• Home
  • /
  • Category Archives: Kitöltős

Veterán bloggerek kérdőíve

Igazán szeretem a kérdőíveket, de sajnos a legtöbb vagy abszolút nem vág a blog témájába, vagy egészen semmitmondónak tartom. Nem szeretem például azokat, amik csupa jelentéktelen személyes információra kérdeznek rá, és habár a könyves témájúak tetszenek, egyrészt nem szeretném az olvasási élményeimmel teledobálni a blogot, másrészt sajnos nem áll módomban annyit olvasni az egyetem mellett, amennyit szeretnék.

Szóval ha jó kérdőívet akarok, akkor azt saját magamnak kell összeraknom, erre már rájöttem. Legutóbb ilyen az Írók kérdőíve volt, amit aztán elég sokan továbbvittek, szóval a mostaninak a kérdéseit is megtaláljátok kigyűjtve a bejegyzés végén.

 

Magáról a blogolásról ritkán esik szó, éppen ezért szerettem volna most erről mesélni, és persze másokat is hallgatni. Mindig különös kíváncsisággal falom azokat a sorokat, amikben valaki a netes publikáláshoz fűződő viszonyáról és emlékeiről ír, teljesen függetlenül a blogjának témájáról. Éppen ezért igyekeztem úgy összeállítani a kérdéseket, hogy azok ne csak történetes, novellás vagy más írókkal kapcsolatos témájú blogokhoz illjenek, hanem tényleg bármilyenhez. A kérdések tehát nem magához az íráshoz, mint hobbihoz kapcsolódnak, hanem tisztán a blogoláshoz, mint megosztási formához. Persze aki még kitölti, annak szíve joga, hogyan értelmezi. 🙂

1. Hány éve blogolsz?

Az első G-Portálos oldalamat kb. 10-11 évesen nyitottam. Akkor még SMS-sel kellett érte fizetni, én pedig kikönyörögtem apukámnak, hogy fizessen ki nekem egyet. Utána azon osztottam meg a romantikus Tokio Hotel fanfictionjeimet (nos, ez már akkor sem volt menő), amit a kutya sem olvasott. Utána nagyjából 12 évesen kezdtem el írni az első tényleges blogomat a blogol.hu-n, szóval olyan 9 évvel ezelőtt.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Nem rémlik, hogy egy-két hónapnál több időt töltöttem volna azóta blog nélkül.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Nem, elég sok nevet kipróbáltam. A legelső G-Portálosra nem emlékszem, a blogol.hu-n pedig először Bluu voltam, majd több párhetes-hónapos huzavona is volt különböző nevekkel, aztán lettem Daichi a Japán-mániás korszakomban, végül Daremo. Utána a blogol.hu romjait hátrahagyva egy darabig tevékenykedtem megint a G-Portálon, voltam Camilla, Inana, de aztán mindig győzött a Daremo. Nagyon rám ragadt, igazán a sajátomnak érzem. Bevallom, elég sokat szoktam „magamban magamhoz beszélni” (mert végül is ki legyen az ember legjobb barátja, ha nem önmaga?), például válsághelyzeteket megoldani mindig belső kommunikációval szoktam, és bevallom őszintén, Daremonak szólítom magam.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Nem, ez ugye már az előzőekből is kitalálható volt. 🙂 De szeretnék most már itt megállapodni, Daremo maradni, és azt hiszem, eleget felépítettem már ahhoz, hogy ne akarjak innen megpattanni.

5. Változott az évek során a blogod témája?

A kezdeti bénácska Tokio Hotel fanficem után a mindennapjaimról, a gondolataimról blogoltam, nagy ritkán megosztottam az akkoriban születő novelláimat és regényeimet is. Utána sajnos megtapasztaltam, hogy nem mindig jól sül el, ha az ember szó szerint minden gondját-baját kiteregeti a neten, és azóta eléggé megcsappant a személyes bejegyzések száma. Egyszerűen már nem szeretek konkrétan az életemről írni, megtartom magamnak.

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Azt hiszem, 12 éves lehettem, mikor saját számítógépet kaptam a szobámba. Egyszerűen látták a szüleim, hogy nagyon beszippantott a világa, és nem használom hülyeségekre a netet, korábban ugyanis folyton a nappali közepén lévő közös gépen pötyögtem a történeteimet. Az viszont piszkosul zavart, ha írás közben ott ténferegtek körülöttem a többiek (ma sem nagyon megy ez társaságban), ezért éreztem úgy, hogy szükségem van egy saját gépre. Néhány évvel később váltottam laptopra, mindig ezen írok. Telefonon nem szeretem a blogomat vagy az írásaimat bizergálni (szerintem úgy nem lehet írni, ezért nem ezt a szót használtam rá :D), viszont ötleteket, vázlatokat novellákhoz és blogbejegyzésekhez is a kis füzetembe írom vagy a telefonom jegyzeteibe pötyögök be pár kulcsszót.

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Van egy-kettő talán, akik még hébe-hóba követnek, de sajnos a társaság magja egy idő után mindig kicserélődik. Még a blogol.hu-n volt egy kisebb, összetartó bandánk, akikkel képesek voltunk órákig a kommentszekcióban hülyéskedni, és olyan bennfentes vicceink születtek, hogy a mai napig elég lenne a chaten bepötyögnöm, hogy kozmokürt, és mind belehalunk a röhögésbe.

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Igen, többekkel is. Aki most talán ismertebb, az pl. Papp W. Fruzsi (majd rugdosom kicsit, hogy írjon már gyakrabban), vele is tavaly találkoztunk. Az a baj, hogy itt, Baján alig vannak bloggerek, akik hasonló témában írnak, mint én (vagy csak nem találom meg őket, szóval ha Baja környéki írópalánta vagy, sikíts, légyszi!), úgyhogy minden személyes találkozóért át kell utaznom a fél országot.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Igazából még mindig ott tartok, hogy annyira kevesen blogolnak az ismerőseim közül, hogy ha szóba kerül a dolog, elcsodálkoznak, és legtöbben szerencsére izgatottan érdeklődni kezdenek. Én pedig igyekszem lelkesen mesélni és magyarázni, hogy milyen is ez.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás terén?

Talán könnyebben merem leírni és felvállalni a véleményemet, és ez egy ideje megmutatkozik azért a való életben is. Emellett egyre több olvasót tudok elérni, szóval szerintem önmagam reklámozásában is fejlődtem. Ráadásul azért már egy többnyire rendszeres írásra is rászoktatott, bár ezen van még mit javítani.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Amióta lépten-nyomon hangoztatom (izé, felvállalom), hogy blogolok és én vagyok Daremo, azóta elég sok kedvező eset történt. Például fél évig én vezettem az egyetemi karom HÖK oldalát a Facebookon (arra hivatkozva ajánlotta fel a pozíciót az elnök, hogy tudja, hogy vezetek már másik FB oldalt is), anno a középiskolás drámatanárom ezért ajánlotta az első olyan pályázatot, ami miatt megjelent egy novellám nyomtatásban, idén pedig kétszer is felolvashattam a novelláimból itthon, a faluban.

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Ma már nem teregetném ki a szennyest a neten, mint régen, a blogol.hu-n. Sok kellemetlenségem adódott amiatt, hogy nem tudtam lakatot tenni a számra, és mindent kiírtam. Ma meg már pont az ellenkezője jellemző, egyáltalán nem írok szívesen arról, hogy mi történik a monitor mögött, ami nem íráshoz köthető.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

A korábbiaknál biztosan azt emelném ki, hogy már nem szívesen írnék túlzottan személyes dolgokról. A mostaninál a hozzáállásom fejlődött sokat, most már igyekszem mindig mindent a lehető legkevésbé bántó/bicskanyitogató módon megfogalmazni. Régen még szívesebben részt vettem blogos vitákon is, meg előszeretettel írtam is róluk, mostanra jobban szeretek békében élni, és ennek csak az egyik magyarázata az, hogy felnőttebbnek érzem magam sok tinihisztinél. A másik az, hogy nincs időm ilyen butaságokkal foglalkozni, mint hogy más bloggerek mit gondolnak ilyen-olyan írós témákról (pl. mostanában az Aranymosásról, amiről nyílt titok, hogy én is szeretnék rá jelentkezni pár éven belül), tehát nincs rá időm, és nem is engedhetem meg magamnak azt a feszültséget, amit egy ilyen vitaállapot jelent. Kicsit konkrétabb megbánás, hogy ma már nem úgy nevezném el a „10 idegesítő bloggerszokás” c. cikksorozatomat, hogy idegesítő, mert azóta azért próbálom a nekem nemtetsző vagy túlontúl amatőrnek tartott dolgokat is úgy leírni, hogy amiatt egy érintett ne érezze rosszul magát, hanem inspiráljam a fejlődésre.

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?

Azt hiszem, a legelső, amit erre a blogra írtam (itt el tudod olvasni). Nem is azért, mert akkora életbölcsességeket tartalmazna, szimplán csak jó érzés tudni, hogy már két-három év alatt is mekkora utat bejártam, és jó érzéssel tölt el, hogy a jövőben is így haladhatok a céljaim felé.

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Igazából többféleképpen is szerencsésnek mondhatom magam, mert szoktak érkezni olyan vélemények, amik elősegítik a fejlődésemet (és ez mindenképp jó nekem), és ezek többnyire tényleg intelligens, segítőkész emberektől érkeznek normális köntösbe bújtatva (akié meg nem ilyen, hanem kötekedni jön, azzal mit kezdjek? 🙂 ). Azt mondjuk nem igazán szeretem, ha lényegesen bele akarnak szólni a blogom vezetésébe vagy az egyik írásomba, én nem vagyok az a fajta szerző, aki majd megszavaztatja, hogy mi történjen a történetében.

Kicsit csalok, mert most kifejezetten a történettel kapcsolatos kritikát említek. Még a G-Portálos időszakban gyakran szerveztünk egymás (bloggerek) között amatőr versenyeket, egy ilyenen kaptam meg az akkori regényem első fejezetére, hogy borzalmas, gyerekes, kukába való. Így belegondolva, lehet, hogy itt gyökerezik az önbizalomhiányom is. 😀 Igazából akkor kezdett el érlelődni bennem, hogy többre vágyom, mint névtelen kis hobbibloggerként ténykedni a net egy eldugott sarkában, és ha ezt akarom elérni, akkor azért komolyabban tennem kell.

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?

Évek óta nem bírom ki blog nélkül, meg itt legalább kiélhetem a beteges kényszeremet a véleményem kinyilvánítására, szóval szerintem jó pár évig maradok még. Remélhetőleg most már Daremo-ként véglegesen.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Azt hiszem, azt az emberek látják már, hogy alapvetően egy jószándékú, szorgalmas, lelkiismeretes egyén vagyok, aki már-már egészségtelenül precíz, az írásaimat illetően. Igazából a blogon sosem szeretném magam túlságosan kiadni, például sosem fogok a rosszabb napjaimról írni, nem azért, mert titkolnám, hogy én is lehetek mélyponton, hanem mert nem szeretném, ha idegenek a gyengeségeimet is látnák. Privátban viszont sokkal barátkozóbb vagyok, bár ott is értek már elég kellemetlen atrocitások. Volt például egy srác, aki Ask.fm-ről írt rám, mert érdekelte a hobbim. Elég fura fazon volt, és rögtön nagyon személyeskedni szeretett volna, már ami a beszédtémákat illeti, és nem tetszett neki, hogy én nem ugyanígy viszonyulok hozzá. Végül, hogy is mondjam, felidegesítette ezen saját magát, és prostituáltnak szólított, elég érzékletesen körbeírva. Persze idióta emberek mindig is voltak.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!

A blog nekem igazából nem több mint egy csatorna, hogy megosszam az emberekkel az írásaimat és a gondolataimat. Én ezt a módszert találtam a mai modern világban a legmegfelelőbbnek arra, hogy egy magamfajta névtelen amatőr író egy kis nevet szerezzen magának.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Szerintem az egyedi a blogomban, hogy lerí róla, hogy én nem csak hobbiból szeretnék írni, és hogy a blogot is tulajdonképpen felhasználom annak érdekében, hogy minél közelebb kerülhessek a célomhoz, és kiadott kötetes szerző legyek. Persze, ezt sok írópalánta elmondhatja magáról, de én ezt igyekszem folyamatosan tudatosítani magamban és az olvasóimban is, és szerencsére már kaptam vissza olyan véleményt, hogy ez igenis meglátszik a soraimban, ennél többet pedig nem is kívánhatnék.

 

Néhány kérdésem még engem is megizzasztott, de attól még remélem, hogy többen is kedvet kaptok ehhez a kérdőívhez, higgyétek el nekem, igazán kellemes időtöltés számba venni a blogolós múltat.
Íme a kérdések (kitöltésnél nem kötelező, de nagyon megköszönöm, ha odalinkeled a blogomat):

1. Hány éve blogolsz?
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
5. Változott az évek során a blogod témája?
6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Kommentbe pedig kérem a linkeket, ha kitöltöttétek ti is a kérdőívet, kíváncsi vagyok mindenki válaszaira! Ha úgy érzed, nem tudnád mindet megválaszolni, vagy nincs most épp olyan blogod, ahová kitehetnéd, akkor nyugodtan válaszolgass kommentformában is! 🙂

Ask.fm válogatás V.

Rég volt már ilyen, de ostanában ritkábban is használom az Ask.fm-et. De azért így is összejött néhány érdekesebb kérdésből egy kupac, úgyhogy lássuk. Ha úgy érzed, valamit feltétlenül meg akarsz te is kérdezni tőlem, akkor itt megtalálsz: DaremoOfficial.

Papírra, vagy digitálisan szeretsz írni jobban, illetve melyik módon írsz többet? Szépen írsz tollal?

Digitálisan írok ténylegesen, papírra maximum jegyzetelek, ábrákat rajzolok. Kb. 13-14 éves koromban váltottam át arra, hogy a történeteim szövegét már csak gépre viszem fel. Akkor kaptam az első saját számítógépemet (akkor még asztalit, azóta laptopon élek már), és rájöttem, hogy mennyivel könnyebb gépre írni, gyorsabb is, könnyebben meg lehet mutatni másoknak (nem kell ugyanazt a macskakaparásos füzetet körbeadni, megvárni, míg elolvassák, és addig sem írni akár napokig), utána meg ugye jött a felismerés, hogy netre feltenni a novelláimat elég jó buli, és mennyivel egyszerűbb, ha rögtön gépre ír az ember, nem muszáj kétszer átnyálazni ugyanazt (utálok papírra írt anyagot begépelni, egyenesen gyűlölök).

Azért vannak csodaszép füzetjeim, gyűjtöm őket, és ha elmegyek otthonról (pl. suliba), akkor mindig van nálam egy, hogy lekörmöljem az ötleteimet, nehogy elfelejtsem őket. Az írásom viszont szerintem nem szép, de azért olvasható. Inkább csak olyan kesze-kusza.

Ha most, ebben a pillanatban megkeresne egy kiadó, hogy egy kötetet megjentetne tőled, melyik története(i)det választanád? Egy regény lenne, vagy novellás/verses kötet? Milyen lenne a borító? Milyen néven adatnád ki?

Szerintem egy novelláskötetnek ismeretlen szerzőtől nem lenne nagy érdekeltsége, nem lenne rá kereslet (márpedig az írást az ember önmagáért csinálja, a publikálást pedig az olvasókért; ergo igenis fontos szempont, hogy mekkora réteghez jut el a kötet). Egyelőre viszont nincs olyan regényem, ami teljesen készen lenne, és azt mondanám rá, hogy ezt már szeretném mások előtt felvállalni (még blogon sem), viszont csak azért, hogy legyen valamim kiadva, nem kapkodnám el a dolgot. Inkább időt kérnék a kiadótól, hogy be tudjak fejezni egy olyan regényt, amire tényleg büszke vagyok, és oda merem tenni mellé a nevem.

Daremoként adatnám ki, ez tulajdonképpen a művésznevem (annak ellenére, hogy lassan már csak az nem tudja, hogy a valódi nevem Horváth Kamilla [és fordítva], aki nagyon nem akarja), ez nőtt hozzám az évek során, és most már egyre többen ismernek így. Rám ragadt.

A borítókkal én nem szöszölnék, nem vagyok elég ügyes a képszerkesztésben, biztosan a kiadóra bíznám. Szoktam egyszerűbb képeket szerkesztgetni a saját történeteimhez (pl. hogy legyen mivel feltenni Wattpadre, meg újabban a blogon is fent vannak), de ezek rémegyszerűek, nem érnek fel egy valódi könyvborítóhoz.

Mit írogatsz mostanság/írogatsz valamit mostanság?

– Sci-fi kisregényt (most már tényleg megírom, na) – alakul
– Romantikus novellát pályázatra (amikor egy hétig keresed az inspirációt, és végül csak úgy jön a semmiből, aztmeghogy) – azóta kész
– blogbejegyzést a kritikák fogadásáról – Hogyan fogadd a kritikát?
– jegyzetet a kb. 8 ZH-mhoz a következő két hétre – minden meglett
– jegyzetet a 2 db vizsgámhoz – az egyik tárgy végül megajánlott jegyes lett, a másik vizsga pedig négyes
Megírási sorrend valószínűleg lentről felfelé, köszönöm a figyelmet, majd jelentkezem íróként, ha túléltem az egyetemet.

Honnan jött az ötlet, hogy blogolj?

12-13 évesen elkezdtem feltenni a netre a gagyi romantikus Tokio Hotel-fantictionjeimet, utána pedig online naplót írtam néhány évig, mert döcögősen ment a beilleszkedés az új suliba, és kellett egy hely, ahol következmények nélkül kibeszélhetek bármit. Mára mondjuk már csak a művészetemet osztom meg a neten, a személyes dolgok jobb, ha a fejemben maradnak meg.

Honnan jött a Daremo név?

Kb. 15 voltam, iszonyatosan odavoltam a japán kultúráért, állandóan animéket néztem, Japánnal kapcsolatos filmeket néztem és cikkeket olvastam, jpopot és jrockot hallgattam, megszállottan kutattam mindent, ami Japánnal kapcsolatos. Akkoriban még úgy blogoltam, hogy nagyon kevesen tudták a személyes ismerőseim közül, és éppen kellett egy új név, úgyhogy válogatás nélkül teleírtam egy A/4-es lapot olyan japán szavakkal, amik tetszettek vagy a hangzásuk, vagy a jelentésük alapján. A “daremo” jelentése senki, amit különös ellentmondásnak tartottam, mármint valakit senkinek nevezni, így végül ez lett. Jó pár évig használtam, megismertem személyesen is olyan embereket, akik Daremoként ismertek meg a neten, és rám ragadt. Mikor elkezdtem aktívabban foglalkozni a blogolással, egyrészt azért tartottam meg a nevet, mert hozzám nőtt (bár már mindenki tudja a közvetlen környezetemben, ki Daremo), ráadásul nincs annyira tipikusan japán hangzása a szónak, hogy bárki is arra asszociáljon, másrészt pedig a valódi nevemet még mindig nem kedvelem annyira.

Liebster Award Elisabeth D.-től

Kaptam egy díjat, azon belül is egy csinos kis kérdőívet a Kávészünet c. blog írójától, Elisabeth D.-től (innen is köszönöm még egyszer). Én még mindig szeretek ilyeneket kapni, mert ez is egy visszajelzés, hogy az emberek nyomon követik a munkásságomat – kifejezetten megtisztelőnek érzem, ha olyan személytől érkezik mindez, akivel nem is állok mindennapi kapcsolatban.

Viszont az általam követett blogok írói meg nem így gondolják, vagy legalábbis szinte egyikük sem szokott ilyesmit továbbküldeni vagy egyáltalán kitölteni, úgyhogy én is csak annyit szeretnék megtenni, hogy válaszolok az Elisabeth által feltett kérdésekre.

Melyik volt az első regény, amit saját magadtól olvastál ki?

Fekete István Vuk című története. Sokáig egyértelműen hittem, hogy az első a Harry Potter volt, amit harmadik osztályos koromban kaptam (előtte inkább meséket olvastam szerintem – végül is a Vuk meg már kicsivel komolyabb, mint egy gyerekmese), de aztán nemrég eszembe jutott a kötelező olvasmány másodikból. Akkor a tanító nénink közölte, hogy a lányok A két Lottit olvassák el Erich Kästnertől, a fiúk pedig a Vukot. Én valamiért nehezményeztem, hogy nekem azt a túlzottan lányos könyvet kellene kiolvasnom, ezért inkább átrágtam magam a Vukon (és később azért A két Lottin is).

Ha időutazó lehetnél, hol és mikor élnél?

Nem állnék meg egy helyen, inkább körbeutaznék minél több időben és helyen, hogy minél többet lássak és ismerjek meg a világból.

Mi az utolsó álom, amelyikre emlékszel?

Próbáltam anyámat rábeszélni, hogy tartsunk meg egy barna, korcs kiskutyát, aki egyébként zabálnivaló kis tünemény volt. Az éjjel álmodtam ezt egyébként.

Inspirált bármikor is írásban egy álom?

Úgy kifejezetten nem, az utóbbi években nem voltak normális álmaim (vagyis nem emlékszem rájuk). Legutóbb 12-13 éves koromban volt egy nagyon összetett, horrorisztikus álmom, amit beletettem az akkor írt regénykémbe.

Ki az eddigi kedvenc könyves/filmes szereplőd?

A Weasley-ikrek. Még mindig a kedvenceim, mindig is azok lesznek, és még mindig sírok, ha eszembe jutnak.

Számodra mi a legjobb dolog az írásban?

Megalkotni valami újat, valami olyasmit, ami ugyanígy még senki másnak a fejében nem körvonalazódott ki.

Volt már olyan karaktered, akinek egy valós személy inspirált?

Szándékosan csak elvétve – de ezeket a novellákat nem osztom meg, mert általában azért írom őket, hogy múltbeli eseményeket, sérelmeket, rossz emlékeket fel tudjak dolgozni. Jólesik ezeket papírra vetni, kicsit átformálni a múltat, hogy kerek egész történetet alkosson, de mégis beletenni a saját érzéseimet, és aztán az utolsó sorok leírásával elengedni magamtól az egészet. Van pár ilyen, kicsit nyersebb témájúak, mint amit tőlem az emberek megszokhattak, majd talán egyszer ezeket is megmutatom.

Könyveket vagy blogokat olvasol szívesebben?

Könyveket. Blogot is olvasok, többet is, de valamiért ad egy pluszt a tudat, hogy ezért pénzt adtam, meg hát egyébként is kézbe vehetem, sokkal kényelmesebb eldőlni vele a függőágyon (amire 3 hónapja nem volt időm), mint laptoppal a kezemben. De újabban sokszor csinálom azt is, hogy egy netes történetet konvertálok át e-book fájlba, hogy a Kindle olvasómra tehessem.

Szereted a művészetet?

Persze. Az irodalom is ugye művészet, de például Facebookon, Instagramon is rengeteg képzőművészt követek. Irigylem azokat az embereket, akik szépen tudnak rajzolni, festeni, akik képek által is képesek átadni valamiféle hangulatot, érzést, meg tudják szólítani azt, aki a műveiket csodálja. Nekem ez sosem ment, a kézügyességem förtelmes (bár állítólag ez fejleszthető), úgyhogy nekem egyelőre marad mások műveinek csodálata.

Legkedvesebb emléked az írással kapcsolatban?

Egyértelműen az idei költészet napi felolvasás. Erről egy másik bejegyzésben bővebben olvashatsz.

 

Köszönöm szépen a kérdéseket, Elisabeth! 

Írók kérdőíve

Ma egy olyan kérdőívet hoztam, amiben csupa írással kapcsolatos kérdés sorakozik. A kitartóbb olvasóim ezek egy részét már biztosan tudta rólam, de remélem, nekik is akad azért újdonság. Vágjunk hát bele!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Mint tudjátok, több dolgot is írok egyszerre, hát menjünk ezeken végig.

Legtöbbször novellákat osztok itt meg, blogolni pedig véleménykifejtős témákban szoktam: írásról főleg, ennek a lelki oldaláról, a mindennapjaimról már kevésbé.

Regényt évek óta nem írtam – mármint végig, de terveim között szerepel, hogy a közeljövőben (valószínűleg akkor, ha vége lesz a szorgalmi időszaknak április végén) szeretnék végre befejezni egy rövidebb, de több részre bontott írást is.

Verseket még 12-13 évesen írtam, de azokból értelemszerűen egyet sem szeretnék megmutatni. 🙂

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Legtöbbször realisztikus, a valós világra épülő műveket szoktam, de akadnak elvontabb, inkább érzelmeket előtérbe helyező novelláim, van néhány fantasy-próbálkozásom, még eldugva van sci-fim is, hébe-hóba pedig összejön egy romantikus is.

Témát tekintve szeretem bemutatni, hogyan állnak hozzá az emberek különféle tragédiákhoz, kilátástalannak tűnő helyzetekhez. Gyakran megjelenik az írásaimban a halál, ennek feldolgozása, a karakterek véleménye az elmúlás különböző helyzeteiről.

3. Mióta írsz?

Az első mesémet kb. nyolcéves koromban írtam, szóval mondhatni, amióta megtanultam betűket írni.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Kettő novellám jelent meg eddig nyomtatásban, antológia részeként: az egyik az Ott állt Anya, ami 2016 végén került bele a Kalocsai szó és kép c. válogatásba, a másikra pedig még tizenöt éves koromban került sor, de azt az írást már nem szoktam mutogatni. Ha minden igaz, a 2017-es Ünnepi Könyvhétre pedig még egy írásom, a valós alapokon nyugvó Vigyázzunk rá fog napvilágot látni egy könyv részeként.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Nem emlékszem, hogy több közül melyik volt a legelső. Volt egy mese, amit egy hajóskapitányról írtam, annak az első „fejezetét” még korábban feltettem a blogra. A másik egy szintén többrészes kis alkotás volt, és egy kutyacsalád több nemzedéken átívelő kalandjait mutatta be. A címe találóan A kutyacsalád volt, és sajnos a sztori fele (mivel akkor még papírra írtam) elveszett valahol.

6. Miért írsz?

Beteges kényszert érzek rá, hogy szavakba öntsem a fejemben megalakuló világokat. Egyszerűen ennyi. A többi, az olvasók, a publikálás, az már csak ráadás.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Hétfőtől csütörtökig majdnem minden nap bent vagyok az iskolában (vagy úton) összesen 8-12 órát. Estére hazaérek, olyankor már inkább pihenek, filmezek, a párommal vagyok, nem működik már az agyam annyira, hogy írni tudjak. Éppen ezért hétköznap kihasználom a rövid üresjáratokat: átlagosan a tanórák között van 15-30 perc szünet, olyankor füzetbe, tableten vagy laptopon írok, tervezgetek, kutatómunkát végzek a neten. Unalmasabb, értelmetlen tölteléktárgyak előadásait is be szoktam áldozni a cél érdekében. A péntekem üres iskola szempontjából, még azt szoktam írással tölteni inkább, a szombat és a vasárnap a tanulásé többnyire.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

A szobámban, napszaktól igazából függetlenül. Két éve új szobám lett, egy hatalmas padlásszoba, amit folyamatosan alakítgatok, hogy igazi álomszobává tegyem: nem rendes ágyam van, hanem szimpla matracom a sarokban (ez régi vágyam volt), Alien-falmatricám a bejárat mellett, írós poszterek és feliratok a falon, kényelmes fotelek kisasztallal, hatalmas íróasztal, függőágy. Meg hát van egy kis hiperaktív tapsifülesem is, aki ilyenkor körbe szokott ugrálni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Enni csak ritkán szoktam írás közben, mert ha rendesen nekiállok falatozni, akkor sokkal nagyobb vágyat érzek arra, hogy nézzek valamit – filmet, sorozatot, animét. Íráshoz ezért maximum rágcsálnivalót szoktam, chipset, szotyit, tökmagot, de azokat is ritkán. Inni meg amit éppen találok: teát, forrócsokit, kakaót. De ezek közül egyik sem elengedhetetlen kelléke az írói folyamatomnak.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Nincs, nagyon ritkán hallgatok íráshoz bármilyen zenét. Jobbára csak akkor szól valami a háttérben, ha egy dal kifejezetten ihletet adott valamihez, akkor tök jó, hogy szól a háttérben, és megadja az alaphangulatot; egyébként viszont inkább zavar.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

Mindig is tudták a közeli családtagok, de csak nagyon ritkán (szinte sosem) mutattam meg nekik bármelyik munkámat is. Kb. egy-két éve történt a változás, megérett az elhatározás bennem, hogy ezt nyíltan kezeljem. Most már szinte minden ismerősöm tud a hobbimról, és ez azért sokszor előnyökhöz is juttatott már. Pl. az Ott állt Anya is úgy jutott el a pályázatra, hogy a gimnáziumi tanárom keresett meg, hogy tudja, hogy írok, küldjek be valamit – nélküle tudomást sem szereztem volna a lehetőségről.

Legutóbb pedig itt a faluban kerestek meg, hogy április 11-én, a magyar költészet napja alkalmából helyi amatőr (és kevésbé amatőr) alkotókat szeretnének, ha felolvasást tartanának a saját írásaikból a művelődési házban. Én ott leszek, de ez sem jutott volna el hozzám, ha nem lenne ilyen (ezek szerint) közismert dolog, hogy írok, hiszen úgy kerestek meg, hogy hallottak a hobbimról, ott a helyem. Lesz majd videó az eseményről, ha minden igaz, amit majd megmutatok, de ha valaki a közelben lakik, nyugodtan jöjjön ám el. 🙂

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Azt az érzést, amikor annyira hatalmába kerít egy gondolatmorzsa, egy ötlet, hogy szinte szárnyalok, amíg nem találok időt rá, hogy megírjam.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A kitartás. A hosszabb írások befejezésével régóta nehézségeim vannak. Ha elkezdek írni valamit, és problémába ütközöm (akár csak abba, hogy elkap az önbizalomhiány a történettel kapcsolatban), akkor nagyon könnyen félreteszem az egészet. Ezen még javítanom kell, és minden erőmmel ezen vagyok idén.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

A vázlatokat sokszor papírra írom. Egyrészt azért, mert néha elkap a vágy, hogy rajzoljak is mellé, folyamatábrákat, összefüggéseket jelenítsek így meg, ezt pedig sokkal egyszerűbb papíron megtenni, ráadásul engem gyönyörködtet is, ha színes filcekkel teszem látványosabbá a jegyzeteimet. Másrészt vázlatokat nagyon sokszor iskolaidőben írok, ahol nincs mindig nálam laptop, telefonon pedig utálok hosszabb szöveget pötyögni, a tabletemet pedig nem mindig hordom magammal.

A tényleges írást viszont kevés kivétellel mindig számítógépre írom (kivétel, ha van pl. 3 szabad órám, nincs nálam laptop, de muszáj elkezdenem valamit). A papírra írt műveket kifejezetten utálom begépelni, nem szeretek ezzel időt fecsérelni. Gépen pedig könnyebb javítani, módosítani, továbbküldeni; ráadásul valamiért sokkal inkább átlátom azt, amit számítógépen írtam, mint a papíros verziót.

Számítógépen elég sok programot használok, ha írásról van szó. Egyrészt Wordbe írom a tényleges szöveget, de emellett fontos részét képezi az írásnak, a blogolásnak az Excel is. Mindenről statisztikát vezetek (novellákról nem, de többrészesekről és blogbejegyzésekről mindig; terjedelmet, darabszámot méregetek). Másrészt a Tresorit nevű felhőalapú programot használom a fájljaim elmentésére, hogy ha bármi történne a gépemmel, akkor se vesszen el egyetlen dokumentum sem. Amit még ezen kívül használok, az az androidos alkalmazás a mobilomon, a Writeometer, amin feljegyezhetem, hogy állok egy adott írással, milyen terjedelmű eddig, melyik nap mennyit írtam stb.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Erőltetéssel. Ez furcsán hangzik, de nálam eddig ez vált be legjobban. Megszívom magam, és csak azért is írni kezdek, még ha utálom is az első sorokat. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy idő után már nem lesz döcögős az írás, visszarázódom az alkotásba.

Szerencsére azért ritkán kap el komolyabb válság, mostanában inkább akkor, ha a húzósabb iskolai hetek miatt egy ideig nincs alkalmam arra, hogy nyugodtan leüljek és ráhangolódjak az alkotásra.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Ez nagyon kiábrándítóan fog hangzani, de engem leginkább a féltékenység motivál. :”D Ha kiesek néhány hétig az ütemből, és nem sikerül visszarázódnom, akkor az motivál leginkább, ha meglátom, hogy valaki, aki nem szimpatikus, még most is ugyanolyan lendülettel ír. Ez rögtön arra ösztönöz, hogy én se adjam fel, mert ennél azért jobb vagyok.

Normális esetben viszont nincs szükségem különösebb motivációra, jön az belülről.

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Legelőször talán Rowling motivált, de ezzel sokan vagyunk így; a Harry Pottert olvasva éreztem először azt, hogy nekem komolyabban kell vennem a történetek írását.

Manapság inkább akkor érzek más írók általi motivációt, ha kortárs magyar műveket olvasok. Ilyenkor sokkal közvetlenebb élménynek érzem azt, hogy egy fiktív sztori milyen érzéseket képes belőlem kiváltani; és mivel látom, hogy ezt mások is elérték, ezért arra vágyom, hogy én is képes legyek úgy írni, hogy az letaglózza, a székébe préselje az olvasóját, és ne engedje félbehagyni a történetemet.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Gondolkodom, elég erősen, de nem jut eszembe olyan könyv, ami kifejezetten íróként inspirálna. Erre maximum azt tudom mondani, hogy mostanában egyre több írástechnikával foglalkozó kötet kerül a kezembe, és meglepve tapasztalom, hogy olvasás közben nemcsak tudomásul veszem a leírtakat, hanem közben azon elmélkedem, hogy egy adott tanács vagy módszer miben segíthetne, melyik történetemben tudnám hasznosítani.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Talán az, hogy amikor írok, akkor ne görcsöljek azon, hogy mindent rögtön előre tökéletessé tegyek. Ez még nem mindig sikerül, de úgy érzem, ezt minél inkább magamba kell szívnom, hogy elérjem a céljaimat.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Erről bőven egy egész bejegyzést írtam év elején, de akkor legalább összefoglalom a jelenlegi állást:

1. Havi egy novella – januárban ugyan ezt buktam, de még ráfogom a vizsgaidőszakra. Azóta viszont (már kerek két hónapja) sikerül tartanom.

2. Egy befejezett, többrészes történet – tervek már vannak, mint azt írtam fentebb.

3. Legalább 300 ezer karakter a blogon – ezt nem számolva eddig kb. 90 ezernél tartok, és eddig az évnek nagyjából a negyede telt csak el, és mivel arra számítok, hogy idén nyáron megint úgy belehúzok, mint tavaly, bőven elérem a célomat.

4. Legalább 10 elolvasott könyv – a Molyos számlálóm szerint eddig négynél tartok, cím szerint: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt, On Sai – Scar, Papp Dóra – Tükörlelkek 2., On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?

5. Legalább 3 pályázatra jelentkezés – eddig kettőre küldtem be novellát, és mint tudjuk, az egyiknek már eredménye is van, ha minden igaz, nyáron a kezembe kerül az antológia, amiben benne lesz az írásom. 🙂

 

Nem szeretném kisajátítani a kérdőívet, ezért bátorítok mindenkit, aki ír, hogy töltse ki a saját blogján is! Ha valaki kitöltötte, kommentben kérem a linket hozzá, mert szeretném olvasni.

Ask.fm válogatás IV.

Van írós füzeted? Hogy néz ki?

Legtöbbször gépen írok, füzetbe csak vázlatokat, úgyhogy kifejezetten írós füzetem nincs, de suliban mindig van velem egy plusz füzet a gyors firkálmányoknak. Általában egy sima A4-es füzet, valami mintával az elején, újabban kb. félévente váltok újra (ennek meg az az oka, hogy az írós jegyzetfüzeteimben mindig csak a jobb oldalra írok, a balra pedig csak, ha van utólag kiegészítésem egy-egy részlethez – nem mindig van, de hát így hamarabb betelik egy füzet).

Mostani félévre is akartam egyet venni, és azzal a szándékkal mentem be az írószerbe, hogy nagyon maximum 500 Ft-ot fogok költeni egy szigorúan csak A4-es füzetre, aztán jött velem ez a kis A5-ös csoda 1200 Ft-ért, és szégyellem magam, de olyan gyönyörű.

Találkoztál már bloggerekkel élőben? Milyenek voltak?

Igen, többekkel is. Volt olyan, akiben élőben csalódtam, de olyan is, akivel azóta is beszélek rendszeresen, pedig eltelt már 6-7 év a legelső találkozás óta, szilvesztereztünk is együtt, meg ilyenek.

Legutóbb múlt héten került sor első találkozóra, de a fene tudja, ki mennyire kezeli ezt nyíltan, úgyhogy nem fogok neveket írni. Mindenesetre nagyon jó volt.

Szerinted meg lehet élni az írásból?

Azt még el tudom képzelni, hogy egy-két sztáríró megél közvetve vagy közvetetten az írásból ebben az országban, de olyan elhanyagolható lehet a számuk, hogy inkább azt mondanám: nem, ebben az országban nem lehet.

Szerinted hol érdemes blogolni? Miért?

Elég sok szolgáltatót kipróbáltam, hát akkor végigmegyünk a listán.

#1 blogol.hu – Már megszűnt ugyan, de mivel számomra ez volt a kezdetek kezdete, ezért muszáj megemlítenem. A kinézete könnyen és szinte határok nélkül testreszabható volt, és a közös kezdőoldal miatt nagyon pörgött a közösségi élet. Megismertem ott néhány olyan személyt, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, pedig 7 évvel ezelőtt kezdtem el ott blogolni. Lehet, van az már 8 is.

#2 G-Portál – Ennek ugyan csak néhány éve van kifejezetten blog funkciója (is), én azért használtam pár évig az írásaim megosztására. Előnye, hogy mivel nem csak blogolni lehet rajta, hanem különféle modulokat létrehozni, az ember némileg komplexebb oldalt tud magának létrehozni. Viszont (én úgy vettem észre) inkább a fiatalabbak használják, ezért én pár év után nem találtam már meg ott a magam társaságát, sok volt az áskálódás, a kaki kavarása, ezért léptem le onnan is.

#3 WordPress – Legtöbben a WordPress rendszerét dicsőítik, én eddig csak rövid időre használtam kb. 14 évesen, úgyhogy halványan annyi emlékem van róla, hogy talán (?) ingyenes verzióban nem tudod olyan szabadsággal alakítani a blogod kinézetét. Én egyre inkább hajlok afelé, hogy fizessek érte. (Kiegészítés: és meg is tettem.)

#4 Blogger – Sokan használják, könnyen testreszabható, szeretem, de néha kiábrándító, például mióta eltűnt a szerkesztőfelület főoldala, vagy mert mindig szórakozik a feliratkozós modul. Szerintem ezt használom amúgy leghosszabb ideje és legaktívabban.

Na, ezek nyilván mind személyes tapasztalatok, tökre lehet, hogy mások mást éltek át, tehát semmit sem szabad szentírásnak venni, de ezek az én meglátásaim.

Sosem sikerül egy normális regénykezdést írnom. Tudnál nekem tanácsot adni? Szerinted milyen az ideális első pár oldal?

Én igazából azt tudom, hogy (szerintem) mivel ne kezdődjön egy regény. Valamiért én kifejezetten hepciás vagyok arra, ha a történet konkrétan párbeszéddel kezdődik – mármint nem magával a jelenettel van bajom, ha a szereplők beszélgetésével indulunk, hanem ha a legeslegelső mondat rögtön a gondolatjeles megszólalás. Valamiért engem ez piszokul zavar, hogy el kell jutnom legalább a következő sorig, hogy ne egy testetlen hangocska beszéljen a fejemben uniszex hanggal a nagy fehér semmiben. Ez mondjuk rémesen apróság, de jólesett végre kimondanom, hiszen olyan sokszor látok ilyen kezdéseket.

Valahol azt olvastam, hogy kezdd olyan közel a történetet a bonyodalomhoz, amennyire csak lehet. Ne legyenek benne az elején felesleges leírások arról, hogy milyen a főszereplők átlagos élete (csak amennyire ahhoz kell, hogy érzékeljük, hogy ez felborul a bonyodalom miatt), ne legyenek hatalmas információblokkok, ne akarjon rögtön mindent elmesélni nekem az író, hanem építse bele a tudnivalókat a történetbe, ne elmélkedjen az életről nekem, és a legfontosabb, hogy ne írja le A-tól Z-ig a főbb szereplők bemutatását a hajszíntől a testmagasságig.

Egyébként nemrég rácsodálkoztam, hogy kezdés és információadagolás szempontjából milyen jól megkomponált a Trónok harca első része. Nem a könyv, mert azt elvből még nem olvastam el (csak olyan sorozatot olvasok, aminek már minden része megjelent, nehogy hoppon maradjak, ami ebben az esetben nem is olyan lehetetlen elképzelés), hanem a sorozatra (ugyanez az elvem a sorozatokkal is, csak hát van az úgy, hogy az ember szerelmes, és ha élete párja közli, hogy neki minden vágya megmutatni a kedvenc sorozatát, akkor az ilyen kicsinyes elvek valahol eltűnnek útközben), engem lenyűgözött, hogy minden esemény, minden elhangzó mondat hogyan tett hozzá valamit a történet alakulásához és a háttérvilághoz egyszerre. Egyszer megnéztem csak úgy az első részt, hogy minden megszólalást így kielemeztem, tudom, borzalmas vagyok.

Egyszer már volt egy ilyen kérdés, de sebaj: mesélsz egy projektről/több projektről, amin mostanában dolgozol?

Írás tekintetében (a számos novella mellett) két regényt akarok összehozni idén, az egyik viszonylag rövidke, a már korábban elkezdett Gyermeklánc, amit azért hagytam félbe, mert rájöttem, hogy az eredetileg tervezett könnyed, cukin romantikus egymásra találós sztori nagyon nem az én világom. Kicsit több dilemmát raktam a karakterek útjába, több titkot, több erőszakot, és így máris túlléptünk a kétdimenziós karakterek tipikus „nem jövünk össze, mert egyikünk mindig hisztizik valamin” problémakörén.

Nagyon sok blogger siratja a bloggerkedés dicső múltját. Te is így vagy ezzel? Szerinted mivel lehetne felkavarni az állóvizet? Egyáltalán mitől romolhatott meg ennyire a közösség, ha megromlott egyáltalán?

Írtam ide egy hosszú kifakadást kétszer, de végül inkább csak egyetlen mondatát szeretném ide kitenni, akit meg véletlenül érdekelne a bővebb véleményem, az privátban megtalál.

„Baromira ironikus, hogy akik leginkább siránkoznak, hogy a bloggerközösség elromlott, bevallottan nem olvasnak egyetlen blogot sem a sajátjukon kívül.” (Futólag mondjuk ezt a bloggerközösség-dolgot említettem a kezdő írókról szóló cikkemben is.)

 

Ha van még kérdésetek, nyugodtan keressetek meg Ask.fm-en, mindenre válaszolok! 🙂 

1234

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás