• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Könyvvélemény: Varga Bea – A siker tintája

Nagyon vártam már Varga Bea, azaz On Sai írástechnikai könyvét. Szerintem már évekkel ezelőtt hallottam róla először, hogy tervben van egy ilyen, én pedig az idő múlásával csak csendben reménykedtem, hogy tényleg lesz egy ilyen kötet.

Sokan tudják rólam, hogy mennyire szeretem On Sai könyveit, és ugyanakkor mennyire tisztelem őt íróként, pontosan azért, mert számomra (még, reméljük) felfoghatatlan mennyiségű szakmai tudás húzódik amögött, hogy az ő történetei olyan jók, amilyenek. Én olyanfajta írópalánta vagyok, aki szeret tervezni, kitalálni, tudatosan próbálom eldönteni, hogy mit hogyan írjak meg, és hogy mindent megértsek, ahhoz szükségem van erre a szakmai tudásra. Még elég keveset tudok, úgy érzem, ezért minden lehetőséget megragadok, hogy fejlődhessek. Ha már itt tartunk, terveim között szerepel a KMK-hoz tartozó Írástudó Íróiskolán való részvétel, az egyetlen probléma, hogy a szövegboncnok (alapozó) kurzus mindig az egyetemi szorgalmi időszakomra esik. Másokkal ellentétben én ilyenkor (főleg az utolsó 3-4 hétben) eléggé megszakadok a beadandók és a zárthelyik súlya alatt, nem mernék melléjük egy komolyabb kurzust is bevállalni. De előbb-utóbb csak megoldom valahogyan.

Amíg nem tanulok tanfolyamon írni, addig áldom a világot, hogy ilyen írástechnikai könyvek is megszületnek. Nosza, essünk neki Varga Bea könyvének!

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 280
Formátum: nyomtatott könyv
Moly-link
A szerző Facebook-oldala: ITT

Bevallom őszintén: körülbelül öt óra alatt végigszaladtam rajta. Tudom, hogy egyrészt ez egy lapozgatós könyv, másrészt a tanulást nem így kell, de szerettem volna minél hamarabb egy átfogó képet kapni a kötetről, hogy véleményt alkothassak róla.

Amit a gyorsolvasás alatt már leszűrtem, az az, hogy ezt a könyvet még számtalanszor elő fogom venni. Rövidek a fejezetek, hamar elolvashatóak, de így is azt éreztem, hogy elég alaposan érinti a témákat, megérné egyesével megrágni minden egyes részt. Nagyon sok gondolat kibontakozott (volna) bennem olvasás közben, amikben egyelőre nem akartam elmerülni, hanem szeretném ezután még egyszer elővenni a kötetet, és kihasználni a fejezetek végi gondolatébresztő kérdéseket.

Ugyanis minden rész végén találunk egy kis helyet a gondolataink leírásának, és néhány kérdés segít is az elmélkedésben, illetve valahol megoldandó, megírandó feladatok is találhatók. Ide kötődik az egyetlen negatív élményem a könyvvel: a gondolatébresztő kérdések betűtípusa nekem nem tetszik, kicsit nehezebben olvasható számomra — de ez nem olyasmi, ami miatt akár egy fél csillagot is levonnék az értékeléséből Molyon. A témák és a kérdések tehát elérik, hogy a kötet több legyen, mint magolós tankönyv, és tényleg gondolkodásra késztetik az olvasót. Én a magam részéről nem lennék hajlandó belefirkálni a könyvbe, úgyhogy majd kinevezek kifejezetten ehhez egy kis füzetet, amibe a gondolataimat jegyzem. Több olyan téma is akad a könyvben, amivel kapcsolatban már én is régóta terveztem bejegyzést írni, ezek főleg véleménykifejtések, úgyhogy abban is reménykedem, hogy a kérdések majd ezeknek a megírását is előre lendítik.

A tananyag nagyon sokrétű, szerintem tényleg az írás alapjaiból építkezik egyre magasabb szintekre, foglalkozik többek között a nyelvi szinttel, a világteremtéssel, a szerkesztéssel, hangsúlyozza a novellaírás fontosságát, egyesével átveszi a főbb zsánereket (és hiába ír keveset róluk, Varga Bea a rövid szövegbe is csak töményen a lényeget, a fontos dolgokat sűríti bele), és a vége felé egy hosszabb blokkban lélektani kérdéseket is feszeget. Nekem ez utóbbi rész tetszik legjobban, pontosan azért, mert mostanság kezdek rájönni, hogy ha tovább akarok lépni a jelenlegi szintemen, akkor elsősorban lelkileg kell helyretennem magamat, és főleg az íráshoz fűződő viszonyomat. Szerintem ebben kezdő löketként tökéletes lesz ez a kötet.

Azt hiszem, a témák sokféleségéből látható, hogy ez olyan könyv, amiben szerintem minden írópalánta megtalálhatja azt a részt, amire neki éppen akkor szüksége van a fejlődéshez. Vannak egészen alapvető kérdések, például tisztázza a műfaj—zsáner fogalomtévesztést, ami nekem is nagy zizim, de specifikusabb témákat is fejteget, mint például a nyelvújítási módokat fantasyben és sci-fiben is.

Őszintén szólva nem hiszem, hogy én ezt valaha lapozgatós könyvként fogom használni, de ennek szimplán annyi az oka, hogy én mindig mindennel úgy haladok, hogy az elején kell elkezdenem, és sorban kell végighaladnom, mert csak, „legrosszabb” esetben arra vagyok hajlandó egy ilyen könyv esetében, hogy csak az éppen engem érdeklő fejezetet lapozzam fel. Ennek ellenére már a gyors átolvasáskor is elgondolkodtam párszor az ugráláson, ugyanis a fejezetek végén mindig két út áll, ahová az ember átlapozhat, és néha ezeknek a megfogalmazása is annyira egyedi és humoros volt, hogy alig bírtam megállni. Például: „Az írói ígéret megszegése. Becsszó, ez a 236. oldalon lesz.” Ebből is és sok más szövegrészből sütött On Sai humorérzéke (még egy jó példa az egyik fejezetcím, ez a kedvenc poénom: „Túlírtság, avagy elmondhatnám két szóban is, de miért ne tegyem ötvenben, hátha így sokkal jobban megérti az olvasó, bár lehet, kettővel is boldogult volna, most már soha nem tudjuk meg” — igen, ez egy fejezetcím), és sokszor azon kaptam magam, hogy az ő hangján olvasom magamban a sorokat.

A másik nagy pozitívuma a könyvnek pont ehhez köthető: annyira közvetlen, könnyed stílusban mesél, hogy teljesen azt az érzést keltette bennem, mintha az írónő velem szemben ülne az asztal másik végén, és kizárólag nekem mesélne, az én fejlődésem lenne a célja, minden figyelmét rám szentelné. Nem egy száraz tankönyvet dugott az orrom elé, hanem mesél, és a meséléséből süt a sokévnyi tapasztalat és a ki tudja, hány könyvnyi megírt kézirat. Ebből a tudásból egy kis szeletet adhat csak át a könyv, de én úgy vélem, hogy kezdő íróknak ez mindenképp egy kötelező olvasmány kell, hogy legyen.

Ami azt illeti, ezúttal kedvenc könyvet avattam, és ajánlom minden kedves írópalántának! Végezetül pedig a könyvet záró szavakkal búcsúzom mára: „Hmm, itt vagy még? Hess, menj írni!” — Hiszen egy jó írástechnikai könyv kiváltja az íróból azt a vágyat, hogy a tanultakat mihamarabb kipróbálhassa élesben, és beépítse a saját eszköztárába.

Köszönöm az élményt, kedves Varga Bea! Én már megyek is írni. 🙂

Könyvvélemény: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt

Már régóta gondolkodom azon, hogy a saját segítőszándékú cikkeim mellett megmutassak nektek mást is, mégpedig kifejezetten írástechnikával foglalkozó könyveket. Magyar nyelven ebből viszonylag kevés jelent meg, és sokról érdemi információt sem találtam a neten, hacsak nem azt, hogy pl. a Moly rendszerében írástechnika címkével látták el (a linkre kattintva egyébként az összes ilyet megtekinthetitek, de ez egyaránt tartalmaz magyar és angol nyelvű könyveket is). Így aztán rá kellett jönnöm, hogy ha akarok egy ilyen ajánló-összesítést, akkor azt bizony magamnak kell megírnom, ennek első elemeként pedig beszéljünk egy kicsit Nádasi Krisz Magánkiadás előtt c. kötetéről.

Kiadó: magánkiadás
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 86 oldal
Formátum: e-könyv
Moly-link
A szerző Facebook-oldala: ITT

Kezdetnek azt mondanám, hogy a cím számomra megtévesztően hatott, és azért tartom fontosnak ezt az elején leszögezni, mert gyanítom, hogy rajtam kívül akadnak még néhányan, akik a címben megjelenő magánkiadás szó miatt valami másra számítanak: nekem rögtön egy gyakorlati útmutató ugrott be, ami számba veszi, milyen lehetőségei akadnak annak, akik a hagyományos kiadókat mellőzve szeretné megjelentetni a könyvét. Végül mégis úgy voltam vele, hogy ha már két másik kötetét is beszerzem az írónak (néhány bejegyzéssel később ezekről is lesz szó), akkor azért elolvasom ennek a fülszövegét is – és kicsit meglepetten vettem tudomásul, hogy itt 55 darab olyan tippet, tanácsot találok, ami általánosságban az íráshoz kapcsolódik (és emellett foglalkozik a magánkiadás kérdésével is). Tehát, ha az olvasóim közül bárki is csalódottan lapozott volna el a címet látva, ne tegye, mert itt bizony írástanácsokról esik szó.

Először meglepő volt számomra, hogy csak egyféle formátumban (epub) tudtam letölteni a megvett könyvet, ugyanis az én Kindle-olvasóm ezt pont nem preferálja. Az e-könyv letöltési linkjével azonban egy másik hivatkozás is érkezett Krisz levelében, mégpedig egy ingyenesen letölthető program az epub-fájlok megnyitására. Később rájöttem, hogy azért kényelmesebb ezt a könyvet asztali gépen (vagy laptopon) olvasni, mert számos hasznos linket is felsorol, főleg a kötet végén, ahol külön fejezetet szentel a magyarul és idegen nyelven megjelent írástechnikai könyveknek, magánkiadással foglalkozó cikkeknek stb.

A továbbiakban, hogy minél konkrétabban mutathassam be, mennyire hasznosnak találtam a könyvet, az egyes fejezetekről egyenként fogok ejteni néhány szót.

1. Tippek a történetmeséléshez

Krisz nemcsak arra tér ki, hogyan írjunk fikciót (regényt és novellát), de külön kiemeli a valóságon alapuló dokumentumregények fortélyait is. Ebben a részben tényleg az alapoktól mutatja be az olvasónak, mik kellenek egy jó történethez, említi például a kidolgozott szereplőket, a vázlatírást, a nézőpontokat, a történet és a fejezetek szerkezetének felépítését, a kutatómunkát, és még megannyi érdekes és fontos dolgot. Számomra ez a rész nem feltétlenül jelentett új információkat, inkább sűrű bólogatást egyetértésem jeléül, de felfedeztem ezekben a tippekben is számos olyat, ami hasznos lenne a kezdő bloggerek számára is. Útmutatást ad, de nem rágja a szádba az ő elveit, és ahogy a kötet elején is írja: nem állítja azt, hogy csak az ő meglátásai helyesek.

2. Javaslatok minden írónak

Ebben a részben már megemlíti a szakkönyvet és verseket írók táborát is a regényírók mellett. Általánosabb tanácsokat is ad a helyesírásról, a Word beállításokról, illetve megosztja velünk néhány saját módszerét, például hogy mit csinál Krisz, mikor írás közben olyan témába fut, amiben nem biztos, de nem akarja megszakítani az írás menetét a neten való böngészéssel. Nem láttam még ilyet, de Krisz arról sem felejtkezik meg, hogy elmondja, milyen a helyes testtartás gépelés közben, ami nem terheli a testünket (és bevallom, ennek begyakorlására még nekem is szükségem lenne). Ebben a részben tippeket is ad, hová fordulhat egy kezdő író, ha idegenekkel szeretné véleményeztetni az írását. Előny itt a rengeteg link, hiszen a lustábbaknak sem kell a keresővel bajlódniuk, elég néhány kattintás.

3. Idegennyelvű könyv írása

Én ugyan még sosem írtam máshogy, csak a saját anyanyelvemen, de el tudom képzelni, hogy vannak olyan írók, akik számára ez a rész is hasznos tanácsokat rejt (pl. Eruhel anglisztikás barátnőm előbb írja meg a történeteit angolul, mint magyarul). Nem győzi hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy egy angol (vagy nyilván más nyelvű) anyanyelvű szerkesztő és lektor is foglalkozzon a kézirattal, a szakemberek felkereséséhez pedig számos konkrét segítséget is ad. Ebben a részben tárgyalja az írást segítő szoftvereket, amik ugyan nem magyar nyelvűek, de szerintem minimális nyelvtudással a magyarok számára is jól alkalmazhatók, pl. a Scrivener (amire én is tervezek beruházni), illetve angol nyelvű helyesírás-ellenőrzők. A felsorolt programok többsége viszont nem ingyenes.

4. Ajánlott irodalom és ingyenes e-könyvek

Az utolsó fejezet könyvcímeket és cikkekhez tartozó linkeket sorakoztat fel igencsak szép számban, angol és magyar nyelven is. Megmondom őszintén, még nem jutottam el odáig, hogy a cikkeket és a könyveket egyenként megvizsgáljam, de mivel érdekel a téma, egészen biztos, hogy a közeljövőben foglalkozni fogok velük. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor itt meg tudom említeni, hogy Krisz nem említette a magyar kötetek között Stephen King Az írásról című könyvét, csak az eredeti angolt, pedig szerintem az idegen nyelven olvasás sokakat megrémít; illetve számomra kicsit furcsa volt a Wattpadet mint ingyenes könyveket megosztó oldalt megjeleníteni. Hogy angolul mi a helyzet az oldalon, azt nem tudom ugyan, de én személy szerint magyarul csak nagyon kevés minőségi (amatőr) írást találtam eddig, amiket nehéz észrevenni a mostanság elszaporodó apucis-tesós-tízsoros történetek mellett (és most nyilván nem leszólni akarok senkit, aki kezdő, mert miért is tenném, csak nem érzem úgy, hogy az amatőr történeteket egy oldalon kellene szerepeltetni a kiadott kötetekkel).

Mindent összevetve, ez a könyv nekem annak ellenére is nagyon tetszett, hogy a legtöbb esetben újat nem mondott. Úgy gondolom, hogy egy kezdőnek, aki még csak most kacérkodik az írás gondolatával, mindenképpen hasznos olvasmány lenne, hogy a történetalkotás alapjaihoz kapjon némi segítséget. Számos olyan témával is foglalkozik, amiről nap mint nap látom az amatőr bloggerek csoportjaiban, hogy sokak számára nehézségeket okoz, és én magam is jobban örültem volna néhány évvel ezelőtt, ha egy ilyen kiadvány segít rájönni ezekre az apróságokra, minthogy kínkeservesen, sok rosszul sikerült történet után magamtól jöjjek rájuk. Külön tetszett a könyvben, hogy E/2-ben beszél az olvasóhoz, ezáltal olyan érzést keltett bennem, mintha kifejezetten nekem mesélne, nekem akarná megtanítani a kreatív írás alapjait.

A könyvet fel fogom használni a későbbiekben is, főleg az utolsó fejezet címeit és linkjeit, mert szeretném magam jobban beleásni az írás tanulható technikáiba. Szerintem ugyanis nem csupán az a misztikus tehetség meg ihlet kell ahhoz, hogy valaki megírjon egy jó történetet, hanem az írásnak igenis vannak tanulható fogásai, amelyeknek az elsajátításával láthatóan fejlődhet a történetünk.

Nádasi Krisz Magánkiadás előtt c. könyvét megvásárolhatod az író honlapján.