• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Arcobaleno Bloggerkihívás

Lili Leone blogján, a Coloratin bukkantam rá erre az új írós kihívásra, egyenesen a blog írója alkotta. Nagyon megtetszett, mert szerintem egyedi, újszerű feladatai vannak, úgyhogy eldöntöttem, hogy belevágok. (Tudom, hogy vannak még befejezetlen írós kihívásaim — azokra is sor fog kerülni).

Ebben a hónapban kicsit inaktívabb vagyok, de ezt két dolognak tudható be: az egyik, hogy most már tényleg el kell mennem vizsgázni mérnökgeológiából, úgyhogy gőzerővel tanulok; a másik pedig, hogy végre nekiálltam megírni a tavaly óta tervezgetett sci-fi kisregényemet. Igaz, hogy a tanulás miatt az utóbbi pár napban ezt is szüneteltetnem kellett, de sajnos van egy fontossági sorrend. És 2 kredit igenis elsőbbséget élvez.

Mindenesetre, szerdán, ha szerencsém van, ténylegesen vége lesz a félévnek számomra, úgyhogy sokkal több időt és energiát tudok majd fektetni az írásba. Addig is nézzük, többek között mivel foglak majd szórakoztatni titeket, azaz a kihívás feladatai:

1. Piros — a múltból a jövőbe

A feladat tulajdonképpen az, hogy keressem meg a legelső írásomat, és alkossam meg újra. Szóval még el kell döntenem, hogy a hajóskapitányról szóló mesém születhetett előbb, vagy a kiskutyás. 🙂 Melyiket olvasnátok szívesebben?

2. Sárga — fordul a kocka

Egy napomat, az életem egy eseményét kell úgy megírnom, mintha én lennék a főszereplője egy blogger által írt történetnek.

3. Zöld — a nagy találkozás

Azt kell elmesélnem, hogy hogyan zajlana egy találkozás köztem és a saját karaktereim között, miket mondanának nekem, megpróbálnának-e megölni. 😀 (Kilian például biztosan. [A tűz a jégben])

4. Kék — fejlődj

Póbáljak meg úgy (vagy olyat) írni, ami eddig számomra teljesen idegen volt, még jobb, ha a szőr feláll a gondolattól a hátamon. (Ez valami nagyonromantikus lesz szerintem.)

5. Lila — minden nézőpont kérdése

Egy már megírt történetemet kell elmesélnem egy mellékszereplő szemszögéből. Itt ugrik a majom a vízbe, hogy vajon milyen erőteljesek a mellékszereplőim. 😀

Remélem, nektek is annyira tetszik a szivárványos kihívás ötlete, mint nekem. Ígérem, amint vége a vizsgámnak, érkezni fogok valamilyen pöpec bejegyzéssel, addig is a középiskolások örüljenek a nyáriszünetnek, az egyetemistáknak pedig kitartást!

 

És természetesen, ha valaki szeretné, nyugodtan vigye innen is tovább a kihívást, természetesen csak Lili blogjának megjelölésével. 🙂

10 napig TE kihívás – 9 kedvenc írós eszközöm

Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi hetekben kicsit inaktívabb vagyok, de ennek szerencsére jó okai vannak – és nemcsak az, hogy az egyhetes egyetemi mérőtábor után elkezdtem a nyári diákmunkát (és azóta is azt pihenném ki), hanem arról van szó, hogy mostanság valami nagyobb lélegzetvételűt is írok. Kicsit később majd mesélek erről is bővebben, de egyelőre titok minden, nem akarom elkiabálni. 🙂 Mindenesetre félni nem kell, ettől függetlenül is érkezni fognak majd a novellák és a cikkek is, de tény, hogy a májusom írás tekintetében sokkal inkább volt az elmélkedésé, a tervezésé és az új módszerek kipróbálásáé, mint a tényleges haladásé. Majd most!

Most úgy döntöttem, hogy az egyik kihívást folytatom, mégpedig a 10 napig TE címűt, de hogy ne térjek el teljesen a blog fő témájától, ezért kilenc írással kapcsolatos dolgot szeretnék mutatni nektek, amit használok, szeretek, érdekesnek tartok, és amit természetesen nektek is ajánlok.

1. Különleges tollak

Újabban teljesen bezsongtam, és rendeltem Kínából ezerféle díszes tollat, amikkel igazán élmény az írás. Bár én csak vázlatokat szoktam írni papírra és a füzeteimbe, mégis egyértelműen azt mondhatom, hogy feldobja az élményt, ha az ember egy különleges íróeszközzel teszi ezt. Van itthon már többek között kard, pisztoly és többféle csont alakúak is.

2. Különleges füzetek

Mint az előző pontban is említettem, a vázlatokat legtöbbször papírra írom. Nem szeretek viszont össze-vissza papírfecnikre firkálni, ezért általában iskolába, utazásra mindig viszek magammal egy darab A/4-es, díszes borítójú füzetet, amibe írhatok. Így egyetlen helyre tudok mindent bezsúfolni, nem fordul elő többé az, hogy két héttel később van csak szükségem egy jegyzetre, amit már nem találok meg a mázsányi cetli között.

A 2016/2017-es tanév betelt füzetei

Ők még üresek, de már nem sokáig!

3. Írógépek – dekorációként

Nemrég beszereztem két régi írógépet (aki követ Instagramon, az már biztosan látta a szépségeket), és bár az egyiket biztosan működőképes állapotba lehetne hozni, én nem igazán vágyom (még) arra, hogy ezeken kalapálva írjam meg a következő történetemet. Az egyiket már kitettem az íróasztalomra, a másiknak még keresem a helyet. Hihetetlen, mennyire feldobja a szobám hangulatát egy ilyen szerkezet, olyan igazi írós kuckó hangulata lesz tőle a helyiségnek.

4. A telefonom és a tabletem

Furcsán hangzik így elsőre, mint írós eszközök, de nagyon sokszor előfordul, hogy nem tudok előkapni egy füzetet, ha írni szeretnék, ilyenkor pedig a telefonra vagy a tabletre vagyok utalva. Szeretnék erről később egy külön bejegyzést írni, úgyhogy most kedvcsinálóként csak röviden ismertetném, milyen alkalmazásokat használok.

ColorNote: egyszerű jegyzetelős app, a rövidebb ötletek elmentéséért.

Word: bizony, a szimpla Office Word androidos verziója. A tényleges írásért, és hogy ha átteszem gépre a dokumentumot, akkor ne kelljen jegyzettömbből átpakolni,

Writeometer: írtam már róla korábban ITT, aztán egy időre parkolópályára került nálam ez az alkalmazás, de most megint elővettem. Tulajdonképpen számon tartja, hogy egy adott történetemből mennyit írtam már meg, és ha kell, azt is jelzi nekem, hogy aznap még nem írtam.

Tresorit: nem kifejezetten írós program, de erről is írtam már az előbb belinkelt bejegyzésben. Arra használom, hogy az írós és az iskolai dokumentumaimat a gépről elérjem tableten és telefonon is.

5. E-book olvasó

Sokszor azt csinálom, hogy egy elkészült írásomat átkonvertálom az olvasómnak ideális formátumba, és felteszem a készülékre. Ott olvasom el, és így, hogy tulajdonképpen teljesen más közegben nézek rá a saját írásomra, más szemmel is tudom nézni azt, és sokkal több hibát, javítanivalót veszek észre.

6. Programok a gépemen

Erről is lesz majd később külön beszámoló, úgyhogy szintén csak egy kiskóstolót kaptok.

Word: ugye, a legegyszerűbb program, amire írni lehet, és ráadásul ki is szűri a legtöbb helyesírási hibát, elgépelést a mondataimból. Egyszerű, de számomra tökéletes.

Excel: ez bután hangzik elsőre, ugye? A táblázatkezelő programot statisztikák vezetésére használom: jegyzem a blogbejegyzéseim terjedelmét, az éppen írt történetem már meglévő vagy még javításra szoruló fejezeteit, és néha fejezetekre lebontott vázlatot is írok Excelbe.

Photoshop: oké, oké, ez már tényleg csak felületesen kapcsolódik az íráshoz. De néha szeretek elszöszölni egy-egy általam készített borítóval, ami a blogra és Wattpadre fog kikerülni. Igazán meghozza az ember kedvét az íráshoz egy csinos kis kép, rajta a címmel és a szerző nevével, higgyétek el nekem.

Scrivener: oké, eddig bírtam, hogy ne beszéljek róla. A Scrivenerről ódákat fogok zengeni, szerintem heti egyszer, már most mondom. A legpöpecebb, leghasznosabb, legjobban kitalált regényíró program, ami csak létezik. Teljesen szerelmes vagyok belé.

7. Írástechnikai könyvek

Egyről már írtam is nektek (mégpedig Nádasi Krisz: Magánkiadás előtt c. könyvéről), azóta kicsit megakadt a projekt, mármint hogy ezeket a könyveket véleményezzem is nektek, de attól még szorgosan olvasok a háttérben. Sosem gondoltam volna, de az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy rám inspiráló hatással van szinte azonnal, ha írós tippeket olvasok.  Most éppen megint Nádasi Krisz egyik könyvét bújom, az Írói jegyzeteket, ami tulajdonképpen kérdőívek formájában segít megtervezni egy komplett történetet.

8. Writing prompts – ihletadó szövegek és képek

Magyarul fogalmam sincs, hogyan hívják pontosan az ilyesmit, de angolul ezzel a kulcsszóval nagyon sok novella- és regényötletet lehet találni pl. a Pinteresten is. Tulajdonképpen ilyen egyszerű az egész: valaki bedob a közösbe egy ötletet, egy apró morzsát, te pedig írd meg azt, ami eszedbe jut belőle.

9. Tea

Mindig vannak időszakok, amikor egyszerűen elfelejtek teázni – aztán érzem, hogy valami hiányzik, és rá is jövök, hogy bizony ez volt az. Nem vagyok kávézós fajta, de sokszor igenis kellene valami az alkotás folyamata mellé, amit lehet kortyolgatni, kevergetni. Nálam ebből termelődik talán a művészet, fene sem tudja.

Munka van!

 

Ezek közül van valami, amit ti is használtok? Mivel egészítenétek még ki a listát, mik a ti kedvenc írós eszközeitek?

10 napig TE – kihívás

Nos, sokan már biztosan találkoztak egy hasonló képpel rendelkező, de egyébként angol nyelven íródott kihívással. Nekem itt egy lefordított verzió, amit most én is meg fogok csinálni.

Kezdjük is rögtön tíz kis titkommal.

1. Blog – Jövőre sok újítást terveztem a blogon, illetve magával a bloggal is véghezvinni. Ez még annyira nem biztos, vagyis főleg a pontos ideje nem, ezért a legnagyobb horderejű dolgokat még titokban szeretném tartani, de amit elárulhatok, az az, hogy sokkal összeszedettebben és rendszeresebben szeretném vezetni a cikkeket és a novellákat, sőt, regényeket is végre.

2. Sorozatok – Mint a zugivás, csak nálam ez sorozatokban teljesedik ki. Vannak időszakok, amikor alig egy-egy részt nézek naponta, de ha a hatalmába kerít valami, akkor bezárkózom a szobámba, és engem aztán nem lát senki, amíg nem végzek. Terveim között szerepel egyébként, hogy bejegyzést írjak a kedvenc sorozataimról és animéimről is.

3. Olvasás – Nagyon szégyenlem, de az elmúlt egy évben, nagyjából mióta elkezdtem aktívan készülni az érettségire, alig van időm vagy éppen energiám olvasni. Néhány könyvet természetesen azért elolvastam, pl. elkezdtem On Sai Szivárgó sötétség c. sorozatának olvasását, de közel sem volt a kezemben annyi könyv, mint amennyit ideálisnak éreznék.

4. Novella – Erről főleg a Facebook-oldalon és a csoportban írtam, de jelentkeztem egy fantasy témájú kihívásra, amire sikerült megírnom az utóbbi évek leghosszabb novelláját. Viszont a verseny az eredményhirdetésig névtelenül zajlik, ezért nem mutatom már meg hetek óta, mit írtam. Viszont a verseny blogján az eredmény az olvasók véleménye, pontozása alapján fog alakulni, szóval ti is bátran keressétek fel az oldalt, és tippeljétek meg, vajon fent van-e már az eddigiek között az én novellám is, vagy még várat magára!

5. Nyuszi – Na jó, ez nem titok, hiszen már három hónapja lakik nálam Berci, a törpenyuszim, bejegyzés is volt róla, illetve Face-en több kép, de még mindig képes vagyok csak nézni, ahogyan rohangászik, meg a fülét mosdatja, vagy egy almaszeletkével a szájában elrohan a szoba másik felébe majszolni.

6. Egy régi blogom – Azt hiszem, az eddigi legnépszerűbb blogom még az volt, amit G-Portálon vezettem, és a macskáim mindennapjait mutatta be. Én nagyon élveztem szerkeszteni, mert egyébként is folyton fotózom az állataimat. Gondolkodtam is rajta, hogy az új nyuszinak, Bercinek készítek egy hasonló Facebook oldalt, de egyszerűen szerencsétlen nem fotogén.

7. Aliexpress – Imádok mindenféle apróságot rendelni Kínából. De tényleg. Ékszereket, mint nyakláncot, karkötőt, már többször is rendeltem, meg körömlakkozáshoz is rengeteg eszközt. Tokot a telefonomra, olcsó, de a drágább magyarral egyenlőminőségű szemhéjtust, piercinget a fülembe (ami még mindig nem gyógyult be) meg díszeket a szobámba. Nagyobb összegért azért nem merek rendelni, ezek általában pár dolláros tételek, de ennek komolyan függője lettem.

8. Wattpad – Ott is fent vagyok (ITT), mindennap bejelentkezem az oldalra, figyelem a visszajelzéseket (lekopogom, szerencsére, elég sok érkezik), de egyszerűen mindig elfelejtem frissíteni. A cikkeket újabban már rendszeresen feltöltöm, de a novellákkal még mindig lemaradásban vagyok, egyszerűen kimegy a fejemből, hogy frissítsek. Talán ez azért lehet, mert ott egy plusz „macera”, hogy borítót is kell szerkeszteni a történethez. Én imádom a minimalista borítókat megszerkeszteni, de ha éppen nincs időm/kedvem, akkor csak későbbre halasztom az új novella feltöltését, és így halmozódnak az ott még nem publikált novellák. Szörnyű.

9. A legrosszabb szokásom – Hogy mindig meg akarom mondani a magamét. Valamiféle brutálisan erős vágyat érzek néha, hogy megmondjam a véleményemet (khm, biztosan ezért készül el a legtöbb cikk is…), és ez néha abban teljesedik ki, hogy belefolyok idióta emberekkel kommentvitázni a neten. Ennek mindig rájövök, hogy semmi értelme sincs, de ha olyat olvasok, hogy ostoba emberek ostobaságokról osztják az észt, akkor egyszerűen muszáj megpróbálnom helyretenni a népet.

10. Suli – Ez végül is nem nagy titok. Idén kezdtem el az egyetemet, az első félévem nehezebb része már lement, néhány zh, vizsga és beadandó van csak hátra. Úgy érzem, jó helyre kerültem, de azt is észrevettem, hogy nem tanultam annyit, mint kellett volna, hogy minden jegyem olyan legyen, amit elvárok magamtól. Jövőre jobban kell majd beosztanom az időmet.

 

Legközelebb érkezem kilenc kedvenc dologgal, illetve a napokban fel fog kerülni a 12 napos bloggerkihívás negyedik része is.

Bloggerkihívás III.

Íme, a bloggerkihívás harmadik feladata, azaz:

3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagyok

Tudni kell rólam, hogy nagyon sokszor eszem össze mindenféle hülyeséget, hetente legalább kétszer, bár régebben többször volt rá példa, úgyhogy némileg büszke vagyok rá, hogy sikerült ezt már lefaragnom. Tovább sajnos még nem sikerült csökkenteni az adagot, annak ellenére, hogy bizonyos időközönként mindig megpróbálkozom vele. Nem tehetek róla, de szeretek ezt-azt rágcsálni tanulás vagy filmnézés közben, írás közben pedig pláne, és sajnos az ember nem juthat mindig egészséges majszolnivalóhoz, pedig egyébként a gyümölcsöket kifejezetten szeretem. Szóval nem akarok senkit sem bátorítani az egészségtelen ételek evésére, de íme, itt az én abszolút kedvenceim listája.

1. Tzatziki ízesítésű Chipsy

Ez annyira fantasztikus, hogy még csak nem is kapható az országban, szóval esély nincs rá, hogy ráunnék. Kevesen tudjátok, de a gyökereim a Vajdaságba nyúlnak vissza, úgyhogy mind a mai napig rendszeresen jár Szerbiába a család meglátogatni a rokonokat, onnan szoktam beszerezni a kedvenc chipsemet. Szemben az itthon kapható, néha alig érezhető ízű chipsekkel, a Chipsynek minden ízesítése erőteljesen hat az ízlelőbimbókra. Egyetlen hátránya, hogy nagyjából feleakkora az adag, mint egy itthon megszokott chips esetében (bár azt hiszem, ritkán ki lehet fogni rendes méretű adagot is), viszont ez természetesen azt is jelenti, hogy jóval olcsóbb a magyarországiaknál.

2. Haribo Tangfastics 

A másik dolog, aminek megszállottja vagyok, az a savanyú gumicukor. De nem ám az, ami épphogy egy kicsit savanykás, hanem az a fajta, amit hozzá nem szokott emberek szinte el sem tudnak viselni. Hosszú kísérletezés után úgy ítéltem meg, hogy a könnyen beszerezhető Haribo gumicukrok közül ez az egyetlen, ami megfelel az igényeimnek.

3. Coca Cola vagy valamilyen energiaital

Szégyen, de főleg mióta elkezdődött az iskola, rengeteg ilyen agyoncukrozott löttyöt iszok. Erről viszont tényleg igyekszem leszokni, mert nemcsak, hogy egészségtelen, de iszonyatosan drága is. Néha azonban, például ha az embert agyilag rettenetesen lefárasztotta már a keddi öt órán keresztül tartott matek, akkor senki sem érdekel az egészséges életmód és egyéb, olyankor kifejezetten badarságnak ható okosságok. Olyankor igenis szükség van a mielőbbi, hirtelen energiapótlásra. Tudom, egyek szőlőcukrot. Szoktam.

A kólázásról való leszokásom elsőként a teázással indult meg. Imádom a fekete és a különféle gyümölcsteákat, de leginkább addig, amíg kellemesen melegek, kihűlve már nem szeretem. Márpedig mikor az ember reggel nyolctól délután négyig szinte kivétel nélkül iskolában van (gyakran tovább is), akkor elkerülhetetlen, hogy az egyszerű műanyag üvegbe öntött tea kihűljön. Az első próbálkozásom egy nagyon csinos kis termosz beszerzése volt, amiről első használat közben kiderült, hogy hibás, és ha az ember kicsit is megbillenti, akkor a benne lévő tűzforró lötty bődületes sebességgel ömlik kifelé. Természetesen a blokkot addigra sikerült kidobnom, úgyhogy egyelőre nincsen se termoszom, se teám.

 

Ti milyen teát isztok? Ti is függői vagytok egy-egy rágcsálnivalónak? Ha nem, akkor osszátok meg velem, hogyan tudtatok végleg lemondani ezekről az ínycsiklandó mérgekről!

Bloggerkihívás II.

A három legviccesebb vagy legkellemetlenebb pillanatom. Nem véletlenül húztam ezt majdnem egy hónapig, ugyanis vagy nem jutott eszembe semmi, vagy annyira kellemetlen szitu történt, amit nem vagyok hajlandó felvállalni. 😀

1. A mázli
Nem tudom, mennyire számít ez viccesnek vagy éppen kellemetlennek, de mostanában szinte mindenkit az őrületbe kergetek vele: rettenetesen sok szerencse ért. Három héttel ezelőtt nyertem egy ingyen gyrost. Következő héten egy iskolai eseményen nyertem Decathlon utalványt. Utána a Kutatók éjszakáján kitöltöttünk egy kvízt az egyik előadás anyagával kapcsolatban, úgy volt, hogy a hibátlanok között sorsolnak ajándékcsomagot. Nos, mivel hibátlan kitöltés nem lett, ezért az nyerte az első helyezettnek járó díjat, akinek csak egyetlen hibája volt – igen, én. Kaptam posztert, faliórát, zseblámpát, pendrive-ot, tollat meg még néhány apróságot. Azóta a csoporttársaim nem engednek semmiféle nyereményjátékon részt venni.

2. A vázlatfüzetem
Hmm, azt hiszem, említettem már több helyen, hogy van egy bizonyos pénteki előadás, amin nem igazán szoktam figyelni, a tanár a kivetítőn mutogatja a szerkesztési módokat a modellezőprogramon, amit aztán gyakorlaton úgyis megint átveszünk, és olyankor sokkal jobban meg is értem. Nagyjából két-három ember van, aki a szerkesztések lépéseit le szokta rajzolni a füzetébe, ők általában az első sorban ülnek le, én meg egyszer véletlenül közéjük keveredtem. Nagyjából az ötödik oldalon tartottam mindenféle cikk- és novellavázlatban, amikor a tanár úgy döntött, elsétál az első sor előtt, hogy megnézze, végeztek-e a lányok a rajzolással. Én meg nem tudtam eldönteni, hogy a vázlataimat mutassam-e meg neki, vagy inkább semmit sem. Úgyhogy nagyjából fél másodperccel azelőtt, hogy elém ért volna a tanár, egy lendületes mozdulattal berántottam a padba a füzetet, ez ilyen hirtelen ötlettől vezérelt cselekvés volt. Hát az arcát látni kellett volna.

3. A telefonom
Kereken egy évvel ezelőtt kaptam életemben először új telefont, korábban általában használtan örököltem őket valakitől. Meg is voltam sokáig veszve az Alcatel Idol 3-ért, egészen tavaszig, amikor is először kellett visszavinnem javításra, nagyjából öt különböző probléma egyidejű megjelenése miatt. Érettségi ideje alatt konkrétan nem működött a mobilom, utána pedig négy hétig használtam cseretelefont. Most szeptember 22-én járt le a garancia, én pedig 20-án vittem vissza az újabb hibával, ezen pedig már a Telenorban dolgozó hölgy is meglepődött. Most megint működik a drága, de hogy meddig, az rejtély, és hogy nekem mikor lesz megint használható telefonom, az nem tudható. De tény, hogy ennél kevés kellemetlenebb dolog van szerintem.

12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás