• Home
  • /
  • Cikkek
  • /
  • 8 alapvető kezdő írói fogalomzavar

8 alapvető kezdő írói fogalomzavar

Amikor elkezdesz írni, természetes, hogy abban az új világban, amibe a művészeted által beléptél, még nem ismered az összes szakkifejezést, a szabályokat, a lehetőségeket, amikkel élhetsz, és bizony előfordul, hogy miközben mesélsz egy nálad tapasztaltabb írópalántának, az illetőnek ketté állnak a fülei a mondandódtól.

Én azt mondom, hogy irreális elvárás lenne az összes tollforgatótól számon kérni bizonyos szakkifejezéseket, főleg akkor, ha éppen csak belecseppentek az internetes publikálás világába. Tulajdonképpen egy alkotást sem az határoz meg, hogy az írója pontosan ismeri a helyes irodalmi kifejezéseket a művére: írhatsz jól novellát akkor is, ha regénynek nevezed, maximum majd valaki kijavít, hogy az bizony nem regény. 🙂 De ahogy egyre többet írsz, egyre többet tapasztalsz, minél több írót és írópalántát megismersz, egy idő után nem árt tisztában lenni bizonyos fogalmak jelentésével, mégpedig két okból. Az egyik pontosan az, hogy ne álljon ketté a másik író füle a szavaidat hallgatva, a másik pedig, hogy ez is hozzátartozik a tanulási folyamathoz. Azáltal, hogy tudod például, hogy mit írsz, könnyebben találsz a tiédhez hasonló műveket, amikből tanulhatsz, egyszerűbb kérdéseket feltenned a többieknek (és ha jól kérdezel, hasznos választ is előbb kapsz), és úgy egyáltalán, nem kelted annak a benyomását, hogy teljesen hozzá nem értő vagy. Minél régebb óta tanulsz valamit, annál több szakkifejezés kell(ene), hogy rád ragadjon.

Összegyűjtöttem néhány gyakran összetévesztett vagy nem ismert kifejezést, ami szerintem tényleg alapvető az amatőr írók szótárába. Nem kell semmiféle komolyra, elmélyültre gondolni, olyan apróságokat fogok felsorolni, amikre a legtöbben akár nem is gondolnának, de ha komolyabban szeretnétek az írással foglalkozni, akkor nem árt tisztában lenni velük. Előre leszegezném itt is, hogy ez a lista nem mások kigúnyolásáért született, hanem segíteni akarásból. Ha valaki magára ismert, hogy hibásan használt egy fogalmat, akkor nyugodjon meg, egyetlen konkrét személyre sem akarok mutogatni: ezek mindegyikét már legalább tíz embernél láttam, ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk róla.

1. Írok — Írók

Helyesírással kezdeném, mert ez viszonylag kilóg a lista többi eleme közül, viszont olyan gyakran látom az interneten, hogy rosszul használják, hogy muszáj megemlítenem.

Az ige szótöve: ír. Ez egyszerű, a jelentése nem is szorul magyarázatra.

De akkor mi a különbség az írok és az írók között? (Megjegyzem, hogy ha valaki már a hosszú í-t le tudta írni, akkor nem hiszem, hogy az ékezethiány állna a hiba mögött.) Hosszú ó-val (író) azt a szakmát jelenti, amit mi mindannyian űzünk vagy űzni szeretnénk (nézőpont kérdése, kit tartunk írónak), aki megírja a történeteket, amiket jó esetben kiad egy kiadó. Az írok pedig egy ige, az ír ragozott alakja, ami azt jelenti, hogy ÉN éppen ebben a pillanatban űzöm a tevékenységet, és a történeteimet körmölöm a lapra. Nem általánosságban, hanem a jelenben.

Most azt kérdezed, miért foglalkozom ennyire butaságnak tűnő példával? Azért, mert nem egyedi eset, hogy valaki keveri a kettőt. Márpedig szerintem igenis elvárható, hogy aki történetírásra adja a fejét, az legalább azt helyesen le tudja pötyögni, hogy tulajdonképpen mivel foglalatoskodik.

(Helyesírási hibák nem érvényesek diszgráfiásokra, ékezethiányért nem kövezünk meg külföldit, akinek nincs ékezet a gépén, ésatöbbi. Muszáj leírnom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert páran még így is magukra fogják venni.)

2. Prológus — Fülszöveg — Tartalom

Néhányan hajlamosak ezt mindet egy kalap alá venni, ezért most tisztítsuk meg a ködöt.

A prológus egy bevezető rész, ami valamilyen szempontból elkülönül a történet további részeitől. Nem a sztori tartalmát foglalja össze, hanem lehet egy előzmény, egy izgalmasnak ható jelenet a mű közepéből, adhat háttérinformációkat, lehet egy elmélkedés (és most ne menjünk bele abba, milyen a jó prológus, de adok hozzá egy cikket).

A fülszöveg és a tartalom között (blogos értelmezésben) tulajdonképpen kevés, inkább árnyalatnyi különbség van. Mindkettő egy rövid összesítést ad a történet lényegéről. A kis különbség abból adódik, hogy fülszövegnek leginkább az olvasócsalogató, figyelemfelkeltő (és ezt mindenféle eszközzel elérő) tartalmat szoktuk nevezni, míg maga a tartalom kifejezés nem sejtet ilyen többletfunkciót.

3. Novella

Ne szégyelljük a Wikipédiát segítségül hívni, alapvető információkat nagyon is jól tud. Szóval akkor mi is a novella?

„Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó.”

Nyilván a szabályok azért vannak, hogy körültekintően és következetesen megszegjük őket, tudja ezt a Wikipédia is, ezért használ olyan kifejezéseket, mint pl. „általában” vagy „legtöbbször”. Viszont alapvetően egy novellára ezek igazak. Rövid mű, amit a regénnyel ellentétben nem bontunk fejezetekre, bár hangsúlyozom, hogy általában, mert igenis előfordulnak ellenpéldák (pl. Móricz Barbárok c. novellája).

Kezdő írói körökben viszont elterjedt egy igazán értelmetlen szabály (?), amit én is sokadkézből hallottam vissza, és főleg emiatt került be a novella a listába. Szóval egyesek asztalveregetve azt hangoztatják, hogy novella minden olyan irodalmi mű, ami maximum 4 részes. Jó lenne azért egy kicsit gondolkodni! Mi az, hogy pont négy rész? Ki találta ezt ki, miért pont négy, és akkor most egy 200 oldalas történet is lehet novella, ha én négynél kevesebb részre bontom? Gondolkodjunk kicsit, olvassunk utána a dolgoknak (nyissunk ki valódi könyveket is!), ne higgyünk el mindent, amit egy internetes megmondóember blogján olvasunk! (Ne, nálam se higgy el mindent. Én is tévedhetek, gondolhatok mást, mint te, bár észre lehet venni szerintem, hogy kik azok az emberek, akik kutatómunkát végeznek, mielőtt leírnak valamit, és kik azok, akik leírják az összes sületlenséget, ami eszükbe jut, emlékezzünk csak a 16 jó és rossz tanács az írásról c. cikkre, az pont erről szól.)

4. Műfaj — Zsáner

Én ugyan nem emlékszem pontosan, hogy hanyadik osztályos irodalomórákon került elő az irodalmi műnemek és műfajok anyaga, de a Google egy hatodik osztályosoknak szóló szöveget adott nekem ki, úgyhogy természetesen ez azokra nem vonatkozik, akik még nem tartanak itt, de a többiek szégyelljék el magukat minden egyes alkalommal, mikor megkérdezik valakitől, hogy milyen műfajú az illető regénye.

Tekintsük át, hogyan is épülnek fel a műnemek és a műfajok:

Tehát az irodalom három műneme a líra, az epika és a dráma. Ezeknek, ha úgy tetszik, az alkategóriái a műfajok, mint például az epikának a regény (csak hogy annál maradjunk, ami köreinkben legelterjedtebb). Tehát a regénynek, mint műfajnak nincs egy alműfaja, hogy romantikus, fantasy vagy sci-fi. Ezeket helyesen úgy hívjuk, hogy irodalmi zsánerek, és most megint a kedvenc írástechnikai blogomról mutatok meg egy nagyon hasznos zsánerösszefoglalót.

5. Évad — Rész

Blogregényeket és papíralapú regényeket is szoktunk bizonyos fejezetenként még felosztani, általában a könyveket így szedik szét több kötetre, valamilyen dramaturgiai egységenként (pl. a Harry Potterben minden rész/kötet Harry egy-egy iskolai tanévét veszi alapul). Ezt valamiért blogos közegben újabban évadnak szokás hívni, ami számomra teljesen értelmetlen, mert akkor ezzel az erővel hívhatnánk a fejezeteket is epizódoknak, ha már úgyis a filmsorozatoktól akarunk kölcsönözni. Mindkét művészeti ágnak megvannak a maga szakszavai, épp ettől szép, szerintem felesleges összemosni a kettőt.

6. Könyv — Történet — Kézirat

Mi a különbség történet és könyv között? A megjelenési mód. 🙂 Sokan szeretik a neten közzétett történeteiket a könyvüknek hívni, és ez bizony igenis szúrja egyes írópalánták szemét. Nem azért, mert az önbizalom halálos bűn lenne azok szemében, akiknek nincs, hanem mert sokunknak egy célunk, egy álmunk, hogy egyszer nyomtatásban, igazi könyvként jelenjenek meg a történeteink. Számunkra ez egy olyan cél, amitől sokszáz megírandó oldal, ezernyi történet és akár évek kemény munkája választhat még el, és azzal, hogy egyesek tudattalanul vagy éppen fellengzősen könyvként hívják az ugyanolyan értékű történetüket, mint a miénk, egyszerűen elbagatellizálják a fogalmat.

Kéziratnak a Könyvtár.hu oldal szerint ma már minden nyomdakész állapotú dokumentumot hívunk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy neked olyan mintára kell formáznod a szövegedet, hogy már csak a nyomdába kelljen tolni, hiszen a kiadók is kéziratot, a történet szövegének nyers verzióját szoktak kérni a történetekből.

7. Béta

Blogos körökben így nevezzük azokat a személyeket, akik puszta kedvességből átnézik és segítenek kijavítani a történetünk szövegét. Nem keverendő össze a kiadóknál dolgozó lektorral, szerkesztővel és korrektorral, akiknek mind-mind más a munkakörük.

Mint az előző mondatból is nyilvánvaló, „segítője” nem csak az amatőr íróknak lehet, hanem a kiadottaknak is, ugyanis minden műre ráfér egy külső szemlélő gatyába rázása. A szerző nem mindig veszi észre a logikátlanságokat, a hiányosságokat a történetben, a nem megfelelő karakterábrázolást, sokszor még az elütéseket sem (mint pl. én is képes vagyok könyvesbolt helyett könyvespolcot írni), és nem azért, mert ne tudna jól írni vagy ne lenne tisztában a helyesírás szabályaival. Amikor egy szöveg felett már heteket-hónapokat-éveket görnyedtél, annyira benne élsz a történetben, hogy nehezedre esik észrevenni a saját hibáidat, például hogy egy fontos információt, amit te már magától értetődőnek tartasz, elfelejtettél megemlíteni a műben.

Nem ciki tehát megkérni egy vagy több embert, hogy segítsen jobbá tenni az írásodat, és nem utolsósorban rendkívül hasznos, ha ezt te magad teszed meg másokért! Nem azért, mert másokkal önzetlennek lenni jó érzés (bár nem elhanyagolható), hanem mert mások írásait javítva megtanulod, hogyan figyelhetsz oda tudatosan bizonyos hibákra, ezeket pedig bizonyos idő elteltével már saját magadnak is javítani tudod majd. Elleshetsz tippeket (nem másolásra gondolok!), módszereket a másik írásából, amiket a saját stílusodhoz igazítva te is felhasználhatsz. (Csak hogy biztosan tiszta legyen: ha olvasol egy nagyon jó írást, megvizsgálod, hogy mitől olyan jó, milyen módszerekkel érte el az illető, hogy neked ennyire tetsszen, mi az, ami a te írásodból esetleg hiányzik.)

8. Gondolatjel — Kötőjel

Érik már egy ideje egy külön poszt arról, hogy hogyan tudjuk megregulázni az MS Wordöt, például hogyan írhatunk kötőjel helyett gondolatjelet a párbeszédekhez. Mert ez a kettő bizony nem ugyanaz!

Gondolatjelet használunk a közbevetések jelölésére (erről bővebben A közbevetések helyesírása c. cikkben már írtam), párbeszédekben, vagy akár lazábban kapcsolódó mondatrészek között. (A teljes listát, és az egyszerűsítés kedvéért nem említett nagykötőjelet megtekintheted a Wikipédián.) Az egyszerűség kedvéért legegyszerűbb megjegyezni, hogy hol használjuk a gondolatjelet, mert bizony a kötőjel előfordulási formáiról sokkal többet lehetne írni (szintén jó hely a Wikipédia).

A lényeg, hogy a kettő egyáltalán nem ugyanaz, és bizony megvan mindkettőnek a maga helye a szövegben. Ezek nem ajánlatok, hanem helyesírási szabályok, amikkel igazából iskolában leginkább azért nem foglalkozunk eleget, mert kézzel írva egyáltalán nem feltűnő a kötőjel és a gondolatjel közti különbség.

A te történeted nem lesz rosszabb vagy jobb attól, hogy ezeket a szabályokat megtanulod, de egy sokkal profibb, hozzáértőbb összképet ad a történeted, ha pl. nem használsz az összes párbeszédnél kötőjelet (gondoltad volna, hogy a párbeszédek helyesírásáról is írtam már cikket?), hanem tartod magad a helyes gondolatjelhez.

 

Mint már a legelején is írtam, ezek igazán apróságok, amik összességében nem határozzák meg, hogy te jól vagy rosszul írsz, viszont olyan alapvető fogalmak, amikkel igenis illik tisztában lenni, ha már egyszer belevetetted magad az irodalom művészetébe.

 

Meséljetek: van ezek között, amiket ti sem jól használtatok eddig? Vagy emlékeztek még a kezdeti időkre, volt olyan kifejezés, aminek nem tudtátok a jelentését?

2 hozzászólás

  • Emilly Platon

    2017-09-23 at 19:26

    Szia!
    Nagyon jól összeszedted ezeket a pontokat. Rengeteg kezdő, amatőr írótól olvastam olyan kifejezéseket, melyeket fent említettél. Egyetlen aprósággal egészíteném még ki a listádat. Kezdő körökben azt az embert, aki átnézi a szövegeket, lektornak is szokták hívni.
    További jó munkát, várom a következő cikked!

    Üdv.:Emilly

    Válasz
    • Daremo

      2017-09-24 at 19:55

      Szia! Köszönöm szépen, hogy olvastad!
      Érdekes, régen én is mindenhol lektornak láttam, aztán pár éve meg inkább csak a béta kifejezéssel találkozom, azt hittem, a lektor kikopott a kezdőírói szótárból. De akkor úgy tűnik, hogy írói kör válogatja, ki mit használ. 🙂
      Üdv, Dare

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás