• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Arcobaleno Bloggerkihívás

Lili Leone blogján, a Coloratin bukkantam rá erre az új írós kihívásra, egyenesen a blog írója alkotta. Nagyon megtetszett, mert szerintem egyedi, újszerű feladatai vannak, úgyhogy eldöntöttem, hogy belevágok. (Tudom, hogy vannak még befejezetlen írós kihívásaim — azokra is sor fog kerülni).

Ebben a hónapban kicsit inaktívabb vagyok, de ezt két dolognak tudható be: az egyik, hogy most már tényleg el kell mennem vizsgázni mérnökgeológiából, úgyhogy gőzerővel tanulok; a másik pedig, hogy végre nekiálltam megírni a tavaly óta tervezgetett sci-fi kisregényemet. Igaz, hogy a tanulás miatt az utóbbi pár napban ezt is szüneteltetnem kellett, de sajnos van egy fontossági sorrend. És 2 kredit igenis elsőbbséget élvez.

Mindenesetre, szerdán, ha szerencsém van, ténylegesen vége lesz a félévnek számomra, úgyhogy sokkal több időt és energiát tudok majd fektetni az írásba. Addig is nézzük, többek között mivel foglak majd szórakoztatni titeket, azaz a kihívás feladatai:

1. Piros — a múltból a jövőbe

A feladat tulajdonképpen az, hogy keressem meg a legelső írásomat, és alkossam meg újra. Szóval még el kell döntenem, hogy a hajóskapitányról szóló mesém születhetett előbb, vagy a kiskutyás. 🙂 Melyiket olvasnátok szívesebben?

2. Sárga — fordul a kocka

Egy napomat, az életem egy eseményét kell úgy megírnom, mintha én lennék a főszereplője egy blogger által írt történetnek.

3. Zöld — a nagy találkozás

Azt kell elmesélnem, hogy hogyan zajlana egy találkozás köztem és a saját karaktereim között, miket mondanának nekem, megpróbálnának-e megölni. 😀 (Kilian például biztosan. [A tűz a jégben])

4. Kék — fejlődj

Póbáljak meg úgy (vagy olyat) írni, ami eddig számomra teljesen idegen volt, még jobb, ha a szőr feláll a gondolattól a hátamon. (Ez valami nagyonromantikus lesz szerintem.)

5. Lila — minden nézőpont kérdése

Egy már megírt történetemet kell elmesélnem egy mellékszereplő szemszögéből. Itt ugrik a majom a vízbe, hogy vajon milyen erőteljesek a mellékszereplőim. 😀

Remélem, nektek is annyira tetszik a szivárványos kihívás ötlete, mint nekem. Ígérem, amint vége a vizsgámnak, érkezni fogok valamilyen pöpec bejegyzéssel, addig is a középiskolások örüljenek a nyáriszünetnek, az egyetemistáknak pedig kitartást!

És természetesen, ha valaki szeretné, nyugodtan vigye innen is tovább a kihívást, természetesen csak Lili blogjának megjelölésével. 🙂

10 napig TE kihívás – 9 kedvenc írós eszközöm

Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi hetekben kicsit inaktívabb vagyok, de ennek szerencsére jó okai vannak – és nemcsak az, hogy az egyhetes egyetemi mérőtábor után elkezdtem a nyári diákmunkát (és azóta is azt pihenném ki), hanem arról van szó, hogy mostanság valami nagyobb lélegzetvételűt is írok. Kicsit később majd mesélek erről is bővebben, de egyelőre titok minden, nem akarom elkiabálni. 🙂 Mindenesetre félni nem kell, ettől függetlenül is érkezni fognak majd a novellák és a cikkek is, de tény, hogy a májusom írás tekintetében sokkal inkább volt az elmélkedésé, a tervezésé és az új módszerek kipróbálásáé, mint a tényleges haladásé. Majd most!

Most úgy döntöttem, hogy az egyik kihívást folytatom, mégpedig a 10 napig TE címűt, de hogy ne térjek el teljesen a blog fő témájától, ezért kilenc írással kapcsolatos dolgot szeretnék mutatni nektek, amit használok, szeretek, érdekesnek tartok, és amit természetesen nektek is ajánlok.

1. Különleges tollak

Újabban teljesen bezsongtam, és rendeltem Kínából ezerféle díszes tollat, amikkel igazán élmény az írás. Bár én csak vázlatokat szoktam írni papírra és a füzeteimbe, mégis egyértelműen azt mondhatom, hogy feldobja az élményt, ha az ember egy különleges íróeszközzel teszi ezt. Van itthon már többek között kard, pisztoly és többféle csont alakúak is.

2. Különleges füzetek

Mint az előző pontban is említettem, a vázlatokat legtöbbször papírra írom. Nem szeretek viszont össze-vissza papírfecnikre firkálni, ezért általában iskolába, utazásra mindig viszek magammal egy darab A/4-es, díszes borítójú füzetet, amibe írhatok. Így egyetlen helyre tudok mindent bezsúfolni, nem fordul elő többé az, hogy két héttel később van csak szükségem egy jegyzetre, amit már nem találok meg a mázsányi cetli között.

A 2016/2017-es tanév betelt füzetei

Ők még üresek, de már nem sokáig!

3. Írógépek – dekorációként

Nemrég beszereztem két régi írógépet (aki követ Instagramon, az már biztosan látta a szépségeket), és bár az egyiket biztosan működőképes állapotba lehetne hozni, én nem igazán vágyom (még) arra, hogy ezeken kalapálva írjam meg a következő történetemet. Az egyiket már kitettem az íróasztalomra, a másiknak még keresem a helyet. Hihetetlen, mennyire feldobja a szobám hangulatát egy ilyen szerkezet, olyan igazi írós kuckó hangulata lesz tőle a helyiségnek.

4. A telefonom és a tabletem

Furcsán hangzik így elsőre, mint írós eszközök, de nagyon sokszor előfordul, hogy nem tudok előkapni egy füzetet, ha írni szeretnék, ilyenkor pedig a telefonra vagy a tabletre vagyok utalva. Szeretnék erről később egy külön bejegyzést írni, úgyhogy most kedvcsinálóként csak röviden ismertetném, milyen alkalmazásokat használok.

ColorNote: egyszerű jegyzetelős app, a rövidebb ötletek elmentéséért.

Word: bizony, a szimpla Office Word androidos verziója. A tényleges írásért, és hogy ha átteszem gépre a dokumentumot, akkor ne kelljen jegyzettömbből átpakolni,

Writeometer: írtam már róla korábban ITT, aztán egy időre parkolópályára került nálam ez az alkalmazás, de most megint elővettem. Tulajdonképpen számon tartja, hogy egy adott történetemből mennyit írtam már meg, és ha kell, azt is jelzi nekem, hogy aznap még nem írtam.

Tresorit: nem kifejezetten írós program, de erről is írtam már az előbb belinkelt bejegyzésben. Arra használom, hogy az írós és az iskolai dokumentumaimat a gépről elérjem tableten és telefonon is.

5. E-book olvasó

Sokszor azt csinálom, hogy egy elkészült írásomat átkonvertálom az olvasómnak ideális formátumba, és felteszem a készülékre. Ott olvasom el, és így, hogy tulajdonképpen teljesen más közegben nézek rá a saját írásomra, más szemmel is tudom nézni azt, és sokkal több hibát, javítanivalót veszek észre.

6. Programok a gépemen

Erről is lesz majd később külön beszámoló, úgyhogy szintén csak egy kiskóstolót kaptok.

Word: ugye, a legegyszerűbb program, amire írni lehet, és ráadásul ki is szűri a legtöbb helyesírási hibát, elgépelést a mondataimból. Egyszerű, de számomra tökéletes.

Excel: ez bután hangzik elsőre, ugye? A táblázatkezelő programot statisztikák vezetésére használom: jegyzem a blogbejegyzéseim terjedelmét, az éppen írt történetem már meglévő vagy még javításra szoruló fejezeteit, és néha fejezetekre lebontott vázlatot is írok Excelbe.

Photoshop: oké, oké, ez már tényleg csak felületesen kapcsolódik az íráshoz. De néha szeretek elszöszölni egy-egy általam készített borítóval, ami a blogra és Wattpadre fog kikerülni. Igazán meghozza az ember kedvét az íráshoz egy csinos kis kép, rajta a címmel és a szerző nevével, higgyétek el nekem.

Scrivener: oké, eddig bírtam, hogy ne beszéljek róla. A Scrivenerről ódákat fogok zengeni, szerintem heti egyszer, már most mondom. A legpöpecebb, leghasznosabb, legjobban kitalált regényíró program, ami csak létezik. Teljesen szerelmes vagyok belé.

7. Írástechnikai könyvek

Egyről már írtam is nektek (mégpedig Nádasi Krisz: Magánkiadás előtt c. könyvéről), azóta kicsit megakadt a projekt, mármint hogy ezeket a könyveket véleményezzem is nektek, de attól még szorgosan olvasok a háttérben. Sosem gondoltam volna, de az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy rám inspiráló hatással van szinte azonnal, ha írós tippeket olvasok.  Most éppen megint Nádasi Krisz egyik könyvét bújom, az Írói jegyzeteket, ami tulajdonképpen kérdőívek formájában segít megtervezni egy komplett történetet.

8. Writing prompts – ihletadó szövegek és képek

Magyarul fogalmam sincs, hogyan hívják pontosan az ilyesmit, de angolul ezzel a kulcsszóval nagyon sok novella- és regényötletet lehet találni pl. a Pinteresten is. Tulajdonképpen ilyen egyszerű az egész: valaki bedob a közösbe egy ötletet, egy apró morzsát, te pedig írd meg azt, ami eszedbe jut belőle.

9. Tea

Mindig vannak időszakok, amikor egyszerűen elfelejtek teázni – aztán érzem, hogy valami hiányzik, és rá is jövök, hogy bizony ez volt az. Nem vagyok kávézós fajta, de sokszor igenis kellene valami az alkotás folyamata mellé, amit lehet kortyolgatni, kevergetni. Nálam ebből termelődik talán a művészet, fene sem tudja.

Munka van!

Ezek közül van valami, amit ti is használtok? Mivel egészítenétek még ki a listát, mik a ti kedvenc írós eszközeitek?

Írók kérdőíve

Ma egy olyan kérdőívet hoztam, amiben csupa írással kapcsolatos kérdés sorakozik. A kitartóbb olvasóim ezek egy részét már biztosan tudta rólam, de remélem, nekik is akad azért újdonság. Vágjunk hát bele!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Mint tudjátok, több dolgot is írok egyszerre, hát menjünk ezeken végig.

Legtöbbször novellákat osztok itt meg, blogolni pedig véleménykifejtős témákban szoktam: írásról főleg, ennek a lelki oldaláról, a mindennapjaimról már kevésbé.

Regényt évek óta nem írtam – mármint végig, de terveim között szerepel, hogy a közeljövőben (valószínűleg akkor, ha vége lesz a szorgalmi időszaknak április végén) szeretnék végre befejezni egy rövidebb, de több részre bontott írást is.

Verseket még 12-13 évesen írtam, de azokból értelemszerűen egyet sem szeretnék megmutatni. 🙂

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Legtöbbször realisztikus, a valós világra épülő műveket szoktam, de akadnak elvontabb, inkább érzelmeket előtérbe helyező novelláim, van néhány fantasy-próbálkozásom, még eldugva van sci-fim is, hébe-hóba pedig összejön egy romantikus is.

Témát tekintve szeretem bemutatni, hogyan állnak hozzá az emberek különféle tragédiákhoz, kilátástalannak tűnő helyzetekhez. Gyakran megjelenik az írásaimban a halál, ennek feldolgozása, a karakterek véleménye az elmúlás különböző helyzeteiről.

3. Mióta írsz?

Az első mesémet kb. nyolcéves koromban írtam, szóval mondhatni, amióta megtanultam betűket írni.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Kettő novellám jelent meg eddig nyomtatásban, antológia részeként: az egyik az Ott állt Anya, ami 2016 végén került bele a Kalocsai szó és kép c. válogatásba, a másikra pedig még tizenöt éves koromban került sor, de azt az írást már nem szoktam mutogatni. Ha minden igaz, a 2017-es Ünnepi Könyvhétre pedig még egy írásom, a valós alapokon nyugvó Vigyázzunk rá fog napvilágot látni egy könyv részeként.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Nem emlékszem, hogy több közül melyik volt a legelső. Volt egy mese, amit egy hajóskapitányról írtam, annak az első „fejezetét” még korábban feltettem a blogra. A másik egy szintén többrészes kis alkotás volt, és egy kutyacsalád több nemzedéken átívelő kalandjait mutatta be. A címe találóan A kutyacsalád volt, és sajnos a sztori fele (mivel akkor még papírra írtam) elveszett valahol.

6. Miért írsz?

Beteges kényszert érzek rá, hogy szavakba öntsem a fejemben megalakuló világokat. Egyszerűen ennyi. A többi, az olvasók, a publikálás, az már csak ráadás.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Hétfőtől csütörtökig majdnem minden nap bent vagyok az iskolában (vagy úton) összesen 8-12 órát. Estére hazaérek, olyankor már inkább pihenek, filmezek, a párommal vagyok, nem működik már az agyam annyira, hogy írni tudjak. Éppen ezért hétköznap kihasználom a rövid üresjáratokat: átlagosan a tanórák között van 15-30 perc szünet, olyankor füzetbe, tableten vagy laptopon írok, tervezgetek, kutatómunkát végzek a neten. Unalmasabb, értelmetlen tölteléktárgyak előadásait is be szoktam áldozni a cél érdekében. A péntekem üres iskola szempontjából, még azt szoktam írással tölteni inkább, a szombat és a vasárnap a tanulásé többnyire.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

A szobámban, napszaktól igazából függetlenül. Két éve új szobám lett, egy hatalmas padlásszoba, amit folyamatosan alakítgatok, hogy igazi álomszobává tegyem: nem rendes ágyam van, hanem szimpla matracom a sarokban (ez régi vágyam volt), Alien-falmatricám a bejárat mellett, írós poszterek és feliratok a falon, kényelmes fotelek kisasztallal, hatalmas íróasztal, függőágy. Meg hát van egy kis hiperaktív tapsifülesem is, aki ilyenkor körbe szokott ugrálni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Enni csak ritkán szoktam írás közben, mert ha rendesen nekiállok falatozni, akkor sokkal nagyobb vágyat érzek arra, hogy nézzek valamit – filmet, sorozatot, animét. Íráshoz ezért maximum rágcsálnivalót szoktam, chipset, szotyit, tökmagot, de azokat is ritkán. Inni meg amit éppen találok: teát, forrócsokit, kakaót. De ezek közül egyik sem elengedhetetlen kelléke az írói folyamatomnak.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Nincs, nagyon ritkán hallgatok íráshoz bármilyen zenét. Jobbára csak akkor szól valami a háttérben, ha egy dal kifejezetten ihletet adott valamihez, akkor tök jó, hogy szól a háttérben, és megadja az alaphangulatot; egyébként viszont inkább zavar.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

Mindig is tudták a közeli családtagok, de csak nagyon ritkán (szinte sosem) mutattam meg nekik bármelyik munkámat is. Kb. egy-két éve történt a változás, megérett az elhatározás bennem, hogy ezt nyíltan kezeljem. Most már szinte minden ismerősöm tud a hobbimról, és ez azért sokszor előnyökhöz is juttatott már. Pl. az Ott állt Anya is úgy jutott el a pályázatra, hogy a gimnáziumi tanárom keresett meg, hogy tudja, hogy írok, küldjek be valamit – nélküle tudomást sem szereztem volna a lehetőségről.

Legutóbb pedig itt a faluban kerestek meg, hogy április 11-én, a magyar költészet napja alkalmából helyi amatőr (és kevésbé amatőr) alkotókat szeretnének, ha felolvasást tartanának a saját írásaikból a művelődési házban. Én ott leszek, de ez sem jutott volna el hozzám, ha nem lenne ilyen (ezek szerint) közismert dolog, hogy írok, hiszen úgy kerestek meg, hogy hallottak a hobbimról, ott a helyem. Lesz majd videó az eseményről, ha minden igaz, amit majd megmutatok, de ha valaki a közelben lakik, nyugodtan jöjjön ám el. 🙂

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Azt az érzést, amikor annyira hatalmába kerít egy gondolatmorzsa, egy ötlet, hogy szinte szárnyalok, amíg nem találok időt rá, hogy megírjam.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A kitartás. A hosszabb írások befejezésével régóta nehézségeim vannak. Ha elkezdek írni valamit, és problémába ütközöm (akár csak abba, hogy elkap az önbizalomhiány a történettel kapcsolatban), akkor nagyon könnyen félreteszem az egészet. Ezen még javítanom kell, és minden erőmmel ezen vagyok idén.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

A vázlatokat sokszor papírra írom. Egyrészt azért, mert néha elkap a vágy, hogy rajzoljak is mellé, folyamatábrákat, összefüggéseket jelenítsek így meg, ezt pedig sokkal egyszerűbb papíron megtenni, ráadásul engem gyönyörködtet is, ha színes filcekkel teszem látványosabbá a jegyzeteimet. Másrészt vázlatokat nagyon sokszor iskolaidőben írok, ahol nincs mindig nálam laptop, telefonon pedig utálok hosszabb szöveget pötyögni, a tabletemet pedig nem mindig hordom magammal.

A tényleges írást viszont kevés kivétellel mindig számítógépre írom (kivétel, ha van pl. 3 szabad órám, nincs nálam laptop, de muszáj elkezdenem valamit). A papírra írt műveket kifejezetten utálom begépelni, nem szeretek ezzel időt fecsérelni. Gépen pedig könnyebb javítani, módosítani, továbbküldeni; ráadásul valamiért sokkal inkább átlátom azt, amit számítógépen írtam, mint a papíros verziót.

Számítógépen elég sok programot használok, ha írásról van szó. Egyrészt Wordbe írom a tényleges szöveget, de emellett fontos részét képezi az írásnak, a blogolásnak az Excel is. Mindenről statisztikát vezetek (novellákról nem, de többrészesekről és blogbejegyzésekről mindig; terjedelmet, darabszámot méregetek). Másrészt a Tresorit nevű felhőalapú programot használom a fájljaim elmentésére, hogy ha bármi történne a gépemmel, akkor se vesszen el egyetlen dokumentum sem. Amit még ezen kívül használok, az az androidos alkalmazás a mobilomon, a Writeometer, amin feljegyezhetem, hogy állok egy adott írással, milyen terjedelmű eddig, melyik nap mennyit írtam stb.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Erőltetéssel. Ez furcsán hangzik, de nálam eddig ez vált be legjobban. Megszívom magam, és csak azért is írni kezdek, még ha utálom is az első sorokat. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy idő után már nem lesz döcögős az írás, visszarázódom az alkotásba.

Szerencsére azért ritkán kap el komolyabb válság, mostanában inkább akkor, ha a húzósabb iskolai hetek miatt egy ideig nincs alkalmam arra, hogy nyugodtan leüljek és ráhangolódjak az alkotásra.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Ez nagyon kiábrándítóan fog hangzani, de engem leginkább a féltékenység motivál. :”D Ha kiesek néhány hétig az ütemből, és nem sikerül visszarázódnom, akkor az motivál leginkább, ha meglátom, hogy valaki, aki nem szimpatikus, még most is ugyanolyan lendülettel ír. Ez rögtön arra ösztönöz, hogy én se adjam fel, mert ennél azért jobb vagyok.

Normális esetben viszont nincs szükségem különösebb motivációra, jön az belülről.

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Legelőször talán Rowling motivált, de ezzel sokan vagyunk így; a Harry Pottert olvasva éreztem először azt, hogy nekem komolyabban kell vennem a történetek írását.

Manapság inkább akkor érzek más írók általi motivációt, ha kortárs magyar műveket olvasok. Ilyenkor sokkal közvetlenebb élménynek érzem azt, hogy egy fiktív sztori milyen érzéseket képes belőlem kiváltani; és mivel látom, hogy ezt mások is elérték, ezért arra vágyom, hogy én is képes legyek úgy írni, hogy az letaglózza, a székébe préselje az olvasóját, és ne engedje félbehagyni a történetemet.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Gondolkodom, elég erősen, de nem jut eszembe olyan könyv, ami kifejezetten íróként inspirálna. Erre maximum azt tudom mondani, hogy mostanában egyre több írástechnikával foglalkozó kötet kerül a kezembe, és meglepve tapasztalom, hogy olvasás közben nemcsak tudomásul veszem a leírtakat, hanem közben azon elmélkedem, hogy egy adott tanács vagy módszer miben segíthetne, melyik történetemben tudnám hasznosítani.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Talán az, hogy amikor írok, akkor ne görcsöljek azon, hogy mindent rögtön előre tökéletessé tegyek. Ez még nem mindig sikerül, de úgy érzem, ezt minél inkább magamba kell szívnom, hogy elérjem a céljaimat.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Erről bőven egy egész bejegyzést írtam év elején, de akkor legalább összefoglalom a jelenlegi állást:

1. Havi egy novella – januárban ugyan ezt buktam, de még ráfogom a vizsgaidőszakra. Azóta viszont (már kerek két hónapja) sikerül tartanom.

2. Egy befejezett, többrészes történet – tervek már vannak, mint azt írtam fentebb.

3. Legalább 300 ezer karakter a blogon – ezt nem számolva eddig kb. 90 ezernél tartok, és eddig az évnek nagyjából a negyede telt csak el, és mivel arra számítok, hogy idén nyáron megint úgy belehúzok, mint tavaly, bőven elérem a célomat.

4. Legalább 10 elolvasott könyv – a Molyos számlálóm szerint eddig négynél tartok, cím szerint: Nádasi Krisz – Magánkiadás előtt, On Sai – Scar, Papp Dóra – Tükörlelkek 2., On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?

5. Legalább 3 pályázatra jelentkezés – eddig kettőre küldtem be novellát, és mint tudjuk, az egyiknek már eredménye is van, ha minden igaz, nyáron a kezembe kerül az antológia, amiben benne lesz az írásom. 🙂

Nem szeretném kisajátítani a kérdőívet, ezért bátorítok mindenkit, aki ír, hogy töltse ki a saját blogján is! Ha valaki kitöltötte, kommentben kérem a linket hozzá, mert szeretném olvasni.

10 napig TE – kihívás

Nos, sokan már biztosan találkoztak egy hasonló képpel rendelkező, de egyébként angol nyelven íródott kihívással. Nekem itt egy lefordított verzió, amit most én is meg fogok csinálni.

Kezdjük is rögtön tíz kis titkommal.

1. Blog – Jövőre sok újítást terveztem a blogon, illetve magával a bloggal is véghezvinni. Ez még annyira nem biztos, vagyis főleg a pontos ideje nem, ezért a legnagyobb horderejű dolgokat még titokban szeretném tartani, de amit elárulhatok, az az, hogy sokkal összeszedettebben és rendszeresebben szeretném vezetni a cikkeket és a novellákat, sőt, regényeket is végre.

2. Sorozatok – Mint a zugivás, csak nálam ez sorozatokban teljesedik ki. Vannak időszakok, amikor alig egy-egy részt nézek naponta, de ha a hatalmába kerít valami, akkor bezárkózom a szobámba, és engem aztán nem lát senki, amíg nem végzek. Terveim között szerepel egyébként, hogy bejegyzést írjak a kedvenc sorozataimról és animéimről is.

3. Olvasás – Nagyon szégyenlem, de az elmúlt egy évben, nagyjából mióta elkezdtem aktívan készülni az érettségire, alig van időm vagy éppen energiám olvasni. Néhány könyvet természetesen azért elolvastam, pl. elkezdtem On Sai Szivárgó sötétség c. sorozatának olvasását, de közel sem volt a kezemben annyi könyv, mint amennyit ideálisnak éreznék.

4. Novella – Erről főleg a Facebook-oldalon és a csoportban írtam, de jelentkeztem egy fantasy témájú kihívásra, amire sikerült megírnom az utóbbi évek leghosszabb novelláját. Viszont a verseny az eredményhirdetésig névtelenül zajlik, ezért nem mutatom már meg hetek óta, mit írtam. Viszont a verseny blogján az eredmény az olvasók véleménye, pontozása alapján fog alakulni, szóval ti is bátran keressétek fel az oldalt, és tippeljétek meg, vajon fent van-e már az eddigiek között az én novellám is, vagy még várat magára!

5. Nyuszi – Na jó, ez nem titok, hiszen már három hónapja lakik nálam Berci, a törpenyuszim, bejegyzés is volt róla, illetve Face-en több kép, de még mindig képes vagyok csak nézni, ahogyan rohangászik, meg a fülét mosdatja, vagy egy almaszeletkével a szájában elrohan a szoba másik felébe majszolni.

6. Egy régi blogom – Azt hiszem, az eddigi legnépszerűbb blogom még az volt, amit G-Portálon vezettem, és a macskáim mindennapjait mutatta be. Én nagyon élveztem szerkeszteni, mert egyébként is folyton fotózom az állataimat. Gondolkodtam is rajta, hogy az új nyuszinak, Bercinek készítek egy hasonló Facebook oldalt, de egyszerűen szerencsétlen nem fotogén.

7. Aliexpress – Imádok mindenféle apróságot rendelni Kínából. De tényleg. Ékszereket, mint nyakláncot, karkötőt, már többször is rendeltem, meg körömlakkozáshoz is rengeteg eszközt. Tokot a telefonomra, olcsó, de a drágább magyarral egyenlőminőségű szemhéjtust, piercinget a fülembe (ami még mindig nem gyógyult be) meg díszeket a szobámba. Nagyobb összegért azért nem merek rendelni, ezek általában pár dolláros tételek, de ennek komolyan függője lettem.

8. Wattpad – Ott is fent vagyok (ITT), mindennap bejelentkezem az oldalra, figyelem a visszajelzéseket (lekopogom, szerencsére, elég sok érkezik), de egyszerűen mindig elfelejtem frissíteni. A cikkeket újabban már rendszeresen feltöltöm, de a novellákkal még mindig lemaradásban vagyok, egyszerűen kimegy a fejemből, hogy frissítsek. Talán ez azért lehet, mert ott egy plusz „macera”, hogy borítót is kell szerkeszteni a történethez. Én imádom a minimalista borítókat megszerkeszteni, de ha éppen nincs időm/kedvem, akkor csak későbbre halasztom az új novella feltöltését, és így halmozódnak az ott még nem publikált novellák. Szörnyű.

9. A legrosszabb szokásom – Hogy mindig meg akarom mondani a magamét. Valamiféle brutálisan erős vágyat érzek néha, hogy megmondjam a véleményemet (khm, biztosan ezért készül el a legtöbb cikk is…), és ez néha abban teljesedik ki, hogy belefolyok idióta emberekkel kommentvitázni a neten. Ennek mindig rájövök, hogy semmi értelme sincs, de ha olyat olvasok, hogy ostoba emberek ostobaságokról osztják az észt, akkor egyszerűen muszáj megpróbálnom helyretenni a népet.

10. Suli – Ez végül is nem nagy titok. Idén kezdtem el az egyetemet, az első félévem nehezebb része már lement, néhány zh, vizsga és beadandó van csak hátra. Úgy érzem, jó helyre kerültem, de azt is észrevettem, hogy nem tanultam annyit, mint kellett volna, hogy minden jegyem olyan legyen, amit elvárok magamtól. Jövőre jobban kell majd beosztanom az időmet.

Legközelebb érkezem kilenc kedvenc dologgal, illetve a napokban fel fog kerülni a 12 napos bloggerkihívás negyedik része is.

Bloggerkihívás III.

Íme, a bloggerkihívás harmadik feladata, azaz:

3 rágcsálnivaló és innivaló, aminek most függője vagyok

Tudni kell rólam, hogy nagyon sokszor eszem össze mindenféle hülyeséget, hetente legalább kétszer, bár régebben többször volt rá példa, úgyhogy némileg büszke vagyok rá, hogy sikerült ezt már lefaragnom. Tovább sajnos még nem sikerült csökkenteni az adagot, annak ellenére, hogy bizonyos időközönként mindig megpróbálkozom vele. Nem tehetek róla, de szeretek ezt-azt rágcsálni tanulás vagy filmnézés közben, írás közben pedig pláne, és sajnos az ember nem juthat mindig egészséges majszolnivalóhoz, pedig egyébként a gyümölcsöket kifejezetten szeretem. Szóval nem akarok senkit sem bátorítani az egészségtelen ételek evésére, de íme, itt az én abszolút kedvenceim listája.

1. Tzatziki ízesítésű Chipsy

Ez annyira fantasztikus, hogy még csak nem is kapható az országban, szóval esély nincs rá, hogy ráunnék. Kevesen tudjátok, de a gyökereim a Vajdaságba nyúlnak vissza, úgyhogy mind a mai napig rendszeresen jár Szerbiába a család meglátogatni a rokonokat, onnan szoktam beszerezni a kedvenc chipsemet. Szemben az itthon kapható, néha alig érezhető ízű chipsekkel, a Chipsynek minden ízesítése erőteljesen hat az ízlelőbimbókra. Egyetlen hátránya, hogy nagyjából feleakkora az adag, mint egy itthon megszokott chips esetében (bár azt hiszem, ritkán ki lehet fogni rendes méretű adagot is), viszont ez természetesen azt is jelenti, hogy jóval olcsóbb a magyarországiaknál.

2. Haribo Tangfastics 

A másik dolog, aminek megszállottja vagyok, az a savanyú gumicukor. De nem ám az, ami épphogy egy kicsit savanykás, hanem az a fajta, amit hozzá nem szokott emberek szinte el sem tudnak viselni. Hosszú kísérletezés után úgy ítéltem meg, hogy a könnyen beszerezhető Haribo gumicukrok közül ez az egyetlen, ami megfelel az igényeimnek.

3. Coca Cola vagy valamilyen energiaital

Szégyen, de főleg mióta elkezdődött az iskola, rengeteg ilyen agyoncukrozott löttyöt iszok. Erről viszont tényleg igyekszem leszokni, mert nemcsak, hogy egészségtelen, de iszonyatosan drága is. Néha azonban, például ha az embert agyilag rettenetesen lefárasztotta már a keddi öt órán keresztül tartott matek, akkor senki sem érdekel az egészséges életmód és egyéb, olyankor kifejezetten badarságnak ható okosságok. Olyankor igenis szükség van a mielőbbi, hirtelen energiapótlásra. Tudom, egyek szőlőcukrot. Szoktam.

A kólázásról való leszokásom elsőként a teázással indult meg. Imádom a fekete és a különféle gyümölcsteákat, de leginkább addig, amíg kellemesen melegek, kihűlve már nem szeretem. Márpedig mikor az ember reggel nyolctól délután négyig szinte kivétel nélkül iskolában van (gyakran tovább is), akkor elkerülhetetlen, hogy az egyszerű műanyag üvegbe öntött tea kihűljön. Az első próbálkozásom egy nagyon csinos kis termosz beszerzése volt, amiről első használat közben kiderült, hogy hibás, és ha az ember kicsit is megbillenti, akkor a benne lévő tűzforró lötty bődületes sebességgel ömlik kifelé. Természetesen a blokkot addigra sikerült kidobnom, úgyhogy egyelőre nincsen se termoszom, se teám.

Ti milyen teát isztok? Ti is függői vagytok egy-egy rágcsálnivalónak? Ha nem, akkor osszátok meg velem, hogyan tudtatok végleg lemondani ezekről az ínycsiklandó mérgekről!

123