi

    2018-01-21 at 21:08

    Remek cikk mint mindig. Nagyon szeretem a véleméneidet olvasni, és általában én is maximálisan egyetértek velük.
    Bár én nem vagyok jelen wattpaden olyan aktívan, néhányszor már keresgéltem ott történtet és elég hamar belefutottam azokba a bizonyos kezdő írásokba, amikről most szó esett. Néhányuk engem is alaposan lesokkolt, és pár percnél többet egyikre se vesztegettem, a legrosszabbnak azt tartom bennük, hogy sajnos elijesztik az olvasókat, és azokat is, akik esetleg azon gondolkoznak, hogy megosszák a saját írásaikat is az oldalon. Akik esetleg valóban emelni tudnák az oldalon a színvonalat, lehet egész egyszerűen fel se töltik az írásukat, mert félnek, hogy egyszerűen elveszik a daddy kink tengerben.
    Szóval egy szó mint száz 😀 Szerintem mindkét végéről segíteni kell az oldalt, egyrészt nagyon nagy szüksége van a friss, igényesebb írásokra, másrészt viszont a kezdőket se szabad magukra hagyni, igenis szükségük van a kritikára, akkor is ha tízből csak egy fogadja meg, különben előbb utóbb a kellemetlen horda maga alá temeti a wattpad magyar birodalmát.

    Válasz
    • Daremo

      2018-01-22 at 10:31

      Szia!
      Én szerencsére azt látom, hogy azért szép számmal vannak még a Wattpaden komolyabb emberek (már csak abból, hogy a cikkeimre is azért értelmes véleméykifejtések szoktak érkezni 😀 ), de hogy őszinte legyek, nekem is nagyon elment az utóbbi időkben a kedvem az oldaltól. Feljárogatok, megnézem, ha érkezik egy értesítésem, igazából heti többször, de alig olvasok ott (mert akiket ott olvasnék, azok majdnem mind vezetnek saját blogot is), meg az utóbbi időben a történeteimet és a cikkeimet is csak többhónapos késéssel töltögetem fel, pont azért, mert úgy érzem, hogy nem lehet kiemelkedni a tömegből, és a tömeg jó része nem képvisel igazi értéket. Pl. amikor kitaláltam, hogy elolvasok egy csomó Wattpades írástanácsokkal foglalkozó irományt az egyik cikkemhez, akkor azt láttam, hogy nálam sokkal-sokkal több megtekintéssel és követővel rendelkező egyének írnak mindenféle átgondolás nélkül hatalmas baromságokat – és igen, nyilván valamennyire bánt, hogy én meg itt a megfigyeléssel, átgondolással, tervezéssel és megírással együtt egy cikkre valószínűleg több időt és munkát szánok, mint ott néhányan az összes munkájukra. 😀 De aztán mindig felfújom magam, hogy hát nem a nézettségről szól, meg ha legalább egy-két embert elgondolkodtatok, akkor végül is megérte, bennem ez tartja a lelket a Wattpaddel kapcsolatban. 🙂

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?