Bloggerkihívás III.

Íme, a bloggerkihívás harmadik feladata, azaz:

3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagyok

Tudni kell rólam, hogy nagyon sokszor eszem össze mindenféle hülyeséget, hetente legalább kétszer, bár régebben többször volt rá példa, úgyhogy némileg büszke vagyok rá, hogy sikerült ezt már lefaragnom. Tovább sajnos még nem sikerült csökkenteni az adagot, annak ellenére, hogy bizonyos időközönként mindig megpróbálkozom vele. Nem tehetek róla, de szeretek ezt-azt rágcsálni tanulás vagy filmnézés közben, írás közben pedig pláne, és sajnos az ember nem juthat mindig egészséges majszolnivalóhoz, pedig egyébként a gyümölcsöket kifejezetten szeretem. Szóval nem akarok senkit sem bátorítani az egészségtelen ételek evésére, de íme, itt az én abszolút kedvenceim listája.

1. Tzatziki ízesítésű Chipsy

Ez annyira fantasztikus, hogy még csak nem is kapható az országban, szóval esély nincs rá, hogy ráunnék. Kevesen tudjátok, de a gyökereim a Vajdaságba nyúlnak vissza, úgyhogy mind a mai napig rendszeresen jár Szerbiába a család meglátogatni a rokonokat, onnan szoktam beszerezni a kedvenc chipsemet. Szemben az itthon kapható, néha alig érezhető ízű chipsekkel, a Chipsynek minden ízesítése erőteljesen hat az ízlelőbimbókra. Egyetlen hátránya, hogy nagyjából feleakkora az adag, mint egy itthon megszokott chips esetében (bár azt hiszem, ritkán ki lehet fogni rendes méretű adagot is), viszont ez természetesen azt is jelenti, hogy jóval olcsóbb a magyarországiaknál.

2. Haribo Tangfastics 

A másik dolog, aminek megszállottja vagyok, az a savanyú gumicukor. De nem ám az, ami épphogy egy kicsit savanykás, hanem az a fajta, amit hozzá nem szokott emberek szinte el sem tudnak viselni. Hosszú kísérletezés után úgy ítéltem meg, hogy a könnyen beszerezhető Haribo gumicukrok közül ez az egyetlen, ami megfelel az igényeimnek.

3. Coca Cola vagy valamilyen energiaital

Szégyen, de főleg mióta elkezdődött az iskola, rengeteg ilyen agyoncukrozott löttyöt iszok. Erről viszont tényleg igyekszem leszokni, mert nemcsak, hogy egészségtelen, de iszonyatosan drága is. Néha azonban, például ha az embert agyilag rettenetesen lefárasztotta már a keddi öt órán keresztül tartott matek, akkor senki sem érdekel az egészséges életmód és egyéb, olyankor kifejezetten badarságnak ható okosságok. Olyankor igenis szükség van a mielőbbi, hirtelen energiapótlásra. Tudom, egyek szőlőcukrot. Szoktam.

A kólázásról való leszokásom elsőként a teázással indult meg. Imádom a fekete és a különféle gyümölcsteákat, de leginkább addig, amíg kellemesen melegek, kihűlve már nem szeretem. Márpedig mikor az ember reggel nyolctól délután négyig szinte kivétel nélkül iskolában van (gyakran tovább is), akkor elkerülhetetlen, hogy az egyszerű műanyag üvegbe öntött tea kihűljön. Az első próbálkozásom egy nagyon csinos kis termosz beszerzése volt, amiről első használat közben kiderült, hogy hibás, és ha az ember kicsit is megbillenti, akkor a benne lévő tűzforró lötty bődületes sebességgel ömlik kifelé. Természetesen a blokkot addigra sikerült kidobnom, úgyhogy egyelőre nincsen se termoszom, se teám.

Ti milyen teát isztok? Ti is függői vagytok egy-egy rágcsálnivalónak? Ha nem, akkor osszátok meg velem, hogyan tudtatok végleg lemondani ezekről az ínycsiklandó mérgekről!

2 hozzászólás

  • Andro

    2016-10-26 at 09:43

    Én a mézes gyümölcsteáért vagyok oda. De nem ám akármilyenért, hanem a rendesért. De imádom a szálas zöldteát is. 🙂

    Rágcsálnivaló tekintetében a sajtos tallér és a ropi, vagy a kisperec a kedvenc. Én ilyen maradi vagyok. 🙂
    De imádom a csokis nápolyit is, főleg a vödröset. 🙂

    Válasz
  • Daremo

    2016-10-28 at 15:08

    A gyümölcsteák nekem is gyengéim, bármilyet megiszok. 😀

    Az a baj nálam, hogy ugye a laktózérzékenység miatt a csokis dolgok kiesnek. Nem mondom, hogy nem szoktam megenni pl. egy Mars szeletet, mert bekapok hozzá egy szem gyógyszert, és ennyi – de az ilyen kisebb csokikat meg is eszi az ember fél perc alatt. De ha valami csokis dolgot rágcsálnék pl. egy film alatt, akkor két órán keresztül már nagyon nem tart ki a gyógyszerem, így a chipseket, a ropit meg a hasonlókat kénytelen vagyok tíz perc alatt bezabálni, akkor meg oda az egész lényege. 😀

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?