• Home
  • /
  • Category Archives: Mérföldkövek

Második novella megjelenése a láthatáron

Most nem hoztam sem cikket, sem novellát, csak egy rövid kis helyzetjelentést azoknak, akik esetleg nem látták még a nagy hírt a blog Facebook-oldalán.

Gondolom, észrevettétek, hogy a mostanában közzétett novelláimat mind beküldtem egy-egy pályázatra. Az év eleji fogadalmaim egyike az volt, hogy idén legalább három pályázaton is részt veszek az írásaimmal, és eddig úgy látszik, jól tartom magam ehhez: már két versenyen is részt vettem, illetve veszek, mert van, ami tart még.

A nagy hír pedig az, hogy az egyikről tegnap már meg is érkezett a visszajelzés, szóval nagy örömmel jelentem be, hogy a Vigyázzunk rá c. írásom meg fog jelenni egy nyomtatott kötetben.

Egyelőre több információval nem tudok még szolgálni, de ne aggódjatok, amint megtudok valamit, azt veletek is megosztom, leghamarabb a fent említett Face-oldalon (tehát megéri követni). Egy biztos: majd kiugrok a bőrömből örömömben!

Tartsatok velem ezután is, hátha összejön a második pályázat is (na, az lenne a tetőpont, biztos meghatódnék!), és köszönöm a támogatásotokat! Hogy konkrét legyek: most éppen annak örülök, hogy már több mint 200-an kedvelitek a blog Facebook-oldalát! Fantasztikusak vagytok, el sem tudom mondani, milyen sokat jelent nekem a támogatásotok!

Igyekszem hát meghálálni a bizalmatokat, ha mással nem, hát azzal, hogy rendíthetetlenül írok és pályázok, hajkurászom a lehetőségeket a munkáim bemutatására. Lesznek még érdekes dolgok idén, és még csak most kezdődött az év! Csak győzzem kivárni…

Napokon belül jelentkezem új tartalommal, de előbb kigyógyulok a náthából. 🙂 Most biztosan adott egy erős löketet a tegnapi jó hír, komolyan mondom, ma reggelre már egy fokkal jobban is éreztem magam.

 

Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem!

Ask.fm válogatás IV.

Van írós füzeted? Hogy néz ki?

Legtöbbször gépen írok, füzetbe csak vázlatokat, úgyhogy kifejezetten írós füzetem nincs, de suliban mindig van velem egy plusz füzet a gyors firkálmányoknak. Általában egy sima A4-es füzet, valami mintával az elején, újabban kb. félévente váltok újra (ennek meg az az oka, hogy az írós jegyzetfüzeteimben mindig csak a jobb oldalra írok, a balra pedig csak, ha van utólag kiegészítésem egy-egy részlethez – nem mindig van, de hát így hamarabb betelik egy füzet).

Mostani félévre is akartam egyet venni, és azzal a szándékkal mentem be az írószerbe, hogy nagyon maximum 500 Ft-ot fogok költeni egy szigorúan csak A4-es füzetre, aztán jött velem ez a kis A5-ös csoda 1200 Ft-ért, és szégyellem magam, de olyan gyönyörű.

Találkoztál már bloggerekkel élőben? Milyenek voltak?

Igen, többekkel is. Volt olyan, akiben élőben csalódtam, de olyan is, akivel azóta is beszélek rendszeresen, pedig eltelt már 6-7 év a legelső találkozás óta, szilvesztereztünk is együtt, meg ilyenek.

Legutóbb múlt héten került sor első találkozóra, de a fene tudja, ki mennyire kezeli ezt nyíltan, úgyhogy nem fogok neveket írni. Mindenesetre nagyon jó volt.

Szerinted meg lehet élni az írásból?

Azt még el tudom képzelni, hogy egy-két sztáríró megél közvetve vagy közvetetten az írásból ebben az országban, de olyan elhanyagolható lehet a számuk, hogy inkább azt mondanám: nem, ebben az országban nem lehet.

Szerinted hol érdemes blogolni? Miért?

Elég sok szolgáltatót kipróbáltam, hát akkor végigmegyünk a listán.

#1 blogol.hu – Már megszűnt ugyan, de mivel számomra ez volt a kezdetek kezdete, ezért muszáj megemlítenem. A kinézete könnyen és szinte határok nélkül testreszabható volt, és a közös kezdőoldal miatt nagyon pörgött a közösségi élet. Megismertem ott néhány olyan személyt, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig 7 évvel ezelőtt kezdtem el ott blogolni. Lehet, van az már 8 is.

#2 G-Portál – Ennek ugyan csak néhány éve van kifejezetten blog funkciója (is), én azért használtam pár évig az írásaim megosztására. Előnye, hogy mivel nem csak blogolni lehet rajta, hanem különféle modulokat létrehozni, az ember némileg komplexebb oldalt tud magának létrehozni. Viszont (én úgy vettem észre) inkább a fiatalabbak használják, ezért én pár év után nem találtam már meg ott a magam társaságát, sok volt az áskálódás, a kaki kavarása, ezért léptem le onnan is.

#3 WordPress – Legtöbben a WordPress rendszerét dicsőítik, én eddig csak rövid időre használtam kb. 14 évesen, úgyhogy halványan annyi emlékem van róla, hogy talán (?) ingyenes verzióban nem tudod olyan szabadsággal alakítani a blogod kinézetét. Én egyre inkább hajlok afelé, hogy fizessek érte. (Kiegészítés: és meg is tettem.)

#4 Blogger – Sokan használják, könnyen testreszabható, szeretem, de néha kiábrándító, például mióta eltűnt a szerkesztőfelület főoldala, vagy mert mindig szórakozik a feliratkozós modul. Szerintem ezt használom amúgy leghosszabb ideje és legaktívabban.

Na, ezek nyilván mind személyes tapasztalatok, tökre lehet, hogy mások mást éltek át, tehát semmit sem szabad szentírásnak venni, de ezek az én meglátásaim.

Sosem sikerül egy normális regénykezdést írnom. Tudnál nekem tanácsot adni? Szerinted milyen az ideális első pár oldal?

Én igazából azt tudom, hogy (szerintem) mivel ne kezdődjön egy regény. Valamiért én kifejezetten hepciás vagyok arra, ha a történet konkrétan párbeszéddel kezdődik – mármint nem magával a jelenettel van bajom, ha a szereplők beszélgetésével indulunk, hanem ha a legeslegelső mondat rögtön a gondolatjeles megszólalás. Valamiért engem ez piszokul zavar, hogy el kell jutnom legalább a következő sorig, hogy ne egy testetlen hangocska beszéljen a fejemben uniszex hanggal a nagy fehér semmiben. Ez mondjuk rémesen apróság, de jólesett végre kimondanom, hiszen olyan sokszor látok ilyen kezdéseket.

Valahol azt olvastam, hogy kezdd olyan közel a történetet a bonyodalomhoz, amennyire csak lehet. Ne legyenek benne az elején felesleges leírások arról, hogy milyen a főszereplők átlagos élete (csak amennyire ahhoz kell, hogy érzékeljük, hogy ez felborul a bonyodalom miatt), ne legyenek hatalmas információblokkok, ne akarjon rögtön mindent elmesélni nekem az író, hanem építse bele a tudnivalókat a történetbe, ne elmélkedjen az életről nekem, és a legfontosabb, hogy ne írja le A-tól Z-ig a főbb szereplők bemutatását a hajszíntől a testmagasságig.

Egyébként nemrég rácsodálkoztam, hogy kezdés és információadagolás szempontjából milyen jól megkomponált a Trónok harca első része. Nem a könyv, mert azt elvből még nem olvastam el (csak olyan sorozatot olvasok, aminek már minden része megjelent, nehogy hoppon maradjak, ami ebben az esetben nem is olyan lehetetlen elképzelés), hanem a sorozatra (ugyanez az elvem a sorozatokkal is, csak hát van az úgy, hogy az ember szerelmes, és ha élete párja közli, hogy neki minden vágya megmutatni a kedvenc sorozatát, akkor az ilyen kicsinyes elvek valahol eltűnnek útközben), engem lenyűgözött, hogy minden esemény, minden elhangzó mondat hogyan tett hozzá valamit a történet alakulásához és a háttérvilághoz egyszerre. Egyszer megnéztem csak úgy az első részt, hogy minden megszólalást így kielemeztem, tudom, borzalmas vagyok.

Egyszer már volt egy ilyen kérdés, de sebaj: mesélsz egy projektről/több projektről, amin mostanában dolgozol?

Írás tekintetében (a számos novella mellett) két regényt akarok összehozni idén, az egyik viszonylag rövidke, a már korábban elkezdett Gyermeklánc, amit azért hagytam félbe, mert rájöttem, hogy az eredetileg tervezett könnyed, cukin romantikus egymásra találós sztori nagyon nem az én világom. Kicsit több dilemmát raktam a karakterek útjába, több titkot, több erőszakot, és így máris túlléptünk a kétdimenziós karakterek tipikus „nem jövünk össze, mert egyikünk mindig hisztizik valamin” problémakörén.

Nagyon sok blogger siratja a bloggerkedés dicső múltját. Te is így vagy ezzel? Szerinted mivel lehetne felkavarni az állóvizet? Egyáltalán mitől romolhatott meg ennyire a közösség, ha megromlott egyáltalán?

Írtam ide egy hosszú kifakadást kétszer, de végül inkább csak egyetlen mondatát szeretném ide kitenni, akit meg véletlenül érdekelne a bővebb véleményem, az privátban megtalál.

„Baromira ironikus, hogy akik leginkább siránkoznak, hogy a bloggerközösség elromlott, bevallottan nem olvasnak egyetlen blogot sem a sajátjukon kívül.” (Futólag mondjuk ezt a bloggerközösség-dolgot említettem a kezdő írókról szóló cikkemben is.)

 

Ha van még kérdésetek, nyugodtan keressetek meg Ask.fm-en, mindenre válaszolok! 🙂 

A Könyvmarketing csoport kérdései

Tagja vagyok a Facebookon a Könyvmarketing nevű csoportnak. Itt rendszeresen zajlik a Mai író elnevezésű játék, ami lényegében arról szól, hogy amatőr (és kevésbé amatőr) íróktól, jelentkezés után, egy bizonyos napon kérdez a többi tag. A kérdésekre pedig nem a csoportban kell válaszolni, hanem blog- vagy Facebook-bejegyzés formájában.

Én február 13-án voltam a nap írója, és számos érdekes kérdést kaptam a többiektől. Íme, lássuk őket!

Mondj magadról pár szót!

Általánosságban, amit tudni kell rólam, az az, hogy Daremo néven osztom meg a neten a novelláimat, a való életben pedig egy Horváth Kamilla nevű, 20 éves lány vagyok a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről. A legelső mesémet általános iskola második osztályában írtam, de nagyjából tizenhárom évesen kezdett el tudatosulni bennem, hogy amiket írok, azok novellák és regények (vagy azoknak a kezdeti verziója), a blogolást pedig szintén tizenhárom évesen kezdtem, 2015 óta pedig vezetem A papírfecnis fiókot.

Beszélj a (leendő) könyve(i)dről!

Nos, mint írtam már, egyelőre csak a neten osztom meg a novelláimat, tehát jelenlegi könyvről ilyen értelemben nem beszélhetek. Néhány éven belül azonban mindenképp szeretnék elkezdeni ismét regényeket írni – ugyanis, mint írtam az előző válaszomban, tizenhárom-tizennégy évesen írtam néhány többrészes irományt, de az utóbbi években inkább a novellákkal gyakorlok a nagy megmérettetésre, a regényekre. Van több ötletem is, amikből szeretnék egy nap kézzel fogható könyvet létrehozni, de én az a fajta ember vagyok, aki nem szeret előre túl sokat elárulni a terveiről. Ennek ellenére van egy regény, amin régebb óta dolgozom, és aminek a (nem sokat mondó) bevezetőjét már közzétettem a blogomon, ez pedig a Hazug szerint az élet.

Antológiában viszont már kettőben is benne vagyok, és úgy döntöttem, ezeket is felsorolom ide. Még 2011-ben a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szervezett egy szépírói pályázatot, majd a legjobb pályaműveket (a díjazottak mellett) egy közös kötetben jelentette meg (a könyv adatlapját a Molyon megtalálhatjátok). Az én példányomat a zsűri elnöke, Csukás István is aláírta, amire természetesen nagyon büszke vagyok.

Utána nem pályáztam néhány évig, csak 2016 második felében kezdtem el ismét. Két pályázatból egyet sikeresen zártam, az Ott állt Anya című novellám bekerült a Kalocsai szó és kép c. antológiába (az erről írt bejegyzésemet is olvashatjátok), nyilván erre vagyok a legbüszkébb. Idén igyekszem még több lehetőséget megragadni, és legalább ugyanennyit elérni. Már megvannak a tervek.

Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

Írással kapcsolatos bejegyzéseket, cikkeket szoktam írni a blogon, ezért itt is erről szeretnék szólni. Főleg a tényleg kezdő, írásba most belekezdő íróknak szokott segítségül szolgálni a blogom ezen része, és szerintem, amire legtöbbször felhívtam már a figyelmet, az az, hogy ne menj a tömeg után. Csak mert valaki egy lehetőséget mutat fel előtted, ne kezeld tényként: ne írj prológust, ha nem akarsz; nem muszáj a történetesblogodat teletömnöd a karaktereid sztár-fotóival; ne félj kutatómunkát végezni a sztorihoz; ne hidd azt, hogy a blogod és az írásaid hirdetése önmagad túlfényezését jelenti; gondolkodj el azon, amit csinálsz, és szegd meg tudatosan a szabályokat, hogy valami újat alkothass.

Milyen az oldalad látogatottsága?

Régóta gondolkodom azon, hogy kellene a blogomhoz beállítani egy pontosabb látogatottságmérőt, mint a Blogspot beépítettjét, de ez egyelőre még várat magára (de legalább most felírom azt is magamnak), ezért csak ezzel a statisztikával tudok szolgálni, amiről ugyan sokszor azt érzem, hogy nem teljesen valós, de az arányokból sokra tudok következtetni.

Néha, ha valamiért hosszabb ideig nem tudok bejegyzést hozni (van ilyen, sajnos, lásd vizsgaidőszak vagy a kezdődő szorgalmi), olyankor a látogatottságom alig pár főre csökken naponta, ez elég elkeserítő tud lenni, viszont azt vettem észre magamon, hogy motivál is, hogy akkor írjak megint valamit, amiért kíváncsiak lesznek rám az emberek. A bejegyzéseimre viszont elég sok kattintás szokott érkezni, többségében Facebookról (a saját oldalamon osztom meg először a bejegyzést, és ezt teszem be a különböző blogger-csoportokba, úgyhogy a Facebook statisztikáit is nyomon követhetem). A látogatottságmérőm egy jobb napon akár 300-400 főt is számol, a népszerűbb bejegyzéseim pedig többnyire elérik az 1000 kattintást. Nem sok, de ha azt nézem, hogy tavaly nyáron körülbelül a fele volt jellemző, akkor már most úgy érzem, hogy nagy lépést tettem előre, és a haladás útján vagyok továbbra is.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Szerencsésnek érzem magam, hiszen szinte az összes bejegyzésemre érkezik valamilyen visszajelzés, akár a blogon kommentként, akár a Facebookos megosztások alatt. Nagy általánosságban tetszik az embereknek, amit csinálok, értékelik a novelláimat és az amatőr írói- és bloggerléttel foglalkozó cikkeimet. Nem csak ajnározó visszajelzéseket kapok, gyakran előfordul, hogy az emberek megmondják, ha valamiről másképp vélekednek, ha egy történetemben hibát, hiányosságot fedeznek fel, és ezt rendkívül értékelem az olvasóimban, elvégre az ő visszajelzéseik alapján tudok fejlődni, illetve szeretem az általam kifejtett témákban mások véleményét, akár ellenérveit is meghallgatni. Emiatt igazán aktív kis „olvasótáborom” van többnyire állandó tagokkal, de sokan csak egy-egy bejegyzéshez csapódnak oda a véleményüket kifejteni.

Milyen műfajban írsz?

A novelláim többnyire a realista fikció jegyében születnek (igen, ennek is most néztem csak utána), de később szeretnék foglalkozni mással is, pl. regényötleteim is rengeteg témában, zsánerben vannak, sci-fitől kezdve a fantasyn át ugyanígy a realista fikcióig.

Van-e bejáratott módszered, trükköd az ihlet elősegítésére?

Ötleteim szinte állandóan vannak, úgyhogy legalább azzal nem kell törődnöm, hogy miről írjak – de hogy pontosan mit írjak, az elég gyakran szokott fejtörést okozni, ugyanis legtöbbször csak a főbb eseményeket találom ki előre, az átkötő részekért pedig meg kell küzdenem. Ilyenkor általában képeket nézek, témában hozzáillő zenét hallgatok, de néha az is segít, ha leülök beszélgetni a történetről egy közeli barátommal (aki netán maga is írogat). Egyébként újabban azt vettem észre, hogy ami leginkább hatással van rám, az az, ha írástechnikával foglalkozó könyveket és cikkeket olvasok. Ilyenkor rögtön meglódul a fantáziám, és azon gondolkodom olvasás közben, hogy az ott tanult módszereket melyik történetemben hogyan tudnám élesben kipróbálni, és ez rengeteg új ötletet adott az utóbbi időben.

Könnyen vagy nehezen írsz?

Összességében azt mondanám sajnos, hogy nehezen. Könnyen kizökkenek, ha huzamosabb ideig nem tudok valamiért írni (pl. ilyen volt most a vizsgaidőszak végének hajrája), és olyankor szükségem van némi időre, hogy visszaálljak a rendszeres alkotásra. Ilyenkor leginkább az válik be, ha odaerőszakolom magam a laptophoz, és csak azért is elkezdek írni, bármennyire is utálom hirtelen az első soraimat (netán oldalakat), mert tapasztalataim szerint ezeket később is lehet javítani, de a rosszabb kezdet is segít visszarázódni az írásba, ami pedig aztán a minőséget is emelni fogja.

A jövőben azért igyekszem rendszeresebben írni, hogy még zsúfoltabb időkben is leüljek mindennap legalább egy keveset alkotni, hogy ne forduljanak elő ilyen üresjáratok, de ezt még nem sikerült elérnem.

Van-e valami trükköd, hogy kommunikációra bírd az olvasóid?

Igazából két dolog van, amit rendszeresen csinálok, az egyiket tudatosan, a másikat kevésbé. Utóbbi az, hogy sokszor írok olyan témáról, amiről tudom, hogy az olvasóimat is érinti, ráadásul őket is annyira vonzza a téma, hogy erős véleményük van vele kapcsolatban (pl. legutóbb a blog-wattpad összehasonlítás, vagy korábban a kezdő bloggerek védelmében írt írásom). Nyilván nem szenzációhajhászkodom, ha ilyen témát veszek elő, de miközben írom, tudok róla, hogy az ilyesmi sok embert mozgat meg, mindenkinek más a véleménye róla, és éppen ezért a sajátommal sem finomkodom, hanem kereken megmondom a magamét (természetesen nem bántóan). Ha valaki egyetért, ilyenkor elég erős benne a késztetés, hogy ezt tudassa velem, ha viszont a véleménye szöges ellentéte az enyémnek, akkor pedig ezért fogja azt velem megosztani (nyilván ő is és én is kulturált kereteken belül :)).

A másik egy egészen apróság, de észre szoktam venni, hogy az esetek többségében működik, mégpedig az, hogy a véleménykifejtős bejegyzéseim végén kérdéseket teszek fel a témával kapcsolatban. Így próbálom az embereket kicsit jobban bevonni, és rábírni őket arra, hogy ne csak a monitor előtt mormogják el a saját meglátásaikat. Többször is észrevettem már, hogy az emberek ilyenkor kifejezetten ezeket a kérdéseket válaszolják meg, tehát a trükköm beválik.

Szerinted érdemes a bloggal erőlködni? Vagy inkább a FB-ra kell költözni azzal is?

Ez a kérdés megfogalmazódott már bennem is párszor, de őszintén szólva még nem tudtam egyértelműen eldönteni. Tény, hogy sokan inkább nem kattintanak külső oldalra mutató hirdetésekre a Facebookon, és akkor még van rengeteg olyan közéleti személyiség, író, akinek a hosszúra nyúlt FB-posztjait is rengetegen olvassák. Példának most felhoznám Bihari Viktóriát, aki először blogon írta a Tékasztorikat, majd áttért a Facebook-posztokra már elég régen, és ott is rengetegen olvassák a hosszabb írásait is (és itt valahogy elérte azt is, hogy közönségi finanszírozásból készüljön el a blogja alapján a film). Könnyebb elérni a szöveget, mint ha egy linkre kellene rákattintani, de én azért hiszek benne, hogy aki szeret olvasni, érdekli az adott téma, azt nem ez fogja eltántorítani. Én meg akarok maradni bloggernek, mert ebben találtam meg a számomra ideális közlésmódot (és eszközt) a világ felé, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy valamilyen kompromisszumot kellene kötni az újításokkal, és talán az oldalamon jegyzetként fel fogom tölteni a novelláimat. Talán ízelítőként hatna az emberekre, ha tetszik nekik, amit ott olvasnak, akkor a blogoktól ódzkodók is könnyebben kattintanak majd a linkekre.

Milyen karakterek „bőrébe” bújsz bele legszívesebben? Férfi, női, sötét, ártatlan… mit érzel igazán a magadénak?

Férfiak bőrébe még kissé félve, eddig csak novellákban mertem, ugyanis tartok tőle, hogy nőként nem tudnám teljesen hitelesen átadni az ő gondolkodásukat, személyiségüket. Nők és gyerekek szemszögéből gyakrabban írok, sokszor a szülő–gyerek kapcsolatot ábrázolva (feltűnően sokszor egyébként).

Általában a szereplőimnek van valamilyen „lelki defektje”, sötét titka, de kifejezetten olyan karakter szemszögéből nem szoktam írni, aki rossz szándékú – bár a főszereplőim elég sokszor hibáznak, vagy keverednek akaratukon kívül olyan helyzetbe, amikor az elveikkel ellentétesen kell cselekedniük. Az én szememben mindig is azok a történetek voltak megnyerőbbek, amik nagyobb hangsúlyt fektetnek a lélekben dúló harcokra, és szinte kivétel nélkül minden írásomban fellelhető valamilyen belső konfliktus is.

 

Bevallom őszintén, némelyik kérdés nagyon erősen megdolgoztatott, de kifejezetten jólesett olyan témákba is belegondolnom, amikkel ritkán foglalkozom. Köszönöm szépen a Könyvmarketing csoport kérdéseit! 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás