• Home
  • /
  • Category Archives: Kitöltős

Write Tag a Kacatos Dobozból 01.

Az utóbbi időben sajna elég inaktívvá váltam, mozgalmas volt a nyaram, most pedig már elkezdődött a következő egyetemi félévem is, pontosan az ötödik. Emiatt aztán most sem vet fel a szabadidő, és megmondom őszintén, hogy ha van időm, akkor inkább dolgozok a nagyobb terjedelmű projektjeimen. Kicsit el is szaladt velem a ló, úgyhogy ígérem, megpróbálok legalább kéthetente egyet posztolni ide is, de még mindig elsőbbséget fognak élvezni a regényeim. 🙂

Most egy kedves barátom, Lia kérdőívét hoztam el nektek, ami az Egyszer volt, hol nem volt alcímre hallgat. Rengeteg ötletem van, amiről majd szeretnék a blogon írni a közeljövőben, de ezt a hétvégémet is bezúzta egy hangosan szerepet követelő regénykarakter, és Lia kérdőíve is már nagyon sok hete vár kitöltésre… Úgyhogy most ezt hoztam el. 🙂

Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

És Lia kérdései:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)

Második osztályosként. 🙂 Volt egy nagy, keményfedeles, piros füzetem, amit valamiféle emlékkönyvként használhattam. A suliból rendelt magazinokból vágtam ki és ragasztottam bele képeket, rövid történeteket körmöltem bele, meg rajzolgattam is. Szerintem 8-9 éves lehettem akkoriban.

2. Miről szólt?

Volt több is. 🙂 Főleg állatmeséket írtam bugyuta tanulságokkal, például hogy nem szép dolog beképzeltnek lenni (ez a mese #A hiú orrszarvú címet kapta).

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Nem emlékszem konkrét kezdőlöketre. Azt tudom, hogy anyukámmal nagyon sok mesét olvastunk, verseket szavaltunk, hamar megtanultam olvasni is (az elsős olvasásórákat végigunatkoztam, mikor a többiek egyszótagú szavakat tanultak meg elolvasni, én egyszer kibámultam az ablakon, és nem vettem észre, hogy sorra kerültem — és szabályosan elpityeregtem magam, mikor nem tudtam, honnan kell folytatni). Szerintem a sok mesélés hatására gondolhattam azt már elég korán, hogy én is ilyesmit akarok csinálni. Egyébként is folyton lyukat beszéltem az emberek hasába, és emlékszem, többször volt az az emberek reakciója, hogy „drágám, nagyon cuki vagy, hogy ennyi mindent elhadartál, de semmit sem értettem belőle”. Úgyhogy kénytelen voltam inkább leírni, amit ki akarok fejezni.

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Ha jól emlékszem, harmadik-negyedik osztályos voltam, mikor hirtelen akadt két nagyon jó barátnőm. Mindannyian kis könyvmolyok voltunk, együtt kezdtünk el nagyobb lélegzetvételű, folytatásos történeteket írni. Együtt ötleteltünk, néha eljátszottunk jeleneteket az írásainkból, és azt hiszem, ezek a pozitív élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az írás nekem ne csak egy átmeneti gyerekhobbi legyen, hiszen a mai napig tele van a fejem történetötletekkel. 🙂 Innen is köszönöm, lányok!

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Először ugye a kedves, ártatlan állatmeséimet írogattam, utána pedig a lányokkal többnyire romantikus fanfictionöket írogattunk népszerű fiúbandák tagjaival… 😀

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Lapokra írogattam, ritkábban füzetekbe. Nagyjából ugyanolyan terjedelmű volt minden regényfejezetem, nagyon keveset tervezgettem előre, mindig ugyanazzal a zöld-fekete (kéken fogó) tollal írtam mindent. Konkrét időbeosztásom nem volt, mivel nagyon szórakozásként fogtam fel az egészet, ezért csak akkor írtam, ha olyan kedvem volt.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂

Amikor a korábban említett romantikus fanfictionöket írtuk a barátnőimmel, egyszerre általában többet is írtam párhuzamosan, de volt egy, aminek nagyon különleges helye volt a szívemben, ezért azt nem füzetbe, hanem a család közös számítógépére írtam. A családnak nem meséltem róla, mert hát na, abban már CSÓKOLÓZTAK a szereplők, és hát nehogy azt higgyék már, hogy engem 14 alatti kislányként ilyesmi akár érdekelne… Viszont egyetlen számítógépünk volt, a nappali közepén, és bizony feltűnt a szüleimnek, hogy mindig sebesen gépelek valamit egy jegyzettömbbe. Addig-addig kérdezősködtek, hogy talán kinyöghettem, hogy történetet írok, de nem voltam hajlandó megmutatni senkinek, aztán a szüleim közölték, hogy márpedig megnézik… Emlékszem, a nappali túloldalán ülve duzzogtam, míg összeültek a történetem felett. Szerintem azóta se vallottam be nekik, de megmaradt bennem, hogy milyen büszke voltam magamra, mikor beleolvasás után a szüleim összenéztek, és mondták egymásnak, hogy milyen ügyesen ír a gyerek. 🙂

 

Ennyi voltam mára. A kérdőívet inkább nem küldöm tovább, mert ennyi idő után gyanítom, hogy mindenki megkapta már, akit olvasok, de bátorítok mindenkit, hogy Lia kérdéseire is nyugodtan válaszoljatok! 🙂

Írók hét főbűne

Az utóbbi időben elég sok kihívást és kitöltendő írós kérdőívet kaptam, úgyhogy ezeket szeretném sorba venni (és emellett ismét tartani a heti egy elmélkedős bejegyzést, most, hogy a sulis dolgaim nem olyan sűrűek).

Először is Thea Blanchet saját kérdőívéré esett a választásom, innen is köszönöm neki a jelölést. 🙂 Én is írtam már sajátot korábban, és támogatok is mindenkit abban, hogy hozzunk létre új, a blogjaink témájához illő kérdéssorokat, lépjünk túl a megszokott, semmitmondó verziókon. Thea kérdőíve igazán ötletes, szerintem ebben egyet fogtok érteni velem. 🙂

Kezdésként bemásoltam Thea blogjáról, a Betűtemetőről a szabályokat:

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

Íme az én bűneim:

1. Kevélység:

Azt hiszem, az utóbbi években azért elkezdett benőni a fejem lágya, és elfogadom a kritikákat, de azért ez nem mindig volt így. Két esetet mesélek el, az egyik inkább cuki, a másik pedig, utólag átgondolva, már kellemetlen nekem.

Még általános iskola harmadik osztályában házi feladatként mesét kellett írnunk, szigorúan két, de maximum három oldal terjedelemben (mármint A/5-ös méretben). Velem eléggé elszaladt a ló, és a kalandos kis mesém hat és fél oldalra rúgott. Nagyon büszkén olvastam fel, kaptam is rá egy ötöst, viszont mivel ennyire felrúgtam az alapszabályokat, kötelező volt újraírnom a mesét, belesűrítenem három oldalba. Ez engem annyira szíven ütött, hogy egyáltalán nem voltam rá hajlandó, és végül anyukám írta meg helyettem…

Tizenöt-tizenhat éves korom körül lehetett, azt hiszem, mikor a G-Portálon kezdtem el megosztani az írásaimat, és mindenféle amatőr versenyeket tartottunk az oldalainkon. Én dacból beneveztem arra, amit az a lány szervezett, akit eléggé megvetettem, mivel sokszor úgy beszélt le a magas lóról, mintha ő már feltalálta volna spanyolviaszt (pedig nagyon nem). A megadott témára írtam egy novellát, amit ő aztán eléggé lepontozott, és a végeredménynél valahol a legutolsó helyek egyikén kullogtam. Utólag persze látom, hogy tényleg nem volt nagy szám az a novella, de akkor annyira kiakadtam azon a lányon, és hogy a köztünk lévő ellentét miatt engem úgy lehúzott, hogy jelenetet rendezve visszaléptem a versenyből. 😀 (Tini voltam, ne felejtsük el!)

2. Kapzsiság:

Őszintén szólva nem nagyon gondolkodtam még azon, hogy pénzt kérjek az írásaimért. Lehet, hogy ez úgy hangzik, mintha szerénykednék, de tényleg nem. Olyat már csináltam, még gimiben, hogy egy-egy tábla csokiért meséket írtam az osztálytársaimnak, amikbe direkt személyes elemeket írtam bele róluk, és ajándékba adták a szeretteiknek.

3. Bujaság:

Kislányként rettenet szégyenlős voltam, és mikor még papírra írtam a történeteimet, a csókjelenetekhez is kifejlesztettem egy saját titkosírást (amit ma már nem igazán tudok kiolvasni), de a kérdést olvasva belegondoltam, hogy ezen kívül pl. szereplők halálát írtam le elég gyakran. Ugyanebből az időből volt pl. egy vérfarkasos történetem, aminek a végén az egyik főszereplő megöli a másikat, és érdekes, az ilyesmit gond nélkül leírtam. Mivel nagyjából 13 éves lehettem, ez nyilván egy elnagyoltan megírt sztori, de a mai napig az egyik kedvencem, és ha nem lenne már alapjaiban is feltűnően klisés, még újra is írnám.

4. Irigység:

Azt már elég régen észrevettem, hogy folytatásos regénnyel érvényesülni bloggerként egyszerűen könnyebb, mint novellákkal. Kicsit mindig bennem volt a féltékenység, ha azt láttam, hogy egy olyan történetnek van legalább tízszer annyi olvasója, mint nekem, aminek az írója még helyesen írni sem tud, de egyszerűen többen követik csak azért, mert hétről hétre lehet izgulni a karakterekért. Biztosan ennek is megvan a magyarázata, majd egyszer bővebben elmélkedni fogok róla. 🙂 Viszont próbálok már nem agyalni ilyesmin, mert rájöttem, hogy nem visz előre, meg amúgy is, törődjön mindenki a maga írói pályájával (még ha néha nehéz is nem átkukkolni másokhoz).

5. Falánkság:

A novelláimat igyekszem egyszerre, maximum két-három nap alatt megírni (nem számítva bele a javításokat), úgyhogy ezeknél nincs ilyen problémám. Inkább ha végre elhatározom, hogy írok egy regényt, akkor üt be, hogy nagyon hamar felkelti más az érdeklődésemet, és inkább félbehagyom az aktuálisat (meg mert nem elég jó, ugye), ezzel folyamatosan küzdök, de kezdem felfogni, hogy inkább lelki oka van nálam ennek a blokknak, és ezt igyekszem megtalálni.

6. Harag:

Nem. Nagyon ritka, hogy valós személyt formázok meg egy írásomban, és általában akkor is módosítok rajta, hogy inkább a fikció irányába forduljon át. Viszont nem szoktam igazságszolgáltatást eszközölni ezekben az írásokban, hanem sokkal inkább arra használom őket, hogy segítsenek feldolgozni egy eseményt az életemből, épp ezért az ilyeneket nem is szoktam publikálni.

7. Lustaság:

Volt egy vázlatom, ami A játéktesztelő munkacímen futott, még nagyjából három évvel ezelőtt. A vázlat során már elvittem olyan irányba a sztorit, amiről éreztem, hogy nem lesz jó, ezért leraktam a tollat, hogy majd egy néhány napos fejszellőztetés után egy bizonyos ponthoz visszatérve újra nekiülök az események kitalálásának. Azóta sem nyúltam hozzá, de néha eszembe jut, hogy annak a történetnek az alapja elég jó, megérné újra elővenni.

A kihívottak

Ezek voltak az én bűneim, illetve Thea szerint az, hogy még mindig nem fejeztem be egy regényt, mármint ami az utóbbi éveket illeti. 🙂 Most épp egyébként dolgozom valamin (megint), amivel remélem, már elégedett leszek annyira, hogy a nagyérdemű elé merjem tárni. 🙂

És hogy a kérdőív ötletgazdája se maradjon ki a jóból, én ezt szeretném visszaküldeni Theának. 🙂 Az ő legnagyobb bűne talán az, hogy néha félek, hogy túlpörög, annyira magas hőfokon ég mostanában, és folyamatosan csak dolgozik az írásain. 😀 Irigylem is tőle ezt valamennyire, de néha féltem is őt, hogy túlhatja magát. Szóval csak ügyesen, Thea! 🙂

Másodikként pedig Emília Mollának szeretném küldeni ezt a kihívást, aki nemrég nyitotta meg a blogját, a Kacatos dobozt. Remélem, a fellendítésében segíteni fog ez a kérdőív is, sok sikert kívánok!

Néhány blogos díj

Mostanában, úgy tűnik, ismét felvirágzottak ezek a blogos díjak, a legutóbbi óta három helyről ismét megkaptam őket. Igazából örülök neki, hogy a bloggertársaim kérdései miatt minél több írós témáról firkálhatok röviden, ezért az ilyen típusú díjaknak nagyon örülök. 🙂 Annak pedig pláne, hogy ezáltal közelebb érezhetem magam néhány írópalántához.

Ezúttal én már nem küldeném tovább a díjat, csak a kérdésekre válaszolnék, csupa írással kapcsolatos témában. 🙂

Először is köszönöm szépen Nyírő Szabinának, hogy gondolt rám! Vicces szituáció alakult ki, mikor kiderült, hogy mindketten szerettük volna jelölni a másikat már korábban, de Eszter mindkettőnket „lestoppolt” — aztán végül is megállapítottuk, hogy senki sem tiltja, hogy egy blogger több embertől is megkapja a díjat, ezért utólag egészítettük ki az ajánlásainkat. Szabina, ha mondhatom, már most a kedvenc írónőim közé tartozik. Mindig lenyűgöz, ahogyan varázsolni képes a szavakkal, a leírásai élnek, lüktet bennük az erő, megfest velük egy gyönyörű világot. Kívánom neki, hogy a jövőben még számtalan alkalommal el tudja kápráztatni az olvasóit (köztük engem is)!

1. Mi volt a legelső irodalminak szánt írásod, amire emlékszel, és miről szólt?

Eleinte természetesen nagyon „bele a vakvilágba” írtam, a barátnőimmel ontottuk magunkból a sztoriknak nevezett kis firkálmányainkat, de akkoriban ez még annyira komolytalan próbálkozás volt, hogy nem ezekre mondanám, hogy irodalminak szánt. Később szereztem egy egyszerű, A/5-ös vonalas füzetet, amit kineveztem a verseim és novelláim gyűjtőjének. Igen, verseket is írtam. 🙂 Ez volt az első, amikor előre megfontolt szándékkal, tervekkel a fejemben ültem le alkotni, talán tizenkét-tizenhárom éves lehettem. Valahol még mindig megvan az a füzet, van benne körülbelül egy tucat vers és a végefelé pár rövidebb, esetlen novellácska. Lehet, majd előkapom, és szemezgetek belőle később. 🙂

2. Ki a leglelkesebb olvasód, akitől a legnagyobb inspirációt, támogatást kapod?

Azt hiszem, mostanában Theával beszélgetek legtöbbet az írásról (ő is írópalánta), vele rugdossuk egymás hátsó fertályát, megosztjuk egymással az ötleteket és néha helyre tesszük egymást, ha kell. 😀 Egyébként nálam az írás eléggé magányos munka, én inkább belülről, magamból inspirálódok, támogatást pedig nagyon sokfelől kapok, több amatőr írótól, a páromtól, a családomtól.

3. Van-e olyan író, vagy esetleg bárki más személy, aki kiemelkedően hat/hatott az írásaidra, a rajtuk keresztül megnyilvánuló szemléletedre, értékrendedre?

On Sait már kilőttem az előző kérdőívben, úgyhogy most arról az írónőről mesélek, aki miatt elkezdtem tudatosabban írni. Igen, Rowlingról van szó, a Harry Potter sorozat írójáról, aki nem csak engem indított el ezen az úton. Nekem a Harry Potter volt az első komolyabb olvasmányom, és habár már előtte is írtam néhány mesét, ezt a sorozatot olvasva döbbentem rá, hogy igen, én is ezt akarom csinálni, írni akarok, méghozzá nemcsak olyan tingli-tangli módon, mint addig, hanem regényeket, novellákat, igazi műveket. A mai napig szeretek a „gyökereimhez” visszanyúlni, most is éppen ezt a sorozatot olvasom (most épp angolul), és szeretem, hogy mindig találok benne valami újdonságot. Én is ilyen író szeretnék lenni, olyan, aki minden újraolvasással többet tud nyújtani ugyanazokkal a szavakkal.

4. Papíron vagy számítógépen szeretsz inkább írni?

Jegyzeteket a kis füzetembe írok, de ténylegesen a blogomra vagy a novelláimhoz csakis gépen tudok írni. Szinte mindig magammal hordom a laptopomat, hogy elő tudjam kapni, ha egy hirtelen kipattant ötletszikrát kellene lepötyögni. Amúgy elég „kocka” vagyok, vagyis ezt mondja rólam mindenki, szeretem a gépemmel eltölteni a felesleges időmet.

5. Hol, milyen helyzetben találnak meg általában a történetek, témák?

Félálomban elég sok ötletem születik, és régebben elég sokat ezek közül „elhagytam” úgy, hogy nem jegyeztem fel, gondolván, hogy majd reggel úgyis eszembe jut… 🙂 De mindannyian tudjuk, hogy ennek mi a vége. Újabban előkapom a mobilomat, és pár szóban vagy mondatban lepötyögöm a jegyzetekbe, hogy ne felejtsem el ezeket, ugyanis lassan elmondhatom, hogy a legtöbb jó ötletem elalvás előtt születik. Talán azért, mert mostanában napközben kevés időm van ezzel foglalkozni, eléggé lefoglal az egyetem.

6. Van-e kitűzött célod, elképzelésed, hogy miről, kinek, mit szeretnél életed fő műveként megírni?

Van ám! Bár nem tudom, valaha meg fogom-e írni, de már évek óta hever a gépemen egy szöveges jegyzet, amiben az állatszeretetemet, az állatokhoz fűződő viszonyomat szeretném megjeleníteni, azt, hogy mennyit hozzátehet az élethez egy négylábú ragaszkodása. Még soha egyetlen sort sem írtam meg hozzá, a történet váza is csak nagyon-nagyon homályosan van meg. Nem is szoktam igazából gondolkodni rajta, csak egyszerűen tudom, hogy ha egyszer majd készen állok rá, akkor jönni fog magától, és az lesz életem fő műve.

7. Mi volt a legnagyobb katarzis az életedben, ami a legmeghatározóbb változást előidézte Benned?

Elég fiatal vagyok még, egyelőre úgy érzem, nem történt még velem igazán nagy katarzis, ami döntően meghatározott volna. Voltam tinikoromban hosszasan beteg, ami alapvetően átformálta azt, aki vagyok, de ezt nem tudnám katarzisként jellemezni, egy sokkal lassabb, hömpölygőnek ható folyamat volt, más említésre méltó dolog pedig nem történt még. Apránként minden hat rám és megváltoztat, de a katarzisra még várok.

8. Mit tartasz a legértékesebb ajándéknak magában az ÉLETben?

A saját életemben a páromat tartom a legértékesebb ajándéknak, és általánosságban is szerintem egy fantasztikus dolog, ha megtalálod azt a személyt, akivel olyanok vagytok, mint a zsák meg a foltja, és eljuttok arra a szintre, amikor teljesen természetessé válik felvállalni a legbelsőbb önmagatokat egymás előtt, és tudod, hogy bármikor, bármivel kapcsolatban számíthatsz a másikra, és ugyanezt te is meg tudod adni neki. Nekem az a legszebb érzés, hogy esténként mellette aludhatok el. 🙂

Másodszor pedig Thea Blanchet kérdéseire fogok válaszolni. Mint írtam, Theával rengeteget beszélgetünk az utóbbi időben, és nagyon örülök, hogy megismertem egy olyan írópalántát, akivel nagyon sok témában hasonlóan gondolkodunk, ugyanolyan céltudatosan menetelünk az álmaink felé, és tudjuk egymást támogatni. Thea, remélem, neked is sikerül mihamarabb elérned a céljaidat!

1. Mennyi kutatómunkát szoktál végezni a történeteidhez? Milyen oldalakat használsz ezekhez? Mik azok, amiknek az utánaolvasását alapvetőnek tartod egy történet megkezdése előtt?

Általában eléggé komolyan veszem a kutatómunkát, képes vagyok órákat belefektetni egy-egy rövidebb történetbe is, minden apró információt lenyomozni, akkor is, ha csak említés szintjén jelenik meg valami a szövegben. A legjobb barátom a Google, és abból kiindulva eljutok a net bármelyik szegletébe, de előfordult már az is, hogy könyvtárba mentem, ha a neten nem találtam meg azt, amit kerestem. (Igazából a könyvtárba járásnak sokkal jobb a hangulata, de sajnos nem mindig engedi az időm, többnyire a könyvtár nyitvatartási ideje alatt én iskolában vagyok). Fontosnak tartom, hogy nézzünk utána annak a helyszínnek, ahová a történetet helyezzük, és ne képzeljünk el például egy amerikai kisvárost ugyanúgy, mint egy magyart. A helyszínhez pedig természetesen hozzátartozik a kultúra, az időjárás, a helyrajz, satöbbi.

2. Írtál már át történetet? Kinek a tanácsait követted benne? Utólag hogy látod, mennyire érte meg? Mi volt az, amin a legtöbbet kellett javítanod?

Minden írásomat átnézetem tesztolvasókkal, akik többnyire hozzám hasonlóan kezdőbb-ügyesebb írópalánták, és szoktam javítani a javaslataik alapján. Teljes átírást inkább a saját érzéseim alapján szoktam, legutóbb például az Ami halott, eltűnhet című novellámat írtam vagy háromszor újra, mielőtt egyáltalán megmutattam volna bárkinek is, és utána is elég sokat foltozgattam az egyik olvasóm javaslatainak hatására. Innen is köszönöm, nélküle nem lett volna érthető az a történet. 😀

3. Volt olyan pillanat, amikor megbántad, hogy elkezdtél írni? Mi volt az? Hogyan sikerült túllépned ezen?

Azt nem mondanám, hogy valaha is megbántam volna, az írás mindig is afféle menedéket nyújtott, főleg a nehezebb korszakaimban. Mint már említettem egy korábbi válaszban is, volt egy elég hosszúra nyújtózott betegeskedésem, amikor nem tudtam egyszerűen hozzányúlni a régebbi írásaimhoz, és mintha teljesen kikapcsolt volna az agyamnak ez a része, ötleteim sem voltak, bár nem is erőltettem. 2013-ban alig egy-két novellám született, 2014-ben abszolút nem írtam semmit. Utána jobban lettem. 🙂

4. Humán vagy reál beállítottságú vagy? Szerinted ez hogyan hat a történeteidre?

Szerintem megosztott vagyok ilyen téren. Mindenki csodálkozott, hogy érettségi után nem bölcsésznek mentem, pedig én úgy éreztem, hogy az számomra nem is opció, nem akartam ilyesmivel foglalkozni, így lettem mérnöktanonc — ami meg nyilván nem lehetnék, ha nem vagyok valamilyen szinten reál beállítottságú (vagy legalábbis eléggé meggyűlne a bajom a tanulmányaimmal, de köszönöm szépen, lekopogom, tök jól megy). Én inkább a történetek tervezésében veszem észre azt az aprólékosságot és műgondot, amit az iskolában is hozni kell. 🙂

5. Írd le nálad egy történet születésének folyamatát az ötlettől az egészet lezáró pontig! Hol szoktál leggyakrabban elakadni, miért? Hogyan ösztönzöd magad folytatásra?

Jól feladtad a leckét. 😀 Nálam egy történetnél előfordul az is, hogy hetekig csak érlelődik, ha például nincs időm vagy nem érzem eléggé kiforrottnak az ötletet. Mindent lejegyzetelek, így szerencsére olyan nem fordul elő, hogy valamit elfelejtenék (most már nincs ilyen, inkább így mondom :D), és szerencsére ugyanúgy tudok lelkesedni egy félrerakott történetért, mint amikor kitaláltam. Novellákat általában szeretek ezután egyszerre megírni (meg egy-egy regényfejezetet is), ezután pár napig félre szoktam rakni a szöveget, majd átolvasom, és magam kezdem javítgatni. Ha már én nem találok hibát, vagy épp ellenkezőleg, nem jövök rá, hol sántít a dolog, akkor keresem fel a drága tesztolvasóimat. Az ő véleményükkel, és az általuk felfedezett hibák kijavításával zárul nálam a folyamat.
Hosszabb projekteknél szoktam elakadni, olyankor közbeszól az önbizalomhiányom. Azzal ösztönzöm magam, hogy nem adom fel, hanem újra meg újra nekivágok, egyszer csak sikerül majd. 🙂

6. Szoktál a történeteidben tudatosan szimbólumokat használni? A sorok közt írni, nem kereken kimondani, csak sejtetni valamit? Miért, vagy miért nem használod ezt az eszközt? Ha használod, mondj egy példát is!

Régebben, még tinikoromban sokkal többször használtam szimbólumokat, sokszor a felszínen abszolút nem volt (látszólag) értelme egy novellának, hanem neki kellett állni soronként elemezni, és azt tapasztaltam, hogy ezek az írások minden olvasómnak mást mondtak, de alapvetően többeknek is elnyerték a tetszését. Ilyen írásom pl. a Valamikor, valaki, amit még végzős gimis koromban elemeztünk is magyarórán, az egy kupac szimbólum. Ma már sokkal egyértelműbben fogalmazok, de igyekszem sokszor előre elhinteni bizonyos elemeket, hogy ne derült égből villámcsapásként érjek bizonyos dolgok az olvasóimat, de sokkal kisebb arányban, és talán kevésbé tudatosan, inkább ösztönszerűen.

7. Mi az a történet, amin jelenleg dolgozol? Mi a premisszája (mondanivalója)? Szerinted ez mennyire fog átjönni az olvasónak? Mit teszel azért, hogy sikerüljön?

Egy fantasy történet érlelődik bennem pár hete, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy egyetlen, pár oldalas novellába sűrítsem bele, vagy jobban bontsam ki, két-három részbe — valószínűleg eldől, amint írni kezdem, de jelenleg kicsit beszippantott az egyetem sűrűje (tanulás helyett bezzeg most ezt töltögetem 😀 ). Tulajdonképpen a lélektársakról, az eleve elrendeltetésről szól, illetve a végére ennek megkérdőjelezéséről. Ha a végét sikerül olyan drámain ütősre megírnom, mint ahogyan most a fejemben él, akkor azt hiszem, át fog ez jönni az olvasóknak. 🙂

8. Fel tudod idézni, mi ihlette a legújabb történeted, és ez hogyan jelenik meg a műben? És az elsőt? Többre tartod a mostani ihletforrásod? Miért?

Amikor az Érints meg! kötetet olvastam, nagyon megérintett a több életen átívelő lélektársi kapcsolatról szóló novella, már akkor elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy egyszer szeretném megírni a saját verziómat is. Utána alig pár héttel, iskolából hazafelé tartva már össze is állt az alapja a történetnek, azóta érlelődik.

A legelső írásaimat még rajongásaim tárgyai ihlették, fanficeket írtam fiúbandákról, könyvekről meg animékről. Nem azt mondom, hogy ezt már nem becsülöm semmire, mert végül is azóta rájöttem, hogy fanficet írni igazán nehéz, ha az ember komolyabban áll hozzá, inkább azt mondom, hogy azóta egy teljesen más irányba indultam el.

9. Van külföldön játszódó történeted? És kitalált világban? Szerinted melyik könnyebb, és miért? És mint olvasó, melyiket szereted jobban?

Igazából újabban egyre több történetet helyezek magyar helyszínre, főleg akkor, ha egy teljesen átlagos történetet írok, ahová nem kell a cicoma. Kitalált világaim is vannak, de akkor teremtek újat, ha annak feltétlenül funkciója van a történetben, nem csak üres díszlet.

Nem tudnám megmondani, hogy melyik könnyebb. Létező helyszínnél azzal van munka, hogy az ember hitelesen adja át a kultúrát, a helyeket, az emberek mentalitását, szokásait, satöbbi, egyszóval élővé tegye a helyet. Kitalált világnál pedig nem szeretek random dolgokat beledobálni a kondérba, hanem mindennek igyekszem megtalálni a helyét az általam alkotott szabályrendszerben, ez pedig igencsak komoly munka. Olvasni nagyon szeretem a kitalált világokat, valamint a külföldön játszódóak közül az egzotikus helyeket.

10. Szereted az ilyen díjakat? 🙂 El szoktad olvasni annak a válaszait, akitől kaptad? Meg szoktad köszönni az illető oldalán/blogján?

Akkor szeretem őket, ha nem semmitmondó kérdésekre kell válaszolgatnom, még jobb, ha a blogom témájába illőekre. Természetesen el szoktam olvasni mások válaszait. Viszont bevallom, nem mindig köszönöm meg az illető blogján, ugyanis legtöbbször ezeket olyan ismerősök küldik, akikkel rendszeresen beszélgetek legalább a Facebookon, és őszintén szólva a Messenger-üzenetet még mindig személyesebbnek érzem, mint a kommentet.

Végül pedig Miklóssy Nikinek szeretném megköszönni, hogy gondolt rám. 🙂 Nikit egy bloggereket tömörítő Facebook-csoportban ismertem meg, és hatalmas örömmel tölt el, hogy azóta már nyomon tudom követni az írói sikereit, igazán megérdemli, mert ő is egy roppant tehetséges és céltudatos írópalánta.

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogolni kezdj?

Általános iskola végén, hatodik osztályban (én utána hatosztályos gimibe mentem) lett hatalmas divatja a blogolásnak az iskolámban. Az akkori legjobb barátnőm az iskola népszerűbbjei közé tartozott, míg én nem igazán. Viszont láttam, hogy ez a blogolás jó, meg lehet osztani képeket meg vicces sztorikat, lehet jópofa dolgokat kommentelni, szóval én is kipróbáltam. Nem lett valami nagy sikerem a suliban, de mire átmentem a gimibe, az már feltűnt, hogy itt azért másról is lehet írni, ismeretlenekkel is lehet barátkozni, szóval hetedik osztályban nyitottam az első komolyabb blogomat, amiben tulajdonképpen mindenről írtam, ami csak eszembe jutott. De igen, tény, hogy pusztán a divat miatt kezdtem el annak idején blogolni. 😀

2. Megfogadtál valamit idén januárban? Ha igen, eddig hogy sikerült betartani?

Írással és olvasással kapcsolatos fogadalmaim vannak minden évben. Most egy kicsit a suli és egyéb magánéleti elfoglaltságok miatt eléggé megakadtam, nincs időm nagyon novellázni, és a blogomhoz is csak heti egyszer tudok leülni, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest jól helytállok.

3. Van kedvenc posztod a saját blogodról? Melyik és miért?

Azt hiszem, hogy a 10 érv a neved felvállalása mellett a kedvencem. Amikor azt írtam, akkor már egy kis ideje elkezdtem elmondani az embereknek, hogy írok, és hogy hol találhatják meg a novelláimat. Úgy érzem, hogy ezzel egy hatalmas kő esett le a mellkasomról, mert nagyon belefáradtam már abba, hogy szégyenlősen titkoljam azt, ami ennyire fontos az életemben. Rájöttem, hogy ha nem vállalom fel büszkén, akkor sosem fogok előre lépni, és ennek a felismerésnek a kifejezése lett az a poszt.

4. Legnagyobb célod jelenleg?

Túlélni ezt az egyetemi félévet, ez ér?

5. Hogy egyezteted össze az iskolát/munkát a blogolással?

Nagyon nehezen. Ebben a félévben rengeteg a beadandóm, ráadásul hétfőtől csütörtökig kora reggeltől estig nem vagyok emiatt otthon, hétvégén pedig nagyon sokat tanulok. Még mindig a suli az első, úgyhogy az írás még hét hétig eléggé háttérbe fog szorulni, de tudom, hogy megéri.

6. Ki a legnagyobb támogatód? Szánj neki egy bekezdést 😀

Most már egész biztosan el fog szállni magától, de megint a páromat kell elővennem. Ő nem egy olvasós alkat, ennek ellenére látom rajta, hogy komolyan becsüli és támogatja a hobbimat, és emiatt ez főleg nagyon sokat jelent nekem.

7. Van valami blogoláshoz köthető szokásod?

Egy Excel-táblázatban jegyzem, hogy mikor mennyit írok, hónapokra lebontva, 2015-ig visszamenőleg.

8. Mi a kedvenc dalod?

Egészen beleszerelmesedtem ebbe:

Ezzel pedig végeztem egy időre a kihívásokkal. A következő hetekre már nagyon sok blogbejegyzést beütemeztem, és most kicsit spoilerezek: lesz megint írós kérdőív, amit továbbvihettek, lesz szó a cyberbullyingről, új írós alkalmazásokról, a novellaírásról, és természetesen előbb-utóbb érkezik a bejegyzésben emlegetett fantasy történet is. Szerencsére hosszúhétvége következik, rá fogok érni. 🙂

Még egyszer köszönöm szépen a kérdéseket a bloggerináknak, és további sikereket kívánok mindannyiuknak az írói pályájuk során! 🙂

#ezvagyokén kihívás Bogie-tól

Bogie blogjáról indult útnak ez a kihívás, amit már a hétvégén is futólag említettem (igen, kicsit késett a másnapra beharangozott bejegyzés, de nem maradok tovább adós vele). Megfogadtam, hogy idén megpróbálom némileg személyesebbé tenni a blogot, többet írni magamról és arról, aki én vagyok — ennek az egyik állomása lesz most ez a kérdőív.

A szabályok:

1. Kihívtak? Fogadd el — vagy ne, rajtad áll — és szánj egy bejegyzést a kérdések megválaszolására.
2. Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
3. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Én inkább külön szedtem a kérdéseket, hogy az eleje ne nyúljon indokolatlanul hosszúra, de a végén odateszem majd őket a válaszaim nélkül is, hogy a kihívottjaimnak könnyebb legyen átmásolni őket.

A kérdések pedig:

1. Ki vagy Te?

Maximalista, a hosszú út legelején döcögő írópalánta, másodállásban mérnöktanonc (na jó, inkább az írás a másodállás). 21 éves vagyok, lehetetlenül állatbolond és természetesen könyvmoly.

2. Mi az álmod?

Írni, írni, mindig csak írni — egyszer saját regénnyel megjelenni.
Diplomás építőmérnökké válni.
Kiköltözni a Duna partjára egy faházba.

3. Mi a kedvenc emléked?

Talán az, amikor először jelent meg novellám antológiában. Ezt megtudni felért egy csodával. 🙂

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

Az az állapot, amikor minden sikerült, mindent elintéztem, megcsináltam, nem kell idegeskedni, és úgy fekszem le aludni, hogy nem kell kora reggelre ébresztőt beállítanom, és mellettem szuszog a párom.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Egy szép borítójú, megfelelően rendszerezett jegyzetfüzet.

Ha már itt tartunk, megmutatom a saját jegyzetfüzetemet, meg a(z azóta már betelt) Tartalomjegyzéket. 😀 Egyébként a saját jegyzetfüzetemet még mindig nem találom megfelelően rendezettnek, de sajnos bele kell törődnöm, hogy a kézírásom alapvetően nem az, így nehéz a füzetet tökéletessé tennem. Épp ezért teleírt oldalakat egyelőre nem is mutatok.

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

Ha a csoporttársaimat megkérdezem, akkor ők azt mondják, hogy rajtam mindig van valami fekete, és mindig magammal hordom a laptopomat.

Viccet félretéve: nem nagyon szeretem kimutatni, de ha valaki kicsit jobban ismer, akkor tudja, hogy kicsit kevés az önbizalmam, végtelenül lelkiismeretesen végzem a dolgomat, és ráadásnak elég szétszórt vagyok. A könyvmolyságot és az állatbolondságot mindenki rögtön látja rajtam, ez nem kérdés. 😀

7. Mi a legnagyobb félelmed?

Elrontani valamit. Bármit.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

Még mindig egyetemista leszek, és ha rajtam múlik, akkor még mindig blogolni fogok itt, és remélhetőleg sokkal több írásom és cikkem fog addigra felkerülni a blogra. Valamint a második pontra írt válaszaim közül az egyik már teljesülni fog addigra, ha minden igaz. 😀

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

Túl introvertált és gátlásos ember vagyok ahhoz, hogy említésre méltó őrültségeket csináljak.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

Általában belülről jön a motiváció, magam miatt akarok előre haladni.

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

Az attól függ, ki kritizál. Ha vizsgán ülnék, és éppen a tanár a kettesemről döntene, akkor felőlem mondhatna bárkiről bármit, nem állnék le vitatkozni vele. 😀

Viccet megint félretéve, nem szeretem az igazságtalanságot, ki szoktam állni ellene.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

Kevés jelentős dolgot csináltam tegnap, de van köztük olyan, aminél remélem, hogy utólag nem válik jelentőssé.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy…

…végtelen sok időm legyen.

 

Ezek voltak a válaszaim. Ma ismét továbbküldöm őket, és nem lesz nagy meglepetés, hogy kiknek, hiszen a listám megegyezik a múltkorival, ezért nem is fűznék hozzá semmit sem a nevekhez:

Eszter
Thea Blanchet
Miklóssy Niki

És hogy a kérdéseket könnyebb legyen kimásolni:

1. Ki vagy Te?
2. Mi az álmod?
3. Mi a kedvenc emléked?
4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
7. Mi a legnagyobb félelmed?
8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy…

Ma is fenntartom, hogy ha valakinek elnyerte a tetszését a kihívás, akkor nyugodtan töltsétek ki, és hivatkozzatok rám kihívóként. 🙂

Tea Díj TEsztertől

A hétvége folyamán két blogos díjat is kaptam, ma az egyiket fogom feltenni, holnap a másikat.

Kezdjük is a korábbival: TEsztertől a Tea Díjat kaptam, amit itt is nagyon köszönök! 🙂 Esztert még egy írós csoportban ismertem meg a Facebookon (ha az emlékeim nem csalnak), és tavaly nyáron az Aranymosás pikniken élőben is találkoztunk (és remélem, idén erre megint sor kerül valahol). Eszter maga is írópalánta, így a kérdései is ehhez kapcsolódnak. Lássuk!

A díj szabályai:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Akkor az idézet:

„– Ennyi év után is?
– Örökké.”

Egyrészt mindenképp Harry Potter-idézetet szerettem volna (éppen most olvasom újra a részeket), másrészt úgy érzem, rám is teljesen igaz, hogy semmit sem tudok könnyen elengedni, amit/akit megszeretek, ahhoz évekkel később is jó érzésekkel, nosztalgikusan térek vissza, a személyeket pedig értelemszerűen nem is tudom elengedni az életemből.

Íme Eszter kérdései, és az én válaszaim:

1. Van kedvenc íród? Ha igen, ki az, és miért pont ő?
Szemfülesek, régebbi olvasók, ismerősök szerintem már unják, de muszáj itt is kifejtenem, miért vagyok oda On Sai műveiért és írói pályájáért.

Azt hiszem, rajtam látszik, hogy igyekszem tudatosan fejlődni (amatőr) íróként, próbálok írástechnikai anyagokhoz hozzájutni, minél többféle írói módszert, praktikát kipróbálni, bétázok és bétáztatok, és a véleményeimet/tapasztalataimat összegezve megosztom itt (szerintem ez utóbbi is hasznos). Vallom, hogy az íráshoz a tehetség maximum egy alap, de nem visz el önmagában a sikerig, és hosszas út fog engem is elvezetni ahhoz, hogy egyszer saját kiadott könyve(i)m legyen(ek), ehhez még rengeteg technikáját kell megtanulnom az írásnak.

On Sai munkásságában pontosan azt látom, amit én is el akarok érni: laza profizmussal, szinte játszva dobálja egymás után a szavakat, már annyira beépült az eszköztárába a tudás, amit én gyűjtögetek, hogy tudom, hogy ha egy könyvön az ő nevét látom, akkor az garancia a sikerre. Mert ő nemcsak próbál jól írni, és véletlenül sikerül neki, hanem pontosan tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni. Alig párszor beszélgettem eddig vele, meg a neten is mindig megnézek és elolvasok mindent, ahol ő nyilatkozik, és nem túlzok, hogy mindig találok valami olyat, amit elraktározhatok a saját kis írói utam részeként. Íróként ő a példaképem, mondhatjuk így is.

2. Mi motivál az írásra?
Az, hogy azt a rengeteg világot és karaktert élővé tegyem, ami a fejemben születik. Mert amíg csak összeszedetlen, rendszerezetlen gondolatokként léteznek, addig nem elég valóságosak, de papíron (vagyis laptopon) és az olvasóban már valóságossá válnak. Előtte meg csak lüktetnek a fejemben, és kiabálnak a szabadulásért, szóval azt hiszem, az író, mint állatfaj, egyfajta pszichiátriai kezelést igénylő lény. 😀

3. Mi az eddigi legnagyobb írói sikered?
Nincsenek még nagy sikereim, de igyekszem őket gyűjteni. Eddig három novellám jelent meg nyomtatásban (Ott állt Anya, Visszahúz és Vigyázzunk rá), de szeretnék természetesen nagyobb babérokra törni a jövőben.

4. Melyik volt az a könyv, amely elindított az olvasás/könyvmolyság útján?
Elég hamar elkezdtem olvasni, már oviban is faltam a mesekönyvet, de az első nagy mérföldkő a Harry Potter-sorozat volt. Imádtam, folyamatosan azt olvastam, régebben évente újraolvastam az egész sorozatot. Az első regénykezdeményem is egy HP fanfiction volt (csak sosem fejeztem be; meg amúgy korábban is írtam részekre bontott firkálmányokat, de az volt az első alkalom, hogy úgy ültem le a géphez, hogy tudtam, hogy na én most regényt írok, és akkor írtam le életemben először az „1. fejezet” kifejezést).

5. Melyik írásodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Talán az Ott állt Anya címűre. Nagyon sok kutatómunkát végeztem, hogy hitelesen tudjam ábrázolni az egyik szereplőt (nem, nem spoilerezem el), és vallom is, hogy a művészetnek igenis foglalkoznia kell a való élet viszontagságaival, a betegségekkel, a szenvedéssel, a fájdalommal, mert ez is az életünk része.

6. Kerültél már írói válságba? Ha igen, hogyan kecmeregtél ki belőle?
15-17 éves koromban egyáltalán nem írtam, vagy csak nagyon elvétve. Az egy nehéz korszaka volt az életemnek, amibe egyszerűen nem fért bele az alkotás. Utána, ahogy rendeződtek a dolgaim, az írás is visszatért az életembe. Talán ez volt az egyetlen komolyabb írói válságom, amúgy maximum olyan szokott előfordulni, hogy ha túl sok a tennivalóm, akkor pár hétig kevesebbet írok, mert elfáradok.

7. Próbálkoztál már a társírással? Mi a véleményed róla?
Nem szeretem. Tudom, hogy vannak, akik meg igen, szóval bocsássatok meg a véleményemért. 🙂 Valószínűleg ez abból adódik, hogy egyrészt nekem az összes ilyen kísérletem kudarcba fulladt, másrészt ilyen dolgokban nem vagyok csapatjátékos, szeretem, ha az írós dolgaimban minden úgy történik, ahogyan azt én eltervezem (mániákus vázlatíró, tervezgető is vagyok amúgy). Utoljára szerintem nyolcadikban-kilencedikben írtam közösen, az akkori legjobb barátnőmmel elkezdtünk egy fantasyt, mindketten más nézőpontot vittünk, de a főbb pontjait előre megbeszéltük a történetnek. Néhány fejezet után én dobtam be a törülközőt, egyszerűen nem éreztem jól magam ilyen szerepben.

8. Mit szólnál, ha megfilmesítenék egy regényed/novelládat? Örülnél neki, vagy visszautasítanád? Miért?
Biztosan megtisztelőnek érezném, de kicsit szkeptikusan is állnék hozzá, elvégre a feldolgozás mások szemében az én művemet is minősítheti (és most visszakanyarodtunk ahhoz, hogy intorvertált egyedül dolgozó vagyok…). Biztosan minden munkafolyamatot ellenőrizni akarnék, és ami nem tetszik, abba beleszólnék, szóval utálna engem a rendező.

És íme az én kérdéseim:

1. Ki a kedvenc saját karaktered? Mutasd őt be!
2. Mikor tudatosult benned, hogy az írás számodra több, mint unaloműző hobbi?
3. Milyen író vagy: az, aki szorgosan megtervezi az alkotásait, vagy vázlat nélkül veted bele magad az írásba?
4. Szoktál lapra/füzetbe (azaz kézzel) írni?
5. Van különleges vagy vicces írói szokásod?
6. Melyik az a műfaj és zsáner, amelyek a legtávolabb állnak tőled (íróként és olvasóként is, akár külön-külön)?
7. Hogyan egyezteted össze a mindennapi teendőidet az írással?
8. Hogy állsz a mindennapos írással? Fontosnak tartod, te magad is írsz mindig, vagy csak alkalmakként, ha elkap az ihlet?

A kihívottjaim/díjazottjaim pedig:

Először is örülnék, ha Eszter is válaszolna az én kérdéseimre. Nem azt mondom, hogy megint keressen bloggereket, akiknek továbbküldi, de ha nem bánja, a válaszaira én kíváncsi lennék. 😀

Másodszor Thea Blanchet, hogy ösztönözzem ezzel is a blogja felélesztését. 😀

Harmadszor pedig Miklóssy Nikinek küldeném, akinek még csak nem rég óta ismerem a blogját, de egy nagyon tehetséges, fiatal írónőt ismerhettem meg a személyében. 🙂

Utólag pedig rájöttem, hogy Nyírő Szabinát sem szeretném kihagyni a listából, így megkérem, hogy ő is válaszoljon a kérdéseimre. 🙂

 

Ezen kívül felajánlom a lehetőséget minden írópalántának, akiknek esetleg megtetszettek a kérdéseim, hogy töltse ki nyugodtan ezt a kis kérdőívet, és jelöljön meg engem, mint akitől a díjat kapta. 🙂 Szeretnék most is új írópalántákat, bloggereket megismerni, itt az alkalom! Ha válaszolgattok a kérdésekre, akkor természetesen a ti blogjaitokat is beveszem a díjazottjaim listájába. 🙂

1234

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás