5 tény az érettségizőkről

Mint láthatjátok, elég rendesen eltűntem mostanában a papír fecnijeimmel együtt, de ennek igen egyszerű az oka: egy hét múlva érettségizem, és úgy érzem, nincs annyi felesleges szabadidőm, hogy foglalkozni tudjak a blogommal. A novelláimmal és a regényeimmel pedig pláne nem tudok haladni. De hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, és hogy enyhítsem a bennem feszülő késztetést az írásra (és a bioszkönyv elhajítására), megmutatom nektek, mi zajlik ilyenkor egy átlagos végzős életében, néhol persze kicsit eltúlozva. 🙂

1. Baromira nem érdekli őket a többi tantárgy
Ez elsősorban az olyan tölteléktantárgyakra vonatkozik, mint az ének, a rajz, a filozófia vagy a tánc és dráma (elnézést, tanár úr, én tényleg szeretem az óráit, de a beadandókat kevésbé!). Mintha az ezeket oktató tanárok azt hinnék, áprilisban már annyira biztos a végzősök tudása az érettségi tantárgyakból, hogy nyugodtan lehet velük témazárót íratni Kodály és Bartók életrajzából meg teljes második félévet átfogó röpdolgozatot az összes megemlített latin szakszóból és filozófiai irányzatból. Hiszen szegény gyereknek semmi jobb dolga nincs, mint otthon két-három órát eltölteni egy beadandó megírásával. És tegye a kezét a szívére minden érettségiző: a korábban fontos tantárgyak sem számítanak most. Ha az ember angolból érettségizik, egyszerűen fel fog hagyni a német szavak magolásával, akinek nem számít a biológia, az nem fog órákat eltölteni a tankönyv felett, hogy bemagolja a hazai fátlan társulásokat. Mert bizony szelektálni kell.

2. Mindent megtanulnak két hét alatt
Vagy legalábbis azt hiszik. Éppen ezért nem kezdtek hozzá az ismétléshez már szeptemberben, hiába tanácsolta ezt nekik a legtöbb tanár, ahogyan téli szünet után sem, mint ahogyan megígérték maguknak. Hiszen az április semmi másra nem való, mint hogy megértsék a korábban ködösen magyarázott matekpéldákat, elővegyék a szekrényből az elmúlt három év vaskos törikönyveit, és úgy általában mindenhová tankönyvekkel és füzetekkel a hónuk alatt mászkáljanak. De ha anyu vagy apu rákérdezett októberben, hogy zajlik-e már az ismétlés, a válasz mindig ugyanaz volt: heves bólogatás. Mert hát úgysem értené meg senki, hogy az április pont a nulláról való felkészülés tökéletes ideje.

3. A tanulás mindenre jó indokká válik
Ha ebéd után mosogatni kell, vagy kötelező jellegű családi kiruccanás következik a hétvégén, mindenre megvan a tökéletes hárítás: tanulni kell. Hiszen közeledik az érettségi, és bizony pont azon az egy napon, esetleg néhány órán fog múlni az eredmény. Azt márpedig mégsem akarhatja senki, hogy az illető megbukjon, és ezzel tönkretegye az egész jövőjét. Egy nagyon enyhe, jól alkalmazott érzelmi zsarolással az ember ilyenkor minden kellemetlen kötelesség alól ki tudja vonni magát. Az meg már más kérdés, hogy az illető a nyert idő alatt vajon milyen erős elhatározással veti bele magát a füzetek és tankönyvek halmazába.

4. Szóbelire májusban tanulnak
Meg persze egy keveset akkor, amikor a tanár a tételekből feleltet, de csak azért, hogy az átlag ne romoljon. Hiszen az a néhány hét szabadság semmi másra nem való, mint hogy felkeljenek kilenckor, aztán bemagolják azokat a szerencsétlen témaköröket. Mint ahogyan arra már korábban rávilágítottam, előre tanulni, hogy az utolsó pillanatokban tényleg csak egy laza ismétlésre legyen szükség, nem divat. Ahogy a volt osztályfőnököm mondaná: kampányszerű tanulást folytatnak, mindig csak akkor veszik rá magukat, ha már nyakukon a határidő.

5. Fogalmuk sincs, hol fognak továbbtanulni
Nem mintha nem adták volna be több helyre a jelentkezést, vagy ne lennének terveik, céljaik. De amikor a kedves rokon, szomszéd, boltos néni egyenesen azt a kérdést szegezi az érettségi előtt álló diáknak, hogy egész pontosan mit és hol fog tanulni szeptembertől, na, arra nem lehet tudni a helyes választ. Vajon azt mondja, amit elsőként jelölt meg az iskolák közül? Vagy ahová egész biztosan felveszik (hiszen általában van a listában legalább egy olyan, ami azért került oda, hogy ha az ember nagyon el is ront valamit, akkor se maradjon továbbtanulás nélkül)? Egyáltalán hogyan lehetne válaszolni erre a kérdésre már az érettségi megírása előtt? Legegyszerűbb lenne azt kérdezni, hova adta be a jelentkezést, akkor pedig a válaszban ki lehet elemezni az összes lehetőséget.

Saját tapasztalat alapján ezeket mondanám el, itt-ott persze ferdítéssel, hogy szórakozni is lehessen rajta. 😀 Vannak köztetek idén érettségiző sorstársak? Mit tennétek még hozzá a felsoroltakhoz?

4 hozzászólás

  • Lewlynn Mergraine

    2016-04-25 at 18:29

    Nem sok túlzást vettem észre az írásodban, ezeket én is ugyanígy éltem meg korábban (az időpont lassan a múlt homályába vész, 2008). 😀 Azt viszont támadnám, hogy nem lehet az érettségire két hét alatt felkészülni. Persze azoknak, akiknek van agyuk hozzá, vagy legalább a tananyag rövid távon való észben tartásához, mint nekem. 😀 Személy szerint én az írásbelire egy szót sem tanultam, úgy mentem be az összes napon, mintha simán iskolába mennék, és éppen dolgozat lenne az adott tárgyból. Fel sem fogtam, hogy érettségizek, csak az utolsó írásbeli napján, az iskolából kifelé jövet villant be a tudat, hogy az írásbeli érettségin túl vagyok! 🙂 A szóbelire való készülést sem túloztam el, többnyire színleltem a tanulást és jól elszórakoztam a szobám magányában, tényleges tanulásra körülbelül 6-7 napot fordítottam. Ezzel nem akarok senkit hasonlóra buzdítani, mert ez tényleg csak a magamfajtáknak való, akik a tananyagot hamar meg tudják érteni és tanulni – a következő számonkérésig. Aztán, mintha nem is hallottam volna róla soha. 😀 A szóbeli vizsgák nyitónapján, reggel még mindig úgy gondoltam, van még legalább egy napom felkészülni, átnézni a dolgokat, aztán szembesültem vele, hogy tévedtem: hiába az ábécé vége felé fellelhető monogramom, a random-faktor szerint első napra osztottak be. Mindenki idegeskedett körülöttem, én meg ültem ott halál-nyugodtan, a soromra várva. A behívás előtt fél órával kezdtem el idegeskedni, akkor is inkább azért, mert be akartam már menni végre, túl akartam lenni rajta, vagy legalább csinálni valamit, mert a tétlen várakozást nem bírom. 🙂
    És az eredményeim? Két választott tárgyam volt, angol és informatika (nyelvnek a német volt beírva), sokat segített a véletlenek közjátéka is, hogy olyan tételeket sikerült húznom, amelyekre a legjobban emlékeztem. Irodalomból például az év közbeni két felelésnél kihúztam Ady szerelmi költészetét, kívülről fújtam, plusz a háttere hasonlított az én akkori "szerelmi életemhez", és majdnem hangosan felnevettem a vizsgabizottság előtt, mikor elsőnek a magyar tételeket kihúzva sikerült nyelvtannak azt kihúzni, amit a belépésem előtt a folyosón ismételtem a barátnőmmel, irodalomnak meg na mit? Ady szerelmi költészetét. 😀 Onnantól kezdve megállíthatatlan voltam, szünetet se adtak, holott kellett volna, de nem bántam, fél 11-kor mentem be, 2 után nem sokkal már kint voltam. Irodalom, történelem, angol, német, infó: mindből 80% felett teljesítettem, egyedül a matekom lett 70%, de humán tagozaton az is épp elég jónak számított. 🙂
    Tanács: "semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz"!
    Sok sikert! 🙂

    Válasz
  • Daremo

    2016-04-30 at 18:28

    Szia!
    Huh, ne haragudj a késői válaszért, el voltam havazva ballagással meg hasonlókkal. 😀

    A mindenit, én azért nem merek ilyen lazán hozzáállni! 😀 Nem is mondom, hogy túltanulom magam, én is inkább két héttel előtte kezdtem el tanulni, bár az emelt bioszt a végén még most meghúzom, mert az tényleg kemény, a többire szerencsére elég csak az ismétlés. Az én agyam is úgy működik, mint a tiéd, képes vagyok a reggel bemagolt anyagot ötösre leírni/felmondani, másnap meg, ha megkérdezik, miből feleltem, nem tudnám elmondani. :"D
    Én is humán tagozatos vagyok, de az okos fejemmel matekozni megyek tovább, ha minden jól alakul (újra kéne írnom a bemutatkozásomat a blogon, ott még nagyon nem ezek vannak kiírva :D), szóval azt jó lenne 80% felett megírni, a többivel sem lesz szerintem problémám (magyarból gyakorlottnak érzem magam, töri is elég jól megy, angolt majd kisujjból, egyedül az emelt biosztól félek). Szóbelizni szerintem engem is rögtön beosztanak, már elkotyogták, hogy azokat hívják majd be elsőnek, akiknek kevés tantárgyból kell, én meg ugye az emelt bioszt máskor mondom fel, tehát maradt a magyar, a töri és az angol. 😀 Remélem, nekem is ilyen szerencsém lesz, és nem húzok be mondjuk egy helyi művtörit, mert akkor sírva kimegyek a teremből. 😀
    De egyébként mindenkitől azt hallom, hogy nem olyan durva ez az egész, mint ahogyan beharangozzák, a tanárok csak ijesztgetnek, talán azért, hogy ne lazsáljuk el a tanulást. 🙂 De köszi a biztatást, kezdek már nem (annyira) félni a hétfőtől. 😀

    Válasz
  • Ananas

    2016-07-20 at 11:48

    Én is most érettségiztem nem is olyan régen…

    Ez a hármas pont különösen tetszik. Nálunk minden vasárnap családi ebéd csata van de a helyszín mindig változik, vagy a nagyiéknál vagy kereszt szüleimnél. És mint volt az a tv műsor itt is mindig pontozni kellett. Vagyis jelenleg is tart az őrület, csoda egy család. Úgy örültem, hogy legalább két hónapig szabaddá váltak a vasárnapjaim. El se tudom mondani hogy hányszor bújtam ki valamilyen program vagy esetleg takarítás, mosogatás alól azzal az indokkal, hogy tanulnom kell. Most már inkább vicces indok. Akkor komolyan gondoltam.

    Nem tudom, hogy rád mennyire igaz, de rám a négyes pont eszméletlenül illik. Mindig toltam, hogy majd holnap tanulok, vgay inkább ezt a tételt is holnap tanulom meg, ó ezt nagyjából tudom és majd holnap átismétlem. És mindig inkább elmentem fotózni. Én az érettségi szünet alatt annyi kiránduláson vettem részt mint még soha. Szégyellem, de előtte 10 nappal kezdtem neki a tanulásnak.

    Ééés az ötös is egy jogos pont. Én nem adtam le sehova a jelentkezésemet, egy OKJ-s képzésre megyek, egy év alatt hátha meg váltom a világot. Vagy mii. Nem, egyébként egy olyan egyetemet néztem ki, ahova egy álom lenne bejutni és semmi lelki erőm nem volt végig csinálni a felvételi tortúrát. Egy év alatt meg kell erősödnömm. Muszáj lesz 😀

    Te hova jelentkeztél? 🙂

    Válasz
  • Daremo

    2016-07-21 at 12:17

    Én is elég sok családi program alól vontam ki magam május-júniusban. 😀 Hozzád hasonlóan főleg a családi kaják, messze utazós rokonlátogatások alól. Nem mindig van kedve az embernek meghallgatni négy különböző embertől, hogy milyen nagyra nőtt az elmúlt egy évben, meg válaszolgatni rá, hogy hogyan sikerült a bizi.

    Bevallom én is, írásbelikre és szóbelikre is csak két-két hetet tanultam intenzíven. 😀 Bár szerintem ez csak akkor működik, ha az ember előtte az évek alatt azért szorgosan tanult. Többször kaptam magam azon, hogy évekkel korábbi anyagot is elég volt csak átismételnem, hiszen annak idején nagyon belevéstem a fejembe.

    Először a BME-t írtam az első helyre, biomérnök akartam lenni. Aztán ahogy közeledtünk a vége felé, egyre jobban beparáztam attól, hogy elmenjek itthonról 150 km-re, úgyhogy módosítottam a sorrendet, és a helyi fősulin fogok építőmérnöknek tanulni.
    Te mit fogsz tanulni pontosan? 🙂

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?