2017 – írós évösszegzés

Elég hihetetlen, de bizony ez a második alkalom, hogy évösszegzést írok erre a blogra (a tavalyit is elolvashatod, ha nem emlékeznél rá, és leküzdhetetlen vágy támadna benned, hogy megtudd, mi minden történt 2016-ban). Összességében elmondhatom már most, mielőtt rendszerezném a gondolataimat, hogy rendkívül eseménydús év áll a hátam mögött írás tekintetében.

 

Fogadalmak

Először is: voltak újévi fogadalmaim 2017-re. Bevallom felnőttesen: ugyan több mint felét teljesítettem ezeknek, de azért nem állítanám teljes mértékben, hogy elégedett vagyok. Illetve, pontosítok: látom magamon a fejlődést, ami büszkeséggel tölt el, de azt is nagyon jól látom, hogy van még mit finomítani a munkamódszeremen, a hozzáállásomon, de ezt próbálom úgy felfogni, hogy legalább hagytam valami izgalmas kihívást jövőre is.

Konkrétan ezekről a fogadalmakról:
Nem írtam meg havi egy novellát, talán összesen nyolcat, eléggé rendszertelenül.
Nincs befejezett többrészes történetem még mindig.
DE.
Bőven több mint 300 ezer karakternyi szöveg került fel a blogra.
Több mint tíz könyvet elolvastam idén (még akkor is, ha nem számolom bele a komplett blogger-, Wattpad- és amatőr írói regényeket és az angol olvasmányokat).
És pontosan három írói pályázatra jelentkeztem, bár nem nem értem el mindegyiken eredményt.

Igazából a fogadalmak (nem) teljesítéséből teljesen kivehető az, hogy miben akarok fejlődni 2018-ban. Igenis szeretnék legalább havi egy novellát megírni, mert nem azért írtam kevesebbet, mert nincsenek ötleteim. A valóság az, hogy az időbeosztásommal van probléma, egyrészt olyan, amit nekem kell rendbe tenni, másrészt rajtam kívül álló tényezők is nehezítették a dolgomat. Rengeteg ötletem van, amit novellaként szeretnék megírni, de sokszor ezeket elhessegettem más tennivalókra hivatkozva, és végül nem lett belőlük semmi. Nemrég összeállítottam egy 17 pontból álló listát, ami a megírásra érdemes novellaötleteimet tartalmazza, ezeken szeretnék majd még dolgozni.

A regényemről mindenkinek mindenhol annyit meséltem már, hogy szerintem az emberek már unják. Viszont már sokadszorra dobom ki a meglévő részeket, mert egyszerűen érzem, hogy valami hibádzik, valami nem jó, valami miatt nem tudom elkapni a fonalat. A napokban megint kihajítottam, ami eddig megvolt, és egy új munkamódszerrel fogok nekiállni, ami egyelőre jobb eredményekkel kecsegtet. Igazából erről a témáról, a regényeket illető írói blokkomról szeretnék majd még külön is írni, úgyhogy nem ragoznám a végtelenségig. A lényeg: ez most nem sikerült, de elég aktívan dolgozom rajta, és végre kezdem látni, hogy lelkileg is mélyre kell ásnom ehhez. De hát az ember élete (ahogy az okosok mondják) egy véget nem érő tanulás, meg a siker kulcsa az, hogy megismerjük önmagunkat (tudom, hagyjam abba végre a bölcselkedést), és ezekben szerintem van valami, úgyhogy ezen az úton próbálok meg elindulni.

 

Statisztika

Idén elkezdtem egy Excel-táblázatba vezetni, hogy pontosan miket írtam milyen terjedelemben, hogy ne év végén kelljen több órát eltöltenem ezek kigyűjtésével. Rémes, de saját magamat leginkább számokkal tudom motiválni, de azokkal elképesztően, szóval kitűztem magam elé a célt 2017-re, hogy novellákat és blogbejegyzéseket is összeszámolva legalább 300 ezer karakternyi szöveget írjak a blogra. Örömmel jelentem be, hogy (az évösszegzést és a csak ezután kikerülő 2018-as terveket is beleszámolva) 400 ezer karakternyi szöveg volt a blogon (egy-két elmentett, még ki nem került bejegyzéssel együtt). Ez másfélszer annyi, mint 2016-ban (mert utólag azokat is összeszámoltam idén). Az is a fogadalmam része volt, hogy ez a 300 ezer legalább nagyjából ugyanolyan időközönként kerüljön fel, úgyhogy kimondatlanul, de a havi 25 ezer karakterhez tartottam magam. Március, május és július kivételével ez mindig sikerült. Májusra és júliusra indokom is van, előbbi a szorgalmi időszak vége (tele ZH-kal, beadandókkal, meg akkor kezdtem dolgozni, ha jól emlékszem), júliusban pedig sikerült egyszerre kétféle munkát is elvállalnom, és egyszerűen nem maradt elég időm és energiám az írásra. A legtermékenyebb hónap augusztus volt, 90 ezerrel.

Nyáron, a blog költöztetésekor nagyon sok régebbi blogbejegyzést kitöröltem, mármint a pársoros, semmitmondó apróságokat. Most 96 bejegyzést számol nekem a WordPress, amiből körülbelül a fele idén született novella vagy cikk. Nagyjából heti egy bejegyzéses átlaggal számolok, de a valóságban ez nem volt ilyen egyenletes: volt, hogy heti kettőt publikáltam, meg olyan is volt, hogy pár hétig semmit, ha nem volt rá időm. Ezen is javítanom kell jövőre, szeretnék hetente minimum egyszer jelentkezni itt.

Az olvasóim körében a legnépszerűbb bejegyzéseim általában a cikkek. Idén háromnál vettem észre kiemelt lelkesedést: A kezdő írók bátorításának hiányáról, a A történetes blogger nem blogger és a Kedves írópalánta, olvastál már valaha könyvet? címűeknél.

A pontos jövő évi írós fogadalmaimat majd külön bejegyzésben szeretném összeszedni pár nap múlva, így most ezekbe sem mennék jobban bele.

 

Események

A blog történetében és a nettől elszakadt, valódi világban is történt elég sok jelentős esemény, ezeket szeretném most többé-kevésbé időrendben szerepeltetni.
Elkezdtem tudatosan keresni az írástechnikával foglalkozó könyveket, mert hiszem, hogy ezekből sokat tanulhatok, és már pár könyv után is érzem, hogy fejlődtem.
Megjelent a második novellám nyomtatásban. A Vigyázzunk rá című, sajnos valós események ihlette írásom bekerült az Élni nélküle antológiába. Az eredmény márciusban érkezett, a könyvbemutató június 10-én zajlott.
Közben került ki a blogra az Írók kérdőíve, ami határtalan meglepődésemre elég népszerű lett kiadott és amatőr írók körében is.
A költészet napjának alkalmából április 11-én a helyi művelődési házban felolvashattam két novellámat. Ez volt a legelső alkalom, hogy direkt felkerestek és felkértek egy ilyen eseményre, és hogy egyáltalán közönség előtt felolvashattam bármelyik írásomat.
Június végén költözött a blog a mostani címére. Nagy lépés volt ez annak tekintetében, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a blogolással, felülemelkedni a sok sallangon, ami az állítólagos „bloggertársadalom” zömét érinti, mármint azon részét, amelyikben én elkezdtem a blogolást.
Július 29-én Budapestre utaztam, és részt vettem az Aranymosás pikniken. Találkoztam már korábban, netről ismert amatőr írókkal, a Könyvmolyképző kiadó korábbi és új íróival, munkatársaival, és azt kell, hogy mondjam, nagyon pozitívan és motiválóan hatott rám az a nap. Azt hiszem, akkor döntöttem el végleg, hogy milyen úton szeretnék haladni íróként, és azóta is igyekszem előre, bár még csak kis lépésekben.
Nem írós dolog, de szeptemberben elkezdtem a harmadik egyetemi félévemet. Nagyon sok időmet elveszi a tanulás, ez tény, de úgy érzem, meg is kell tanulnom jobban beosztani az időmet, hogy az iskola és az írás békésen megférjenek egymás mellett.
Idén ismét meghirdették Kalocsán az irodalmi és képzőművészeti pályázatot, és ismét beválogatták az egyik írásomat az antológiába, pontosabban a Visszahúz címűt. A bemutató december 16-án zajlott.
Advent harmadik vasárnapján ismét felkértek a faluban, hogy felolvassak. Karácsonyi köszöntőként hangzott el a Polgármesteri Hivatal udvarán a Verset karácsonyra című kis mesém. Innen is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam (az eseményről a kalocsai könyvbemutatóról is szóló bejegyzésben olvashatsz).

Rengeteg dolgot csináltam idén, és azt hiszem, ez látszik ebből a felsorolásból is. Nagyon szeretnék jövőre még többet kihozni mindenből, a blogból, a novellákból és a tervezett regényekből, még ennél is több pályázaton részt venni (sokról azért csúsztam le, mert nem maradt időm írni rá, vagy [szerintem] azért nem sikerült, mert más elfoglaltságok mellett kevesebbet foglalkoztam a pályaművemmel, mint kellett volna). Úgy állok hozzá, hogy ami idén nem sikerült, azt majd megvalósítom jövőre, szóval igazából nem ítélem meg sikertelennek az évet, hiszen (mint az összefoglalóból is látszik) tartalmas, és amatőr íróhoz mérten szerintem sikeres évet tudhatok magam mögött.

 

Nemsokára érkezem a jövő évre szóló céljaim összefoglalásával!

 

Ti szoktatok újévi fogadalmakat tenni? Ha igen, idén mit fogadtatok meg? Sikerült mindent elérni?

2 hozzászólás

  • Emília Molla

    2017-12-29 at 15:37

    Kedves Daremo!

    Tartalmas éved volt, gratulálok!

    Még ha nem is sikerült minden, amit elterveztél, látszik, hogy sokat dolgoztál. Ügyes vagy!
    Leginkább a pályázatokhoz és a felolvasásokhoz gratulálok! Nem csak az eredményekhez, hanem ahhoz, hogy beadtad a munkád, hogy jelentkeztél, vagy épp megkerestek. Nekem ebből az sugárzik, hogy komolyan veszed magad. Igazából ezért is keveredtem az oldaladra, mert az egészből valahogy ez érződik. Hogy nem állsz meg ott, hogy kiteszed a novelláidat, és örülsz, ha néhány más blogger elolvassa és hozzászól. (Félre ne értse senki, ezek nagyon jó és motiváló dolgok, én is örülök, minden apró kis visszajelzésnek, amit kapok, és szívesen olvasgatom mások írásait is.) De szerintem érted, hogyan gondolom. 🙂
    A több mint tíz könyvhöz: Ez most megnyugtatott, hogy nem egyedül olvasok ennyit. Mármint ilyen keveset. ^^” Nehogy bántásnak vedd, én is ennyit olvasok, és ez talán nem is olyan rossz. De nagyot néztem, mikor egyik barátom mondta, hogy ő kis lemaradással tartotta magát a heti egy könyvhöz. Na, _ehhez_ képest mondom, hogy kevés, legalábbis én akkor belegondoltam, hogy az én eddig elolvasott könyveim hol vannak ehhez képest. 😀
    Azt írtad, nincs még befejezett többrészes történeted. Azt megkérdezhetem, hány ilyen elkezdett van? Te nem szoktál úgy járni, hogy írod, élvezed, akár évekig, talán a végét is sejted már, de aztán valahogy azt veszed észre, hogy “kinőttél” a történetből?

    Válaszolva a kérdésedre: Csak kevés újévi fogadalmat szoktam tenni, s abból még kevesebb az írós. Főleg, mert volt egy jó pár éves szünetem ezen a téren. Igazából idén augusztusban – amikor az első blogomat elindítottam – döntöttem úgy, hogy újrakezdem. Szóval 2018-ra már lehet, lesznek ilyen fogadalmak is. (Csak fel kéne írnom őket, különben úgyis elfelejtem. ^^”) Az egyetlen, ehhez hasonló az szokott lenni, hogy minden évben írom, hogy milyen könyveket olvastam el, és a végén összeszámolom. Ezt már sok éve csinálom, és mindig megpróbálok többet elolvasni, mint előző évben. A siker… változó. 😀 (És egyébként érdekes, hogy utólag visszanézve a számokat, egyértelműen kitűnik, melyik években diplomáztam, vagy volt valami miatt nehezebb évem.)

    Minden jót a továbbiakra, és várom a 2018-as terveidet! 🙂

    Üdv:
    Lia

    Válasz
    • Daremo

      2017-12-31 at 15:12

      Szia!
      Köszönöm szépen, amiket írtál, nagyon boldoggá tesz, hogy ez a hozzáállás kívülről is látszik! Azt hiszem, olyan másfél évvel ezelőtt kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha nem csak öreg koromig dédelgetett álomként akarok tekinteni az írásra és a könyvkiadásra, akkor valamit tennem kell, mármint azon kívül, amit te is írtál, hogy kirakom a netre a novelláimat, és akkor ennyi. Persze, jó ez is, ahogy mondod, meg fontos azzal is tisztában lenni, hogy ki mit vár el saját magától, hiszen nem akarhat mindenki kiadott író lenni, akit az tesz boldoggá, hogy kis közönséggel szoros kapcsolatot alakítson ki, az ne erőszakolja bele magát ennél többe, ha nem esik jól – de azt is lehet szívvel-lélekkel csinálni. 🙂
      Régen kifejezetten sokat olvastam, szerintem nekem is megvolt a heti egy könyv. Aztán ahogy besűrűsödött a tanulás (először az érettségi, utána meg az egyetem), egyre kevesebb időm lett, azóta olvasok ilyen keveset, de többre sajnos nincs időm. Igaz, régebben kb. válogatás nélkül fellapoztam bármit, ami a kezem ügyébe került, viszont mióta kevesebb az időm, inkább megtervezem, mit olvassak. Több írástechnikai tananyag és biztosan minőségi regény van a szűk kis listámon. De végül is a kevés olvasás is jobb, mint a semennyi. 😀
      Nem szoktam sajnos évekig ülni a történeteken. Inkább azt figyeltem meg, hogy nagy lendülettel nekikezdek valaminek, tervezgetem, kutatok róla, írogatom is egy darabig, általában pár hónapig, aztán valahogy megriadok, hogy ez az egész egy kalap trágyát nem ér, és utána nem tudok visszatalálni a történethez. Szerintem azt kellene megtanulnom, hogy a regényírást sem fogom tudni elsőre tökéletesre vinni, és megpróbálni néhány rövidebbet, inkább kisregényt írni, csak hogy szokjam, hogy befejezek valami hosszabbat (és mivel rövidebb, ezért hátha kitart a lendület). Az élet minden területén nagyon maximalista vagyok, mások számára néha elképzelhetetlen mértékű megfelelési kényszerrel, és ez az utóbbi években begyűrűzött a regényírásba is (kb. 14-15 éves koromban már volt öt-hat kész regényem, amik nyilván minőségileg ma már igencsak megkérdőjelezhetőek, de akkoriban meg jött egy nagyon nehéz korszaka az életemnek, és ezt a részét még nem tudtam helyretenni). Viszont az évekkel ezelőtti regényírásból meg tudom legalább, hogy képes vagyok rá, csak helyre kell tenni az önbizalmamat, szerintem itt van a lényeg elásva. 🙂
      Szerintem nem kell túl nagy fogadalmakat tenni, inkább olyanokat főleg, amiket az ember amúgy is megcsinálna év közben, de legalább plusz motivációt jelent, ha előre megterveztem. Így végül is csalódni nagyot nem lehet, de mégis érzi az ember, hogy a tervei szerint halad előre. 😀 És ha sikerül, akkor minden évben lehet egy kicsit nagyobb célt kitűzni. 😀 Remélem, neked is sikerül jó célokat találnod, és meg is valósítod őket! 🙂 Sok sikert hozzá neked is!
      Üdv: Daremo

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás