Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.
Összességében azt tudnám mondani, hogy elégedett is vagyok, meg nem is. Sajnos a listám több pontját nem tudtam maradéktalanul teljesíteni, viszont ez sokszor rajtam kívül álló okok miatt történt, szóval a nehézségek ellenére meg úgy érzem, hogy jól teljesítettem. A júliusom nagyon borzalmasra sikerült írás terén, ugyanis a rosszul szervezésnek hála egész hónapban egyszerre csináltam a kétféle diákmunkámat, mármint délelőtt az egyiket, délután a másikat, és ez szinte minden egyes nap nagyon lefárasztott, keveset írtam. Azt a hónapot inkább rászántam a blog költöztetésére. Augusztusban is voltak akadályok, nyaralás alatt például nem írtam (bár ez természetes), és ezen kívül is volt egy hét, amikor egy csúnya vírus teljesen leterített. Viszont erről a hónapról még így is elmondhatom, hogy sokkal többet írtam, mint talán az év bármelyik eddigi hónapja során, úgyhogy mindent összevetve elégedett vagyok. 🙂
Nézzük pontokba szedve:
1. Blog költöztetése — pipa
Mint láthatjátok, megtörtént. 🙂 Ami még a mai nappal újdonság, az egy új, őszi fejléckép. Ennél nagyobb változtatást szerintem sosem fogok kivitelezni itt, de úgy érzem, hogy egy ritka képváltás azért egy kis frissességet kölcsönözne a blognak. Kommentben várom a véleményeteket is ezzel kapcsolatban!
A költözést egyébként egyáltalán nem bántam meg. Nagyon sok pozitív véleményt kaptam az olvasóimtól, és a WordPressnek hála rengeteg új lehetőség is megnyílt előttem a blogom használatával kapcsolatban. Bízom benne, hogy ez az oldal tükrözi majd azt az elhivatottságot már első pillantásra, amit én érzek az írásaimmal kapcsolatban.
2. Három darab novella — kétharmad pipa
Kettő lett, maradhat? Viccet félretéve, az egyik még csak nem is teljesen érvényes, mert a lista következő pontja is vonatkozik rá, de szerintem ez megbocsátható. Mindkét novellát augusztusban írtam (vagyis az egyik esetében egy korábban elkezdettet most fejeztem be), és szintén kellemes fogadtatásban részesültek. Az egyik ráadásul az idei év leghosszabb novellája lett!
Erről a kettőről van szó:
A tiszta öröm — Fanfiction On Sai írónő egy novellájából, de az eredeti mű ismerete nélkül is érthető. Sci-fi egy apácáról, aki a modern világban megtudja, egy párhuzamos világbeli énje mire vitte az élete során.
Egy év és nyolc hónap — Realista, romantikus. Katáról, arról a huszonéves nőről, aki szentül meg van győződve, hogy őt egy férfi pontosan csak egy évig és nyolc hónapig képes szeretni.
3. On Sai fanfictioníró pályázata — pipa
Mint az előbb is írtam már, elkészült A tiszta öröm című novella. A verseny eredménye most hétvégén várható, majd beszámolok róla.
4. Légüres c. kisregény — eeehh
Elkezdtem, nem egyszer, sokféleképpen, és összesen az, amit a regényhez vagy a regényről írtam, már kitett volna egy regénynyi terjedelmet. De sokadszor is azt éreztem, hogy alapjaiban véve nem elég jó, túl kusza, vagy éppen néhány pontjában túlzottan egyszerűsített. Párszor visszatöröltem már, most éppen ott tartok, hogy elszórakozom egy-két hetet a háttérvilág részletesebb felépítésével, és utána megpróbálkozom megint.
5. Tíz darab blogposzt — majdnem pipa
Az írós tervek kikerülése után végül 7 darab bejegyzés született, ebből eddig 6 került ki.
2. Aranymosás írótalálkozón jártam
3. A történetes blogger nem blogger
5. 5 módszer, amivel NE reklámozd magad íróként
6. 12 napos írásgyakorlat — 10 cím
7. Scrivener, a regényíró szoftver
6. Öt könyv elolvasása — siralmas
Olvasni tényleg nem maradt már időm és energiám. Azon az egy héten, amikor beteg voltam, ledaráltam a (már korábban elkezdett) Metro 2033-at, amit imádtam, és nagyon sokat hozzáadott ahhoz, hogy máshogy (komolyabban) kezdjek el hozzáállni a saját regényemhez is. A folytatást sajnos még nem tudtam megszerezni, de ami késik, nem múlik.
Ilyen volt tehát a nyaram írás szempontjából. Tulajdonképpen nem tudtam teljesíteni az összes pontját a listámnak, de mint írtam már fent is, elégedett vagyok, mert eredményesen zártam a nyarat. Igyekszem majd tanév közben is megtalálni az arany középutat iskola, írás és magánéleti teendők között, legrosszabb esetben írok hétvégente vagy tanórák között. 🙂 De igyekszem majd úgy szervezni, hogy ti ne érezzétek a bejegyzések számában és minőségében az én napirendem zsúfolódását.
A ti nyaratok hogy telt? Tudtatok eleget írni, olvasni? És melyik volt a kedvenc bejegyzésetek A papírfecnis fiókon a nyáron? 🙂
