• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

2017 nyári írós terveinek megvalósítása

Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.Elérkezett hát a szeptember, vége van a nyári szünetnek, egyesek már ma is az iskolapadban ülnek (és pár nap múlva én is). Itt az ideje elmesélnem, hogyan alakult a nyári céljaim megvalósítása.

Összességében azt tudnám mondani, hogy elégedett is vagyok, meg nem is. Sajnos a listám több pontját nem tudtam maradéktalanul teljesíteni, viszont ez sokszor rajtam kívül álló okok miatt történt, szóval a nehézségek ellenére meg úgy érzem, hogy jól teljesítettem. A júliusom nagyon borzalmasra sikerült írás terén, ugyanis a rosszul szervezésnek hála egész hónapban egyszerre csináltam a kétféle diákmunkámat, mármint délelőtt az egyiket, délután a másikat, és ez szinte minden egyes nap nagyon lefárasztott, keveset írtam. Azt a hónapot inkább rászántam a blog költöztetésére. Augusztusban is voltak akadályok, nyaralás alatt például nem írtam (bár ez természetes), és ezen kívül is volt egy hét, amikor egy csúnya vírus teljesen leterített. Viszont erről a hónapról még így is elmondhatom, hogy sokkal többet írtam, mint talán az év bármelyik eddigi hónapja során, úgyhogy mindent összevetve elégedett vagyok. 🙂

Nézzük pontokba szedve:

1. Blog költöztetése — pipa

Mint láthatjátok, megtörtént. 🙂 Ami még a mai nappal újdonság, az egy új, őszi fejléckép. Ennél nagyobb változtatást szerintem sosem fogok kivitelezni itt, de úgy érzem, hogy egy ritka képváltás azért egy kis frissességet kölcsönözne a blognak. Kommentben várom a véleményeteket is ezzel kapcsolatban!

A költözést egyébként egyáltalán nem bántam meg. Nagyon sok pozitív véleményt kaptam az olvasóimtól, és a WordPressnek hála rengeteg új lehetőség is megnyílt előttem a blogom használatával kapcsolatban. Bízom benne, hogy ez az oldal tükrözi majd azt az elhivatottságot már első pillantásra, amit én érzek az írásaimmal kapcsolatban.

2. Három darab novella — kétharmad pipa

Kettő lett, maradhat? Viccet félretéve, az egyik még csak nem is teljesen érvényes, mert a lista következő pontja is vonatkozik rá, de szerintem ez megbocsátható. Mindkét novellát augusztusban írtam (vagyis az egyik esetében egy korábban elkezdettet most fejeztem be), és szintén kellemes fogadtatásban részesültek. Az egyik ráadásul az idei év leghosszabb novellája lett!

Erről a kettőről van szó:

A tiszta öröm — Fanfiction On Sai írónő egy novellájából, de az eredeti mű ismerete nélkül is érthető. Sci-fi egy apácáról, aki a modern világban megtudja, egy párhuzamos világbeli énje mire vitte az élete során.

Egy év és nyolc hónap — Realista, romantikus. Katáról, arról a huszonéves nőről, aki szentül meg van győződve, hogy őt egy férfi pontosan csak egy évig és nyolc hónapig képes szeretni.

3. On Sai fanfictioníró pályázata — pipa

Mint az előbb is írtam már, elkészült A tiszta öröm című novella. A verseny eredménye most hétvégén várható, majd beszámolok róla.

4. Légüres c. kisregény — eeehh

Elkezdtem, nem egyszer, sokféleképpen, és összesen az, amit a regényhez vagy a regényről írtam, már kitett volna egy regénynyi terjedelmet. De sokadszor is azt éreztem, hogy alapjaiban véve nem elég jó, túl kusza, vagy éppen néhány pontjában túlzottan egyszerűsített. Párszor visszatöröltem már, most éppen ott tartok, hogy elszórakozom egy-két hetet a háttérvilág részletesebb felépítésével, és utána megpróbálkozom megint.

5. Tíz darab blogposzt — majdnem pipa

Az írós tervek kikerülése után végül 7 darab bejegyzés született, ebből eddig 6 került ki.

1. Hogyan lettem Daremo

2. Aranymosás írótalálkozón jártam

3. A történetes blogger nem blogger

4. Egy év az egyetemen

5. 5 módszer, amivel NE reklámozd magad íróként

6. 12 napos írásgyakorlat — 10 cím (ez majd még érkezik)

7. Scrivener, a regényíró szoftver

6. Öt könyv elolvasása — siralmas

Olvasni tényleg nem maradt már időm és energiám. Azon az egy héten, amikor beteg voltam, ledaráltam a (már korábban elkezdett) Metro 2033-at, amit imádtam, és nagyon sokat hozzáadott ahhoz, hogy máshogy (komolyabban) kezdjek el hozzáállni a saját regényemhez is. A folytatást sajnos még nem tudtam megszerezni, de ami késik, nem múlik.

 

Ilyen volt tehát a nyaram írás szempontjából. Tulajdonképpen nem tudtam teljesíteni az összes pontját a listámnak, de mint írtam már fent is, elégedett vagyok, mert eredményesen zártam a nyarat. Igyekszem majd tanév közben is megtalálni az arany középutat iskola, írás és magánéleti teendők között, legrosszabb esetben írok hétvégente vagy tanórák között. 🙂 De igyekszem majd úgy szervezni, hogy ti ne érezzétek a bejegyzések számában és minőségében az én napirendem zsúfolódását.

 

A ti nyaratok hogy telt? Tudtatok eleget írni, olvasni? És melyik volt a kedvenc bejegyzésetek A papírfecnis fiókon a nyáron? 🙂

Hogyan lettem Daremo

Üdvözöllek titeket a megújult blogon!

Igen, én vagyok az, Daremo, és ez itt A papírfecnis fiók utódja. Az összes eddigi bejegyzés fellelhető és olvasható a blogon már, tartalmukban nem változtak, néhány bejegyzésnél kicseréltem a képeket jogtisztákra, ennyi. Egyébként pedig teljesen onnan folytatom a blogolást és az írást, ahonnan abbahagytam Blogspoton. Remélem, nektek is tetszik a változás, és ugyanolyan izgatottan fogtok feljárni az új oldalra, mint én. (:

Kezdésként szerettem volna a kezdetekhez visszatérni. Ünnepélyes megnyitót tartani a Daremo.hu-n. Ezért elmesélném nektek, hogy kerültem ide, ahol most vagyok, mennyi felesleges kört lefutottam, mire eldöntöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, és hogyan jöttem végre rá, hogy az írásaim igenis megérdemlik, hogy fizessek nekik egy tárhelyet.

Sokszor és sok helyen említettem már, hogy az első mesémet általános iskola harmadik osztályában írtam egy kiskutyáról, fogalmazás órára. Tavaszi szünetre kaptuk házi feladatként a meseírást, én pedig akkorra már rengeteget olvastam — és valahogyan egyértelmű volt, hogy ezt a feladatot nekem találták ki. Ez a gondolat, ez az érzés nagyon megmaradt bennem. Megnyitottam a Wordöt a család közös számítógépén, és nekiálltam írni, mert tudtam, hogy menni fog.

Utólag rájöttem, hogy korábbról is volt már egy-két mesém. Írtam egy hajóskapitány kalandjairól, meg más állatmeséket még másodikban, de egyik sem maradt meg bennem annyira, mint Buksi kalandjai. Mert ott volt az első tudatosulása annak, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Utána a barátnőimmel karöltve nagyjából hatodikig folyamatosan csak fanfictionöket írtunk. Ezek azon részei a repertoáromnak, amiket sosem mutogatnék senkinek… Persze, egy fontos állomásként kell rájuk tekintenem, mert ebben az időben kezdtem el hosszabbakat írni, afféle regényeket, képes voltam hetekig görnyedni a füzetjeim felett ugyanazt a sztorit körmölve. Fontosak, de nem, nem fogok velük senkit sem sokkolni. (:

Emlékszem, hetedikben meg már körbejárt az osztályban az a zöld füzetem, amibe egy romantikus, párhuzamos világban játszódó fantasy-regényt írtam, a Szellemvilágot. Főleg a lányok olvasták, aztán mindig összeültünk beszélgetni a történetről, és tényleg láttam rajtuk, hogy tetszett nekik.

Akkoriban már blogoltam, de nem szívesen mutogattam senkinek. Az az én kis privát kuckóm volt, és pár év alatt rengeteg címen és névvel szövegeltem a nagyérdeműnek.

Aztán egyszer lett Daremo. És ez a név valahogyan nem hagyta magát levakarni. Egy ideig, míg G-Portálon blogoltam, megint kipróbáltam többfélét, de egyik sem volt az igazi. Mindig visszakanyarodtam Daremo-hoz, és egy idő után tudtam is, hogy ez én vagyok. Meg arra is rájöttem, hogy nem kell ezt túlcifrázni, nem az a lényeg, hogy milyen extra neve legyen egy írónak, hanem az, hogy azt a sajátjának érezze. És ha ez valakinek a sajátja, az is jó, ha álnevet választ magának, az is. (Persze ettől még kitartok amellett, hogy hiába van az embernek álneve, jó dolog az, ha a körülötte lévők tudnak a művészetéről.)
Amikor megnyitottam A papírfecnis fiókot, ugye még a Blogspoton, akkor tudtam, hogy ez most már valami más lett. Hogy felnőtt vagyok, érett vagyok, komolyan gondolom az írást, és szeretnék vele jelentős eredményeket elérni. És hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy nem szégyellem, ki vagyok, kiírom a nevemet, kiteszem az arcomat, és elmesélem boldog-boldogtalannak, családnak, barátnak, iskolatársnak, hogy én igenis írok. És megmutatom bárkinek, hogy az alkotásaimat hol tudja elolvasni: ezentúl itt, a Daremo.hu-n.

Ennek a felvállalása nagyon sok lehetőséghez juttatott. Az első antológiás megjelenéshez a pályázatot még a középiskolás drámatanárom mutatta, és mindkét megjelent novellám bemutatójánál ott volt velem a családom. Idén még a helyi művelődési házban fel is olvashattam két novellámat. Ha írtam volna továbbra is a fióknak, esetleg egy szűkebb bloggerközösségnek, akkor ezek közül melyiket értem volna el? Tudom, egyik itt felsorolt esemény sem nagy dolog, ettől még nem leszek nagy író — írónak sem nevezném még magamat. De kis lépésekben lehet csak elindulni, és azt hiszem, nem mindegy, hogy ezeket a lépéseket egyedül tesszük-e meg, vagy vannak mögöttünk, akik támogatnak.

Mögöttem, úgy érzem, elég sokan állnak már. Nem is csak a családra gondolok, hanem az olvasóimra: sokan közülük nem is bloggerek, vagy nem úgy keveredtek ide, hogy kölcsönösen elkezdtük egymás blogját olvasni és beszélgetni. Többen is vannak, akik ténylegesen csak azért vannak itt, mert tetszik nekik, amit írok, és ilyen olvasókat szerezni sokkal nagyobb kihívás, mint ismerősöknek megmutatni az alkotásaimat. Haladok, azt hiszem, lassan még, de biztosan haladok a kitűzött célom felé: hogy egy nap igazi íróvá válhassak.

Addig is, az utam minden további állomását itt fogom nektek elmesélni, a Daremo.hu-n.

Köszönöm, hogy velem tartotok ezután is!

Írós tervek 2017 nyarára

Már a blog Facebook-oldalán is célozgattam rá, hogy szeretnék listát összeállítani arról, hogy mit szeretnék írással/blogolással kapcsolatban elérni, véghezvinni a nyáron. Június 21-én, az utolsó vizsgámmal végre nekem is elkezdődött a nyári szünet, úgyhogy azt hiszem, itt az idő eltervezni, mit szeretnék csinálni, és ezáltal titeket is beavatni azokba a terveimbe, amikről eddig nem sokat meséltem.

1. Blog költöztetése

Nagyon régóta gondolkodom azon, hogy a Blogspot talán nem a megfelelő felület az írásaimnak. Olvasóként ti ezt nem veszitek észre, de főleg a bejegyzések írásakor a kezelőfelület már többször is megtréfált engem, ami miatt nagyon haragszom. Legtöbben a WordPresst ajánlják, mint a legjobb helyet egy blognak, úgyhogy én is ezt néztem ki magamnak — viszont nem elégednék meg egy daremo.wordpress.com vagy hasonló című bloggal. Akkor már úgy döntöttem, veszek saját tárhelyet és domaint is a blognak, így a nyáron mindenképp szeretném átköltöztetni a teljes tartalmat egy új oldalra. Eleinte nagyon bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert ez már fizetős szolgáltatás (még ha nem is akkora összeg, hogy az ember egyetemista lánya éhen vesszen miatta), de mindenképp egy nagy lépésként tekintek erre. Végül a Blogspot legutóbbi „szórakozása” döntötte el végleg bennem a vitát: lesz új blog. Komolyan gondolom a blogolást, az írást, tehát igenis jár egy komolyabb felület is az írásaimnak.

Megmutatom nektek itt is, min akadtam ki: ez itt a Blogspot kezelőfelülete. A középső, fehér részt én színeztem át (egyébként az általam olvasott blogok legfrissebb bejegyzései voltak ott), a két szélén viszont (eredetileg) szintén fehér hátterű menünek kellene lennie. Ezt a fehér színt egyébként lassan egy éve nem láttam, ugyanis egy ideje csúnya, szürke színre váltott, tegnap pedig egy ideig, mint a kép is mutatja, annyira elfeketedett, hogy a menüpontokat sem láttam kétoldalt. Ebből már remélem ti is megértitek, hogy egy ilyen instabil rendszerre miért nem bízom szívesen a munkáimat.

2. Három darab novella

Ez tulajdonképpen az éves „havi 1 novella” fogadalmam nyári része. Ezt eddig május kivételével mindig sikerült tartanom, de erre is van (sajnos) egy olyan kifogásom, hogy az egyhetes sulis mérőtábor és a maradék tárgyaim beadandóinak, ZH-inak kijavítása mellett sokkal kevesebb időm és energiám volt írni. Ez meglátszott a bejegyzések számában is: májusban kettő darab blogposzt került ki. Még a június is egy kicsit mélyrepülés (bár van még pár napom), de már most látom az eredményét annak, hogy sokkal kevesebb dolgom van iskola nélkül. Egy áprilisi novella egyébként szintén nem került fel a blogra, de ennek nagyon egyszerű oka van: pályázatra írtam, ami miatt nem kerülhetett ki az internetre sem. Még nem érkezett eredmény, ha lesz, természetesen jelentkezem.

3. Pályázat

On Sai fanfictioníró pályázatot hirdetett a blogján — én pedig hihetetlenül bezsongtam! Nem szoktam a neten nyilvánosan áradozni más írókról, de most itt az ideje színt vallanom: On Saira amolyan írói példaképként tekintek. Nagyon szeretnék vele emiatt egyszer találkozni is, szinte minden megjelent könyvét elolvastam már, és — a legjobb — a fanfictionverseny nyertese beszélhet vele egy egyórás hanghíváson, amikor ő megpróbál írós problémákkal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Addig majd gyakorlom az idegenekkel telefonálást, de nem iszom előre a medve bőrére. Mindenesetre én mindent bele fogok adni.

4. Légüres — a kisregény

Igen, rávettem magam: hosszú évek óta először megint egy többrészes íráson dolgozom. Nem akarok sok poént lelőni, de annyit elárulok, hogy ez tulajdonképpen egy könnyed kis sci-finek indul (aztán majd meglátjuk), nagyon régóta tervezgetem, és végre írni is elkezdtem. A vizsgára való készülődés miatt kicsit megtorpantam az írásában, de az első fejezet már készen van. A teljes írást csak akkor fogom közzétenni, ha teljesen készen lesz, de ne feledjétek: a Daremo olvasói nevű Facebook-csoportban bármi érdekes dolog napvilágot láthat, csak úgy megsúgom.

5. Tíz darab blogposzt

Vagy remélhetőleg több is: ennyi hét van hátra a nyárból (mikor ezt a listát írom), a heti egyet pedig igencsak illene túlteljesíteni. Bár ha emellett több novellát is írok, valamint haladok a regényemmel, akkor szerintem anélkül is egy tartalmas nyarat zárhatok majd, hogy elárasztalak titeket a töméntelen mennyiségű bölcsességemmel.

6. Öt könyv elolvasása

Nyáron remélhetőleg több időm lesz olvasni, úgyhogy itt az ideje kicsit belehúzni. 🙂 2017-re megfogadtam, hogy legalább 10 könyvet elolvasok, eddig hatnál tartok. Ha sikerülne nyáron elolvasni még ötöt, akkor nemcsak, hogy ezt a fogadalmat kipipálhatom, de valószínűleg még túl is teljesítem majd év végére.

Ezek a konkrétan írással (és egy kis olvasással) kapcsolatos tervek. Emellett (egy kis diákmunkán kívül) szeretnék minél több írós programra is eljutni. Ebben a tekintetben kissé nehéz helyzetben vagyok, mivel nagyon messze élek Budapesttől, ahol a legtöbb ilyen esemény zajlik, de elhatároztam, hogy egy-két alkalommal igenis megéri elmenni ilyenekre. Már van olyan program, amit kinéztem magamnak, de természetesen még bármi becsúszhat ráadásnak.

 

Ti mivel fogtok foglalkozni ezen a hol forró, hol viharos nyáron? 

123

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás