• Home
  • /
  • Category Archives: Egyéb

Összegezzük: itt találod meg Daremot a neten

Úgy vettem észre, hogy nincs minden olvasóm tisztában azzal, hogy engem pontosan milyen netes oldalakon lehet elérni, és hogy egyáltalán melyiket mire használom, érdemes-e engem követni. Ezért most ezeknek a bemutatására kerül sor, később pedig erre a bejegyzésre bármikor rá lehet majd találni a menüből, a bemutatkozásomon keresztül is. Később pedig még bővülhet is a lista, ha úgy alakul.

1. Facebook írói oldal

A legegyértelműbb és a legegyszerűbb, ha elsőként szeretnél értesülni az új bejegyzésekről, egy esetleges szünet okáról, illetve azokról a fontosabb dolgokról, amik a (remélem) felfelé ívelő írói karrieremet érintik. Üzenetet is írhatsz, válaszolok mindenre, ha kell, segítek, ha szeretnéd, szívesen barátkozom. Tehát elsősorban itt érhetsz el, ha sürgősen kell valami – hiszen a telefonomon az éjjeli órákon kívül bármikor megkapok mindenféle Facebook-jelzést.

2. E-mail cím: pingvinfann@gmail.com

Ha valami olyan jellegűt szeretnél írni, amihez úgy érzed, hogy ez a formátum a legmegfelelőbb.

3. Facebook olvasói csoport

Tulajdonképpen itt is a friss infók megosztása történik, de kicsit inkább barátibb hangvételben szeretnék ide írni. Előfordul, hogy egy-két érdekes dolog ide előbb kerül ki, mint az oldalra, illetve még közzé nem tett írásokból is néha megosztok egy-egy részletet, illetve olyan is előfordult már, hogy a tervezett blogbejegyzéseim listáját is közzétettem.

4. Facebook személyes profil – nincs link

Nem titok a nevem, nagyon könnyen elő tudjátok bányászni, hogy Horváth Kamillának hívnak, de szépen kérlek titeket, hogy a személyes profilomon csak akkor keressetek, ha valami tényleg fontos. Én szeretek barátkozni olvasókkal, más bloggerekkel és írópalántákkal, de csak úgy idegeneknek már több rossz tapasztalatból tanulva nem fogok visszajelölni. Ha mégis itt szeretnél valamit, akkor a jelölés mellé érkezzen egy levél is, hogy ki vagy, mi vagy, mit szeretnél, kérlek.

5. Wattpad-profil

Az oldalon olvasható az összes novellám, ami a blogom is, valamint az írással kapcsolatos cikkeimet is felteszem ide. A kihívások és személyesebb hangvételű bejegyzések viszont ide nem kerülnek fel.

6. Ask.fm-profil

Többnyire aktív vagyok itt is, úgyhogy ha véletlenül ellenállhatatlan vágyat érzel rá, hogy olvasgasd a válaszaimat, vagy névtelenül kérdezz tőlem valamit, akkor itt megteheted. Időről időre az érdekesebb, kifejtős, írást érintő kérdésekből szoktam válogatást csinálni a blogra (ami egyébként Wattpaden szintén nem elérhető).

7. Instagram

Nem éppen napi rendszerességgel, de talán egyre gyakrabban foglalkozom az Instagram-fiókommal is. Írás közben elkapott képek, cuki háziállatok és a gyakorlati óráim lenyomatának gyűjtőhelye.

Kövess nyugodtan bármelyik közösségi oldalon, így biztosan az elsők között fogsz értesülni az új tartalmakról!

A költészet napi felolvasás

2017. április 11-én a helyi művelődési házban szerveztek amatőr íróknak és költőknek egy felolvasóestet, amire engem is felkértek, hogy szerepeljek néhány írásommal.

Négyen voltunk összesen, csak én olvastam fel novellát. Két írásomat vittem el: a Vigyázzunk rá címűt (ami, ha minden igaz, a Könyvhétre megjelenik egy antológia részeként) és A macska, aki embert nevelt. Úgy vettem észre, hogy az embereknek tetszett mindkét írásom, és annak is rendkívül örülök, hogy (feltűnő) baki nélkül képes voltam felolvasni a saját novellámat közönség előtt. 😀 Egyelőre egyetlen képem van az eseményről, amin pont engem lehet látni, ezt meg is mutatom. Alul pedig az eseményről készült videót is megtekinthetitek.

Tényleg elképesztő volt, már egyáltalán az is, hogy egyszerűen csak megkerestek, és szóltak, hogy szeretnék, ha én is megjelennék ott, mint helyi amatőr művész, és jó érzés tudni, hogy ezt tulajdonképpen az elmúlt egy évben építettem fel. Mármint azóta, hogy megosztogatom a saját nevem alatt is az írásaimat, hogy beszélek róla, ha kérdeznek, hogy büszkén felvállalom, hogy ez hozzám tartozik. Úgy tűnik, egyre több emberhez jut el rólam ez az infó, még olyanokhoz is, akikkel jóformán nem is szoktam beszélni. Mindenképp felemelő és megtisztelő érzés volt. 🙂

Az eseményről készült videó csak később lett elérhető, ezért az eredetileg két különálló bejegyzést összegyúrtam utólag.

(Az első perc végén már sorra is kerülök, szóval nem kell sokat tekergetni a felvételt. 🙂 Egyébként megdöbbentő, mennyire gyakorolnom kellene a nyilvános beszélést… De erre is vannak terveim, de még mennyire! De egyelőre minden titok.)

Sokat gondolkodtam azon, hogy a rossz(abb) híreket is közöljem-e veletek, de végül úgy döntöttem, ez is hozzám tartozik, és ha már korábban beharangoztam, akkor illik a történet végét is közölnöm: sajnos nem jutottam be a Majd legközelebb c. írásommal a Moly antológiás pályázatára. Nem mondom, kicsit elkeseredtem emiatt, de néhány nap alatt egész jól túltettem már magam rajta, és úgy állok hozzá, hogy lesz ez még jobb is. Ha mást nem, a következő molyos pályázatot is megcélzom majd!

Tervek mindig vannak. Jön a nyár. A vizsgaidőszak. Egy darab vizsgám lesz. Szerintem túlélem.

Liebster Award Elisabeth D.-től

Kaptam egy díjat, azon belül is egy csinos kis kérdőívet a Kávészünet c. blog írójától, Elisabeth D.-től (innen is köszönöm még egyszer). Én még mindig szeretek ilyeneket kapni, mert ez is egy visszajelzés, hogy az emberek nyomon követik a munkásságomat – kifejezetten megtisztelőnek érzem, ha olyan személytől érkezik mindez, akivel nem is állok mindennapi kapcsolatban.

Viszont az általam követett blogok írói meg nem így gondolják, vagy legalábbis szinte egyikük sem szokott ilyesmit továbbküldeni vagy egyáltalán kitölteni, úgyhogy én is csak annyit szeretnék megtenni, hogy válaszolok az Elisabeth által feltett kérdésekre.

Melyik volt az első regény, amit saját magadtól olvastál ki?

Fekete István Vuk című története. Sokáig egyértelműen hittem, hogy az első a Harry Potter volt, amit harmadik osztályos koromban kaptam (előtte inkább meséket olvastam szerintem – végül is a Vuk meg már kicsivel komolyabb, mint egy gyerekmese), de aztán nemrég eszembe jutott a kötelező olvasmány másodikból. Akkor a tanító nénink közölte, hogy a lányok A két Lottit olvassák el Erich Kästnertől, a fiúk pedig a Vukot. Én valamiért nehezményeztem, hogy nekem azt a túlzottan lányos könyvet kellene kiolvasnom, ezért inkább átrágtam magam a Vukon (és később azért A két Lottin is).

Ha időutazó lehetnél, hol és mikor élnél?

Nem állnék meg egy helyen, inkább körbeutaznék minél több időben és helyen, hogy minél többet lássak és ismerjek meg a világból.

Mi az utolsó álom, amelyikre emlékszel?

Próbáltam anyámat rábeszélni, hogy tartsunk meg egy barna, korcs kiskutyát, aki egyébként zabálnivaló kis tünemény volt. Az éjjel álmodtam ezt egyébként.

Inspirált bármikor is írásban egy álom?

Úgy kifejezetten nem, az utóbbi években nem voltak normális álmaim (vagyis nem emlékszem rájuk). Legutóbb 12-13 éves koromban volt egy nagyon összetett, horrorisztikus álmom, amit beletettem az akkor írt regénykémbe.

Ki az eddigi kedvenc könyves/filmes szereplőd?

A Weasley-ikrek. Még mindig a kedvenceim, mindig is azok lesznek, és még mindig sírok, ha eszembe jutnak.

Számodra mi a legjobb dolog az írásban?

Megalkotni valami újat, valami olyasmit, ami ugyanígy még senki másnak a fejében nem körvonalazódott ki.

Volt már olyan karaktered, akinek egy valós személy inspirált?

Szándékosan csak elvétve – de ezeket a novellákat nem osztom meg, mert általában azért írom őket, hogy múltbeli eseményeket, sérelmeket, rossz emlékeket fel tudjak dolgozni. Jólesik ezeket papírra vetni, kicsit átformálni a múltat, hogy kerek egész történetet alkosson, de mégis beletenni a saját érzéseimet, és aztán az utolsó sorok leírásával elengedni magamtól az egészet. Van pár ilyen, kicsit nyersebb témájúak, mint amit tőlem az emberek megszokhattak, majd talán egyszer ezeket is megmutatom.

Könyveket vagy blogokat olvasol szívesebben?

Könyveket. Blogot is olvasok, többet is, de valamiért ad egy pluszt a tudat, hogy ezért pénzt adtam, meg hát egyébként is kézbe vehetem, sokkal kényelmesebb eldőlni vele a függőágyon (amire 3 hónapja nem volt időm), mint laptoppal a kezemben. De újabban sokszor csinálom azt is, hogy egy netes történetet konvertálok át e-book fájlba, hogy a Kindle olvasómra tehessem.

Szereted a művészetet?

Persze. Az irodalom is ugye művészet, de például Facebookon, Instagramon is rengeteg képzőművészt követek. Irigylem azokat az embereket, akik szépen tudnak rajzolni, festeni, akik képek által is képesek átadni valamiféle hangulatot, érzést, meg tudják szólítani azt, aki a műveiket csodálja. Nekem ez sosem ment, a kézügyességem förtelmes (bár állítólag ez fejleszthető), úgyhogy nekem egyelőre marad mások műveinek csodálata.

Legkedvesebb emléked az írással kapcsolatban?

Egyértelműen az idei költészet napi felolvasás. Erről egy másik bejegyzésben bővebben olvashatsz.

 

Köszönöm szépen a kérdéseket, Elisabeth! 

Írók kérdőíve

Ma egy olyan kérdőívet hoztam, amiben csupa írással kapcsolatos kérdés sorakozik. A kitartóbb olvasóim ezek egy részét már biztosan tudta rólam, de remélem, nekik is akad azért újdonság. Vágjunk hát bele!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Mint tudjátok, több dolgot is írok egyszerre, hát menjünk ezeken végig.

Legtöbbször novellákat osztok itt meg, blogolni pedig véleménykifejtős témákban szoktam: írásról főleg, ennek a lelki oldaláról, a mindennapjaimról már kevésbé.

Regényt évek óta nem írtam – mármint végig, de terveim között szerepel, hogy a közeljövőben (valószínűleg akkor, ha vége lesz a szorgalmi időszaknak április végén) szeretnék végre befejezni egy rövidebb, de több részre bontott írást is.

Verseket még 12-13 évesen írtam, de azokból értelemszerűen egyet sem szeretnék megmutatni. 🙂

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Legtöbbször realisztikus, a valós világra épülő műveket szoktam, de akadnak elvontabb, inkább érzelmeket előtérbe helyező novelláim, van néhány fantasy-próbálkozásom, még eldugva van sci-fim is, hébe-hóba pedig összejön egy romantikus is.

Témát tekintve szeretem bemutatni, hogyan állnak hozzá az emberek különféle tragédiákhoz, kilátástalannak tűnő helyzetekhez. Gyakran megjelenik az írásaimban a halál, ennek feldolgozása, a karakterek véleménye az elmúlás különböző helyzeteiről.

3. Mióta írsz?

Az első mesémet kb. nyolcéves koromban írtam, szóval mondhatni, amióta megtanultam betűket írni.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Kettő novellám jelent meg eddig nyomtatásban, antológia részeként: az egyik az Ott állt Anya, ami 2016 végén került bele a Kalocsai szó és kép c. válogatásba, a másikra pedig még tizenöt éves koromban került sor, de azt az írást már nem szoktam mutogatni. Ha minden igaz, a 2017-es Ünnepi Könyvhétre pedig még egy írásom, a valós alapokon nyugvó Vigyázzunk rá fog napvilágot látni egy könyv részeként.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Nem emlékszem, hogy több közül melyik volt a legelső. Volt egy mese, amit egy hajóskapitányról írtam, annak az első „fejezetét” még korábban feltettem a blogra. A másik egy szintén többrészes kis alkotás volt, és egy kutyacsalád több nemzedéken átívelő kalandjait mutatta be. A címe találóan A kutyacsalád volt, és sajnos a sztori fele (mivel akkor még papírra írtam) elveszett valahol.

6. Miért írsz?

Beteges kényszert érzek rá, hogy szavakba öntsem a fejemben megalakuló világokat. Egyszerűen ennyi. A többi, az olvasók, a publikálás, az már csak ráadás.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Hétfőtől csütörtökig majdnem minden nap bent vagyok az iskolában (vagy úton) összesen 8-12 órát. Estére hazaérek, olyankor már inkább pihenek, filmezek, a párommal vagyok, nem működik már az agyam annyira, hogy írni tudjak. Éppen ezért hétköznap kihasználom a rövid üresjáratokat: átlagosan a tanórák között van 15-30 perc szünet, olyankor füzetbe, tableten vagy laptopon írok, tervezgetek, kutatómunkát végzek a neten. Unalmasabb, értelmetlen tölteléktárgyak előadásait is be szoktam áldozni a cél érdekében. A péntekem üres iskola szempontjából, még azt szoktam írással tölteni inkább, a szombat és a vasárnap a tanulásé többnyire.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

A szobámban, napszaktól igazából függetlenül. Két éve új szobám lett, egy hatalmas padlásszoba, amit folyamatosan alakítgatok, hogy igazi álomszobává tegyem: nem rendes ágyam van, hanem szimpla matracom a sarokban (ez régi vágyam volt), Alien-falmatricám a bejárat mellett, írós poszterek és feliratok a falon, kényelmes fotelek kisasztallal, hatalmas íróasztal, függőágy. Meg hát van egy kis hiperaktív tapsifülesem is, aki ilyenkor körbe szokott ugrálni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Enni csak ritkán szoktam írás közben, mert ha rendesen nekiállok falatozni, akkor sokkal nagyobb vágyat érzek arra, hogy nézzek valamit – filmet, sorozatot, animét. Íráshoz ezért maximum rágcsálnivalót szoktam, chipset, szotyit, tökmagot, de azokat is ritkán. Inni meg amit éppen találok: teát, forrócsokit, kakaót. De ezek közül egyik sem elengedhetetlen kelléke az írói folyamatomnak.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Nincs, nagyon ritkán hallgatok íráshoz bármilyen zenét. Jobbára csak akkor szól valami a háttérben, ha egy dal kifejezetten ihletet adott valamihez, akkor tök jó, hogy szól a háttérben, és megadja az alaphangulatot; egyébként viszont inkább zavar.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

Mindig is tudták a közeli családtagok, de csak nagyon ritkán (szinte sosem) mutattam meg nekik bármelyik munkámat is. Kb. egy-két éve történt a változás, megérett az elhatározás bennem, hogy ezt nyíltan kezeljem. Most már szinte minden ismerősöm tud a hobbimról, és ez azért sokszor előnyökhöz is juttatott már. Pl. az Ott állt Anya is úgy jutott el a pályázatra, hogy a gimnáziumi tanárom keresett meg, hogy tudja, hogy írok, küldjek be valamit – nélküle tudomást sem szereztem volna a lehetőségről.

Legutóbb pedig itt a faluban kerestek meg, hogy április 11-én, a magyar költészet napja alkalmából helyi amatőr (és kevésbé amatőr) alkotókat szeretnének, ha felolvasást tartanának a saját írásaikból a művelődési házban. Én ott leszek, de ez sem jutott volna el hozzám, ha nem lenne ilyen (ezek szerint) közismert dolog, hogy írok, hiszen úgy kerestek meg, hogy hallottak a hobbimról, ott a helyem. Lesz majd videó az eseményről, ha minden igaz, amit majd megmutatok, de ha valaki a közelben lakik, nyugodtan jöjjön ám el. 🙂

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Azt az érzést, amikor annyira hatalmába kerít egy gondolatmorzsa, egy ötlet, hogy szinte szárnyalok, amíg nem találok időt rá, hogy megírjam.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A kitartás. A hosszabb írások befejezésével régóta nehézségeim vannak. Ha elkezdek írni valamit, és problémába ütközöm (akár csak abba, hogy elkap az önbizalomhiány a történettel kapcsolatban), akkor nagyon könnyen félreteszem az egészet. Ezen még javítanom kell, és minden erőmmel ezen vagyok idén.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

A vázlatokat sokszor papírra írom. Egyrészt azért, mert néha elkap a vágy, hogy rajzoljak is mellé, folyamatábrákat, összefüggéseket jelenítsek így meg, ezt pedig sokkal egyszerűbb papíron megtenni, ráadásul engem gyönyörködtet is, ha színes filcekkel teszem látványosabbá a jegyzeteimet. Másrészt vázlatokat nagyon sokszor iskolaidőben írok, ahol nincs mindig nálam laptop, telefonon pedig utálok hosszabb szöveget pötyögni, a tabletemet pedig nem mindig hordom magammal.

A tényleges írást viszont kevés kivétellel mindig számítógépre írom (kivétel, ha van pl. 3 szabad órám, nincs nálam laptop, de muszáj elkezdenem valamit). A papírra írt műveket kifejezetten utálom begépelni, nem szeretek ezzel időt fecsérelni. Gépen pedig könnyebb javítani, módosítani, továbbküldeni; ráadásul valamiért sokkal inkább átlátom azt, amit számítógépen írtam, mint a papíros verziót.

Számítógépen elég sok programot használok, ha írásról van szó. Egyrészt Wordbe írom a tényleges szöveget, de emellett fontos részét képezi az írásnak, a blogolásnak az Excel is. Mindenről statisztikát vezetek (novellákról nem, de többrészesekről és blogbejegyzésekről mindig; terjedelmet, darabszámot méregetek). Másrészt a Tresorit nevű felhőalapú programot használom a fájljaim elmentésére, hogy ha bármi történne a gépemmel, akkor se vesszen el egyetlen dokumentum sem. Amit még ezen kívül használok, az az androidos alkalmazás a mobilomon, a Writeometer, amin feljegyezhetem, hogy állok egy adott írással, milyen terjedelmű eddig, melyik nap mennyit írtam stb.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Erőltetéssel. Ez furcsán hangzik, de nálam eddig ez vált be legjobban. Megszívom magam, és csak azért is írni kezdek, még ha utálom is az első sorokat. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy idő után már nem lesz döcögős az írás, visszarázódom az alkotásba.

Szerencsére azért ritkán kap el komolyabb válság, mostanában inkább akkor, ha a húzósabb iskolai hetek miatt egy ideig nincs alkalmam arra, hogy nyugodtan leüljek és ráhangolódjak az alkotásra.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Ez nagyon kiábrándítóan fog hangzani, de engem leginkább a féltékenység motivál. :”D Ha kiesek néhány hétig az ütemből, és nem sikerül visszarázódnom, akkor az motivál leginkább, ha meglátom, hogy valaki, aki nem szimpatikus, még most is ugyanolyan lendülettel ír. Ez rögtön arra ösztönöz, hogy én se adjam fel, mert ennél azért jobb vagyok.

Normális esetben viszont nincs szükségem különösebb motivációra, jön az belülről.

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Legelőször talán Rowling motivált, de ezzel sokan vagyunk így; a Harry Pottert olvasva éreztem először azt, hogy nekem komolyabban kell vennem a történetek írását.

Manapság inkább akkor érzek más írók általi motivációt, ha kortárs magyar műveket olvasok. Ilyenkor sokkal közvetlenebb élménynek érzem azt, hogy egy fiktív sztori milyen érzéseket képes belőlem kiváltani; és mivel látom, hogy ezt mások is elérték, ezért arra vágyom, hogy én is képes legyek úgy írni, hogy az letaglózza, a székébe préselje az olvasóját, és ne engedje félbehagyni a történetemet.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Gondolkodom, elég erősen, de nem jut eszembe olyan könyv, ami kifejezetten íróként inspirálna. Erre maximum azt tudom mondani, hogy mostanában egyre több írástechnikával foglalkozó kötet kerül a kezembe, és meglepve tapasztalom, hogy olvasás közben nemcsak tudomásul veszem a leírtakat, hanem közben azon elmélkedem, hogy egy adott tanács vagy módszer miben segíthetne, melyik történetemben tudnám hasznosítani.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Talán az, hogy amikor írok, akkor ne görcsöljek azon, hogy mindent rögtön előre tökéletessé tegyek. Ez még nem mindig sikerül, de úgy érzem, ezt minél inkább magamba kell szívnom, hogy elérjem a céljaimat.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Erről bőven egy egész bejegyzést írtam év elején, de akkor legalább összefoglalom a jelenlegi állást:

1. Havi egy novella – januárban ugyan ezt buktam, de még ráfogom a vizsgaidőszakra. Azóta viszont (már kerek két hónapja) sikerül tartanom.

2. Egy befejezett, többrészes történet – tervek már vannak, mint azt írtam fentebb.

3. Legalább 300 ezer karakter a blogon – ezt nem számolva eddig kb. 90 ezernél tartok, és eddig az évnek nagyjából a negyede telt csak el, és mivel arra számítok, hogy idén nyáron megint úgy belehúzok, mint tavaly, bőven elérem a célomat.

4. Legalább 10 elolvasott könyv – a Molyos számlálóm szerint eddig négynél tartok, cím szerint: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt, On Sai – Scar, Papp Dóra – Tükörlelkek 2., On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?

5. Legalább 3 pályázatra jelentkezés – eddig kettőre küldtem be novellát, és mint tudjuk, az egyiknek már eredménye is van, ha minden igaz, nyáron a kezembe kerül az antológia, amiben benne lesz az írásom. 🙂

 

Nem szeretném kisajátítani a kérdőívet, ezért bátorítok mindenkit, aki ír, hogy töltse ki a saját blogján is! Ha valaki kitöltötte, kommentben kérem a linket hozzá, mert szeretném olvasni.

Második novella megjelenése a láthatáron

Most nem hoztam sem cikket, sem novellát, csak egy rövid kis helyzetjelentést azoknak, akik esetleg nem látták még a nagy hírt a blog Facebook-oldalán.

Gondolom, észrevettétek, hogy a mostanában közzétett novelláimat mind beküldtem egy-egy pályázatra. Az év eleji fogadalmaim egyike az volt, hogy idén legalább három pályázaton is részt veszek az írásaimmal, és eddig úgy látszik, jól tartom magam ehhez: már két versenyen is részt vettem, illetve veszek, mert van, ami tart még.

A nagy hír pedig az, hogy az egyikről tegnap már meg is érkezett a visszajelzés, szóval nagy örömmel jelentem be, hogy a Vigyázzunk rá c. írásom meg fog jelenni egy nyomtatott kötetben.

Egyelőre több információval nem tudok még szolgálni, de ne aggódjatok, amint megtudok valamit, azt veletek is megosztom, leghamarabb a fent említett Face-oldalon (tehát megéri követni). Egy biztos: majd kiugrok a bőrömből örömömben!

Tartsatok velem ezután is, hátha összejön a második pályázat is (na, az lenne a tetőpont, biztos meghatódnék!), és köszönöm a támogatásotokat! Hogy konkrét legyek: most éppen annak örülök, hogy már több mint 200-an kedvelitek a blog Facebook-oldalát! Fantasztikusak vagytok, el sem tudom mondani, milyen sokat jelent nekem a támogatásotok!

Igyekszem hát meghálálni a bizalmatokat, ha mással nem, hát azzal, hogy rendíthetetlenül írok és pályázok, hajkurászom a lehetőségeket a munkáim bemutatására. Lesznek még érdekes dolgok idén, és még csak most kezdődött az év! Csak győzzem kivárni…

Napokon belül jelentkezem új tartalommal, de előbb kigyógyulok a náthából. 🙂 Most biztosan adott egy erős löketet a tegnapi jó hír, komolyan mondom, ma reggelre már egy fokkal jobban is éreztem magam.

 

Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem!

23456

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás