Írók kérdőíve

Ma egy olyan kérdőívet hoztam, amiben csupa írással kapcsolatos kérdés sorakozik. A kitartóbb olvasóim ezek egy részét már biztosan tudta rólam, de remélem, nekik is akad azért újdonság. Vágjunk hát bele!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Mint tudjátok, több dolgot is írok egyszerre, hát menjünk ezeken végig.

Legtöbbször novellákat osztok itt meg, blogolni pedig véleménykifejtős témákban szoktam: írásról főleg, ennek a lelki oldaláról, a mindennapjaimról már kevésbé.

Regényt évek óta nem írtam – mármint végig, de terveim között szerepel, hogy a közeljövőben (valószínűleg akkor, ha vége lesz a szorgalmi időszaknak április végén) szeretnék végre befejezni egy rövidebb, de több részre bontott írást is.

Verseket még 12-13 évesen írtam, de azokból értelemszerűen egyet sem szeretnék megmutatni. 🙂

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Legtöbbször realisztikus, a valós világra épülő műveket szoktam, de akadnak elvontabb, inkább érzelmeket előtérbe helyező novelláim, van néhány fantasy-próbálkozásom, még eldugva van sci-fim is, hébe-hóba pedig összejön egy romantikus is.

Témát tekintve szeretem bemutatni, hogyan állnak hozzá az emberek különféle tragédiákhoz, kilátástalannak tűnő helyzetekhez. Gyakran megjelenik az írásaimban a halál, ennek feldolgozása, a karakterek véleménye az elmúlás különböző helyzeteiről.

3. Mióta írsz?

Az első mesémet kb. nyolcéves koromban írtam, szóval mondhatni, amióta megtanultam betűket írni.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Kettő novellám jelent meg eddig nyomtatásban, antológia részeként: az egyik az Ott állt Anya, ami 2016 végén került bele a Kalocsai szó és kép c. válogatásba, a másikra pedig még tizenöt éves koromban került sor, de azt az írást már nem szoktam mutogatni. Ha minden igaz, a 2017-es Ünnepi Könyvhétre pedig még egy írásom, a valós alapokon nyugvó Vigyázzunk rá fog napvilágot látni egy könyv részeként.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Nem emlékszem, hogy több közül melyik volt a legelső. Volt egy mese, amit egy hajóskapitányról írtam, annak az első „fejezetét” még korábban feltettem a blogra. A másik egy szintén többrészes kis alkotás volt, és egy kutyacsalád több nemzedéken átívelő kalandjait mutatta be. A címe találóan A kutyacsalád volt, és sajnos a sztori fele (mivel akkor még papírra írtam) elveszett valahol.

6. Miért írsz?

Beteges kényszert érzek rá, hogy szavakba öntsem a fejemben megalakuló világokat. Egyszerűen ennyi. A többi, az olvasók, a publikálás, az már csak ráadás.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Hétfőtől csütörtökig majdnem minden nap bent vagyok az iskolában (vagy úton) összesen 8-12 órát. Estére hazaérek, olyankor már inkább pihenek, filmezek, a párommal vagyok, nem működik már az agyam annyira, hogy írni tudjak. Éppen ezért hétköznap kihasználom a rövid üresjáratokat: átlagosan a tanórák között van 15-30 perc szünet, olyankor füzetbe, tableten vagy laptopon írok, tervezgetek, kutatómunkát végzek a neten. Unalmasabb, értelmetlen tölteléktárgyak előadásait is be szoktam áldozni a cél érdekében. A péntekem üres iskola szempontjából, még azt szoktam írással tölteni inkább, a szombat és a vasárnap a tanulásé többnyire.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

A szobámban, napszaktól igazából függetlenül. Két éve új szobám lett, egy hatalmas padlásszoba, amit folyamatosan alakítgatok, hogy igazi álomszobává tegyem: nem rendes ágyam van, hanem szimpla matracom a sarokban (ez régi vágyam volt), Alien-falmatricám a bejárat mellett, írós poszterek és feliratok a falon, kényelmes fotelek kisasztallal, hatalmas íróasztal, függőágy. Meg hát van egy kis hiperaktív tapsifülesem is, aki ilyenkor körbe szokott ugrálni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Enni csak ritkán szoktam írás közben, mert ha rendesen nekiállok falatozni, akkor sokkal nagyobb vágyat érzek arra, hogy nézzek valamit – filmet, sorozatot, animét. Íráshoz ezért maximum rágcsálnivalót szoktam, chipset, szotyit, tökmagot, de azokat is ritkán. Inni meg amit éppen találok: teát, forrócsokit, kakaót. De ezek közül egyik sem elengedhetetlen kelléke az írói folyamatomnak.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Nincs, nagyon ritkán hallgatok íráshoz bármilyen zenét. Jobbára csak akkor szól valami a háttérben, ha egy dal kifejezetten ihletet adott valamihez, akkor tök jó, hogy szól a háttérben, és megadja az alaphangulatot; egyébként viszont inkább zavar.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

Mindig is tudták a közeli családtagok, de csak nagyon ritkán (szinte sosem) mutattam meg nekik bármelyik munkámat is. Kb. egy-két éve történt a változás, megérett az elhatározás bennem, hogy ezt nyíltan kezeljem. Most már szinte minden ismerősöm tud a hobbimról, és ez azért sokszor előnyökhöz is juttatott már. Pl. az Ott állt Anya is úgy jutott el a pályázatra, hogy a gimnáziumi tanárom keresett meg, hogy tudja, hogy írok, küldjek be valamit – nélküle tudomást sem szereztem volna a lehetőségről.

Legutóbb pedig itt a faluban kerestek meg, hogy április 11-én, a magyar költészet napja alkalmából helyi amatőr (és kevésbé amatőr) alkotókat szeretnének, ha felolvasást tartanának a saját írásaikból a művelődési házban. Én ott leszek, de ez sem jutott volna el hozzám, ha nem lenne ilyen (ezek szerint) közismert dolog, hogy írok, hiszen úgy kerestek meg, hogy hallottak a hobbimról, ott a helyem. Lesz majd videó az eseményről, ha minden igaz, amit majd megmutatok, de ha valaki a közelben lakik, nyugodtan jöjjön ám el. 🙂

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Azt az érzést, amikor annyira hatalmába kerít egy gondolatmorzsa, egy ötlet, hogy szinte szárnyalok, amíg nem találok időt rá, hogy megírjam.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A kitartás. A hosszabb írások befejezésével régóta nehézségeim vannak. Ha elkezdek írni valamit, és problémába ütközöm (akár csak abba, hogy elkap az önbizalomhiány a történettel kapcsolatban), akkor nagyon könnyen félreteszem az egészet. Ezen még javítanom kell, és minden erőmmel ezen vagyok idén.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

A vázlatokat sokszor papírra írom. Egyrészt azért, mert néha elkap a vágy, hogy rajzoljak is mellé, folyamatábrákat, összefüggéseket jelenítsek így meg, ezt pedig sokkal egyszerűbb papíron megtenni, ráadásul engem gyönyörködtet is, ha színes filcekkel teszem látványosabbá a jegyzeteimet. Másrészt vázlatokat nagyon sokszor iskolaidőben írok, ahol nincs mindig nálam laptop, telefonon pedig utálok hosszabb szöveget pötyögni, a tabletemet pedig nem mindig hordom magammal.

A tényleges írást viszont kevés kivétellel mindig számítógépre írom (kivétel, ha van pl. 3 szabad órám, nincs nálam laptop, de muszáj elkezdenem valamit). A papírra írt műveket kifejezetten utálom begépelni, nem szeretek ezzel időt fecsérelni. Gépen pedig könnyebb javítani, módosítani, továbbküldeni; ráadásul valamiért sokkal inkább átlátom azt, amit számítógépen írtam, mint a papíros verziót.

Számítógépen elég sok programot használok, ha írásról van szó. Egyrészt Wordbe írom a tényleges szöveget, de emellett fontos részét képezi az írásnak, a blogolásnak az Excel is. Mindenről statisztikát vezetek (novellákról nem, de többrészesekről és blogbejegyzésekről mindig; terjedelmet, darabszámot méregetek). Másrészt a Tresorit nevű felhőalapú programot használom a fájljaim elmentésére, hogy ha bármi történne a gépemmel, akkor se vesszen el egyetlen dokumentum sem. Amit még ezen kívül használok, az az androidos alkalmazás a mobilomon, a Writeometer, amin feljegyezhetem, hogy állok egy adott írással, milyen terjedelmű eddig, melyik nap mennyit írtam stb.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Erőltetéssel. Ez furcsán hangzik, de nálam eddig ez vált be legjobban. Megszívom magam, és csak azért is írni kezdek, még ha utálom is az első sorokat. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy idő után már nem lesz döcögős az írás, visszarázódom az alkotásba.

Szerencsére azért ritkán kap el komolyabb válság, mostanában inkább akkor, ha a húzósabb iskolai hetek miatt egy ideig nincs alkalmam arra, hogy nyugodtan leüljek és ráhangolódjak az alkotásra.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Ez nagyon kiábrándítóan fog hangzani, de engem leginkább a féltékenység motivál. :”D Ha kiesek néhány hétig az ütemből, és nem sikerül visszarázódnom, akkor az motivál leginkább, ha meglátom, hogy valaki, aki nem szimpatikus, még most is ugyanolyan lendülettel ír. Ez rögtön arra ösztönöz, hogy én se adjam fel, mert ennél azért jobb vagyok.

Normális esetben viszont nincs szükségem különösebb motivációra, jön az belülről.

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Legelőször talán Rowling motivált, de ezzel sokan vagyunk így; a Harry Pottert olvasva éreztem először azt, hogy nekem komolyabban kell vennem a történetek írását.

Manapság inkább akkor érzek más írók általi motivációt, ha kortárs magyar műveket olvasok. Ilyenkor sokkal közvetlenebb élménynek érzem azt, hogy egy fiktív sztori milyen érzéseket képes belőlem kiváltani; és mivel látom, hogy ezt mások is elérték, ezért arra vágyom, hogy én is képes legyek úgy írni, hogy az letaglózza, a székébe préselje az olvasóját, és ne engedje félbehagyni a történetemet.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Gondolkodom, elég erősen, de nem jut eszembe olyan könyv, ami kifejezetten íróként inspirálna. Erre maximum azt tudom mondani, hogy mostanában egyre több írástechnikával foglalkozó kötet kerül a kezembe, és meglepve tapasztalom, hogy olvasás közben nemcsak tudomásul veszem a leírtakat, hanem közben azon elmélkedem, hogy egy adott tanács vagy módszer miben segíthetne, melyik történetemben tudnám hasznosítani.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Talán az, hogy amikor írok, akkor ne görcsöljek azon, hogy mindent rögtön előre tökéletessé tegyek. Ez még nem mindig sikerül, de úgy érzem, ezt minél inkább magamba kell szívnom, hogy elérjem a céljaimat.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Erről bőven egy egész bejegyzést írtam év elején, de akkor legalább összefoglalom a jelenlegi állást:

1. Havi egy novella – januárban ugyan ezt buktam, de még ráfogom a vizsgaidőszakra. Azóta viszont (már kerek két hónapja) sikerül tartanom.

2. Egy befejezett, többrészes történet – tervek már vannak, mint azt írtam fentebb.

3. Legalább 300 ezer karakter a blogon – ezt nem számolva eddig kb. 90 ezernél tartok, és eddig az évnek nagyjából a negyede telt csak el, és mivel arra számítok, hogy idén nyáron megint úgy belehúzok, mint tavaly, bőven elérem a célomat.

4. Legalább 10 elolvasott könyv – a Molyos számlálóm szerint eddig négynél tartok, cím szerint: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt, On Sai – Scar, Papp Dóra – Tükörlelkek 2., On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?

5. Legalább 3 pályázatra jelentkezés – eddig kettőre küldtem be novellát, és mint tudjuk, az egyiknek már eredménye is van, ha minden igaz, nyáron a kezembe kerül az antológia, amiben benne lesz az írásom. 🙂

Nem szeretném kisajátítani a kérdőívet, ezért bátorítok mindenkit, aki ír, hogy töltse ki a saját blogján is! Ha valaki kitöltötte, kommentben kérem a linket hozzá, mert szeretném olvasni.

9 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?