• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Scrivener, a regényíró szoftver

Több hónapja már, hogy használom a Scrivener nevű íróprogramot, ezért úgy érzem, itt az ideje, hogy hitelesen be tudjak számolni nektek arról, mire és hogyan tudom használni. Látom az előnyeit, a hátrányait, kialakult, hogy mit és hogyan vezetek benne, és összességében azt kell mondanom, hogy hiányosságai ellenére is napi szinten használom már. Igyekszem minél több képet beszúrni a programról, hogy el tudjátok képzelni, hogyan működik, de ha valakit bővebben érdekel, akkor Youtube-on is keressen rá nyugodtan, én ugyanis onnan tanultam meg a használatát és az ezerféle kiegészítő lehetőségét is.

De mi is pontosan a Scrivener?

Íróprogram. Mint a Word, amit legtöbben használunk, de annál több. Nagy előnye, hogy egyetlen fájlon belül rendszerezheted az összes fejezetedet, feljegyzésedet, vázlatodat, képedet, háttérinformációdat, karakterkérdőívedet, amit csak akarsz. Létrehozhatsz mappákat, azokban almappákat vagy jegyzettömböket, a jegyzettömböknek aljegyzettömböket. Felcímkézheted a dokumentumokat, színezheted őket a kategóriájuk szerint, feljegyzéseket fűzhetsz hozzájuk, megnézheted az írásod terjedelmét, egyedi címkéket is ragaszthatsz rájuk (pl. regényeknél felírod, hogy az adott fejezet hol játszódik, ki szerepel benne, stb.)

A Scrivener tulajdonképpen azért jobb, mint a Word, mert egyetlen fájlban érhetsz el mindent. Nem kell ezernyi ablakot megnyitni, ide-oda kattintgatni közöttük, könnyen elérhetsz bármit. Például ha nem jut eszedbe, hogy milyen napszakban végződött az előző fejezet, csak az oldalsó listában rákattintasz a dokumentumra, és már meg is nézheted, anélkül, hogy megvárnád, míg betölt a Word. Tulajdonképpen a történetedhez kapcsolódó összes fájlt egy helyen tudhatod, szépen elrendezve.

Maga a program nemcsak regényírásra, de forgatókönyvek készítésére is alkalmas, de még drámát is írhatsz benne, bár bevallom, én ezek közül csak regényekhez használtam eddig. Többféle sablon közül kiválaszthatod azt, amelyik felépítésében leginkább illeszkedik az írásod műfajához, vagy egy teljesen üres szerkesztőt is indíthatsz, esetleg te magad is létrehozhatsz személyre szabott sablont.

(Előre is elnézést kérek, a képek minőségét a rendszer csak azért is lerontja, a feliratok kissé homályosak, de a lényeg szerintem azért mindegyiken látszik.)

A program saját sablonján látszik, hogy ez bizony angol nyelvű. Alapból a Novel (azaz regény) elrendezése tartalmazza a történeted tényleges szövegét (ez a Manuscript, amit Chapterekre [fejezet] és azon belül Scene-ekre [jelenet] szeretnek bontani angol anyanyelvű barátaink — én a jelenetekre való bontást személy szerint butaságnak tartom, és első dolgom ezt mindig kitörölni), amihez természetesen te magad is hozzáadhatod a további részeket, és át is nevezheted őket. A Characters tulajdonképpen a szereplők adatlapját, kérdőíveit tartalmazza, a Places pedig ugyanez a helyszínekre értve. A Front Matter című részt én szintén sosem használtam, ahogyan én értelmeztem, ez arra való, hogy tényleges könyv vagy ekönyv formába öntsük a történetet, címlappal, ajánlással, szerzői jogok felsorolásával. A Research rész egyszerűen a kutatómunkák, háttérinformációk rendszerezésére használható.

Egy érdekes és hasznos dolog a Template Sheets. Mint már említettem, használhatsz pl. karakterkérdőíveket, amiket innen tudsz a dokumentumokba importálni. Tulajdonképpen bármilyen dokumentum, amit oda beillesztesz, pár kattintással sokszorosítható bármelyik mappába, ez tényleg kérdőíveknél hasznos, és természetesen célszerűbb, ha hozzáadsz a saját anyanyelveden egy sajátot.

Szóval ez az a minta, amit én tulajdonképpen egyszer sem használtam. Sokkal egyszerűbb, ha az ember egyszer megír (ennek a mintájára) egyet magyarul, minthogy minden egyes alkalommal átírja az angol nyelvű címeket, és hozzáadja azokat a pluszokat, amikre még szüksége van.

A saját sablonom azon túl, hogy magyar nyelvű, tartalmaz pár extra dolgot az alaphoz képest. Például beleírom a történet zsánerét, és hogy ez hogyan mutatkozik majd meg pontosan a műben, rittyentek neki tartalomleírást, beillesztem az általam szerkesztett borítóképet. Van külön vázlatos mappám, de megtartottam a szereplős, a helyszínes és a kutatómunkás részt is. Saját kérdőíveket adtam hozzá, némelyiket én írtam, néhányat a neten találtam vagy magamnak fordítottam le.

Regényt írni a teljes kijelzős mód miatt szeretek igazán. Beállíthatom, milyen szélességű legyen a szöveg sávja, és — a legjobb — az azon kívül eső részhez saját hátteret állíthatok be, amire igyekszem mindig egy szép, kifejező tájképet választani, ami illik a történethez.

Amire viszont legtöbbet használom a Scrivenert, az a blogbejegyzések írása. Mikor elkezdtem használni a programot, elsőként minden egyes bejegyzést bevittem külön dokumentumokba, kategóriánként külön mappába. Létrehoztam saját címkéket, amik a bejegyzés állapotára utalnak (ötlet, félkész, vázlat, megírt, publikált, még hiányos sorozat), és mindegyikhez hozzárendeltem egy színt. Ezután beállítottam, hogy ez a szín jelenjen meg oldalt, a dokumentumok címeinél is, tehát nem kell keresgélnem, ha ki akarom szűrni, hogy pl. melyik bejegyzést fejeztem már be, de még nem tettem közzé a blogon, vagy melyiket kezdtem már el megírni, melyik dokumentum teljesen üres még. A lenti képen egyébként csak a még ki nem került bejegyzések címeit satíroztam ki, de így is látszik, hogy milyen sokszínű a palettám. 🙂

Azért szeretem így vezetni a blogbejegyzésemet, mert tényleg sokkal hamarabb átlátom, mintha külön Word dokumentumokban lennének az egyes cikkek. Egyébként a kategóriákat maximum külön mappákkal tudnám szemléltetni, akkor pedig, ha kifejezetten egyet meg akarnék találni, végig kéne kattintgatnom mindet, míg így elég csak legörgetnem az oldalsávon, és azt is tudom, milyen színt keressek a tekintetemmel.

Amire viszont nem használom a Scrivenert, az a novellaírás. Nem tartom praktikusnak, pedig eleinte sokat gondolkodtam rajta, hogyan kellene az egyrészes történeteimet is megfelelően átvinni ebbe a programba. Legtöbbször ugye olyanokat írok, amikhez nem kell túl sok kutatómunka, szeretem a való élet egyszerű, szimpla történéseit megmutatni, egyszerű emberekről, tehát nem szükséges külön jegyzeteket vezetnem a hátterükről (néhány kivétellel, persze, de egy-egy miatt nem éri meg felvinni Scrivenerbe). Kevés szereplővel dolgozom rövid időintervallumban, tehát ezekről sem feltétlenül kell feljegyzéseket írnom. Ráadásul a novelláimat általában kevés idő alatt, maximum 2-3 nap alatt szoktam megírni, tehát nincs szükségem arra, hogy hetek múlva eszembe jusson olyan apró információ, ami tizen-oldalakkal korábban került megemlítésre. Ugyanúgy bevinni a novellákat, mint egy regény különálló jegyzeteit, butaságnak tartom, még akkor is, ha zsáner szerint csoportosítanám őket. Felesleges lenne.

Hátrányok

Van néhány hiányossága a programnak, amivel viszont nem árt számolni, mielőtt az ember beleveti magát a használatába.

1. Az egyedi formátum

Ha egy olyan barátodnak szeretnéd megmutatni a készülő történetedet, akinek szintén telepítve van a gépén a Scrivener, akkor gond nélkül átküldheted neki — bár nem mindenki szeretné egy fejezet véleményezéséhez az összes karakterkérdőívét és kutatómunkáját megmutatni valaki másnak, ez is igaz. De ha olyannak küldenéd, akinek nincs meg a program, akkor becsődölt a tudás, mert ezeket a fájlokat az illető nem fogja tudni megnyitni. Ahogyan pl. a telefonodra sem tudod ilyen könnyen átrakni a dokumentumokat. Van ugyan a Scrivenernek egy beépített funkciója, amivel az általad megadott dokumentumokat a beállított formátumnak megfelelően átkonvertálja Wordbe, de egy-egy résznél gyorsabb és egyszerűbb, ha az ember pár kattintással átmásolja a szöveget Wordbe. Máshogy viszont nem megy sajnos.

2. Nem elérhető a magyar nyelv

Éppen ezért nincs beépített helyesírás-ellenőrzője sem. Ha biztosra akarod venni, hogy minden elütést észrevettél-e, akkor (a sok-sok átolvasás mellett) célszerű beilleszteni a szöveget Wordbe egy gyors ellenőrzésre.

Emellett pedig természetesen minden funkció és beállítás angol nyelvű. Nagyon sok kis lehetőség, beállítás rejlik még a Scrivenerben, amiket oldalakon át lehetne sorolni, én mindet angol nyelvű Youtube-videókból tanultam meg. Szóval ha ki akarod használni teljes mértékben a Scrivenert, akkor bizony jól jön minimális nyelvtudás is.

3. Apple mindenek felett…

Az almás gépekre írt verziónak van néhány extrája, amit mi, Windows-felhasználók még nem kaptunk meg. Két olyan funkciót emelnék ki, amiért nekem személy szerint fáj a lelkem. Az egyik az ún. Revision Mode, ami tulajdonképpen javítási módnak fordítható jelen helyzetben. A lényege, hogy két-három fázisa is van, ha az elsőt bekapcsolod, akkor amit azzal beleírsz/belejavítasz a szövegbe, azt az első revision mode beállított színével fogja jelezni, a második javítási körben egy másik színnel, és így tovább. Magyarán láthatod, milyen volt az eredeti szöveged, mit javítottál bele mondjuk egy héttel később, mit egy hónap múlva, mit a legvégső alkalommal. Nem egy életbevágó funkció, de nekem nagyon megtetszett, mikor Youtube-on videókat keresgéltem, aztán csalódottan keresgéltem a funkciót, de hiába.

A másik, amit hiányolok, a Project Targets bővebb beállításai. A Project Targets részben beállíthatod, hogy a teljes regényedet minimum milyen terjedelműre akarod írni (pl. pályázatoknál ez nagyon hasznos, szóban és karakterszámban is megadható), és hogy egy alkalommal/nappal mennyit szeretnél írni (kis célokból kell építkezni, én azt vallom). Windowson ennyi, amit megtehetsz, almás gépen viszont egy sor további beállítás is megnyílik. Például beállíthatsz magadnak egy határidőt, ameddig el akarsz jutni ahhoz a bizonyos terjedelemhez, megadhatod, hogy melyik napokon fogsz tudni írni (például előre tudod, hogy munka vagy iskola miatt csak hétvégén lesz rá időd), így fogja kiszámolni neked a program, hogy mennyit kellene írnod naponta, hogy elérd a célodat.

A program fejlesztőinek Facebook oldalán olvastam, hogy már dolgoznak Windows-verzió frissítésén, de egyelőre fogalmuk sincs, mikor fog kijönni nekünk is ez a sok kellemes funkció.

Egyéb előnyök

A hiányosságai ellenére azért számos hasznos funkciója is van még a programnak. A teljesség igénye nélkül néhány a kedvenceim közül:

Beállítható egy minimum karakter- vagy szószám külön az egyes dokumentumokhoz is. Ezután a dokumentum alján egy pirosból zöldre változó, szép lassan a fehér részt kitöltő csík jelzi nekünk, hogy elértük a kitűzött célunkat.

Semmit sem töröl ki azonnal. Ha egy dokumentumtól megválsz, az automatikusan a Trash mappába kerül. Amíg külön onnan nem törlöd, addig mindent visszahozhatsz később. Ha a Trasht pedig lecsukod, akkor egyáltalán nem zavaró az sem, ha kétszáz kitörölt dokumentumod van.

Akár több dokumentum szövegét is nézheted egyszerre, megosztott képernyővel.

Egy parafatábla-szerű nézetben úgy is gyorsan áttekintheted az egyes dokumentumokat vagy fejezeteket egy mappán belül, mintha post itekként lennének felszúrva.

Beállíthatsz automatikus betűtípust és betűstílust, alapszinten tudod formázni a szöveget. Nálam például Times New Roman 12-es betűmérettel, sorkizártan, a bekezdések között némi üres térrel jelenik meg a szöveg.

Minden mappának és dokumentumnak van egy kis ikonja a bal oldali listában. Ezeket az ikonokat módosíthatod, sajátokat hozzáadva személyre is szabhatod.

Mindent összevetve, a hiányosságai ellenére én nagyon megszerettem a Scrivenert, blogíráshoz napi szinten előveszem, és a készülő kisregényemet is ebbe írom. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem ijed meg az árától (kalózkodást nem támogatjuk). Biztosan van olyan funkciója még, amiről nem írtam, mert nem használom, vagy az is könnyen lehet, hogy fontos dolgokat még én sem ismerek. Nagyon sok lehetőség rejlik a Scrivenerben, éppen ezért ajánlom megint csak a Youtube-ot mindenkinek, aki ki akarja próbálni, ugyanis szerintem az a leghasznosabb, ha az ember más írók bevett szokásait lesi le, hogy aztán azokat beépítse a saját módszerei közé.

Ha érdekel a dolog, a Literature and Latte oldalán le tudod tölteni a próbaverziót, vagy meg is tudod venni a programot. Ha nem sikerül beszerezned, vagy bővebb információra, segítségre van szükséged, a Kapcsolat menüpontban tudsz nekem írni, én pedig szívesen segítek bármiben. 🙂

Kedvenc alkalmazásaim

A helyzet az, hogy hetekkel ezelőtt beadta a kulcsot a mobilom. Bevallom szégyenkezve: kifejezetten függök tőle. Ezen keresztül tartom a kapcsolatot a világgal, főleg a Facebookot használva. A különböző blogos csoportokból értesülök a legújabb trendekről, a leghasznosabb írói tanácsokról, a kedvenceim újdonságairól, de találtam már innen új barátokat is, legutóbb például Kertész Kingát. Rengeteg ismerősömmel tartom a kapcsolatot neten keresztül, napközben pedig nyilván nem a laptopot, hanem a mobilomat hordom magammal. Nem tagadom tehát, lassan belenő a kezembe a készülék, de úgy gondolom, hogy amíg kapcsolattartásra, új emberek megismerésére és értelmes cikkek vagy történetek olvasására használom a modern technikát ahelyett, hogy kacsaszájjal pózolós képeket töltögetnék fel a közösségi oldalra, úgy érzem, ez még nem probléma.

Szóval a mobilom meghalt, meggyászoltam. Az első napokban, amiket telefon nélkül éltem, már-már a falat kapartam, főleg napközben, ha nem tudtam tenni az unatkozás ellen. Ekkor jöttem rá, hogy függő vagyok, hiszen jelentkeztek az elvonási tüneteim, tényleg megkergültem. Aztán ahogy eltelt egy hét, majd kettő és végül három, egészen megnyugodtam, megtanultam elfoglalni magam a suliban a szünetekben is, szóval sikeresen lejöttem az én drogomról, ami az internet.

Egészen addig, amíg meg nem érkezett az új telefon.

A régi funkciókon túl azonban felfedeztem egy rakás hasznos újdonságot is, különböző applikációkat, amik megkönnyítik a mindennapjaimat vagy éppen rávesznek azokra a dolgokra, amikre egyébként lusta lennék vagy szimplán elfelejteném őket. Úgy gondoltam, megmutatom őket itt is, legalábbis azokat, amelyeket mások összeállításaiban még nem láttam, tehát kihagyom például a Blogger hasznos kis alkalmazását, mert azt mindenki ismeri már. Tudni kell továbbá, hogy ezek az alkalmazások mind ingyenesek.

1. Google Keep

Egy szimpla jegyzetelős program. Az egyszerű szövegen kívül tudok pipálós listát kialakítani, a jegyzethez képet hozzáadni, valamint címkékkel kategorizálni a fecniket. Beállíthatok emlékeztetőt egy jegyzethez, megoszthatom másokkal, színezhetem a hátterét (ez főleg akkor mutatós, ha nem lista-, hanem a Windows 8-hoz hasonló csempés elrendezésben jelenítem meg a jegyzeteket), elmenthetem a Google Docsba. A legjobb az egészben, hogy mivel a telefonomhoz hozzáadtam a Google-fiókomat, a jegyzeteimet nemcsak onnan, de a laptopomról is elérhetem bármikor. Mivel ezek már eleve fent vannak a neten, nem kell attól félnem, hogy ha a telefonom bemondja az unalmast, akkor bármelyik gondolatmorzsám is elveszne.

2. Timetable

Órarend azoknak, akik a papíralapút elhagyják – más szóval ezt nekem találták ki! Egyesével hozzáadom az óráimat, beállítom, hogy melyik mettől meddig tart, még azt is beleírhatom, melyik teremben – itt ütközünk bele az egyetlen hiányosságba, egyfajta tanórához ugyanis csak egyetlen termet adhatunk hozzá, sokszor pedig szükség lenne többre. Én mindenesetre ezt a funkciót nem használom, hanem a füzeteim elejébe körmölöm bele, melyik nap hol tartjuk az órát. Az alkalmazásnak van egy olyan beállítása is, hogy az órák ideje alatt automatikusan lenémítja a telefont, így nem kell attól félni, hogy kínos helyzetbe kerülünk, ha apu-anyu elfelejti, hogy az iskolapadban ülünk minden délelőtt. Fel lehet írni a házi feladatokat és a közelgő dolgozatokat is, nekem ez a kedvencem benne, ugyanis magamtól semmit sem jegyzek fel, emiatt sokszor előfordul, hogy az adott óra előtti szünetben körmölöm a leckét vagy másolom valakiről. Így viszont lelkesít, hogy egy ilyen okos kis alkalmazást használok, ezért mindent beleírok. Widgettel lehet kitenni a kezdőképernyőre akár az aznapi órákat, valamint a házi feladatokat és a dolgozatokat, hogy mindig szem előtt legyenek. További pozitívum, hogy ez az alkalmazás magyarul érhető el.

3. Writeometer

Hogy őszinte legyek, ő az abszolút szerelmem, bár még csak egy-két napja használom és nem is élek minden funkciójával. A hozzám hasonló lusta íróknak való, akiknek mindig más dolguk van, minthogy leüljenek írni. Projektként hozzáadhatod az aktuális művedet, beállíthatod, hogy a terjedelmét szavakban vagy karakterekben szeretnéd mérni. Időzítőt is beállíthatsz a hét bármely napjára (akár hétfőtől-péntekig délután négyre, de úgy is, hogy hétfőn és kedden hajnali háromra, szerdától péntekig délután ötre), amikor is az alkalmazás jelezni fog, hogy elérkezett az idő, amikor le kell ülnöd írni, egy előre meghatározott időintervallumon belül kell a korábban beállított szó- vagy karakterszámot lekörmölni a művedbe. Ezt azért ki kell kísérletezni, ugyanis amikor legelőször kipróbáltam, hiába pötyögtem végig a megadott 25 percet, nem sikerült teljesítenem a szószámot, amit kijelöltem magamnak, így alacsonyabb célt kell kitűzni. A program számon tartja a regényed terjedelmének alakulását a napi és a végleges célkitűzés szerint, és ha már több alkalommal is betápláltad, hány szót írtál egy nap alatt összesen, grafikonon ábrázolja őket. Egyébként természetesen nem csak az időzítés alatt írhatsz, egyébként is hozzáadhatod, hány szót írtál.

Vannak még extrái, de mivel ez egy angol nyelvű program, ezért nem feltétlenül hasznosíthatóak. Megnézheted a nap szavát, rákereshetsz egy szóra az értelmezőszótárban (sajnos szintén angolul), szinonimákat mutat, ezen kívül random szavakat is kiad, hátha megihletnek.

Ezt is kirakhatod a kezdőképernyődre, a projekted állását mutatja (akár napi vagy teljes állás szerint), egy vékony, sárga csík jelzi, milyen messze vagy még a kitűzött céltól.

Igen, szerintem látszik, hogy nagyon rápörögtem, már-már beteges módon képes feldobni egy ilyen alkalmazás a mindennapjaimat, az íráshoz való hozzáállásomat.

4. Writing Prompts

Sajnos szintén angol alkalmazásról van szó, de nem kell hozzá profi szinten állnunk a nyelvtanulással. Ötleteket ad a történethez, ha éppen elakadsz és nem tudod, merre tovább. Nem kell túl nagy dolgokra gondolni, olyan általánosságokat tartalmaz, amiket maximum egy kis csavarással bármilyen sztoriba bele lehet ültetni.

Ennek az alkalmazásnak viszont van ingyenes és fizetős verziója is. Természetesen én az ingyenest töltöttem le, ami 141 tippet tartalmaz, amiket tudok egyesével, sorban is végigpörgetni vagy random sorsoltatni egyet. Ha a végére érek, kiírja, hogy ha többet szeretnék, szerezzem be a Writing Prompts Pro-t, ami egyébként borzalmasan drága, 225 Ft. Egyelőre nekem bőven elég a 141 darab, ugyanis ha elakadtam, még akkor is csak ritkán folyamodom ilyen trükkökhöz.

5. Tresorit

Ő a másik “életemszerelme” alkalmazás. (Feltűnő, hogy amelyiket nagyon szeretem, azt ő-nek nevezem?)
Sokaktól hallottam már, hogy ha elszállt a gépük, vele együtt az írásaik is, én pedig éppen ez ellen biztosítom be magam a Tresorittal, ami egyébként szintén elérhető nemcsak Androidon, de Windowson is, tehát a laptopomon is használhatom. A lényege annyi, hogy a programmal együtt kapsz 6 GB tárhelyet (amit bővíthetsz 8-ra, illetve úgy tudom, fizetős verziónál talán tovább is), kiválaszthatsz bizonyos mappákat, amelyeknek a tartalma automatikusan felszinkronizálódik ide. Tudom, sem a hat, sem a 8 GB nem éppen hatalmas, de én eddig úgy tapasztaltam, hogy ha csak az írásaimat mentem el, tehát Word dokumentumokat és jegyzettömböket (meg persze ihletadó képeket, de tény, hogy ezekből nem sokat), akkor bőven elég ez. A legnagyobb előnye a programnak, hogy semmit nem kell csinálnom, a változásokat automatikusan menti, még ha csak egy betűt is írok az egyik jegyzettömbbe. Szóval, ha el is szállna a gépem, az írásaim megmenekülnének, ráadásul bármikor mutogathatom őket a telefonomon is az érdeklődő barátoknak. Az egyes fájlokat megoszthatod úgy, hogy a program kialakít nekik egy linket – ezt beállíthatod, hány napig és hány kattintásig legyen érvényes. Más Tresorit-felhasználókkal is megoszthatod a fájljaidat, ha megszerezted az illető adatait.

Egyetlen számottevő korlátozás, hogy maximum 3 eszközről érheted el ugyanazt a felhasználót. Figyelni kell, ugyanis ha pl újratelepíted a számítógépedet, azt egy új eszközként fogja érzékelni, így hamarabb betelik a három hely, de ha böngészőből bejelentkezel, törölni tudod a már nem használt eszközöket.

 

Szóval ezek lennének azok az applikációk, amikkel takarózom, ha valaki megvádol, hogy súlyosan mobil-függő vagyok. 😀