• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

2017 – írós évösszegzés

Elég hihetetlen, de bizony ez a második alkalom, hogy évösszegzést írok erre a blogra (a tavalyit is elolvashatod, ha nem emlékeznél rá, és leküzdhetetlen vágy támadna benned, hogy megtudd, mi minden történt 2016-ban). Összességében elmondhatom már most, mielőtt rendszerezném a gondolataimat, hogy rendkívül eseménydús év áll a hátam mögött írás tekintetében.

 

Fogadalmak

Először is: voltak újévi fogadalmaim 2017-re. Bevallom felnőttesen: ugyan több mint felét teljesítettem ezeknek, de azért nem állítanám teljes mértékben, hogy elégedett vagyok. Illetve, pontosítok: látom magamon a fejlődést, ami büszkeséggel tölt el, de azt is nagyon jól látom, hogy van még mit finomítani a munkamódszeremen, a hozzáállásomon, de ezt próbálom úgy felfogni, hogy legalább hagytam valami izgalmas kihívást jövőre is.

Konkrétan ezekről a fogadalmakról:
Nem írtam meg havi egy novellát, talán összesen nyolcat, eléggé rendszertelenül.
Nincs befejezett többrészes történetem még mindig.
DE.
Bőven több mint 300 ezer karakternyi szöveg került fel a blogra.
Több mint tíz könyvet elolvastam idén (még akkor is, ha nem számolom bele a komplett blogger-, Wattpad- és amatőr írói regényeket és az angol olvasmányokat).
És pontosan három írói pályázatra jelentkeztem, bár nem nem értem el mindegyiken eredményt.

Igazából a fogadalmak (nem) teljesítéséből teljesen kivehető az, hogy miben akarok fejlődni 2018-ban. Igenis szeretnék legalább havi egy novellát megírni, mert nem azért írtam kevesebbet, mert nincsenek ötleteim. A valóság az, hogy az időbeosztásommal van probléma, egyrészt olyan, amit nekem kell rendbe tenni, másrészt rajtam kívül álló tényezők is nehezítették a dolgomat. Rengeteg ötletem van, amit novellaként szeretnék megírni, de sokszor ezeket elhessegettem más tennivalókra hivatkozva, és végül nem lett belőlük semmi. Nemrég összeállítottam egy 17 pontból álló listát, ami a megírásra érdemes novellaötleteimet tartalmazza, ezeken szeretnék majd még dolgozni.

A regényemről mindenkinek mindenhol annyit meséltem már, hogy szerintem az emberek már unják. Viszont már sokadszorra dobom ki a meglévő részeket, mert egyszerűen érzem, hogy valami hibádzik, valami nem jó, valami miatt nem tudom elkapni a fonalat. A napokban megint kihajítottam, ami eddig megvolt, és egy új munkamódszerrel fogok nekiállni, ami egyelőre jobb eredményekkel kecsegtet. Igazából erről a témáról, a regényeket illető írói blokkomról szeretnék majd még külön is írni, úgyhogy nem ragoznám a végtelenségig. A lényeg: ez most nem sikerült, de elég aktívan dolgozom rajta, és végre kezdem látni, hogy lelkileg is mélyre kell ásnom ehhez. De hát az ember élete (ahogy az okosok mondják) egy véget nem érő tanulás, meg a siker kulcsa az, hogy megismerjük önmagunkat (tudom, hagyjam abba végre a bölcselkedést), és ezekben szerintem van valami, úgyhogy ezen az úton próbálok meg elindulni.

 

Statisztika

Idén elkezdtem egy Excel-táblázatba vezetni, hogy pontosan miket írtam milyen terjedelemben, hogy ne év végén kelljen több órát eltöltenem ezek kigyűjtésével. Rémes, de saját magamat leginkább számokkal tudom motiválni, de azokkal elképesztően, szóval kitűztem magam elé a célt 2017-re, hogy novellákat és blogbejegyzéseket is összeszámolva legalább 300 ezer karakternyi szöveget írjak a blogra. Örömmel jelentem be, hogy (az évösszegzést és a csak ezután kikerülő 2018-as terveket is beleszámolva) 400 ezer karakternyi szöveg volt a blogon (egy-két elmentett, még ki nem került bejegyzéssel együtt). Ez másfélszer annyi, mint 2016-ban (mert utólag azokat is összeszámoltam idén). Az is a fogadalmam része volt, hogy ez a 300 ezer legalább nagyjából ugyanolyan időközönként kerüljön fel, úgyhogy kimondatlanul, de a havi 25 ezer karakterhez tartottam magam. Március, május és július kivételével ez mindig sikerült. Májusra és júliusra indokom is van, előbbi a szorgalmi időszak vége (tele ZH-kal, beadandókkal, meg akkor kezdtem dolgozni, ha jól emlékszem), júliusban pedig sikerült egyszerre kétféle munkát is elvállalnom, és egyszerűen nem maradt elég időm és energiám az írásra. A legtermékenyebb hónap augusztus volt, 90 ezerrel.

Nyáron, a blog költöztetésekor nagyon sok régebbi blogbejegyzést kitöröltem, mármint a pársoros, semmitmondó apróságokat. Most 96 bejegyzést számol nekem a WordPress, amiből körülbelül a fele idén született novella vagy cikk. Nagyjából heti egy bejegyzéses átlaggal számolok, de a valóságban ez nem volt ilyen egyenletes: volt, hogy heti kettőt publikáltam, meg olyan is volt, hogy pár hétig semmit, ha nem volt rá időm. Ezen is javítanom kell jövőre, szeretnék hetente minimum egyszer jelentkezni itt.

Az olvasóim körében a legnépszerűbb bejegyzéseim általában a cikkek. Idén háromnál vettem észre kiemelt lelkesedést: A kezdő írók bátorításának hiányáról, a A történetes blogger nem blogger és a Kedves írópalánta, olvastál már valaha könyvet? címűeknél.

A pontos jövő évi írós fogadalmaimat majd külön bejegyzésben szeretném összeszedni pár nap múlva, így most ezekbe sem mennék jobban bele.

 

Események

A blog történetében és a nettől elszakadt, valódi világban is történt elég sok jelentős esemény, ezeket szeretném most többé-kevésbé időrendben szerepeltetni.
Elkezdtem tudatosan keresni az írástechnikával foglalkozó könyveket, mert hiszem, hogy ezekből sokat tanulhatok, és már pár könyv után is érzem, hogy fejlődtem.
Megjelent a második novellám nyomtatásban. A Vigyázzunk rá című, sajnos valós események ihlette írásom bekerült az Élni nélküle antológiába. Az eredmény márciusban érkezett, a könyvbemutató június 10-én zajlott.
Közben került ki a blogra az Írók kérdőíve, ami határtalan meglepődésemre elég népszerű lett kiadott és amatőr írók körében is.
A költészet napjának alkalmából április 11-én a helyi művelődési házban felolvashattam két novellámat. Ez volt a legelső alkalom, hogy direkt felkerestek és felkértek egy ilyen eseményre, és hogy egyáltalán közönség előtt felolvashattam bármelyik írásomat.
Június végén költözött a blog a mostani címére. Nagy lépés volt ez annak tekintetében, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a blogolással, felülemelkedni a sok sallangon, ami az állítólagos „bloggertársadalom” zömét érinti, mármint azon részét, amelyikben én elkezdtem a blogolást.
Július 29-én Budapestre utaztam, és részt vettem az Aranymosás pikniken. Találkoztam már korábban, netről ismert amatőr írókkal, a Könyvmolyképző kiadó korábbi és új íróival, munkatársaival, és azt kell, hogy mondjam, nagyon pozitívan és motiválóan hatott rám az a nap. Azt hiszem, akkor döntöttem el végleg, hogy milyen úton szeretnék haladni íróként, és azóta is igyekszem előre, bár még csak kis lépésekben.
Nem írós dolog, de szeptemberben elkezdtem a harmadik egyetemi félévemet. Nagyon sok időmet elveszi a tanulás, ez tény, de úgy érzem, meg is kell tanulnom jobban beosztani az időmet, hogy az iskola és az írás békésen megférjenek egymás mellett.
Idén ismét meghirdették Kalocsán az irodalmi és képzőművészeti pályázatot, és ismét beválogatták az egyik írásomat az antológiába, pontosabban a Visszahúz címűt. A bemutató december 16-án zajlott.
Advent harmadik vasárnapján ismét felkértek a faluban, hogy felolvassak. Karácsonyi köszöntőként hangzott el a Polgármesteri Hivatal udvarán a Verset karácsonyra című kis mesém. Innen is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam (az eseményről a kalocsai könyvbemutatóról is szóló bejegyzésben olvashatsz).

Rengeteg dolgot csináltam idén, és azt hiszem, ez látszik ebből a felsorolásból is. Nagyon szeretnék jövőre még többet kihozni mindenből, a blogból, a novellákból és a tervezett regényekből, még ennél is több pályázaton részt venni (sokról azért csúsztam le, mert nem maradt időm írni rá, vagy [szerintem] azért nem sikerült, mert más elfoglaltságok mellett kevesebbet foglalkoztam a pályaművemmel, mint kellett volna). Úgy állok hozzá, hogy ami idén nem sikerült, azt majd megvalósítom jövőre, szóval igazából nem ítélem meg sikertelennek az évet, hiszen (mint az összefoglalóból is látszik) tartalmas, és amatőr íróhoz mérten szerintem sikeres évet tudhatok magam mögött.

 

Nemsokára érkezem a jövő évre szóló céljaim összefoglalásával!

 

Ti szoktatok újévi fogadalmakat tenni? Ha igen, idén mit fogadtatok meg? Sikerült mindent elérni?

2017 nyári írós terveinek megvalósítása

Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.

Összességében azt tudnám mondani, hogy elégedett is vagyok, meg nem is. Sajnos a listám több pontját nem tudtam maradéktalanul teljesíteni, viszont ez sokszor rajtam kívül álló okok miatt történt, szóval a nehézségek ellenére meg úgy érzem, hogy jól teljesítettem. A júliusom nagyon borzalmasra sikerült írás terén, ugyanis a rosszul szervezésnek hála egész hónapban egyszerre csináltam a kétféle diákmunkámat, mármint délelőtt az egyiket, délután a másikat, és ez szinte minden egyes nap nagyon lefárasztott, keveset írtam. Azt a hónapot inkább rászántam a blog költöztetésére. Augusztusban is voltak akadályok, nyaralás alatt például nem írtam (bár ez természetes), és ezen kívül is volt egy hét, amikor egy csúnya vírus teljesen leterített. Viszont erről a hónapról még így is elmondhatom, hogy sokkal többet írtam, mint talán az év bármelyik eddigi hónapja során, úgyhogy mindent összevetve elégedett vagyok. 🙂

Nézzük pontokba szedve:

1. Blog költöztetése — pipa

Mint láthatjátok, megtörtént. 🙂 Ami még a mai nappal újdonság, az egy új, őszi fejléckép. Ennél nagyobb változtatást szerintem sosem fogok kivitelezni itt, de úgy érzem, hogy egy ritka képváltás azért egy kis frissességet kölcsönözne a blognak. Kommentben várom a véleményeteket is ezzel kapcsolatban!

A költözést egyébként egyáltalán nem bántam meg. Nagyon sok pozitív véleményt kaptam az olvasóimtól, és a WordPressnek hála rengeteg új lehetőség is megnyílt előttem a blogom használatával kapcsolatban. Bízom benne, hogy ez az oldal tükrözi majd azt az elhivatottságot már első pillantásra, amit én érzek az írásaimmal kapcsolatban.

2. Három darab novella — kétharmad pipa

Kettő lett, maradhat? Viccet félretéve, az egyik még csak nem is teljesen érvényes, mert a lista következő pontja is vonatkozik rá, de szerintem ez megbocsátható. Mindkét novellát augusztusban írtam (vagyis az egyik esetében egy korábban elkezdettet most fejeztem be), és szintén kellemes fogadtatásban részesültek. Az egyik ráadásul az idei év leghosszabb novellája lett!

Erről a kettőről van szó:

A tiszta öröm — Fanfiction On Sai írónő egy novellájából, de az eredeti mű ismerete nélkül is érthető. Sci-fi egy apácáról, aki a modern világban megtudja, egy párhuzamos világbeli énje mire vitte az élete során.

Egy év és nyolc hónap — Realista, romantikus. Katáról, arról a huszonéves nőről, aki szentül meg van győződve, hogy őt egy férfi pontosan csak egy évig és nyolc hónapig képes szeretni.

3. On Sai fanfictioníró pályázata — pipa

Mint az előbb is írtam már, elkészült A tiszta öröm című novella. A verseny eredménye most hétvégén várható, majd beszámolok róla.

4. Légüres c. kisregény — eeehh

Elkezdtem, nem egyszer, sokféleképpen, és összesen az, amit a regényhez vagy a regényről írtam, már kitett volna egy regénynyi terjedelmet. De sokadszor is azt éreztem, hogy alapjaiban véve nem elég jó, túl kusza, vagy éppen néhány pontjában túlzottan egyszerűsített. Párszor visszatöröltem már, most éppen ott tartok, hogy elszórakozom egy-két hetet a háttérvilág részletesebb felépítésével, és utána megpróbálkozom megint.

5. Tíz darab blogposzt — majdnem pipa

Az írós tervek kikerülése után végül 7 darab bejegyzés született, ebből eddig 6 került ki.

1. Hogyan lettem Daremo

2. Aranymosás írótalálkozón jártam

3. A történetes blogger nem blogger

4. Egy év az egyetemen

5. 5 módszer, amivel NE reklámozd magad íróként

6. 12 napos írásgyakorlat — 10 cím (ez majd még érkezik)

7. Scrivener, a regényíró szoftver

6. Öt könyv elolvasása — siralmas

Olvasni tényleg nem maradt már időm és energiám. Azon az egy héten, amikor beteg voltam, ledaráltam a (már korábban elkezdett) Metro 2033-at, amit imádtam, és nagyon sokat hozzáadott ahhoz, hogy máshogy (komolyabban) kezdjek el hozzáállni a saját regényemhez is. A folytatást sajnos még nem tudtam megszerezni, de ami késik, nem múlik.

 

Ilyen volt tehát a nyaram írás szempontjából. Tulajdonképpen nem tudtam teljesíteni az összes pontját a listámnak, de mint írtam már fent is, elégedett vagyok, mert eredményesen zártam a nyarat. Igyekszem majd tanév közben is megtalálni az arany középutat iskola, írás és magánéleti teendők között, legrosszabb esetben írok hétvégente vagy tanórák között. 🙂 De igyekszem majd úgy szervezni, hogy ti ne érezzétek a bejegyzések számában és minőségében az én napirendem zsúfolódását.

 

A ti nyaratok hogy telt? Tudtatok eleget írni, olvasni? És melyik volt a kedvenc bejegyzésetek A papírfecnis fiókon a nyáron? 🙂

Hogyan lettem Daremo

Üdvözöllek titeket a megújult blogon!

Igen, én vagyok az, Daremo, és ez itt A papírfecnis fiók utódja. Az összes eddigi bejegyzés fellelhető és olvasható a blogon már, tartalmukban nem változtak, néhány bejegyzésnél kicseréltem a képeket jogtisztákra, ennyi. Egyébként pedig teljesen onnan folytatom a blogolást és az írást, ahonnan abbahagytam Blogspoton. Remélem, nektek is tetszik a változás, és ugyanolyan izgatottan fogtok feljárni az új oldalra, mint én. (:

Kezdésként szerettem volna a kezdetekhez visszatérni. Ünnepélyes megnyitót tartani a Daremo.hu-n. Ezért elmesélném nektek, hogy kerültem ide, ahol most vagyok, mennyi felesleges kört lefutottam, mire eldöntöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, és hogyan jöttem végre rá, hogy az írásaim igenis megérdemlik, hogy fizessek nekik egy tárhelyet.

Sokszor és sok helyen említettem már, hogy az első mesémet általános iskola harmadik osztályában írtam egy kiskutyáról, fogalmazás órára. Tavaszi szünetre kaptuk házi feladatként a meseírást, én pedig akkorra már rengeteget olvastam — és valahogyan egyértelmű volt, hogy ezt a feladatot nekem találták ki. Ez a gondolat, ez az érzés nagyon megmaradt bennem. Megnyitottam a Wordöt a család közös számítógépén, és nekiálltam írni, mert tudtam, hogy menni fog.

Utólag rájöttem, hogy korábbról is volt már egy-két mesém. Írtam egy hajóskapitány kalandjairól, meg más állatmeséket még másodikban, de egyik sem maradt meg bennem annyira, mint Buksi kalandjai. Mert ott volt az első tudatosulása annak, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Utána a barátnőimmel karöltve nagyjából hatodikig folyamatosan csak fanfictionöket írtunk. Ezek azon részei a repertoáromnak, amiket sosem mutogatnék senkinek… Persze, egy fontos állomásként kell rájuk tekintenem, mert ebben az időben kezdtem el hosszabbakat írni, afféle regényeket, képes voltam hetekig görnyedni a füzetjeim felett ugyanazt a sztorit körmölve. Fontosak, de nem, nem fogok velük senkit sem sokkolni. (:

Emlékszem, hetedikben meg már körbejárt az osztályban az a zöld füzetem, amibe egy romantikus, párhuzamos világban játszódó fantasy-regényt írtam, a Szellemvilágot. Főleg a lányok olvasták, aztán mindig összeültünk beszélgetni a történetről, és tényleg láttam rajtuk, hogy tetszett nekik.

Akkoriban már blogoltam, de nem szívesen mutogattam senkinek. Az az én kis privát kuckóm volt, és pár év alatt rengeteg címen és névvel szövegeltem a nagyérdeműnek.

Aztán egyszer lett Daremo. És ez a név valahogyan nem hagyta magát levakarni. Egy ideig, míg G-Portálon blogoltam, megint kipróbáltam többfélét, de egyik sem volt az igazi. Mindig visszakanyarodtam Daremo-hoz, és egy idő után tudtam is, hogy ez én vagyok. Meg arra is rájöttem, hogy nem kell ezt túlcifrázni, nem az a lényeg, hogy milyen extra neve legyen egy írónak, hanem az, hogy azt a sajátjának érezze. És ha ez valakinek a sajátja, az is jó, ha álnevet választ magának, az is. (Persze ettől még kitartok amellett, hogy hiába van az embernek álneve, jó dolog az, ha a körülötte lévők tudnak a művészetéről.)
Amikor megnyitottam A papírfecnis fiókot, ugye még a Blogspoton, akkor tudtam, hogy ez most már valami más lett. Hogy felnőtt vagyok, érett vagyok, komolyan gondolom az írást, és szeretnék vele jelentős eredményeket elérni. És hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy nem szégyellem, ki vagyok, kiírom a nevemet, kiteszem az arcomat, és elmesélem boldog-boldogtalannak, családnak, barátnak, iskolatársnak, hogy én igenis írok. És megmutatom bárkinek, hogy az alkotásaimat hol tudja elolvasni: ezentúl itt, a Daremo.hu-n.

Ennek a felvállalása nagyon sok lehetőséghez juttatott. Az első antológiás megjelenéshez a pályázatot még a középiskolás drámatanárom mutatta, és mindkét megjelent novellám bemutatójánál ott volt velem a családom. Idén még a helyi művelődési házban fel is olvashattam két novellámat. Ha írtam volna továbbra is a fióknak, esetleg egy szűkebb bloggerközösségnek, akkor ezek közül melyiket értem volna el? Tudom, egyik itt felsorolt esemény sem nagy dolog, ettől még nem leszek nagy író — írónak sem nevezném még magamat. De kis lépésekben lehet csak elindulni, és azt hiszem, nem mindegy, hogy ezeket a lépéseket egyedül tesszük-e meg, vagy vannak mögöttünk, akik támogatnak.

Mögöttem, úgy érzem, elég sokan állnak már. Nem is csak a családra gondolok, hanem az olvasóimra: sokan közülük nem is bloggerek, vagy nem úgy keveredtek ide, hogy kölcsönösen elkezdtük egymás blogját olvasni és beszélgetni. Többen is vannak, akik ténylegesen csak azért vannak itt, mert tetszik nekik, amit írok, és ilyen olvasókat szerezni sokkal nagyobb kihívás, mint ismerősöknek megmutatni az alkotásaimat. Haladok, azt hiszem, lassan még, de biztosan haladok a kitűzött célom felé: hogy egy nap igazi íróvá válhassak.

Addig is, az utam minden további állomását itt fogom nektek elmesélni, a Daremo.hu-n.

Köszönöm, hogy velem tartotok ezután is!

123

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás