• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Bloggerkihívás I.

Az első nap feladatának értelmében azt kell elmesélnem, miért blogolok, valamint meg kell osztanom magamról öt random tényt.

Miért blogolok?
Legelőször is azt kellene tudnotok, hogyan és miért blogoltam régen, mert csak így érthető és értékelhető igazán a mai módszer és indok. Most 20 éves vagyok, akkor kezdtem el blogolni, amikor a hetedik osztályt kezdtem a hatosztályos gimnáziumban, szóval nagyjából hét évvel ezelőtt. Mondhatjuk tehát, hogy nem vagyok új az internet világában, mégis Blogspoton csak másfél éve vagyok jelen. Annak idején, tizenhárom évesen még a blogol.hu volt az egyik legnépszerűbb szolgáltató, ezért evidens volt, hogy én is ott hozzam létre az első naplómat. Mi jut eszetekbe erről a szóról? A napló az a füzetecske, amibe az ember nap végén lekörmöli gondolatait, minden gondját-baját. Nálam is így történt ez az első években, álnéven írtam, az ismerőseimnek beceneveket adtam, de egyébként köntörfalazás nélkül leírtam mindent, ami foglalkoztatott, ha valami bántott, ha összevesztem valakivel, ha gondok voltak otthon – megjegyzem, voltak is elég komoly gondok a házam táján, amiről, utólag azt mondom, nem szabadott volna leírnom mindent. Akkoriban viszont butuska voltam és végtelenül naiv, és nem hittem volna, hogy valaha rátalál egy személyes ismerős a féltve őrzött blogomra. Bár nem értem, hogyan hihettem ekkora baromságot, ugyanis mindig imádtam, ha véletlenül a középpontba kerültem. Aki pedig szem előtt van, azt hamar észreveszik. Így történt, hogy a személyes ismerőseim rátaláltak az én online szemetesládámra – nem egyszer, nem kétszer, én pedig mindig csak megváltoztattam a nevem, és folytattam mindent ugyanúgy, ahogyan korábban.

Mikor elegem lett ebből, áttértem a G-Portálra, ahol több rövidéletű blog is otthont adott a gondolataimnak és a novelláimnak. Megmondom őszintén, ezen a szolgáltatón főleg a társasággal volt problémám: habár születtek ott is szoros barátságok (pl. Rhyennel azóta is beszélek, bár sajnos lényegesen kevesebbet), mint annak idején a blogol.hu-n is, de rengeteg komolytalan 12-13 éves bloggerbe ütköztem bele, akiknek az volt a kedvenc szórakozásuk, hogy tönkretették a nyugiban firkáló bloggerek szabad délutánjait a folyamatos trollkodásukkal (nyilván nem mondom azt, hogy minden 12-13 éves ilyen –  egyrészt mert tényleg nem, másrészt mert ilyet mondani ezen a szolgáltatón újabban szentségtörésnek számít :)). Akkor kezdett el megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy elegem van a folyamatos balhézásból, a sértődésekből, a klikkesedésből, én csak szimplán meg szeretném osztani az írásaimat egy helyen anélkül, hogy bárki is beleütné az orrát a dolgomba.

Ekkor jöttem a Blogspotra. Hogy egész konkrét legyek, ez volt tavaly márciusban, amikor is felkerült az a nyúlfarknyi nyitószöveg A papírfecnis fiókra. Ez az én komoly felületem, ahol igyekszem komolyan foglalkozni az írásaim szélesebb körben való megismertetésével.

Nem véletlenül írtam ennyiszer a komoly szót. Úgy állok hozzá ehhez az egészhez, mint egy lehetőséghez, hogy az emberek megismerjenek. Természetesen tagja vagyok elég sok blogokkal foglalkozó csoportnak Facebookon, de ezeket szinte sosem használtam még ismerkedésre. Persze azt sem mondom, hogy teljesen elzárkózom az ismerkedéstől, hiszen rengeteg új barátra tettem szert ez alatt a másfél év alatt, de úgy érzem, A papírfecnis fiók más, ez sokkal több, mint egy szimpla blog. Itt sosem fogom már megosztani a mindennapi események leírását, a kiakadásaimat, a dühöngéseimet. Nem folyok bele egyetlen vitába sem a bloggerek „társadalmában”, még ha meg is van a legtöbbről a véleményem és az állásfoglalásom. Én nem érzem úgy, hogy szükségem van a nevüket fel nem vállaló gyerekek sárdobálásába becsatlakozni – mert aki még törődik ilyesmivel, és leáll veszekedni egy másik álnéven író bloggerrel (és a leggyakoribb észérv a másik ellen az, hogy az illető miért nem vállalja fel a nevét), az bizony az én szememben még gyerek. És persze tegyük hozzá, hogy a véleménycsere (még ha el is harapózik egyik-másik fél miatt) nem ugyanaz, mint a sárdobálás.

Éppen ezért nem hagyom, hogy befolyásoljon az a rengeteg vita és hisztéria, ami mostanában megy a fiatalabb bloggerek között (és most nem a 12-13 éves korosztályra célzom, hanem úgy en bloc a tizenévesekre és a fiatalabb huszonévesekre is), igyekszem nem belefolyni, mert azt hiszem, vagyok már olyan érett, hogy nem engedem, hogy befolyásolja a hangulatomat egy virtuális veszekedés. Ez a blog nem erre való, hanem egy komoly, érett hangvételű eszköz a céljaim elérésének érdekében: hogy minél ismertebb legyen a nevem amatőr íróként. Még ha ez most baromira nagyravágyóan is hangzik, mintha a csillagokért nyúlnék rögtön, nem így van – én csak szeretnék lassan, de biztosan haladni a céljaim felé. Ennek egyik eszköze pedig ez a blog, aminek rengeteget köszönhetek, amellett, hogy szélesebb körben tudom terjeszteni a munkáimat, főleg azt is, hogy mennyi nagyszerű embert megismerhettem véletleneknek köszönhetően.

Szóval ezért blogolok. Hallatni akarom a hangomat, megmutatni azokat a témákat, amiket fontosnak érzek megemlíteni, és mindeközben persze irtó jól szórakozzak. Mert bárki bármit mond, írni és blogolni addig kell (és addig szabad), míg az ember élvezi minden percét.

Aztán íme az öt darab tény rólam, amit egyébként egy elmaradt fizika előadás alatt írtam meg:

Első
Hétfő óta hivatalosan is főiskolás vagyok, a baja Eötvös József Főiskolán tanulok építőmérnöknek (kiegészítés később: azóta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karához tartozik a képzés). Megmondom őszintén: azt hittem, könnyebb lesz. Legalábbis a ponthatár számomra nevetségesen alacsony volt (282 pont), ehhez képest kedden öt óra folyamatos matekozás után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hagyom a csudába az egészet, de aztán jött pár érdekes óra és (a korábbiakkal ellentétben) jó tanár, ami visszahozta a továbbtanulásba és az önmagamba vetett hitemet. Még szoknom kell, hogy az órarendemből hiányoznak a lazább órák (a hétfő reggeli kétórás tesin kívül mind reál tantárgy), de tekintve, hogy ez a második napom, szerintem egy-két hét múlva ez már nem jelent majd problémát.

Második
Gyerekkorom óta vágyam, hogy legyen egy törpenyulam. Most, hogy már pénzem is lenne rá, éppen csak az elhelyezése megoldhatatlan, napközben ugye iskolában vagyok, délután néhány órát otthon, de az esetek többségében a páromnál alszom. Szóval jelenleg elképzelésem sincs, hová lehetne tenni egy ilyen bájos kis szőrgombócot.

Harmadik
Pénteken, ha minden a terv szerint történik, lesz egy industrial piercing a fülemben. Tetoválásom a tizennyolcadik születésnapom óta van, de az sem feltűnő helyen, hanem a vádlimon. Igyekszem az ilyen extrém dolgokat nem túl látható helyekre rakatni, de egyébként nem hiszem, hogy ez a piercing után egyhamar hasonlóra adnám a fejem. (és nem, nem történt minden a terv szerint, sőt)

Negyedik
Nemrég átnéztem a régi (még a blog születése előtti) novelláimat, a kiválasztottakat folyamatosan osztom meg itt (eddig felkerült a Vigaszdíj, a Kereszttűzben, A macska, aki embert nevel és a Lenyellek, hogy érezzelek belülről; várat még magára a Homokzátony és az Elhagyott). Több dologra is rájöttem az átolvasások és javítások alatt, pl. 2014-ben egyáltalán nem írtam (ezt nagyon szégyellem), 2012-ben pedig hajlamos voltam az „s” kötőszót legalább harmincszor használni egy oldalon belül. A helyesírásommal már akkor sem volt nagy probléma, hacsak annak nem tekintjük, hogy a párbeszédeknél rendre kötőjelet írtam gondolatjel helyett. Abban az időben született egy-két romantikus novellám is (az egyik a Kereszttűzben, a másik a napokon belül felkerülő Elhagyott), érdekes módon mindkettőnek pozitív a végkicsengése.

Ötödik
Nagyon szeretem az animéket, bár elég régen volt már, hogy találtam olyat, ami lekötött volna. A népszerűbbek, mint pl. a Bleach vagy a Naruto sosem tetszettek. A legnagyobb kedvencemet, a Neon Genesis Evangeliont egy barátom mutattam még jó pár évvel ezelőtt. Ehhez az animéhez azóta sem készült magyar szinkron, ezért nem is ismerik sokan, de én évente egyszer újranézem, aztán olyan érzelmi katarzisba kerülök, hogy egy napig nem lehet hozzám szólni. Az oldaltáska, amivel iskolába járok, szintén ennek az animének a szimbólumait viseli (de nem konkrét jeleneteket belőle, szóval egyszerű ránézésre még senki sem mondta meg, hogy ez egy animéhez köthető táska). Egy másik nagy kedvencem még az Attack on titan, aminek türelmesen várom a folytatását. És ki ne hagyjam a Chi’s sweet home-ot, ami egy kétperces epizódokból (két évad alatt kb. kétszázból) álló mese egy kiscica kalandjairól, akinek a képével egyébként már kidekoráltam a szobám falát is.

Van kedvetek elmesélni, hogy ti miért blogoltok? Nagyon kíváncsi vagyok ilyen témában más emberek véleményére, meglátásaira, osszátok meg velem!

12 napos blogger kihívás

Megfogadtam nemrég, hogy többet fogok írni a blogra – számba vettem az eddigi aktivitásomat, és rájöttem, hogy sokszor csak havonta egy bejegyzésre futja, márpedig ennek nem így kellene lennie. Igyekszem ezentúl kicsit tudatosabban megtervezni, miről írjak, hogy ne csak az érthető okból ritkábban érkező novellákat és regényfejezeteket olvashassátok. Így viszont elkerülhetetlen, hogy egy kicsit többet írjak saját magamról, úgyhogy kezdjük is egy olyan kihívással, ami által sokkal többet megtudhattok rólam, mint eddig bármikor. Tudom, a korábbi (jóval korábbi) írós kihívást félbehagytam, most igyekszem párhuzamosan befejezni a kettőt.
Ma, nulladik napként, ennek a kihívásnak a magyarra fordított feladatait hoztam el.
1. Miért blogolsz? + 5 random tény magadról
2. A 3 legviccesebb / legkellemetlenebb pillanatod
3. 3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagy
4. Ossz meg 4 képet szöveggel együtt, ami összegzi a napodat!
5. 5 kedvenc dolog (termékek, emberek, weboldalak, bármi)
6. Mi dühít fel?
7. 3 jelenlegi kedvenc dal
8. Egy nap szeretnék…
9. Taníts valamit az olvasóidnak!
10. 10 random dolog (gondolatok, bármi)
11. Régen ilyen voltam, de ma már… (vagy dolgozom rajta)
12. Életed egy napja (képekkel)
Nemsokára érkezik is az első nap feladata, azaz megtudjátok, miért blogolok ennyi idő után is, és mi az, ami sokakat eltántorított, de engem még mindig nem. 🙂 

1. nap: 10 cím

1. nap: Írd le a címét tíz olyan történetnek, amit szívesen megírnál!

Ez elég könnyen fog menni, ugyanis rengeteg regényötletem van lejegyezve, félrerakva, amikkel az a tervem, hogy szép lassan megírom őket. Az is igaz, hogy sok közülük egy idő után elveszti a varázsát, eltűnnek a süllyesztőben, de a valóban jók még évekkel később is ott motoszkálnak a fejem egyik hátsó zugában, arra várva, hogy kezdjek velük valamit. Íme, a legkiemelkedőbbek, amelyek biztosan papírra vetődnek majd a jövőben.

1. Hazug szerint az élet
Ez nem csak egy regény, ez jelenleg A regény, amit folyamatosan írok, javítgatok, amivel szeretnék majd kezdeni is valamit, éppen ezért nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Egy realista történet, napjainkban élő fiatalokról, akiknek valami félrecsúszott az életében. Több nézőpontból kísérhetjük végig az eseményeket, ráébredhetünk, hogy mindenkinek megvannak a sötét kis titkai, és lehet, hogy sosem gondolnánk, mit rejteget a másik ember. Az események hátterében pedig, ha nem is szándékosan, egy Hazug nevű fiú áll.

2. Ötven dolog, amit utálok benned
Róla még szinte egy szót sem szóltam, talán csak Facebookon tettem róla egy kis halvány utalást. Régóta forgolódik a fejemben, hogy ki akarom próbálni magam egy szimpla, romantikus történet írásában. Ahol nincsenek lelkibeteg szereplők, ha pedig mégis vannak, a végére valahogy összerakódik az életük. Ezt a történetet szeretném is publikálni a blogon, terveim szerint már januártól. Ha röviden akarnám a lényegét megfogalmazni, a középpontjában egy összetört szívű lány áll, aki makacsul elzárná magát az élet további boldogságaitól, egészen addig, amíg a körülötte élők meg nem elégelik ezt, és megpróbálják kibillenteni a magányából.

3. A játéktesztelő
Cyberpunk regény lesz, telis-tele rengeteg mocskos dologgal, csak bírjam ki pirulás nélkül megírni!  Nagyon nagy fába vágom majd vele a fejszémet, ugyanis sosem dolgoztam még komplexebb, jövőbéli világban, ráadásul kifejezetten azt akarom elérni, hogy a főszereplője ne legyen szimpatikus; hogy lenézze az olvasó, mert a saját kicsinyessége miatt megy tönkre az élete. Az alaptörténet lecsupaszítva mégsem mondható éppen egyedinek: egy ember virtuális világokkal való kapcsolatáról van szó. Egy szociális élet nélküli, irigykedő, kicsinyes nő belecsöppen egy olyan virtuális világba, ahol bármilyen külsőt, személyiséget felvehet, senki sem ítélheti el őt a tetteiért. Éppen ezért a végletekig megy, amíg egyszer csak rá nem döbben, hogy nem menekülhet többé a saját hibái elől. Kifejezetten nem szoktam rágódni ezen a történeten, de még így is rengeteg ötlet jut eszembe a mindennapokban, amiket felhasználva sokkal árnyaltabbá tudom tenni a háttérvilágot, ez és a cselekmény fogja majd kialakítani (remélhetőleg) a sokkal kevésbé sablonos történetet.

4. Éljen a király
Nem mondanám azt, hogy alternatív történelmi korban játszódik, viszont egy fiktív kultúrát alakítottam ki. Királydrámák egymás hegyén-hátán, egy elüldözött, majd trónjáért harcoló herceg története. A kitalált vallás miatt egy gyenge fantasy-vonal is belekerül, de nem ez lesz a fő a történetben. Egyszer már elkezdtem írni, egy elég összetett háttérvilágot kitaláltam már, több királysággal, vallással, térképpel, kultúrával, de aztán rájöttem, hogy a történet derekán még van egy elég nagy kérdőjel, ezért egy időre félretettem, de remélem, lesz majd egyszer ihletem hozzá, és Azubu végre visszaszerezheti a helyét a trónon. Vagy nem lesz rá képes, ki tudja, sosem árulnám el előre.

5. Tükörszilánk
Amikor a legelején azt írtam, egyes történetek évekig megmaradnak, pontosan erre gondoltam. Talán tizennégy lehettem, mikor az az ötlet először megfogalmazódott bennem, igaz, azóta rengeteg átgondoláson esett át, de a sztori alapja megmaradt. Egy tipikusan Vörös pöttyös történet lenne egy ember és valami természetfeletti lény szerelmével, aminek fő összekötője egy tükör.

6. A madarak nem repülnek
Tessék, megint egy olyan történet, ahol egyik szereplő sem egészséges lelkileg! Félreértés ne essék, egyáltalán nem arra célzok, hogy két leszbikus lány áll középpontban, az nem betegség. Irina, aki minden ellen lázad, főleg a szülei, az iskola, a szabályok és a normák ellen, megismerkedik Lucával, akivel szenvedélyes, de viharos kapcsolatba kezdenek. Furcsa vonzalom tartja őket össze, ami egyszer gyengéd, máskor erőszakos és ajtócsapkodástól hangos, de a végletekig ragaszkodó. Lucának viszont titkai vannak, Irina pedig hiába tenne meg bármit érte, van egy pont, amit szerelme átlép, és onnan talán már nem is lehet őt visszarántani.

7. Tequila megmenti a lelkünket
Ez már tényleg az a regény, amit úgy képzelek el, hogy nyugdíjba vonulásom után, egy erdei kisházban, távol a világtól fogok megírni. Életbölcsességekről, egy kicsit magamról, főleg arról, milyen pozitív hatással lehet egy állat szeretete egy olyan emberre, aki úgy érzi, már mindent elvesztett, amiért élni érdemes.

Novellacímeket írok már csak, olyanokat, amik félkészek, esetleg van hozzájuk vázlat, de idő még nincs, a tartalmukról viszont csak egy-egy szóban fogok utalni.

8. Égi bál – romantikus, szürreális

9. A boldogtalanság boldogsága – filozofikus, egész emberiségre kiterjedő vírus

10. Önmagamba zárva– szintén filozofikus, egy személy ép eszének a határainak feszegetése

Őket szeretném tehát a jövőben megírni. A probléma az, hogy már most van rengeteg olyan ötletem, amit mindenképp papírra akarok vetni, emellett nyilván az ember agya folyamatosan termeli az újakat is, ezért biztosan az lesz a jövő évi fogadalmam, hogy az ideinél sokkal, de sokkal többet kell majd írnom.

12 nap – 12 írásgyakorlat

Holnaptól belekezdek egy kihívásba, amit a Writers Write nevű oldalról szedtem. Lefordítottam a szövegét magyarra – ez nem teljesen helytálló kijelentés, ugyanis néhány pontot kicsit átírtam, hogy testhezállóbb legyen, például a versírást novellára módosítottam, ugyanis lírában siralmas vagyok. Az eredetiben ráadásul 12 egymást követő napról esik szó, márpedig én kötve hiszem, hogy sikerülne nekem ez így, de majd meglátjuk, mindenesetre, próbáljuk meg! Már most bemásolom az összes feladatot, hátha valakinek megjön hozzá még a kedve, és együtt fogjuk véghez vinni ezt az egyébként kifejezetten nehéz kihívást.

Következzen hát a “12 nap – 12 írásgyakorlat” címre keresztelt kihívás!

1. nap: Írd le a címét tíz olyan történetnek, amit szívesen megírnál!
2. nap: Alkoss egy karaktert olyan személyiségjegyekkel, akit szeretnél, de olyan külső megjelenéssel, aki iránt nem érdeklődnél! Írj egy olyan jelenetet vagy novellát, aminek ő a főszereplője!
3. nap: Írj egy olyan jelenetet, ami a legszebb helyen játszódik, amit valaha láttál!
4. nap: Írj egy levelet egy kiadónak, amiben kiemeled, íróként mik az erősségeid!
5. nap: Írj egy novellát életed egy jelentős pillanatáról!
6. nap: Válassz egy könyvet a polcodról és véletlenszerűen mutass rá két fejezetre. Jegyezd fel az egyik első mondatát, valamint a másik utolsó mondatát, használd őket fel egy novella kereteként!
7. nap: Írj egy levelet magadnak, amiben elmondod, miben kell fejlődnöd a következő hat hónapban!
8. nap: Írj újra egy tündérmesét a gonosz szemszögéből!
9. nap: Kapcsold be a tévét! Írd fel az első mondatot, amit hallasz, és írj ez alapján egy történetet!
10. nap: Ülj le egy nyilvános helyen és hallgass ki egy beszélgetést! Alakítsd a hallottakat egy romantikus történetté, mindegy, mennyit kell csavarnod a szavaik értelmén.
11. nap: Írj egy köszönőlevelet, ami a megjelenő könyvedbe kerülne, és azokhoz szólna, akik segítettek neked idáig eljutni!
12. nap: Olvass el mindent, amit az elmúlt 11 alkalommal írtál! Válaszd ki a kedvenced, és írd le, miért emellett döntöttél. Írd le azt is, mit tapasztaltál, míg ezen a feladatsoron munkálkodtál. Légy büszke magadra és a munkádra.

Holnap érkezik az első, már megírtam, időzítettem, semmi sem állíthatja meg!

Lenne esetleg köztetek olyan, aki szintén belevágna a kihívásba? Egyáltalán mi a véleményetek az ilyesmiről?

12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás