• Home
  • /
  • Cikkek
  • /
  • Az erotikus történeteket író kiskorúakról (18+)

Az erotikus történeteket író kiskorúakról (18+)

A jelenségről
Most már úgy érzem, elég régóta vagyok jelen a Bloggeren és a Wattpaden ahhoz, hogy véleményt formálhassak erről a hosszúéletű „divathullámról”. Régebben még az egyszerű blogok között is gyakrabban futottam böngészés közben olyan történetekbe, amikbe egy az egyben ráillett a PWP (porn without plot – cselekmény nélküli pornó) besorolás, néha felnőttfilmekből kivágott GIF-ekkel és/vagy képekkel tarkítva. Nem lenne ezzel baj, ha ezeket a történeteket csak felnőtt (vagy legalábbis tapasztalt) nők és férfiak írnák, de egyre többször látom, hogy az alkotók a fiatalabb korosztályba tartoznak: tizennégy-tizenöt, néha még fiatalabb lányok írnak és olvasnak szexről. És leggyakrabban nem könnyed, romantikus köntösbe bújtatott sztorikat. Újabban főleg Wattpaden találkozom a jelenséggel, és a paletta elég sokszínű: fiatal lányok elrablása és megerőszakolása, a pornóiparba történő eladása éppúgy megjelenik a történetekben, mint a különböző vérfertőző kapcsolatok: báty és húga, apa és lánya, és az ezek illúziójára épülő mostohaapa és mostohalánya, anya új szeretője és a lánya, valamint mostohatestvérek között fellépő viszony. Mindez részletekbe menően taglalva, az erkölcsi dilemmákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva.

Salera Matthews néhány nappal ezelőtt írta le a véleményét a Wattpaden olvasható apuci-kislánya kapcsolatot ábrázoló történetekről, ezt és a kommenteket olvasva éreztem úgy, hogy én is szeretnék állást foglalni ebben a kényes és ellentmondásos témában.

Először is: mi az, ami nem tartozik ide?
Nem szeretnék egy kalap alá venni minden erotikus történetet. Azt vallom, hogy megfelelő tapasztalattal, hozzáértéssel és körítésben bármiről lehet hitelesen és jól írni. Lehet írni a szexről ízlésesen, még akkor is, ha nem a szokványos, idealizált együttléteket vesszük alapul. Én nem vagyok prűd, olvastam már nem egy erotikus könyvet (de azért végzős gimisként Lara Adrian vámpíros könyvsorozatának pornografikusan túlidealizált szexjelenetein röhögtem szünetekben az osztálytársaimmal) , köztük több igazán kiválót is. Tehát nem óhajtok pálcát törni az összes erotikus történet felett, vagy megkérdőjelezni egyáltalán a létjogosultságukat. De – mint ahogyan az elején is írtam – tartom magam ahhoz, hogy a felnőttjelenetek szóösszetételnek nem véletlenül a „felnőtt” az első tagja.

Manapság úgy látom, sokkal kisebb a valós életkor szerepe, mint az érettségé. Nem attól számít valaki (ebben a tekintetben legalábbis) felnőttnek, hogy betöltötte-e a tizennyolcat, hanem hogy felfogta-e már, hogy a szex mennyivel több egy kellemes időtöltésnél és mechanikusan ismétlődő mozdulatoknál, amik forgatókönyvszerűen mindig ugyanabban a sorrendben ismétlik egymást. Ha valaki elég érett ahhoz, hogy megértse, mit jelent szerelemből szeretkezni, viharos veszekedés után egymásnak esni, milyen érzés legelőször kipróbálni; és emellett bele tud gondolni abba is, hogy mennyivel másabb az élmény, ha az egyik fél nem egyezett bele az aktusba. Néhány dolgot ehhez meg kell tapasztalni, de természetesen egyes részeit (igen, például a nemi erőszakot) természetesen nem, bár nagyon jó empatikus készségek birtokában kell ahhoz lenni, hogy egy ilyen komolyságú tragédiát valaki hitelesen tudjon ábrázolni.  De ha ez is mind megvan valakiben, akkor írjon csak szexről, mert biztos vagyok benne, hogy butaságot már nem írhat.

De akkor mi a helyzet a tapasztalatlan kislányok műveivel?
Biztos meglepő ezek után, hogy azt mondom, alapvetően én nem akadok ki annyira a fiatalabb lányok próbálkozásain (és nem csak azért, mert a jól bevált módszeremhez tartom magam: ha nem tetszik valami, kiikszelem az ablakot és nem olvasom el). Nem, nem értek egyet a nemi erőszak és a vérfertőző kapcsolatok idealizálásával, ahogy azt sem támogatom, hogy bárki is túl korán kezdjen szexuális viszonyba. Viszont vannak dolgok, amiket nem tudok befolyásolni, ezért inkább megértenem és elfogadnom kell őket.

Az egyik, hogy manapság tényleg sokkal többen veszítik el a szüzességüket fiatalon, akár tizennégy-tizenöt évesen, egyesek még hamarabb. Nehéz is lenne kihagyni ebből a fiatalabbakat, ha egyszer szexuális utalásokkal bombáz minket a filmipar, a felkapott popdalok és egyre több könyv is. Nemrég eljutottunk a szexuális forradalom azon szakaszába, ahol már nem csak szabad beszélni a szexről, hanem egyenesen, nyíltan az arcunkba tolják: amiről eddig tabunak számított beszélni, azt végre égbe lehet kiabálni. Gondoljunk csak bele, nagyszüleink idejében még elfogadhatatlannak számított, ha a szerelmesek együtt aludtak az esküvő előtt, ma viszont meglepődünk, ha egy modern pár ugyanerre az elhatározásra jut. Nem egyik pillanatról a másikra történt ez (drága Eruhel barátnőm okosított ki, hogy ez a folyamat már a ’60-as évek óta zajlik), de talán a jelenben tetőzik, mikor is a mai tizenévesek már tényleg nyíltan szembesülnek a szexualitással, nem úgy, mint a nagyszüleink. Szerintem viszont egyik hozzáállás sem jobb vagy rosszabb a másiknál, inkább arról van szó, hogy az idő múltával változnak a társadalmi normák, ehhez pedig mindig nehezebb alkalmazkodni, mint már eleve beleszületni. Muszáj azt is megjegyeznem, hogy természetesen csak azt tartom elfogadhatónak, ha az aktus egyenlő felek között történik, akik mindketten tudatában vannak annak, hogy mit tesznek (ergo kisgyerekekkel, háziállatokkal és magatehetetlen személyekkel mindig is tilos lesz), és saját, szabad akaratukból döntöttek úgy, hogy ebben részt vesznek.

Nem hiszem, hogy mi, egyszerű emberek tehetünk valamit az ellen, hogy a fiatalabbak hamarabb kezdjenek el nyíltan foglalkozni a szexualitással. Ebbe bele kell törődnünk – és gondoskodnunk kell róla, hogy megkapják a megfelelő felvilágosítást és oktatást. Hogy tudják, hogyan tapasztalják meg biztonságosan az együttléteket, és hogy tisztában legyenek vele, hogy csak abba kell belemenniük, ami kellemes számukra, nem fáj és nem okoz szégyenérzetet, nem jelent semmiféle veszélyt rájuk nézve.

Nem állítom, hogy ezzel ne lennének tisztában a fiatalok, ma már egy tizenkét éves is sokszor tudja, mire való a gumi, és hallott már a hírekben nemi erőszakról. Nem vagyok pszichológus, nem foglalkoztam soha mélyebben ezzel a témával, így csak azt írhatom le, amire én a józan paraszti eszemmel eljutottam. De talán inkább arról lehet szó, hogy a szex súlyát még nem fogják fel (ami nem róható fel nekik, hiszen gyerekek, bármennyire is szeretnének idősebbnek mutatkozni).

Biztos vagyok benne, hogy idősebb korban, amikor már elég sokat hallottak és tapasztaltak az élettel kapcsolatban, már a legtöbb pornóíró lányka sem fog hódolni eme hobbijának. Ha pedig mégis maradnak az erotikus történetek írásánál, akkor azt sokkal komolyabban, érettebben fogják tenni.

De nem beteges ez?
Szerintem nem. Mint írtam már, mindig az adott társadalom hozzáállása dönti el, mi számít normálisnak. Mikor én voltam tizenkét éves, még saját titkosírást találtam ki arra az esetre, ha a romantikus történetemben le kellett írnom, hogy a főszereplőim csókolóznak, ma már ez aranyos emlék (és ki gondolta volna, hogy majd húszévesen a neten osztom az észt az erotikus történetek íróiról…). Attól függetlenül, hogy az én szereplőim nem bújtak ágyba, még ugyanolyan könnyelműen gondolkodtak a szerelemről, mint a cikkem témájául szolgáló írásokban. Nézzük meg például, hogyan talált egymásra két fiatal, akik körülbelül négy órája ismerik egymást, és a regény szövege szerint még nem váltottak egymással direktben egyetlen szót sem:

– Na jó, nem aludtam. Mit akarsz mondani? – kérdeztem most már kicsit türelmetlenül.
– Csak egy szót – mondta Bill. – Egy bűvös szót.
– Mi az? – kérdeztem és most már tényleg türelmetlen voltam. – Meghalok a kíváncsiságtól.
– Csak… Annyi, hogy… SZERETLEK!
– Mi?? – kérdeztem értetlenül.
– Szeretlek. Őszintén mondom.
Felültem, és Bill is.
– Mi?? – kérdeztem megint.
– Szeretlek, nem hiszed el? – azzal megcsókolt.
Én nem tiltakoztam, mert nekem nagyon tetszett Bill.
– Én is… – mondtam.

Most, hogy mindenki kimászott az asztal alól (ahová röhögés közben beesett), jöhet a magyarázat: nem arra célzok az általam írt részlet bemutatásával, hogy összehasonlítsam magam az erotikus történeteket író lányokkal. Nem azt mondom, hogy én jól csináltam, mert ártatlan lánykaként még csak nem is céloztam rá, hogy a világban történnek olyan dolgok zárt ajtók mögött, amikhez én akkor még túl kisgyerek voltam. Egyszerűen az én világom akkor így volt teljes, de ma már ez nem így van. És én úgy érzem, hogy semmi jogom sincs sem nekem, sem másnak őrültként és betegként kezelni azokat a gyerekeket, akik tulajdonképpen beleszülettek egy gyorsan változó világba, ahol már sokkal lazábban kezelik az emberek a szexuális életüket.

Baj, ha egy gyerek kíváncsi?
Azt hiszem, az én véleményem szerint itt van a lényeg elásva, az előbbi mondatban. Nem azért ír egy tizenkét éves lány szexjeleneteket, mert rosszul nevelték a szülei, vagy mert tizenhárom évesen már terhes lesz, vagy mert az egész világ a velejéig romlott. Nem rossz, csak más, változik. És egy gyerek mindig kíváncsi, főleg arra, ami tiltott: ez viszont közös az összes emberben. Csak mi már nem úgy látjuk a szexet, mint egy tizenkét-tizenhárom éves: számukra ez olyasmi lehet, amiről mindenhol célzásokat (vagy egyértelmű részleteket) kapnak, TV-ből, könyvekből, az interneten is, de ha kérdeznének róla, akkor a legtöbb felnőttől még csak azt a reakciót kapják, hogy ne is merészeljenek foglalkozni vele, mert ehhez még túl fiatalok. Ez egy állandó, erős nyomás lehet, főleg, hogy ma biológiailag is hamarabb kezdenek el érni az emberek. Egy titok, ami többé-kevésbé nyilvánvaló, de nem szabad róla beszélni. Hát tegye a szívét a kezére mindenki, és úgy mondja azt, hogy sosem hegyezte a fülét kölökként, ha a buszmegállóban az idősebbek szexről beszéltek, vagy sose járt volna tilosban, hogy megtudjon valamit erről a „sötét titokról”.

Ma ehhez itt van az internet, ahol az emberek anonim és mindenféle nyom nélkül kutathatnak és kiélhetik a fantáziáikat. Idősebbek is, és emellett a gyerekek is. Nem arról van szó, hogy aki tizenhárom évesen egymással ágyba bújó testvérekről ír, az bármiféle vonzalmat érezne a saját testvére iránt, vagy egyáltalán nem borzadna el ettől a gondolattól. Nekik sincs elrontva a lelki világuk, pusztán arról van szó, hogy a hormonok beindulásával a kíváncsiság képes extrém méreteket ölteni, a végleteket megvizsgálni, és ennek egy jó módja az írás.

Igen, igenis jó módja az írás, a művészet a kíváncsiság kiélésének. Ha azt mondom, inkább így „tapasztalja” meg az ember a szexet tizenhárom évesen, mint a valóságban, akkor ugye mind bólogatni fogunk. Annak idején mi is csináltunk ezerféle olyan dolgot, amire ma már azt mondanánk, hogy nem biztos, hogy normális volt – én például a hajam felét kékre festettem. Ma sincs bajom az extrém hajszínűekkel, de utólag már látom, hogy tőlem ez egy nagyon szélsőséges megnyilvánulása volt a kamaszkornak és a vele járó lázadásnak. Ennek az egyik formája az, ha szexről írnak, feszegetik a határokat, megélik a fantáziálásaikat, ez is önmaguk meglelésének egy módja, fázisa. Aztán majd „kinövik” ezt, csúnyán szólva, ahogy az emberek többsége megszabadul az ilyen szélsőséges viselkedési módoktól, mikor lecseng a kamaszkor, vagy inkább fogalmazok úgy, hogy mindenki megleli saját magát a skála valamely tartományában, a többség pedig nyilván nem a szélsőségek felé fog húzni (nem mintha a szélsőséggel úgy alapvetően baj lenne, de nyilván azért hívják így, mert az átlag nem ide esik).

Én abban sem látom az ördög művét, ha ezt felteszik a netre, és ezeket elég sokan olvassák. Tény és való, hogy a Wattpad átlagkorosztálya is jóval fiatalabb nálam, 12-16 évesek teszik ki a felhasználók javát. Ők pedig pontosan ebbe a kamaszkorba esnek bele, amiről eddig is szóltam. Az emberek márpedig azt is szeretik, ha figyelnek rájuk, minél többen, annál jobb. Biztosan feltűnt már az idősebbeknek is, hogy a szélsőséges szexuális töltetű történetek mintha népszerűbbek lennének a többi történetnél, de ebben is megvan a logika. Ami az író tizenkét-tizenhat évest érdekli (nevezetesen most a szexuális fantáziálgatásokra gondolok), az érdekelni fogja az olvasó tizenkét-tizenhat éveseket is, nincsen ebben semmi bonyolult. És mivel főleg ők teszik ki a Wattpad magyar felhasználóinak talán kétharmadát, ezért érthető, ha többet foglalkoznak egymás műveivel, és ez feltűnő méreteket ölt.

Szóljunk a másik oldalhoz is
Nem szeretném tovább ragozni: szexről írni fiatalon sem az ördögtől való, és ezekből a lányokból is normális, egészséges, intelligens felnőttek lesznek.

Viszont az elfogadás nem ilyen könnyen valósul meg, és nyilván nem is elvárható, hogy az idősebb korosztály hirtelen megvilágosodjon, és a saját homlokára csapva belenyugodjon, hogy hát rendben van, majd felnőnek ezek a képtelen sztorik írói is, addig meg csak bőszen ikszelgetjük ki a Wattpadet, ha butaságokba futunk bele.

De ideje egy kicsit a fiatalabbakhoz is szólnom: nekik is meg kell érteniük, miért van az, hogy ha egy idősebb blogger/író a történetükre veti magát, akkor általában annak szemforgatás és/vagy anyázás lesz a vége. Ennek az oka pontosan az, hogy mi többnyire már tapasztaltak vagyunk abban, amiről ti ismeretek nélkül, összecsapottan írogattok; és itt nem feltétlenül a hálószobasztorikban való jártasságra célzok, hanem a szerelemre, a mély érzelmekre, az empatikus készségek fejlettségére. Tudjuk, hogy a tabutémák nem véletlenül tiltottak, és ha valaki történetbe is akarja ezeket foglalni, akkor nem idealizáltan, elnagyoltan fogja tenni, nem fogja leírni, hogy apuci egyik nap gondol egyet, és szeretőjévé teszi a lányát. Ez nem így megy, ezeknek rendkívül nagy súlyuk van, hiszen akik ne adj’ isten ezt a valóságban is megtapasztalták, azok számára ez egy életre szóló trauma – viszont nem kell megtapasztalni ahhoz egy emberrablást, hogy felfogjuk, nem vicc a szituáció, és hogy egy rettegő, fiatal lány nem fogja észrevenni, milyen jóképű férfi is az elrablója. Amíg viszont ezt írjátok le, addig számolnotok kell azzal, hogy néhány embert szíven üttök vele, megbotránkoztattok a témával.

Nem arról van szó tehát, hogy tilos a tabutémákat beemelni egy irodalmi műbe. Csak nem mindegy, milyen üzenettel tesszük ezt: azt állítani, hogy a testvérek közötti szerelem egy édes, tiltott gyümölcs, sosem lesz elfogadott. Lehet persze szándékosan is megbotránkoztató témákat elővenni, de ha csak azért ír valaki légből kapott erotikus fantáziálgatásokat, mert tudja, hogy ezek sok olvasót vonzanak, akkor inkább ne; és ez minden témával kapcsolatban igaz.

Nyilván mindenki írjon arról, amiről szeretne, ami érdekli. De a szex sem kivétel, ha a kutatómunkáról van szó. Nem is kell feltétlenül gyorsan összemelegedni egy barátunkkal, ha mindenáron felnőttsztorikat akarunk írni, de hé, ott az internet. Aki nagyon elszánt, erről is tud hiteles beszámolókat találni – és természetesen egy másik fiatal lány képzelgései nem tartoznak ebbe a kategóriába.

A konklúzió
Írjatok csak, akár mutassátok csak meg a szégyenlős nézőiteknek, hogy igenis a szexről akartok írni. De ne azzal szerezzétek meg magatoknak a figyelmet, hogy minél elborultabb szerelmi kapcsolatokat állítotok be úgy, mintha az jelentené a boldogságot bárkinek is.

9 hozzászólás

  • Andro

    2017-02-26 at 20:28

    Nagyon egyet tudok veled érteni mindenben, amit leírtál. Nekem sem a történetek fajtájával van gondom, hanem azzal, ahogy ezeket a súlyos témákat egyes fiatal írók tálalják. Mintha olyan mindennapos lenne, mint alsóneműt váltani. Pedig az emberrablás, a vérfertőzés, a nemi erőszak, a pornográfia, vagy a pedofília igenis bűncselekmények, amik egy életre szóló traumát okozhatnak a szenvedő félnek. Vagy annak, aki ezeket olvassa, hiszen esetleg újraélheti, ami vele történt. Ugyanilyen súlyos témák a Stockholm-szindróma, vagy az Asperger-szindróma, amikről sokan szintén könnyed hangnemben írnak. Pedig először talán utána kéne olvasni, miről van szó, amit a legtöbb fiatal író nem tesz meg.

    Nem, nem arról van szó, hogy én pl. nem írok szerelmet, vagy nemi aktust, ha arról van szó, és ha a történet megkívánja. De nálam még most sem bújnak a szereplőim két órás ismeretség után ágyba. Sőt, volt egy történetem, ahol ez meg sem történt, csak egy csók csattant el, mert a történet nem kívánta meg a többit. Nálam mindig az érzelmeken, a két karakter közötti kémián van a hangsúly, és nem írok ágyjelenetet azért, mert nincs jobb ötletem. Főleg, ha annak a jelenetnek nincs létjogosultsága.
    Én egyébként tizenkét éves koromban még állatmeséket írtam, eszembe nem jutott volna pornográf történeteket papírra vetni, vagy ilyesmit olvasni. Pedig tudtam, mi a szex, vagy hogy lesz a gyerek, mert nekem hála égnek olyan anyukám van, aki sosem zárkózott el a kényes kérdések elől, és mindenre válaszolt, amire kíváncsi voltam. Az a baj, hogy a szülők is rátesznek sokszor egy lapáttal a "te még túl kicsi vagy ehhez" hozzáállással. Ezzel pedig pont az ellenkező hatást érik el. Igen, a szex, a szeretkezés, a szerelem kényes témák, de beszélni kell róluk, mert jobb, ha a gyerek a szülőtől hallja, mintha az internetről, vagy valami magazinból szed össze mindenféle féligazságot.

    Válasz
  • Névtelen

    2017-02-26 at 21:00

    Szia, anno én is írtam erotikus, megerőszakolásos írást, mivel nekem ez segített eldolgoznom, ami velem történt. Természetesen egyet értek, de senki nem tudhatja milyen esemény, élmény, bármi mozgat egy történetet.

    Válasz
  • Rebecca Leyer

    2017-02-26 at 22:54

    Egy iszonyat korrekt véleményt olvasgattam el, köszönöm! 😀
    Mint fiatal (15 :D) éves lány egészen közelről, a saját korosztályomtól láthatom az itt boncolgató dolgokat, és így elolvastam egy összeszedett, mindkét oldalt megvizsgált kritikát, sokkal jobban letisztult azért. Valójában már a lelkileg érettebb korosztályombeliek ugyanúgy megbotránkoznak néha mint az idősebbek. 😀

    Válasz
  • Daremo

    2017-02-27 at 07:13

    Igazad van, tényleg elég könnyelműen bánnak egyesek ezekkel a súlyos témákkal. Én mondjuk úgy "tisztán" csak romantikus művet sem nagyon írtam még (maximum novellákat), de számomra is kicsit azért nehezen emészthető, hogy egyes történetek csak a szex köré épülnek (és nem csak az itt említett írások, hanem egyre több könyv is, lásd a cikkben említett Lara Adrian vámpírok, vagy A szürke ötven árnyalata, kettő a sokezerből, ami kapásból eszembe jut). És nem is fogja az eladó azt mondani a könyvesboltban, hogy "figyelj már, kisanyám, ezekhez előbb múlj el 18", hanem simán odaadja nekik. És itt kanyarodok át a másik témához, amit írsz, hogy igenis a szülőnek kell először erről beszélnie, nem innen-onnan, tévéből, tudatlan haveroktól összeszedett féligazságokon informálódnia az embernek. A legtöbb könyv is ide tartozik, mert pl. ugyan melyik erotikus történet írja le, hogy védekezni kell? A Szürke említi ugyan, de csak olyan kontextusban, hogy mikor megfeledkeznek róla, és [SPOILER, ha ez számít valakinek] mikor a csajszikám teherbe esik, akkor rájönnek, hogy hát őket amúgy is egymásnak teremtették, és erre égi bizonyíték a gyerek. Miközben ez a valóságban abszolút nincs így. És egy dolog, hogy a tizenkét éves is tudja, mire való az óvszer, de ha anyu-apu nem veri a fejébe, hogy használni kell, akkor egyesek szintén elég könnyelműen veszik a dolgot, és én itt falun nem is egy embert ismerek, akik mondjuk fél év járás után vették észre, hogy jön majd a gólya. Elítélni persze nem akarom őket, meg hát természetesen legyenek boldogok, de a mai világban, ahol azért a válások száma is elég nagy, hogyan alapozhatsz egy családalapítást egy kb. friss kapcsolatra? Na, itt már asszem eléggé eltértem az alaptémától. 🙂 De talán ez is megelőzhető lenne, ha a gyerek a szülőtől is jobb példát látna (mert ugye nem a gyerek az, aki sokat válik mostanában, hanem még a szülő), talán nem venné könnyelműen a kapcsolatokat.

    Válasz
  • Daremo

    2017-02-27 at 07:20

    Szia!
    Természetesen felmerült bennem is, hogy vannak olyan esetek, mikor több áll a háttérben, mint a kamaszkor megélése meg a szenzációhajhászás. De olyan sok kitérőt tettem így is a cikkben (ilyen "tisztelet a kivételnek, aki…" stílusban :D), hogy ez valahogy kimaradt, talán mert tényleg annyira elenyésző százalékot tesz ki az egészből. De így nyilván nincs vele semmi baj. 🙂 És remélem, neked ez segített feldolgozni a veled történteket! Mert ez viszont igenis egy jó "felhasználása" az erotikius sztoriknak, az írásterápia mindig az. Anno nekem is voltak olyan problémáim, amik miatt hosszabb ideig pszichológushoz kellett járnom, ő is mindig azt tanácsolta, hogy írjak, próbáljam meg így "kibeszélni" magamból a problémákat, főleg azoknak jó ez szerintem, akiknek eleve van valamiféle indíttatásuk a művészkedésre.
    Egyébként nekem is van olyan írásom elmentve a gépemen, ami azért született, hogy segítsen feldolgozni kisebb koromban történt, számomra túl megterhelő eseményeket. De annak olyan szexuális töltete van, hogy nem merném feltenni a nevem alatt a netre, mert talán máglyán égetnének el. 🙂 Meg én ezt úgy is kezelem, hogy lehet beteg az, ami a lelkem gyógyulásáért íródott, de ahhoz meg túl szégyenlős vagyok, hogy a sebezhetőségemet megmutassam idegeneknek.

    Válasz
  • Daremo

    2017-02-27 at 07:27

    Köszönöm szépen, örülök, hogy így vélekedsz az írásomról! 🙂 Nem kétlem azért, hogy a korosztálybeliek között sok az, aki ezt úgymond már "kinőtte", de azért nehéz megtalálni a kívülállókat. 😀 Főleg, ha az ember felmegy pl. Wattpadre, és akkor is a képébe nyomja ezeket az írásokat, ha előtte sosem kattintott ilyenekre, akkor azért lehet, egyesekben felmegy a pumpa, és utána nehéz nem egy kalap alá venni egy embertömeget.
    Ha már itt tartunk, bennem csak azon megy fel a pumpa, ha egy történetre rákattintva rögtön a képembe tolják a pornós GIF-eket – néha még olyan sztorinál is, amiről nem gondoltam volna eleve, hogy ilyen stílusú lesz. Aztán nehogy egyszer ott álljon mögöttem anyukám (aki még lehet, ennél a cikknél se tért magához), vagy az egyetem aulájában egy tanárom (vagy úgy egyáltalán BÁRKI), na mert akkor én is bepipulok.

    Válasz
  • Adrienn

    2017-02-28 at 19:26

    Daremo, le a kalappal, ez ismét egy fantasztikusan összeszedett cikk lett!
    Én csak így hallomásból értesültem a Wattpadon folyó dolgokról, de látom eleget az ilyen random legnépszerűbb történeteknél felbukkanó incest sztorikat. Én alapvetően nem vagyok az erotikus történetek ellen (sőt… angolul rengeteget olvasok khm), és még a PWP-t sem ítélem el, nagyon jól meg lehet írni ezeket is. Igazából a megírás szempontjából szerintem nincs is sok különbség egy erotikus vagy egy bármilyen más történetben.
    Ami viszont engem nagyon fel tud idegesíteni, az az, ha valaki úgy ír róla, ha fogalma sincs a szexről. Az írásnál sok esetben nem számít a tapasztalat (mert hát honnan is tudnád, milyen mondjuk az, ha királynővé koronáznak), de ez speciel egy olyan téma, aminél igen. Nagyon látszik, ha az írónő tapasztalatlan. Annyi (angol) ficcel futottam már össze, amiben egyszerűen nonszensz dolgok történtek, hogy az hihetetlen. De néhány ilyen magyar blogba is bele szoktam olvasni kíváncsiságból. És hát gondolom nem kell ragoznom, mennyire hiteltelen, amikor valaki leírja, hogy igen, a harmincas történelemtanárnak bejött a tizenöt éves, egyébként A Korához Képest Érett™ tanítványa. Meg amikor már a harmadik fejezetben smárolnak és csinálják a dolgot, amit persze, hogy a fiatalabbik azonnal élvez. Mert ez így működik.
    Az írásnak nagyon fontos része a kutatás, az utánaolvasás, esetleg random barátok meginterjúvolása egy-egy témáról. Mindennek utána kell nézni, én is hatezerszer ráguglizok olyasmire, amiről azt hittem, biztosan tudom. És ez alól nem lehet kivétel a szex. Az persze oké, hogy tudják, hogyan működik a dolog, ezt mi is tudtuk általános iskola felső osztályában, nem ebben van a pláne. Ha elfogadjuk azt, hogy egy 15. századi Magyarországon játszódó történetben nem írhatjuk le azt, hogy és akkor Hunyadi János elővette az iPhone-ját, hogy lecsekkolja, merre járnak az ördögtől való török seregek (bár kétségkívül érdekes lenne egy ilyen szitu :D), akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a szexről sem lehet mindenféle hitelesség nélkül írni. Az első alkalom nem kellemes. Talán még a második vagy a harmadik sem. És elsőre egyáltalán nem biztos, hogy összeszokik a két delikvens, beletelhetnek hónapok is, amíg kitapasztalják egymást (legyen bármennyire ügyes és tapasztalt az egyikük). A szex nem mindig jó. Az erőszak, na az meg pláne nem jó, főleg, ha öncélúan írunk róla. Olvastam már ilyet, mert szeretem, ha fáj. És olvastam már nagyon jól megírt, meg nagyon rosszul megírt történeteket is. A lényeg, hogy legyen vele célunk, mutassuk be, mennyire rossz ez, mennyire tönkretehet egy embert. Nem mintha eddig nem írtak volna soha nemi erőszakról – lehet és kell is beszélni róla, de a megfelelő kontextusban! Semmiféleképpen sem romanticizálva. Az nagyon káros, főleg, amikor tapasztalatlanok írják és olvassák.
    Az incestus meg aztán… hajaj. Nem vagyok prűd, de ezt az egyet nem tudom elviselni. Akkor találkoztam vele először, amikor Supernatural fanficeket kerestem, és hát akkoriban még nem jött be Castiel, így jól összehozták a főszereplő testvérpárt (mindkettő férfi, ráadásul, csak hogy még botrányosabb legyen ugye). Azóta sem merek Supnat ficet olvasni. Ugh. Na persze erről is kell beszélni, mert a valóságban is megtörténik, napi szinten. De szintén csak azt tudom mondani, hogy ne azért hozzuk össze apucit meg a lányát, mert egyszerűen lehet. Ne azért tegyük meg Harry Stylest apucivá, hogy kiéljük a saját vágyainkat a történet megírásával és publikálásával (amiben számomra egyértelmű, hogy az író saját magát képzeli a lány helyébe, de javítsatok ki, ha tévedek).
    Na, befejezem, mert kevés a karakter 😀 Remélem, nem gond, hogy itt nyomom mindig az agymenésem a kommentszekcióban, de hát nem tehetek róla, ha ezt váltotta ki belőlem a cikk 😀 Ami mellesleg tényleg nagyon jól összeszedett írás lett, ha még nem mondtam volna. :3

    Válasz
  • Daremo

    2017-03-09 at 19:54

    Szia! 🙂
    Először is, ne haragudj, hogy ilyen sokára válaszolok csak a kommentedre – mentségemre szóljon, hogy kifejezetten zsúfolt, fárasztó és stresszes hetem volt.
    Nem baj egyáltalán, ha mindig nyomod az agymenéseidet, mert nagyon szeretem olvasni. 😀 Mindig felhozol egy-két olyan dolgot, ami eszembe sem jutott, vagy gondoltam rá, de mégse írtam le, vagy úgy egyáltalán, mindig bólogatok a szavaidra. 😀

    Jól mondod egyébként, mivel a világban napi szinten megtörténnek az olyan borzalmas dolgok, mint a nemi erőszak meg a rokonok közötti szexuális kapcsolat, és ezek éppen annyira fontos dolgok – mármint fontos velük foglalkozni, és felhívni a figyelmet a dolgok létére, hogy igenis kell róluk írni. De tényleg nem mindegy, hogy hogyan, milyen körítésben, és egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy tinilányok ezt boldog dolognak állítják be. Ahogy te is írod, a szexben néha a sokadik alkalom se jó, attól meg főleg falra mászom, ha olyanokat írnak le, hogy "a nemi erőszak fájdalmai néhány perc után gyönyörbe csaptak át", mert most komolyan, mennyi lelki érettség kell ahhoz, hogy az ember felfogja, hogy nem, nem csap át gyönyörbe?
    Azért vannak dolgok, amiket nem fogad be a gyomrom, na.

    Válasz
  • Andro

    2017-03-13 at 15:22

    A nemi erőszak nem új keletű, csak ugyebár fejlődött a technológia, több ember mer segítséget kérni, jobban működik a szociális háló, mint mondjuk 30-50-100 éve, vagy még előtte. Régen is előfordultak ilyen esetek, de az áldozatok magukban tartották, mert nem volt illő róla beszélni. Ahogy nem volt illő beszélni arról sem, ha az asszonyt verte a férje, mert – főleg vidéken – egyből a nőt vették elő, hogy biztos az asszony hibája. Egy kis közösségben, ahol mindenki ismert mindenkit – de még egy nagyobb városban is – az emberek iszonyatosan ügyeltek a látszatra. Ez azóta megváltozott, részben a jogrend változása miatt, részben azért, mert a jogvédő szervezetek, az áldozatsegítő központok is nagyobb teret kaptak. Persze még így sem derül ki sok-sok borzalom.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?