• Home
  • /
  • Category Archives: Mérföldkövek

Költészet napi felolvasás 2018-ban

Az a megtiszteltetés ért, hogy idén is meghívtak a falum Költészet Napján rendezett eseményére a Művelődési házba. Mi egy nappal korábban, április 10-én gyűltünk össze fél 7-kor.

Én idén is egyedül voltam a prózával, de rajtam kívül három költő is jelen volt az eseményen: Dr. Szluha Gyula Antal, aki két saját kötetét is elhozta, vele most ismerkedtem meg; Kovács Előd, aki még hozzám hasonlóan a kezdők táborát erősíti, őt a tavalyi eseményen ismertem meg jobban; és végül Tesényi Rózsa, aki szintén elhozta legújabb verseskötetét. Mindannyian felolvastunk a saját műveinkből — illetve én aznap egy kicsit gyengélkedtem, úgyhogy a Visszahúz c. novellámat az édesanyám olvasta fel.

Az est különlegessége abban rejlett, hogy a közönség tagjai is hozhattak magukkal verseket, amit felolvashattak. Szerencsére ezekből sem volt hiány, és számos szép szavalást hallhattunk. Fellépett továbbá az Összhang Kórus, ezzel is színesebbé téve az estét.

Én nagyon jól éreztem magam, és örömmel tölt el, hogy ilyen sokszor gondolnak rám a faluban, mint amatőr művészre. 🙂 Remélem, jövőre is sor kerül hasonló eseményre, én már nagyon várom!

 

(A képek az Érsekcsanádi Összhang Kórus Facebook oldaláról származnak, a linkre kattintva még több fotó látható.)

Néhány blogos díj

Mostanában, úgy tűnik, ismét felvirágzottak ezek a blogos díjak, a legutóbbi óta három helyről ismét megkaptam őket. Igazából örülök neki, hogy a bloggertársaim kérdései miatt minél több írós témáról firkálhatok röviden, ezért az ilyen típusú díjaknak nagyon örülök. 🙂 Annak pedig pláne, hogy ezáltal közelebb érezhetem magam néhány írópalántához.

Ezúttal én már nem küldeném tovább a díjat, csak a kérdésekre válaszolnék, csupa írással kapcsolatos témában. 🙂

Először is köszönöm szépen Nyírő Szabinának, hogy gondolt rám! Vicces szituáció alakult ki, mikor kiderült, hogy mindketten szerettük volna jelölni a másikat már korábban, de Eszter mindkettőnket „lestoppolt” — aztán végül is megállapítottuk, hogy senki sem tiltja, hogy egy blogger több embertől is megkapja a díjat, ezért utólag egészítettük ki az ajánlásainkat. Szabina, ha mondhatom, már most a kedvenc írónőim közé tartozik. Mindig lenyűgöz, ahogyan varázsolni képes a szavakkal, a leírásai élnek, lüktet bennük az erő, megfest velük egy gyönyörű világot. Kívánom neki, hogy a jövőben még számtalan alkalommal el tudja kápráztatni az olvasóit (köztük engem is)!

1. Mi volt a legelső irodalminak szánt írásod, amire emlékszel, és miről szólt?

Eleinte természetesen nagyon „bele a vakvilágba” írtam, a barátnőimmel ontottuk magunkból a sztoriknak nevezett kis firkálmányainkat, de akkoriban ez még annyira komolytalan próbálkozás volt, hogy nem ezekre mondanám, hogy irodalminak szánt. Később szereztem egy egyszerű, A/5-ös vonalas füzetet, amit kineveztem a verseim és novelláim gyűjtőjének. Igen, verseket is írtam. 🙂 Ez volt az első, amikor előre megfontolt szándékkal, tervekkel a fejemben ültem le alkotni, talán tizenkét-tizenhárom éves lehettem. Valahol még mindig megvan az a füzet, van benne körülbelül egy tucat vers és a végefelé pár rövidebb, esetlen novellácska. Lehet, majd előkapom, és szemezgetek belőle később. 🙂

2. Ki a leglelkesebb olvasód, akitől a legnagyobb inspirációt, támogatást kapod?

Azt hiszem, mostanában Theával beszélgetek legtöbbet az írásról (ő is írópalánta), vele rugdossuk egymás hátsó fertályát, megosztjuk egymással az ötleteket és néha helyre tesszük egymást, ha kell. 😀 Egyébként nálam az írás eléggé magányos munka, én inkább belülről, magamból inspirálódok, támogatást pedig nagyon sokfelől kapok, több amatőr írótól, a páromtól, a családomtól.

3. Van-e olyan író, vagy esetleg bárki más személy, aki kiemelkedően hat/hatott az írásaidra, a rajtuk keresztül megnyilvánuló szemléletedre, értékrendedre?

On Sait már kilőttem az előző kérdőívben, úgyhogy most arról az írónőről mesélek, aki miatt elkezdtem tudatosabban írni. Igen, Rowlingról van szó, a Harry Potter sorozat írójáról, aki nem csak engem indított el ezen az úton. Nekem a Harry Potter volt az első komolyabb olvasmányom, és habár már előtte is írtam néhány mesét, ezt a sorozatot olvasva döbbentem rá, hogy igen, én is ezt akarom csinálni, írni akarok, méghozzá nemcsak olyan tingli-tangli módon, mint addig, hanem regényeket, novellákat, igazi műveket. A mai napig szeretek a „gyökereimhez” visszanyúlni, most is éppen ezt a sorozatot olvasom (most épp angolul), és szeretem, hogy mindig találok benne valami újdonságot. Én is ilyen író szeretnék lenni, olyan, aki minden újraolvasással többet tud nyújtani ugyanazokkal a szavakkal.

4. Papíron vagy számítógépen szeretsz inkább írni?

Jegyzeteket a kis füzetembe írok, de ténylegesen a blogomra vagy a novelláimhoz csakis gépen tudok írni. Szinte mindig magammal hordom a laptopomat, hogy elő tudjam kapni, ha egy hirtelen kipattant ötletszikrát kellene lepötyögni. Amúgy elég „kocka” vagyok, vagyis ezt mondja rólam mindenki, szeretem a gépemmel eltölteni a felesleges időmet.

5. Hol, milyen helyzetben találnak meg általában a történetek, témák?

Félálomban elég sok ötletem születik, és régebben elég sokat ezek közül „elhagytam” úgy, hogy nem jegyeztem fel, gondolván, hogy majd reggel úgyis eszembe jut… 🙂 De mindannyian tudjuk, hogy ennek mi a vége. Újabban előkapom a mobilomat, és pár szóban vagy mondatban lepötyögöm a jegyzetekbe, hogy ne felejtsem el ezeket, ugyanis lassan elmondhatom, hogy a legtöbb jó ötletem elalvás előtt születik. Talán azért, mert mostanában napközben kevés időm van ezzel foglalkozni, eléggé lefoglal az egyetem.

6. Van-e kitűzött célod, elképzelésed, hogy miről, kinek, mit szeretnél életed fő műveként megírni?

Van ám! Bár nem tudom, valaha meg fogom-e írni, de már évek óta hever a gépemen egy szöveges jegyzet, amiben az állatszeretetemet, az állatokhoz fűződő viszonyomat szeretném megjeleníteni, azt, hogy mennyit hozzátehet az élethez egy négylábú ragaszkodása. Még soha egyetlen sort sem írtam meg hozzá, a történet váza is csak nagyon-nagyon homályosan van meg. Nem is szoktam igazából gondolkodni rajta, csak egyszerűen tudom, hogy ha egyszer majd készen állok rá, akkor jönni fog magától, és az lesz életem fő műve.

7. Mi volt a legnagyobb katarzis az életedben, ami a legmeghatározóbb változást előidézte Benned?

Elég fiatal vagyok még, egyelőre úgy érzem, nem történt még velem igazán nagy katarzis, ami döntően meghatározott volna. Voltam tinikoromban hosszasan beteg, ami alapvetően átformálta azt, aki vagyok, de ezt nem tudnám katarzisként jellemezni, egy sokkal lassabb, hömpölygőnek ható folyamat volt, más említésre méltó dolog pedig nem történt még. Apránként minden hat rám és megváltoztat, de a katarzisra még várok.

8. Mit tartasz a legértékesebb ajándéknak magában az ÉLETben?

A saját életemben a páromat tartom a legértékesebb ajándéknak, és általánosságban is szerintem egy fantasztikus dolog, ha megtalálod azt a személyt, akivel olyanok vagytok, mint a zsák meg a foltja, és eljuttok arra a szintre, amikor teljesen természetessé válik felvállalni a legbelsőbb önmagatokat egymás előtt, és tudod, hogy bármikor, bármivel kapcsolatban számíthatsz a másikra, és ugyanezt te is meg tudod adni neki. Nekem az a legszebb érzés, hogy esténként mellette aludhatok el. 🙂

Másodszor pedig Thea Blanchet kérdéseire fogok válaszolni. Mint írtam, Theával rengeteget beszélgetünk az utóbbi időben, és nagyon örülök, hogy megismertem egy olyan írópalántát, akivel nagyon sok témában hasonlóan gondolkodunk, ugyanolyan céltudatosan menetelünk az álmaink felé, és tudjuk egymást támogatni. Thea, remélem, neked is sikerül mihamarabb elérned a céljaidat!

1. Mennyi kutatómunkát szoktál végezni a történeteidhez? Milyen oldalakat használsz ezekhez? Mik azok, amiknek az utánaolvasását alapvetőnek tartod egy történet megkezdése előtt?

Általában eléggé komolyan veszem a kutatómunkát, képes vagyok órákat belefektetni egy-egy rövidebb történetbe is, minden apró információt lenyomozni, akkor is, ha csak említés szintjén jelenik meg valami a szövegben. A legjobb barátom a Google, és abból kiindulva eljutok a net bármelyik szegletébe, de előfordult már az is, hogy könyvtárba mentem, ha a neten nem találtam meg azt, amit kerestem. (Igazából a könyvtárba járásnak sokkal jobb a hangulata, de sajnos nem mindig engedi az időm, többnyire a könyvtár nyitvatartási ideje alatt én iskolában vagyok). Fontosnak tartom, hogy nézzünk utána annak a helyszínnek, ahová a történetet helyezzük, és ne képzeljünk el például egy amerikai kisvárost ugyanúgy, mint egy magyart. A helyszínhez pedig természetesen hozzátartozik a kultúra, az időjárás, a helyrajz, satöbbi.

2. Írtál már át történetet? Kinek a tanácsait követted benne? Utólag hogy látod, mennyire érte meg? Mi volt az, amin a legtöbbet kellett javítanod?

Minden írásomat átnézetem tesztolvasókkal, akik többnyire hozzám hasonlóan kezdőbb-ügyesebb írópalánták, és szoktam javítani a javaslataik alapján. Teljes átírást inkább a saját érzéseim alapján szoktam, legutóbb például az Ami halott, eltűnhet című novellámat írtam vagy háromszor újra, mielőtt egyáltalán megmutattam volna bárkinek is, és utána is elég sokat foltozgattam az egyik olvasóm javaslatainak hatására. Innen is köszönöm, nélküle nem lett volna érthető az a történet. 😀

3. Volt olyan pillanat, amikor megbántad, hogy elkezdtél írni? Mi volt az? Hogyan sikerült túllépned ezen?

Azt nem mondanám, hogy valaha is megbántam volna, az írás mindig is afféle menedéket nyújtott, főleg a nehezebb korszakaimban. Mint már említettem egy korábbi válaszban is, volt egy elég hosszúra nyújtózott betegeskedésem, amikor nem tudtam egyszerűen hozzányúlni a régebbi írásaimhoz, és mintha teljesen kikapcsolt volna az agyamnak ez a része, ötleteim sem voltak, bár nem is erőltettem. 2013-ban alig egy-két novellám született, 2014-ben abszolút nem írtam semmit. Utána jobban lettem. 🙂

4. Humán vagy reál beállítottságú vagy? Szerinted ez hogyan hat a történeteidre?

Szerintem megosztott vagyok ilyen téren. Mindenki csodálkozott, hogy érettségi után nem bölcsésznek mentem, pedig én úgy éreztem, hogy az számomra nem is opció, nem akartam ilyesmivel foglalkozni, így lettem mérnöktanonc — ami meg nyilván nem lehetnék, ha nem vagyok valamilyen szinten reál beállítottságú (vagy legalábbis eléggé meggyűlne a bajom a tanulmányaimmal, de köszönöm szépen, lekopogom, tök jól megy). Én inkább a történetek tervezésében veszem észre azt az aprólékosságot és műgondot, amit az iskolában is hozni kell. 🙂

5. Írd le nálad egy történet születésének folyamatát az ötlettől az egészet lezáró pontig! Hol szoktál leggyakrabban elakadni, miért? Hogyan ösztönzöd magad folytatásra?

Jól feladtad a leckét. 😀 Nálam egy történetnél előfordul az is, hogy hetekig csak érlelődik, ha például nincs időm vagy nem érzem eléggé kiforrottnak az ötletet. Mindent lejegyzetelek, így szerencsére olyan nem fordul elő, hogy valamit elfelejtenék (most már nincs ilyen, inkább így mondom :D), és szerencsére ugyanúgy tudok lelkesedni egy félrerakott történetért, mint amikor kitaláltam. Novellákat általában szeretek ezután egyszerre megírni (meg egy-egy regényfejezetet is), ezután pár napig félre szoktam rakni a szöveget, majd átolvasom, és magam kezdem javítgatni. Ha már én nem találok hibát, vagy épp ellenkezőleg, nem jövök rá, hol sántít a dolog, akkor keresem fel a drága tesztolvasóimat. Az ő véleményükkel, és az általuk felfedezett hibák kijavításával zárul nálam a folyamat.
Hosszabb projekteknél szoktam elakadni, olyankor közbeszól az önbizalomhiányom. Azzal ösztönzöm magam, hogy nem adom fel, hanem újra meg újra nekivágok, egyszer csak sikerül majd. 🙂

6. Szoktál a történeteidben tudatosan szimbólumokat használni? A sorok közt írni, nem kereken kimondani, csak sejtetni valamit? Miért, vagy miért nem használod ezt az eszközt? Ha használod, mondj egy példát is!

Régebben, még tinikoromban sokkal többször használtam szimbólumokat, sokszor a felszínen abszolút nem volt (látszólag) értelme egy novellának, hanem neki kellett állni soronként elemezni, és azt tapasztaltam, hogy ezek az írások minden olvasómnak mást mondtak, de alapvetően többeknek is elnyerték a tetszését. Ilyen írásom pl. a Valamikor, valaki, amit még végzős gimis koromban elemeztünk is magyarórán, az egy kupac szimbólum. Ma már sokkal egyértelműbben fogalmazok, de igyekszem sokszor előre elhinteni bizonyos elemeket, hogy ne derült égből villámcsapásként érjek bizonyos dolgok az olvasóimat, de sokkal kisebb arányban, és talán kevésbé tudatosan, inkább ösztönszerűen.

7. Mi az a történet, amin jelenleg dolgozol? Mi a premisszája (mondanivalója)? Szerinted ez mennyire fog átjönni az olvasónak? Mit teszel azért, hogy sikerüljön?

Egy fantasy történet érlelődik bennem pár hete, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy egyetlen, pár oldalas novellába sűrítsem bele, vagy jobban bontsam ki, két-három részbe — valószínűleg eldől, amint írni kezdem, de jelenleg kicsit beszippantott az egyetem sűrűje (tanulás helyett bezzeg most ezt töltögetem 😀 ). Tulajdonképpen a lélektársakról, az eleve elrendeltetésről szól, illetve a végére ennek megkérdőjelezéséről. Ha a végét sikerül olyan drámain ütősre megírnom, mint ahogyan most a fejemben él, akkor azt hiszem, át fog ez jönni az olvasóknak. 🙂

8. Fel tudod idézni, mi ihlette a legújabb történeted, és ez hogyan jelenik meg a műben? És az elsőt? Többre tartod a mostani ihletforrásod? Miért?

Amikor az Érints meg! kötetet olvastam, nagyon megérintett a több életen átívelő lélektársi kapcsolatról szóló novella, már akkor elkezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy egyszer szeretném megírni a saját verziómat is. Utána alig pár héttel, iskolából hazafelé tartva már össze is állt az alapja a történetnek, azóta érlelődik.

A legelső írásaimat még rajongásaim tárgyai ihlették, fanficeket írtam fiúbandákról, könyvekről meg animékről. Nem azt mondom, hogy ezt már nem becsülöm semmire, mert végül is azóta rájöttem, hogy fanficet írni igazán nehéz, ha az ember komolyabban áll hozzá, inkább azt mondom, hogy azóta egy teljesen más irányba indultam el.

9. Van külföldön játszódó történeted? És kitalált világban? Szerinted melyik könnyebb, és miért? És mint olvasó, melyiket szereted jobban?

Igazából újabban egyre több történetet helyezek magyar helyszínre, főleg akkor, ha egy teljesen átlagos történetet írok, ahová nem kell a cicoma. Kitalált világaim is vannak, de akkor teremtek újat, ha annak feltétlenül funkciója van a történetben, nem csak üres díszlet.

Nem tudnám megmondani, hogy melyik könnyebb. Létező helyszínnél azzal van munka, hogy az ember hitelesen adja át a kultúrát, a helyeket, az emberek mentalitását, szokásait, satöbbi, egyszóval élővé tegye a helyet. Kitalált világnál pedig nem szeretek random dolgokat beledobálni a kondérba, hanem mindennek igyekszem megtalálni a helyét az általam alkotott szabályrendszerben, ez pedig igencsak komoly munka. Olvasni nagyon szeretem a kitalált világokat, valamint a külföldön játszódóak közül az egzotikus helyeket.

10. Szereted az ilyen díjakat? 🙂 El szoktad olvasni annak a válaszait, akitől kaptad? Meg szoktad köszönni az illető oldalán/blogján?

Akkor szeretem őket, ha nem semmitmondó kérdésekre kell válaszolgatnom, még jobb, ha a blogom témájába illőekre. Természetesen el szoktam olvasni mások válaszait. Viszont bevallom, nem mindig köszönöm meg az illető blogján, ugyanis legtöbbször ezeket olyan ismerősök küldik, akikkel rendszeresen beszélgetek legalább a Facebookon, és őszintén szólva a Messenger-üzenetet még mindig személyesebbnek érzem, mint a kommentet.

Végül pedig Miklóssy Nikinek szeretném megköszönni, hogy gondolt rám. 🙂 Nikit egy bloggereket tömörítő Facebook-csoportban ismertem meg, és hatalmas örömmel tölt el, hogy azóta már nyomon tudom követni az írói sikereit, igazán megérdemli, mert ő is egy roppant tehetséges és céltudatos írópalánta.

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogolni kezdj?

Általános iskola végén, hatodik osztályban (én utána hatosztályos gimibe mentem) lett hatalmas divatja a blogolásnak az iskolámban. Az akkori legjobb barátnőm az iskola népszerűbbjei közé tartozott, míg én nem igazán. Viszont láttam, hogy ez a blogolás jó, meg lehet osztani képeket meg vicces sztorikat, lehet jópofa dolgokat kommentelni, szóval én is kipróbáltam. Nem lett valami nagy sikerem a suliban, de mire átmentem a gimibe, az már feltűnt, hogy itt azért másról is lehet írni, ismeretlenekkel is lehet barátkozni, szóval hetedik osztályban nyitottam az első komolyabb blogomat, amiben tulajdonképpen mindenről írtam, ami csak eszembe jutott. De igen, tény, hogy pusztán a divat miatt kezdtem el annak idején blogolni. 😀

2. Megfogadtál valamit idén januárban? Ha igen, eddig hogy sikerült betartani?

Írással és olvasással kapcsolatos fogadalmaim vannak minden évben. Most egy kicsit a suli és egyéb magánéleti elfoglaltságok miatt eléggé megakadtam, nincs időm nagyon novellázni, és a blogomhoz is csak heti egyszer tudok leülni, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest jól helytállok.

3. Van kedvenc posztod a saját blogodról? Melyik és miért?

Azt hiszem, hogy a 10 érv a neved felvállalása mellett a kedvencem. Amikor azt írtam, akkor már egy kis ideje elkezdtem elmondani az embereknek, hogy írok, és hogy hol találhatják meg a novelláimat. Úgy érzem, hogy ezzel egy hatalmas kő esett le a mellkasomról, mert nagyon belefáradtam már abba, hogy szégyenlősen titkoljam azt, ami ennyire fontos az életemben. Rájöttem, hogy ha nem vállalom fel büszkén, akkor sosem fogok előre lépni, és ennek a felismerésnek a kifejezése lett az a poszt.

4. Legnagyobb célod jelenleg?

Túlélni ezt az egyetemi félévet, ez ér?

5. Hogy egyezteted össze az iskolát/munkát a blogolással?

Nagyon nehezen. Ebben a félévben rengeteg a beadandóm, ráadásul hétfőtől csütörtökig kora reggeltől estig nem vagyok emiatt otthon, hétvégén pedig nagyon sokat tanulok. Még mindig a suli az első, úgyhogy az írás még hét hétig eléggé háttérbe fog szorulni, de tudom, hogy megéri.

6. Ki a legnagyobb támogatód? Szánj neki egy bekezdést 😀

Most már egész biztosan el fog szállni magától, de megint a páromat kell elővennem. Ő nem egy olvasós alkat, ennek ellenére látom rajta, hogy komolyan becsüli és támogatja a hobbimat, és emiatt ez főleg nagyon sokat jelent nekem.

7. Van valami blogoláshoz köthető szokásod?

Egy Excel-táblázatban jegyzem, hogy mikor mennyit írok, hónapokra lebontva, 2015-ig visszamenőleg.

8. Mi a kedvenc dalod?

Egészen beleszerelmesedtem ebbe:

Ezzel pedig végeztem egy időre a kihívásokkal. A következő hetekre már nagyon sok blogbejegyzést beütemeztem, és most kicsit spoilerezek: lesz megint írós kérdőív, amit továbbvihettek, lesz szó a cyberbullyingről, új írós alkalmazásokról, a novellaírásról, és természetesen előbb-utóbb érkezik a bejegyzésben emlegetett fantasy történet is. Szerencsére hosszúhétvége következik, rá fogok érni. 🙂

Még egyszer köszönöm szépen a kérdéseket a bloggerináknak, és további sikereket kívánok mindannyiuknak az írói pályájuk során! 🙂

#ezvagyokén kihívás Bogie-tól

Bogie blogjáról indult útnak ez a kihívás, amit már a hétvégén is futólag említettem (igen, kicsit késett a másnapra beharangozott bejegyzés, de nem maradok tovább adós vele). Megfogadtam, hogy idén megpróbálom némileg személyesebbé tenni a blogot, többet írni magamról és arról, aki én vagyok — ennek az egyik állomása lesz most ez a kérdőív.

A szabályok:

1. Kihívtak? Fogadd el — vagy ne, rajtad áll — és szánj egy bejegyzést a kérdések megválaszolására.
2. Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
3. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Én inkább külön szedtem a kérdéseket, hogy az eleje ne nyúljon indokolatlanul hosszúra, de a végén odateszem majd őket a válaszaim nélkül is, hogy a kihívottjaimnak könnyebb legyen átmásolni őket.

A kérdések pedig:

1. Ki vagy Te?

Maximalista, a hosszú út legelején döcögő írópalánta, másodállásban mérnöktanonc (na jó, inkább az írás a másodállás). 21 éves vagyok, lehetetlenül állatbolond és természetesen könyvmoly.

2. Mi az álmod?

Írni, írni, mindig csak írni — egyszer saját regénnyel megjelenni.
Diplomás építőmérnökké válni.
Kiköltözni a Duna partjára egy faházba.

3. Mi a kedvenc emléked?

Talán az, amikor először jelent meg novellám antológiában. Ezt megtudni felért egy csodával. 🙂

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

Az az állapot, amikor minden sikerült, mindent elintéztem, megcsináltam, nem kell idegeskedni, és úgy fekszem le aludni, hogy nem kell kora reggelre ébresztőt beállítanom, és mellettem szuszog a párom.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Egy szép borítójú, megfelelően rendszerezett jegyzetfüzet.

Ha már itt tartunk, megmutatom a saját jegyzetfüzetemet, meg a(z azóta már betelt) Tartalomjegyzéket. 😀 Egyébként a saját jegyzetfüzetemet még mindig nem találom megfelelően rendezettnek, de sajnos bele kell törődnöm, hogy a kézírásom alapvetően nem az, így nehéz a füzetet tökéletessé tennem. Épp ezért teleírt oldalakat egyelőre nem is mutatok.

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

Ha a csoporttársaimat megkérdezem, akkor ők azt mondják, hogy rajtam mindig van valami fekete, és mindig magammal hordom a laptopomat.

Viccet félretéve: nem nagyon szeretem kimutatni, de ha valaki kicsit jobban ismer, akkor tudja, hogy kicsit kevés az önbizalmam, végtelenül lelkiismeretesen végzem a dolgomat, és ráadásnak elég szétszórt vagyok. A könyvmolyságot és az állatbolondságot mindenki rögtön látja rajtam, ez nem kérdés. 😀

7. Mi a legnagyobb félelmed?

Elrontani valamit. Bármit.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?

Még mindig egyetemista leszek, és ha rajtam múlik, akkor még mindig blogolni fogok itt, és remélhetőleg sokkal több írásom és cikkem fog addigra felkerülni a blogra. Valamint a második pontra írt válaszaim közül az egyik már teljesülni fog addigra, ha minden igaz. 😀

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

Túl introvertált és gátlásos ember vagyok ahhoz, hogy említésre méltó őrültségeket csináljak.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

Általában belülről jön a motiváció, magam miatt akarok előre haladni.

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

Az attól függ, ki kritizál. Ha vizsgán ülnék, és éppen a tanár a kettesemről döntene, akkor felőlem mondhatna bárkiről bármit, nem állnék le vitatkozni vele. 😀

Viccet megint félretéve, nem szeretem az igazságtalanságot, ki szoktam állni ellene.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

Kevés jelentős dolgot csináltam tegnap, de van köztük olyan, aminél remélem, hogy utólag nem válik jelentőssé.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy…

…végtelen sok időm legyen.

 

Ezek voltak a válaszaim. Ma ismét továbbküldöm őket, és nem lesz nagy meglepetés, hogy kiknek, hiszen a listám megegyezik a múltkorival, ezért nem is fűznék hozzá semmit sem a nevekhez:

Eszter
Thea Blanchet
Miklóssy Niki

És hogy a kérdéseket könnyebb legyen kimásolni:

1. Ki vagy Te?
2. Mi az álmod?
3. Mi a kedvenc emléked?
4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
7. Mi a legnagyobb félelmed?
8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy…

Ma is fenntartom, hogy ha valakinek elnyerte a tetszését a kihívás, akkor nyugodtan töltsétek ki, és hivatkozzatok rám kihívóként. 🙂

Tea Díj TEsztertől

A hétvége folyamán két blogos díjat is kaptam, ma az egyiket fogom feltenni, holnap a másikat.

Kezdjük is a korábbival: TEsztertől a Tea Díjat kaptam, amit itt is nagyon köszönök! 🙂 Esztert még egy írós csoportban ismertem meg a Facebookon (ha az emlékeim nem csalnak), és tavaly nyáron az Aranymosás pikniken élőben is találkoztunk (és remélem, idén erre megint sor kerül valahol). Eszter maga is írópalánta, így a kérdései is ehhez kapcsolódnak. Lássuk!

A díj szabályai:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Akkor az idézet:

„– Ennyi év után is?
– Örökké.”

Egyrészt mindenképp Harry Potter-idézetet szerettem volna (éppen most olvasom újra a részeket), másrészt úgy érzem, rám is teljesen igaz, hogy semmit sem tudok könnyen elengedni, amit/akit megszeretek, ahhoz évekkel később is jó érzésekkel, nosztalgikusan térek vissza, a személyeket pedig értelemszerűen nem is tudom elengedni az életemből.

Íme Eszter kérdései, és az én válaszaim:

1. Van kedvenc íród? Ha igen, ki az, és miért pont ő?
Szemfülesek, régebbi olvasók, ismerősök szerintem már unják, de muszáj itt is kifejtenem, miért vagyok oda On Sai műveiért és írói pályájáért.

Azt hiszem, rajtam látszik, hogy igyekszem tudatosan fejlődni (amatőr) íróként, próbálok írástechnikai anyagokhoz hozzájutni, minél többféle írói módszert, praktikát kipróbálni, bétázok és bétáztatok, és a véleményeimet/tapasztalataimat összegezve megosztom itt (szerintem ez utóbbi is hasznos). Vallom, hogy az íráshoz a tehetség maximum egy alap, de nem visz el önmagában a sikerig, és hosszas út fog engem is elvezetni ahhoz, hogy egyszer saját kiadott könyve(i)m legyen(ek), ehhez még rengeteg technikáját kell megtanulnom az írásnak.

On Sai munkásságában pontosan azt látom, amit én is el akarok érni: laza profizmussal, szinte játszva dobálja egymás után a szavakat, már annyira beépült az eszköztárába a tudás, amit én gyűjtögetek, hogy tudom, hogy ha egy könyvön az ő nevét látom, akkor az garancia a sikerre. Mert ő nemcsak próbál jól írni, és véletlenül sikerül neki, hanem pontosan tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni. Alig párszor beszélgettem eddig vele, meg a neten is mindig megnézek és elolvasok mindent, ahol ő nyilatkozik, és nem túlzok, hogy mindig találok valami olyat, amit elraktározhatok a saját kis írói utam részeként. Íróként ő a példaképem, mondhatjuk így is.

2. Mi motivál az írásra?
Az, hogy azt a rengeteg világot és karaktert élővé tegyem, ami a fejemben születik. Mert amíg csak összeszedetlen, rendszerezetlen gondolatokként léteznek, addig nem elég valóságosak, de papíron (vagyis laptopon) és az olvasóban már valóságossá válnak. Előtte meg csak lüktetnek a fejemben, és kiabálnak a szabadulásért, szóval azt hiszem, az író, mint állatfaj, egyfajta pszichiátriai kezelést igénylő lény. 😀

3. Mi az eddigi legnagyobb írói sikered?
Nincsenek még nagy sikereim, de igyekszem őket gyűjteni. Eddig három novellám jelent meg nyomtatásban (Ott állt Anya, Visszahúz és Vigyázzunk rá), de szeretnék természetesen nagyobb babérokra törni a jövőben.

4. Melyik volt az a könyv, amely elindított az olvasás/könyvmolyság útján?
Elég hamar elkezdtem olvasni, már oviban is faltam a mesekönyvet, de az első nagy mérföldkő a Harry Potter-sorozat volt. Imádtam, folyamatosan azt olvastam, régebben évente újraolvastam az egész sorozatot. Az első regénykezdeményem is egy HP fanfiction volt (csak sosem fejeztem be; meg amúgy korábban is írtam részekre bontott firkálmányokat, de az volt az első alkalom, hogy úgy ültem le a géphez, hogy tudtam, hogy na én most regényt írok, és akkor írtam le életemben először az „1. fejezet” kifejezést).

5. Melyik írásodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Talán az Ott állt Anya címűre. Nagyon sok kutatómunkát végeztem, hogy hitelesen tudjam ábrázolni az egyik szereplőt (nem, nem spoilerezem el), és vallom is, hogy a művészetnek igenis foglalkoznia kell a való élet viszontagságaival, a betegségekkel, a szenvedéssel, a fájdalommal, mert ez is az életünk része.

6. Kerültél már írói válságba? Ha igen, hogyan kecmeregtél ki belőle?
15-17 éves koromban egyáltalán nem írtam, vagy csak nagyon elvétve. Az egy nehéz korszaka volt az életemnek, amibe egyszerűen nem fért bele az alkotás. Utána, ahogy rendeződtek a dolgaim, az írás is visszatért az életembe. Talán ez volt az egyetlen komolyabb írói válságom, amúgy maximum olyan szokott előfordulni, hogy ha túl sok a tennivalóm, akkor pár hétig kevesebbet írok, mert elfáradok.

7. Próbálkoztál már a társírással? Mi a véleményed róla?
Nem szeretem. Tudom, hogy vannak, akik meg igen, szóval bocsássatok meg a véleményemért. 🙂 Valószínűleg ez abból adódik, hogy egyrészt nekem az összes ilyen kísérletem kudarcba fulladt, másrészt ilyen dolgokban nem vagyok csapatjátékos, szeretem, ha az írós dolgaimban minden úgy történik, ahogyan azt én eltervezem (mániákus vázlatíró, tervezgető is vagyok amúgy). Utoljára szerintem nyolcadikban-kilencedikben írtam közösen, az akkori legjobb barátnőmmel elkezdtünk egy fantasyt, mindketten más nézőpontot vittünk, de a főbb pontjait előre megbeszéltük a történetnek. Néhány fejezet után én dobtam be a törülközőt, egyszerűen nem éreztem jól magam ilyen szerepben.

8. Mit szólnál, ha megfilmesítenék egy regényed/novelládat? Örülnél neki, vagy visszautasítanád? Miért?
Biztosan megtisztelőnek érezném, de kicsit szkeptikusan is állnék hozzá, elvégre a feldolgozás mások szemében az én művemet is minősítheti (és most visszakanyarodtunk ahhoz, hogy intorvertált egyedül dolgozó vagyok…). Biztosan minden munkafolyamatot ellenőrizni akarnék, és ami nem tetszik, abba beleszólnék, szóval utálna engem a rendező.

És íme az én kérdéseim:

1. Ki a kedvenc saját karaktered? Mutasd őt be!
2. Mikor tudatosult benned, hogy az írás számodra több, mint unaloműző hobbi?
3. Milyen író vagy: az, aki szorgosan megtervezi az alkotásait, vagy vázlat nélkül veted bele magad az írásba?
4. Szoktál lapra/füzetbe (azaz kézzel) írni?
5. Van különleges vagy vicces írói szokásod?
6. Melyik az a műfaj és zsáner, amelyek a legtávolabb állnak tőled (íróként és olvasóként is, akár külön-külön)?
7. Hogyan egyezteted össze a mindennapi teendőidet az írással?
8. Hogy állsz a mindennapos írással? Fontosnak tartod, te magad is írsz mindig, vagy csak alkalmakként, ha elkap az ihlet?

A kihívottjaim/díjazottjaim pedig:

Először is örülnék, ha Eszter is válaszolna az én kérdéseimre. Nem azt mondom, hogy megint keressen bloggereket, akiknek továbbküldi, de ha nem bánja, a válaszaira én kíváncsi lennék. 😀

Másodszor Thea Blanchet, hogy ösztönözzem ezzel is a blogja felélesztését. 😀

Harmadszor pedig Miklóssy Nikinek küldeném, akinek még csak nem rég óta ismerem a blogját, de egy nagyon tehetséges, fiatal írónőt ismerhettem meg a személyében. 🙂

Utólag pedig rájöttem, hogy Nyírő Szabinát sem szeretném kihagyni a listából, így megkérem, hogy ő is válaszoljon a kérdéseimre. 🙂

 

Ezen kívül felajánlom a lehetőséget minden írópalántának, akiknek esetleg megtetszettek a kérdéseim, hogy töltse ki nyugodtan ezt a kis kérdőívet, és jelöljön meg engem, mint akitől a díjat kapta. 🙂 Szeretnék most is új írópalántákat, bloggereket megismerni, itt az alkalom! Ha válaszolgattok a kérdésekre, akkor természetesen a ti blogjaitokat is beveszem a díjazottjaim listájába. 🙂

Veterán bloggerek kérdőíve

Igazán szeretem a kérdőíveket, de sajnos a legtöbb vagy abszolút nem vág a blog témájába, vagy egészen semmitmondónak tartom. Nem szeretem például azokat, amik csupa jelentéktelen személyes információra kérdeznek rá, és habár a könyves témájúak tetszenek, egyrészt nem szeretném az olvasási élményeimmel teledobálni a blogot, másrészt sajnos nem áll módomban annyit olvasni az egyetem mellett, amennyit szeretnék.

Szóval ha jó kérdőívet akarok, akkor azt saját magamnak kell összeraknom, erre már rájöttem. Legutóbb ilyen az Írók kérdőíve volt, amit aztán elég sokan továbbvittek, szóval a mostaninak a kérdéseit is megtaláljátok kigyűjtve a bejegyzés végén.

 

Magáról a blogolásról ritkán esik szó, éppen ezért szerettem volna most erről mesélni, és persze másokat is hallgatni. Mindig különös kíváncsisággal falom azokat a sorokat, amikben valaki a netes publikáláshoz fűződő viszonyáról és emlékeiről ír, teljesen függetlenül a blogjának témájáról. Éppen ezért igyekeztem úgy összeállítani a kérdéseket, hogy azok ne csak történetes, novellás vagy más írókkal kapcsolatos témájú blogokhoz illjenek, hanem tényleg bármilyenhez. A kérdések tehát nem magához az íráshoz, mint hobbihoz kapcsolódnak, hanem tisztán a blogoláshoz, mint megosztási formához. Persze aki még kitölti, annak szíve joga, hogyan értelmezi. 🙂

1. Hány éve blogolsz?

Az első G-Portálos oldalamat kb. 10-11 évesen nyitottam. Akkor még SMS-sel kellett érte fizetni, én pedig kikönyörögtem apukámnak, hogy fizessen ki nekem egyet. Utána azon osztottam meg a romantikus Tokio Hotel fanfictionjeimet (nos, ez már akkor sem volt menő), amit a kutya sem olvasott. Utána nagyjából 12 évesen kezdtem el írni az első tényleges blogomat a blogol.hu-n, szóval olyan 9 évvel ezelőtt.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Nem rémlik, hogy egy-két hónapnál több időt töltöttem volna azóta blog nélkül.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Nem, elég sok nevet kipróbáltam. A legelső G-Portálosra nem emlékszem, a blogol.hu-n pedig először Bluu voltam, majd több párhetes-hónapos huzavona is volt különböző nevekkel, aztán lettem Daichi a Japán-mániás korszakomban, végül Daremo. Utána a blogol.hu romjait hátrahagyva egy darabig tevékenykedtem megint a G-Portálon, voltam Camilla, Inana, de aztán mindig győzött a Daremo. Nagyon rám ragadt, igazán a sajátomnak érzem. Bevallom, elég sokat szoktam „magamban magamhoz beszélni” (mert végül is ki legyen az ember legjobb barátja, ha nem önmaga?), például válsághelyzeteket megoldani mindig belső kommunikációval szoktam, és bevallom őszintén, Daremonak szólítom magam.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Nem, ez ugye már az előzőekből is kitalálható volt. 🙂 De szeretnék most már itt megállapodni, Daremo maradni, és azt hiszem, eleget felépítettem már ahhoz, hogy ne akarjak innen megpattanni.

5. Változott az évek során a blogod témája?

A kezdeti bénácska Tokio Hotel fanficem után a mindennapjaimról, a gondolataimról blogoltam, nagy ritkán megosztottam az akkoriban születő novelláimat és regényeimet is. Utána sajnos megtapasztaltam, hogy nem mindig jól sül el, ha az ember szó szerint minden gondját-baját kiteregeti a neten, és azóta eléggé megcsappant a személyes bejegyzések száma. Egyszerűen már nem szeretek konkrétan az életemről írni, megtartom magamnak.

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Azt hiszem, 12 éves lehettem, mikor saját számítógépet kaptam a szobámba. Egyszerűen látták a szüleim, hogy nagyon beszippantott a világa, és nem használom hülyeségekre a netet, korábban ugyanis folyton a nappali közepén lévő közös gépen pötyögtem a történeteimet. Az viszont piszkosul zavart, ha írás közben ott ténferegtek körülöttem a többiek (ma sem nagyon megy ez társaságban), ezért éreztem úgy, hogy szükségem van egy saját gépre. Néhány évvel később váltottam laptopra, mindig ezen írok. Telefonon nem szeretem a blogomat vagy az írásaimat bizergálni (szerintem úgy nem lehet írni, ezért nem ezt a szót használtam rá :D), viszont ötleteket, vázlatokat novellákhoz és blogbejegyzésekhez is a kis füzetembe írom vagy a telefonom jegyzeteibe pötyögök be pár kulcsszót.

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Van egy-kettő talán, akik még hébe-hóba követnek, de sajnos a társaság magja egy idő után mindig kicserélődik. Még a blogol.hu-n volt egy kisebb, összetartó bandánk, akikkel képesek voltunk órákig a kommentszekcióban hülyéskedni, és olyan bennfentes vicceink születtek, hogy a mai napig elég lenne a chaten bepötyögnöm, hogy kozmokürt, és mind belehalunk a röhögésbe.

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Igen, többekkel is. Aki most talán ismertebb, az pl. Papp W. Fruzsi (majd rugdosom kicsit, hogy írjon már gyakrabban), vele is tavaly találkoztunk. Az a baj, hogy itt, Baján alig vannak bloggerek, akik hasonló témában írnak, mint én (vagy csak nem találom meg őket, szóval ha Baja környéki írópalánta vagy, sikíts, légyszi!), úgyhogy minden személyes találkozóért át kell utaznom a fél országot.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Igazából még mindig ott tartok, hogy annyira kevesen blogolnak az ismerőseim közül, hogy ha szóba kerül a dolog, elcsodálkoznak, és legtöbben szerencsére izgatottan érdeklődni kezdenek. Én pedig igyekszem lelkesen mesélni és magyarázni, hogy milyen is ez.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás terén?

Talán könnyebben merem leírni és felvállalni a véleményemet, és ez egy ideje megmutatkozik azért a való életben is. Emellett egyre több olvasót tudok elérni, szóval szerintem önmagam reklámozásában is fejlődtem. Ráadásul azért már egy többnyire rendszeres írásra is rászoktatott, bár ezen van még mit javítani.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Amióta lépten-nyomon hangoztatom (izé, felvállalom), hogy blogolok és én vagyok Daremo, azóta elég sok kedvező eset történt. Például fél évig én vezettem az egyetemi karom HÖK oldalát a Facebookon (arra hivatkozva ajánlotta fel a pozíciót az elnök, hogy tudja, hogy vezetek már másik FB oldalt is), anno a középiskolás drámatanárom ezért ajánlotta az első olyan pályázatot, ami miatt megjelent egy novellám nyomtatásban, idén pedig kétszer is felolvashattam a novelláimból itthon, a faluban.

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Ma már nem teregetném ki a szennyest a neten, mint régen, a blogol.hu-n. Sok kellemetlenségem adódott amiatt, hogy nem tudtam lakatot tenni a számra, és mindent kiírtam. Ma meg már pont az ellenkezője jellemző, egyáltalán nem írok szívesen arról, hogy mi történik a monitor mögött, ami nem íráshoz köthető.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

A korábbiaknál biztosan azt emelném ki, hogy már nem szívesen írnék túlzottan személyes dolgokról. A mostaninál a hozzáállásom fejlődött sokat, most már igyekszem mindig mindent a lehető legkevésbé bántó/bicskanyitogató módon megfogalmazni. Régen még szívesebben részt vettem blogos vitákon is, meg előszeretettel írtam is róluk, mostanra jobban szeretek békében élni, és ennek csak az egyik magyarázata az, hogy felnőttebbnek érzem magam sok tinihisztinél. A másik az, hogy nincs időm ilyen butaságokkal foglalkozni, mint hogy más bloggerek mit gondolnak ilyen-olyan írós témákról (pl. mostanában az Aranymosásról, amiről nyílt titok, hogy én is szeretnék rá jelentkezni pár éven belül), tehát nincs rá időm, és nem is engedhetem meg magamnak azt a feszültséget, amit egy ilyen vitaállapot jelent. Kicsit konkrétabb megbánás, hogy ma már nem úgy nevezném el a „10 idegesítő bloggerszokás” c. cikksorozatomat, hogy idegesítő, mert azóta azért próbálom a nekem nemtetsző vagy túlontúl amatőrnek tartott dolgokat is úgy leírni, hogy amiatt egy érintett ne érezze rosszul magát, hanem inspiráljam a fejlődésre.

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?

Azt hiszem, a legelső, amit erre a blogra írtam (itt el tudod olvasni). Nem is azért, mert akkora életbölcsességeket tartalmazna, szimplán csak jó érzés tudni, hogy már két-három év alatt is mekkora utat bejártam, és jó érzéssel tölt el, hogy a jövőben is így haladhatok a céljaim felé.

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Igazából többféleképpen is szerencsésnek mondhatom magam, mert szoktak érkezni olyan vélemények, amik elősegítik a fejlődésemet (és ez mindenképp jó nekem), és ezek többnyire tényleg intelligens, segítőkész emberektől érkeznek normális köntösbe bújtatva (akié meg nem ilyen, hanem kötekedni jön, azzal mit kezdjek? 🙂 ). Azt mondjuk nem igazán szeretem, ha lényegesen bele akarnak szólni a blogom vezetésébe vagy az egyik írásomba, én nem vagyok az a fajta szerző, aki majd megszavaztatja, hogy mi történjen a történetében.

Kicsit csalok, mert most kifejezetten a történettel kapcsolatos kritikát említek. Még a G-Portálos időszakban gyakran szerveztünk egymás (bloggerek) között amatőr versenyeket, egy ilyenen kaptam meg az akkori regényem első fejezetére, hogy borzalmas, gyerekes, kukába való. Így belegondolva, lehet, hogy itt gyökerezik az önbizalomhiányom is. 😀 Igazából akkor kezdett el érlelődni bennem, hogy többre vágyom, mint névtelen kis hobbibloggerként ténykedni a net egy eldugott sarkában, és ha ezt akarom elérni, akkor azért komolyabban tennem kell.

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?

Évek óta nem bírom ki blog nélkül, meg itt legalább kiélhetem a beteges kényszeremet a véleményem kinyilvánítására, szóval szerintem jó pár évig maradok még. Remélhetőleg most már Daremo-ként véglegesen.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Azt hiszem, azt az emberek látják már, hogy alapvetően egy jószándékú, szorgalmas, lelkiismeretes egyén vagyok, aki már-már egészségtelenül precíz, az írásaimat illetően. Igazából a blogon sosem szeretném magam túlságosan kiadni, például sosem fogok a rosszabb napjaimról írni, nem azért, mert titkolnám, hogy én is lehetek mélyponton, hanem mert nem szeretném, ha idegenek a gyengeségeimet is látnák. Privátban viszont sokkal barátkozóbb vagyok, bár ott is értek már elég kellemetlen atrocitások. Volt például egy srác, aki Ask.fm-ről írt rám, mert érdekelte a hobbim. Elég fura fazon volt, és rögtön nagyon személyeskedni szeretett volna, már ami a beszédtémákat illeti, és nem tetszett neki, hogy én nem ugyanígy viszonyulok hozzá. Végül, hogy is mondjam, felidegesítette ezen saját magát, és prostituáltnak szólított, elég érzékletesen körbeírva. Persze idióta emberek mindig is voltak.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!

A blog nekem igazából nem több mint egy csatorna, hogy megosszam az emberekkel az írásaimat és a gondolataimat. Én ezt a módszert találtam a mai modern világban a legmegfelelőbbnek arra, hogy egy magamfajta névtelen amatőr író egy kis nevet szerezzen magának.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Szerintem az egyedi a blogomban, hogy lerí róla, hogy én nem csak hobbiból szeretnék írni, és hogy a blogot is tulajdonképpen felhasználom annak érdekében, hogy minél közelebb kerülhessek a célomhoz, és kiadott kötetes szerző legyek. Persze, ezt sok írópalánta elmondhatja magáról, de én ezt igyekszem folyamatosan tudatosítani magamban és az olvasóimban is, és szerencsére már kaptam vissza olyan véleményt, hogy ez igenis meglátszik a soraimban, ennél többet pedig nem is kívánhatnék.

 

Néhány kérdésem még engem is megizzasztott, de attól még remélem, hogy többen is kedvet kaptok ehhez a kérdőívhez, higgyétek el nekem, igazán kellemes időtöltés számba venni a blogolós múltat.
Íme a kérdések (kitöltésnél nem kötelező, de nagyon megköszönöm, ha odalinkeled a blogomat):

1. Hány éve blogolsz?
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
5. Változott az évek során a blogod témája?
6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

Kommentbe pedig kérem a linkeket, ha kitöltöttétek ti is a kérdőívet, kíváncsi vagyok mindenki válaszaira! Ha úgy érzed, nem tudnád mindet megválaszolni, vagy nincs most épp olyan blogod, ahová kitehetnéd, akkor nyugodtan válaszolgass kommentformában is! 🙂

123