• Home
  • /
  • Category Archives: Cikkek

Bétázásról IV. Az író dolga a bétázás után

A többi részt a bejegyzés alján érheted el.

Eljutottunk a bétázás során odáig, hogy a segítségre szoruló író megálmodta, és lehetőleg meg is találta a számára ideális bétát. A háttérben lezajlott a munka, a szerző pedig, ha mázlija van, tényleg kapott egy válaszlevélben küldött dokumentumot az írását illető javítási tanácsokkal, véleménnyel. Egy ideális világban a bétázás teljesen megfelel az összes olyan pontnak, amit a cikksorozat második részében már kielemeztem (A jó béta ismérvei), de vannak olyan teendői az írónak, amik akkor is „kötelezőek”, akár egyetért a bétával, akár nem.

Mit is kell tehát ilyenkor csinálni?

1. Megköszönni

Tudom, hogy most sokan veritek a falba a fejeteket, hogy miért egy ennyire magától értetődő ponttal kezdem — de higgyétek el, ezt is ki kell emelni. A béta dolgozott az író művével, akár hosszú órákat szánt rá a saját szabadidejéből, valamiféle segítő szándék vezérelte még akkor is, ha az egész szöveget pirossal bejelölve küldte vissza. Egy köszönömöt viszont akkor is illik visszapötyögni, ha egyáltalán nem tetszik, amit kaptál — a munka, az munka, amit önmagában igenis értékelni kell. Ne vedd magától értetődőnek!

2. Mérlegelni, minden hibával egyetértesz-e

A béta is csak ember, nem tévedhetetlen. Néha még az is előfordul, hogy egy tapasztalt író tanácsol olyasmit, amivel nem értesz egyet, ne aggódj, ettől még nem fog senki sem máglyán elégetni. A kételkedésed nem jelenti azt, hogy nem becsülöd az illető munkáját, vagy hogy túl beképzelt vagy ahhoz, hogy elfogadd a segítséget, vagy hogy a bétád rossz béta lenne. Ha úgy érzed, hogy egy hibának jelölt pont a te szemedben jó, akkor csak egy dolgot kell tenned…

3. Megvitatni a bétával azt, amivel nem értesz egyet, és nem hőbörögni

Összevontam most két pontot, hiszen ugyanarra vonatkoznak: az író hozzáállására. Ha olyan hibát találsz, ami szerinted nem hiba, a legegyszerűbb, ha megkérdezed a bétádat, hogy mégis mi vele a baj, magyarázza el részletesebben — egyáltalán ne szégyelld, hogy nem egyértelmű valami, elvégre a béta azért van, hogy segítsen. Intelligens módon igenis lehet ütköztetni a véleményedet a bétáddal, elmondhatod neki te is, hogy miért érzed úgy, hogy a javítása nem helytálló.

Amit viszont nem tehetsz meg, az az, hogy nekiállsz cirkuszolni, a bétáddal személyeskedni, anyukáját és egyéb felmenőinek ősi foglalkozását felemlegetni, a béta kompetenciáját kétségbe vonni. Legyünk felnőttek, és hát mivel elvileg írók vagyunk (vagy szeretnénk azzá válni), elvileg a szavak csavarásához nagyon értünk, hát használjuk ezt a képességünket, és beszéljük meg normálisan a nézeteltéréseinket.

Elismerem, vannak olyan helyzetek, mikor a bétázott művet visszakapva tudatosul benned, hogy ez a béta márpedig tényleg nem ért ahhoz, amit csinál. Mi ilyenkor a helyes teendő? Köszönd meg, de maradj csendben, hogy kerüld a konfliktust? Felnőttes megoldás. Vagy vállald fel a veszekedést annak érdekében, hogy a kedves bétajelölt rájöjjön, hogy nem kellene butaságokat tanácsolva félrevezetnie a kezdő írókat? Nehéz kérdés, és én nem is tudnám egyértelműen megválaszolni, melyik válasz a helyes. Én alapvetően legtöbbször szeretem elkerülni a konfliktust, viszont képtelen vagyok befogni a számat, ha azt látom, hogy egyesek szándékosan vagy sem, de hamis információkat ültetnek el a kezdők fejében (ezért született pl. a 14 kritikus, akire ne hallgass és a 16 jó és rossz tanács az írásról című írásaim — békésebb módon, közvetetten próbáltam tudtára adni néhányaknak, hogy nem kellene ostobaságokat elhitetniük másokkal). Mindenesetre tény, hogy ha megkérdőjelezed valakinek a hozzáértését, általában a többség nem fog egyetérteni vele. (Kapcsolódó témájú cikk: Hogyan fogadd a kritikát?)

4. Mérlegelni több vélemény közül, ha vannak

Mégis mit kell tenni, ha két béta ugyanannak a szövegnek ugyanazt a verzióját olvasva teljesen mást állapít meg? Könnyebb eset, ha az egyikük nem tud belekötni, csak áradozik, míg a másik belejavít — általánosságban elmondható, hogy nincs olyan szöveg, amibe nem lehetne belejavítani, akár a béta saját, szubjektív érzései szerint, ha máshogyan nem.

Viszont mi van akkor, ha a két (vagy több) béta teljesen eltérő dolgokat tart az írás erősségeinek és gyengeségeinek? Honnan tudja az ember, hogy kire kell hallgatnia? A válasz szerintem a harmadik pontban keresendő: vitasd meg az összes bétáddal, mit gondol a hibáidról. A beszélgetések során rájöhetsz, hogy valamelyikőtök félreértette a másikat, vagy hogy egyáltalán melyik béta tudja igazán megfogalmazni, mi a probléma — ha szavakba tudja önteni, mi a baj, abból már ki tudsz indulni, eldöntheted, hogyan javítod ki.

Vannak helyzetek, amikor viszont csak tanácstalanul álldogálsz, és tényleg nem tudod eldönteni, melyik bétának higgyél, esetleg még az érveik is ellent mondanak egymásnak. Erre nincs általános szabály, de kiindulhatsz abból, hogy melyikük a tapasztaltabb, melyikük mozog otthonosan abban a műfajban vagy zsánerben, amiben te alkotsz. És ha végképp nem jutsz semmire, akkor felkérsz még pár embert, hogy nézze át az írásodat, előbb-utóbb a mérleg el fog dőlni az egyik irányba.

5. Kijavítani a hibákat

Azt hiszem, legalább egyszer leírtam már ezt a bétázós cikksorozatban, de az ismétlés a tudás anyja, megteszem még egyszer: a béta dolga nem az, hogy a neki elküldött írásba belejavítson, és egy általa jónak vélt verziót visszaküldjön! Azzal nem segíti elő az író fejlődését, abból nem származik tanulás. Sok hibát ráadásul nem is lehet egyértelműen javítani, de én tartom magam ahhoz, hogy még a helyesírási hibákat is inkább csak megjelölöm és megmagyarázom egy megjegyzés keretei között, nem javítom őket ki. Rögzüljön csak az íróban, míg ő átírja, elvégre az lenne az ő célja is, hogy fejlődjön a bétázás által, nem az, hogy mással szedesse ráncba a saját hibás szövegét.

6. Folytatni

Akár azt is megteheted, hogy visszaküldöd a bétádnak a kijavított fejezetet, elvégre ő az, aki az eredeti és az új verziót is ismerve külső szemlélőként meg tudja állapítani, hogy a változtatások előnyére váltak-e a fejezetnek, illetve további tanácsokkal láthat el a folytatást illetően.

Én személy szerint azt gondolom, hogy az ember mindenfajta írására ráfér egy idegen átfutása; a legjobb pedig, ha találsz egy hosszabb távon is veled dolgozó bétát, aki ismeri az erősségeidet, a gyengeségeidet, a típushibáidat, aki esetleg egy hosszabb történet írását is végigkíséri, ezáltal nem csak az első pár fejezethez tud érdemlegesen hozzászólni, hanem egészében tekinthet majd a regényre. A jó béta kincs, sose engedd el!

 

Én ezekhez szoktam magam tartani, mikor valaki bétázza az én írásomat. Van, amit ti másképp csináltok? Meséljetek, hogyan szokott zajlani nálatok a bétázás!

 

A sorozat további részei:

Bétázásról I. Mi az a bétázás, és kinek hasznos ez?
Bétázásról II. A jó béta ismérvei
Bétázásról III. Mit tegyél meg, mielőtt bétát keresel?
Bétázásról V. 5 dolog, amitől minden béta kitépi a haját

Bétázásról III. Mit tegyél meg, mielőtt bétát keresel?

A többi részt a bejegyzés alján érheted el.

Ha végre rászánod magad, hogy bétát keress, jól gondold át, mit vársz majd el. Meg nem beszélt részletek, kimaradt információk nemcsak kellemetlen párbeszédekhez vezethetnek, hanem kevésbé szakszerű segítséget is kaphatsz miattuk. Ezen felül tégy meg mindent, hogy a jövendőbeli bétádnak ne kelljen felesleges köröket futnia a munkáddal!

A legtöbb felsorolt pont egyaránt vonatkozik arra, ha idegen bétát keresel, vagy ha egy ismerősöddel beszéled meg, hogy javítsa ki az írásodat. Emellett természetesen mindenkinek megvan a maga módszere, ahogyan dolgozni szeret, de nem árt ezeket rögtön letisztázni a félreértések elkerülése végett.

Mit kell megtenned vagy átgondolnod, mielőtt bétát keresel?

1. Javíts ki mindent, amit te magad is tudsz!

Írtam korábban, hogy én leggyakrabban helyesírást javítok. Saját példámból kiindulva, piszokul idegesítő, mikor megnyitok egy átküldött Word-dokumentumot, és a program a szöveg felét pirossal aláhúzza az elgépelések és felismerhetően rosszul írt szavak miatt. Az előző részben (A jó béta ismérvei) azt is kifejtettem, hogy a Word nem beszél tökéletes magyarsággal, de az alapokat nagyon jól tudja. Éppen ezért szerintem az a MINIMUM, hogy minden tőled telhetőt megteszel, hogy az írásodat a lehető legjobb formájában küldd el a bétádnak.

Nem fizetsz nekünk, ingyen és bérmentve, kvázi kedvességből csináljuk, a saját szabadidőnkből áldozunk rád, abból az értékes időből, amit akár a saját történetünkre, más jellegű elfoglaltságainkra vagy mások írásainak javítására is fordíthatnánk.  Ne szórakozz tehát az önkéntességünkkel, mert nem a mi dolgunk, hogy olyan dolgokat javítsunk ki, amiket te magad is tudsz. (Ha pedig mégis így alakul, akkor egy esetleges magyarázat mellé ne pöffeszkedj, hogy mit okoskodik neked a szerencsétlen béta olyan dolgokról, amiket már jó rég óta tudsz!)

Úgy vélem, hogy mielőtt átküldöd valakinek az írásodat, az a minimum, hogy legalább többször átolvasod, gondolkodsz, hogy tudod-e még csiszolgatni, mielőtt továbbadod.

2. Tedd könnyen átküldhető és szerkeszthető formátumba az írásodat!

A halálom, mikor elvállalok egy bétázást, és az illető elküldi a története blog- vagy Wattpad-linkjét — utóbbiból kimásolni sem tudok részleteket, szóval ha például egy egész bekezdést megjelölve szeretnék megjegyzést tenni, akkor nekem kellene szavanként kimásolnom az egészet.

Ne aggódj, nem fogjuk ellopni a történetedet! Persze, válogasd meg, hogy kinek küldöd el az írásod nyers verzióját, de igenis küldd el, ne csak megmutasd! Nem várhatod el senkitől, hogy oda-vissza kattintgasson több ablak között, mert te túlontúl félted a szellemi termékedet, vagy szimplán lustaságból nem szeretnéd az egyébként is csak a blogod szerkesztőjébe elmentett történetedet kimásolni.

Meg kell beszélni, nyilván, hogy mindenkinek megfelel-e például a Word (ami a legelterjedtebb, viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenki ezt használja). Én azért tartom hasznosnak, mert könnyű egy kijelölt szöveghez megjegyzéseket fűzni, valami a korrektúrázással javításokat jelölni. Sokkal jobb, mint hogy minden egyes szó mellé, bele az eredeti szöveg közepébe, odapötyögjem a gondolataimat.

3. Találd ki előre, mit vársz el a bétádtól!

Ezeket az elvárásokat legjobb már akkor megosztani a bétáddal, mikor kiteszel egy hirdetést, hogy mire keresel embert (pl. a cikk előző részében is említett csoportba, a Világ BÉTÁI egyesüljetek-be). Nem mindegy, hogy te a helyesírási hibák javítását, a logikai bukfencekre való rámutatást vagy az első fejezet ütőképességét szeretnéd véleményeztetni és/vagy javíttatni, és értelemszerűen a béta is úgy áll hozzád és az írásodhoz, hogy ezeknek tudatában van. Ellenkező esetben morgás lesz belőle, ha a béta kijegyzetel neked minden helyesírási hibát, aztán közlöd vele, hogy nem is erre voltál kíváncsi.

El kell döntened (ha szeretnéd), hogy a célközönségedből olvasson-e valaki vagy sem. Tegyük fel, hogy van egy romantikus ifjúsági regényed, amiben a főszereplők tizenhat évesek, a problémáik is ehhez mértek. Elsősorban ajánlott a célközönségeddel elolvastatni a művedet (tehát tizenévesekkel), hogy lásd, egyáltalán megfogja-e azokat a személyeket az írásod, akiknek szánod. Viszont ajánlott olyanokkal is megnézetni, akik kívül esnek a köröd (például egy fiatal lány szemszögéből írt regényt egy idősebb férfivel), hiszen egy teljesen más szemléletnek lesz így alávetve az írásod, ami mindenképp hasznára válik (és persze a béta ne akarja a könnyed tiniszerelmet eltűntetni, csak mert ő ezt pontosan így már nem érzi át — erről szólt A jó béta ismérvei).

Néhányan nem csak egyetlen írásukhoz keresnek bétát, hanem egy állandó személyt, aki több novellájukat, esetleg a még íródó regény folyamatosan születő fejezeteit szeretné javíttatni. Ezt sem árt közölnöd a jövendőbeli bétáddal: ha te hosszútávra keresel valakit, akkor ne legyen félreértés abból, ha a bétád egy fejezet után ki akar szállni, mert nem gondolta volna, hogy a munka tovább tart, mint a prológus.

4. Pontosan írd le, mit vársz el és mit adsz cserébe!

Ha eljutottál addig a pontig, hogy magadban kitaláltad, mit vársz el az ismerős vagy ismeretlen bétádtól, ideje megírnod a felkérést! Még barátok között sem árt tisztázni egyet s mást a véleményezendő műről a gördülékenyebb munka érdekében.

Mindenképp írj pár szót a történetről, amit véleményeztetnél! Ha mást nem, legalább a műfaját és a zsánerét tűntesd fel, hogy biztosan olyan embert találj, aki az ilyesmit szereti és otthonosan mozog a témában (például nem mindenki szeret horrort vagy sci-fit olvasni, és az sem mindegy, hogy egy egyrészes novellát vagy harmincfejezetes regényt írtál).

Írd le, milyen terjedelmű eddig az írás, és ebből mennyit szeretnél véleményeztetni! Általában az a jellemző, hogy vaktában senki sem vállal be egy egész regényt, az első pár fejezetet szokták megmutatni, azután dől el a további közös munka sorsa.

Írd le azokat, amiket az előző pontban elgondoltál: milyen segítségre van szükséged, kit szeretnél felkérni. A határ pedig a csillagos ég: ha úgy érzed, valamit még ezeken kívül muszáj belefoglalnod, tedd meg! A több információ jobb, mint a kevesebb.

Cserébe pedig általában szintén bétázást szoktak felajánlani. Nem törvényszerű, hogy csak azok segítenek a másiknak, akiknek már nincs hova fejlődniük (sőt, mutassatok nekem olyan írót, aki már elérte a maximumot), általában oda-vissza történik a javítás, hasonló arányban. Ha te egy novellát szeretnél átnézetni egy idegennel, írd oda a végére, hogy cserébe hasonló terjedelemben te is szívesen beleolvasol a másik művébe — hidd el, többen fognak reagálni a keresésedre!

5. Beszéld meg a bétáddal a részleteket!

Ha megvan a kiválasztott, egyezzetek meg olyan magától értetődő dolgokról, hogy pl. hogyan küldöd el neki az írásodat (Facebookon, e-mailben…), akár megkérdezheted tőle, tud-e említeni olyan írókat, akiknek bétázott már, egyértelmű-e számára minden, amit szeretnél a javításban, megtudakolhatod, hogyan szokott dolgozni. Ahhoz, hogy mindketten elégedettek legyetek a végeredménnyel, elengedhetetlen a kommunikáció.

 

Én ezeket tartom szem előtt, mikor bétát keresek. Tapasztalataim szerint ezeket szükséges megtenni vagy éppen átgondolni, hogy lehetőleg zökkenőmentesen menjen a közös munka. Ki tudnátok még egészíteni valamivel a listámat?

 

A sorozat további részei:

Bétázásról I. Mi az a bétázás, és kinek hasznos ez?
Bétázásról II. A jó béta ismérvei
Bétázásról IV. Az író dolga a bétázás után
Bétázásról V. 5 dolog, amitől minden béta kitépi a haját

Bétázásról II. A jó béta ismérvei

A többi részt a bejegyzés alján érheted el.

A jó béta értékes kincs: ha megtaláltad, el ne engedd!

Évek óta tagja vagyok több írós közösségnek, online és személyesen is tartom írókkal, írópalántákkal a kapcsolatot. A tapasztalataim és mások véleménye alapján állítottam össze egy listát arról, hogy általánosságban mik egy jó béta ismérvei. És hogy ne legyen túl száraz a cikk, ahol tudok, ott velem vagy az ismerőseimmel történt sztorikat is megosztok.

Hangsúlyozom: nem mindenki számára ugyanolyan az ideális béta, azonban vannak olyan elemei a listámnak, amik nem ízlés kérdései. Illetve, a szokásos: ha észreveszed, hogy az egyik kiemelt „hiba” illik rád, ne sértődj meg, hanem gondolkodj el.

Némelyik pont azt mutatja meg, hogy az író mit keressen jövendőbeli bétájában, a többi pedig azt, hogy mivel kell(ene) rendelkeznie annak a személynek, aki úgy érzi, belevág a véleményezésbe.

Tehát a jó béta…

…legyen olvasott

Nemrég kifejtettem a véleményemet (Kedves írópalánta, olvastál már valaha könyvet?), miszerint írni nem lehet anélkül, hogy az ember rendszeresen minőségi irodalmat forgatna a kezében, és ez pláne igaz a véleményezőkre, javítókra. Mint a korábbi cikkben is írtam, az olvasás segít megtanulni az alapvető fogásait az irodalomnak, rájöhetünk az alapvető hibáinkra.

Néha olyanoktól is jó véleményt kérni, akik maguk nem szoktak írni, ezáltal szimplán olvasói véleményt kaphatunk tőlük, és mivel a későbbiekben (a blogunkon vagy kiadott könyvként) megjelenő írásainkat is főleg nem író olvasók fogják falni, ez a fajta vélemény is rendkívül fontos. Na de olyan személytől milyen segítséget várunk, aki önmaga nem szokott vagy nem szeret olvasni? Kétségtelen, hogy nagyobb a kihívás, hogy a történetünk olyan legyen, ami még egy nem olvasó személyt is leköt, de lássuk be, erre igencsak kevés az esély. Aki akar, megtalálja a neki való olvasnivalót a széles könyvpiacon, tehát ha korábban egyáltalán nem vette az illető a fáradságot, hogy neki tetsző könyvet találjon, akkor nem a te történeteddel lesz a hiba, ha az sem tetszik neki.

…írjon sokat

Bár az előző pontban kifejtettem, hogy hasznos nem író személytől is véleményt kérnünk, azért fontosnak tartom, hogy olyan emberrel is ellenőriztessük le a munkáinkat, aki maga is rendszeresen ír. Minél több írást tudhat maga mögött az illető, annál nagyobb tapasztalattal rendelkezik, több az írástechnikai tudása, esetleg részt vett már tanfolyamokon, olvasott már szakkönyveket, és a megszerzett tudást régebb óta és több munkán keresztül építette be a saját művészetébe. Nem törvényszerű, de általában a több írás jobb írót jelent, a jobb író pedig valószínűsíthetően több tudást tud átadni társainak.

…meg meri mondani, ha hibát talál

Ha már a kedves írópalánta rávette magát, hogy segítséget kérjen egy idegentől/ismerőstől egy művének kijavításához, akkor tiszteljük már meg annyival, hogy valami építő jellegű kritikát hozzávágunk! Nekem is előfordult már, hogy valakinek az írásához tényleg nem tudtam úgy hozzászólni, hogy hibát emeljek ki (főleg évekkel ezelőtt, most már azért bármibe bele tudnék szerintem kötni, ha nagyon akarok :D), de ilyenkor is megpróbáltam olyan véleménnyel szolgálni, amire építkezhetett az író — ha mást nem, akkor azt mondtam el szépen kifejtve, hogy mit tartok egy írás erősségeinek, mik azok a pontok, amik nekem tetszenek benne.

Előfordult már velem olyan is, hogy egy olyan lánynak bétáztam, aki igazán elszomorodott attól, hogy korábban bárkinek is küldte el az írását, mindenki csak ódákat zengett róla, de hibát valahogyan senki sem talált az illetőnek élete legelső alkotásában — az pedig, valljuk be, igencsak ritka, hogy valaki tizenévesen tökéleteset ír. (Nem bántásból mondtam ezt, majd egyszer megmutatom az én tizenévesen írt romantikus fantasy regényemet, és röhöghetünk együtt.) Amikor megkaptam az említett írást, teljesen elcsodálkoztam: szinte semmit sem lehetett érteni a cselekményből hosszú oldalakon át, és a Word is közel a teljes szöveget aláhúzta pirossal.

Félre ne értsetek: nem bántani akartam ezt a lányt, de nyilvánvaló volt, hogy igenis vannak hibák az írásában, amiket segítséggel ki tudott javítani. Érdekes azonban, hogy előttem három-négy személy (állításuk szerint) egyáltalán nem talált hibát a szövegben. Felmerül a kérdés: ennyire nem értették a béták a dolgukat, vagy nem merték megmondani, hogy az írás az akkori formájában nem volt jó?

Ha több nagyon kezdő béta is hibátlannak ítéli a szöveget, akkor érdemes elgondolkodni: nem lehet, hogy az íróhoz hasonlóan túl kezdő szinten űzik e mesterséget, és ezért nem tudnak hasznos tanácsokat adni? Ez a probléma megoldható új béták keresésével, akikre igaz a korábbi két kikötésem, hogy legyenek olvasottak, és ne kezdők. Néha azonban arról van szó, hogy egyesek nem merik megmondani a véleményüket, nem akarják megbántani az írót, bennük egyértelműen tudatosítani kell, hogy senki sem fogja kötözködésként, bunkózásként felfogni a hibák felsorolását. Akinek pedig ezután sem megy, az sajnos nem való bétának.

…nem erőszakolja rá a saját stílusát másra

Én éppen ezért sosem mondom meg konkrétan az írónak, hogy egy adott problémát hogyan oldanék meg (például a karakterek bemutatásánál nem fogom az illető szájába adni a párbeszédeket, vagy egy hatalmas logikai baki helyett nem fogom neki kitalálni, mit tegyen), mert félek, hogy a saját gondolatmenetem nem feltétlenül illeszkedik az íróéhoz. Ötletelni mindig nagyon szívesen segítek, de szerintem nincs jogom a saját ízlésemre formálni más történetét.

Vannak persze olyan hibák, amiket egyértelműen csak egyféleképpen lehet javítani (pl. a helyesírást), de ezekre természetesen nem vonatkozik ez a pont. A bétának tehát el kell fogadnia, ha ő maga nem úgy gondolkodik, mint az író, és nem törheti meg a történet eredeti, saját stílusát.

…nem javít az író helyett

Nem a béta dolga az, hogy beleírjon az alkotásba, maximum tanácsot adhat. Én ehhez mindig tartom magam, még ha csak helyesírást is javítok: bejelölöm a hibákat, elmagyarázom, hogy (szerintem) miért hiba, és így küldöm vissza az írónak.

Ha az író elküld egy nyers szöveget, és visszakap egy „készet”, akkor sosem fog fejlődni. Én inkább elmagyarázom, mit miért gondolok hibának, hivatkozom szakszövegekre, ajánlok szakirodalmat, de nem fogok beleírni semmit sem a szövegbe anélkül, hogy azt feltüntetném és megmagyaráznám az írónak. A bétázás célja nem az, hogy az író hátradőljön, mert valaki más elvégzi helyette a piszkos munkát, hanem az, hogy az illető fejlődjön, ezt a lépést sajnos nem spórolhatjuk meg neki.

…akár referenciával is szolgálhat

Nem kötelező, de találkoztam már olyannal, aki kíváncsi volt rá, hogyan szokott véleményezni a jelentkező béta. Bloggerek között például nem véletlenül szokás feltüntetni egy-egy történetnél, hogy ki bétázta, ugyanis egy már elviekben javított mű minősége sokat elárul a béta munkájáról.

Ha látunk egy referenciamunkát, el tudjuk dönteni, hogy megfelel-e számunkra a béta. Egy már javított blog persze kevés dolgot árul el, nem látjuk belőle például a nyers, javítatlan szöveget. Én többek között ezért szoktam minden olyan dokumentumot elmenteni, amiben pirossal bejelölgettem a hibákat, ami tartalmazza a megjegyzéseimet a szöveg egyes részeihez. (Azt persze tudjuk, hogy engedély nélkül mások nyers szövegeit nem küldözgetjük tovább harmadik félnek, ugye?)

…utánanéz annak, amit nem tud

Született egy egész cikkem azokról a tanácsokról, amit béták (vagy kritikaírók, vagy véleményezők, vagy kinek hogy tetszik) adtak az íróknak úgy, hogy egész biztosan csak hasraütéssel gondolták ki őket (16 jó és rossz tanács az írásról), és egy olyat is írtam, amiben felsoroltam 14 kritikus-típust, akit jó messze el kellene kerülni (14 kritikus, akire ne hallgass), tulajdonképpen róluk szól ez a pont. Egyszerű: ha nem tudsz valamit, akkor legyen benned annyi gerinc, hogy utánanézel a témának, mielőtt leírsz egy gondolatot szabályként (például „kb. 10 soronként írj úgy bekezdést, mert az úgy jól néz ki”, vagy „a novella az az írás, ami maximum 4 részes”), vagy legrosszabb esetben vállald azt, hogy valamit te magad nem tudsz. De ne okoskodj alaptalanul!

…ismeri a helyesírás szabályait

Főleg akkor, ha kifejezetten a helyesírási hibákat akarja kijavítani! Találkoztam olyan személlyel, aki nagy mellénnyel hirdette magát írós csoportokban, hogy nagyon szívesen vállalja mások helyesírási hibáinak kijavítását, de már a kiírás is tele volt általános iskolás szintű hibákkal. Nem szégyen, ha valakinek nem olyan jó a helyesírása (ezért is lehet segítséget kérni, nem?), de ne verjük át a naiv írópalántákat! Ami nem megy, azt ne próbáljuk meg úgy előadni, mintha a szakterületünk lenne, és igenis legyen bennünk annyi alázat, hogy beismerjük a hiányosságunkat!

Az elkezdett sztori csattanója az, hogy az illetőről kiderült, hogy a helyesírási javítása annyiban merült volna ki, hogy beilleszti a szöveget Wordbe, és a program által jelzett hibákat a program által javasolt módon javítja. Mindannyian, akik használunk Wordöt, tudjuk, mi ezzel a hiba: ez (mint már párszor hangsúlyoztam) egy program. Nem gondolkodik, nem értelmezi a mondatainkat, csak az egymás után leírt szavainkat érzékeli betáplált szabályok szerint.

Márpedig egy program nem az alapján fogja jelezni a hibákat, hogy a mondat egészére és a szövegre nézve azok valóban hibák-e. Például nem fogja tudni, hogy ha két szó közé leírom, hogy „és”, akkor az a kötőszó felsorolás elemeit vagy tagmondatokat választ el, tehát nem biztos, hogy ki kell-e tennem elé a vesszőt. Nem értelmezi a mondanivalónkat (például ha azt írom, hogy „Az az igazság, hogy csaltam a verseny során.”, akkor alá fogja húzni a két „az”-t, mert azt hiszi, hogy véletlenül írtam le egymás után kétszer ugyanazt a szót), ráadásul sok szót nem ismer (nálam például átlag 10 olyan szót aláhúz pirossal egy blogbejegyzésben, amiről ezer százalékig tudom, hogy létezik, de a Word nem ismeri — például a bétázást). Éppen ezért a Word helyesírási javítója maximum mankó, segédlet, de nem támaszkodhatunk rá teljes mértékben, és aki ennyi alapján akar bétázni, az inkább szégyellje el magát.

…nem bunkó

Oké, hallottam már olyanról, aki kifejezetten élvezi, ha sárba tiporják a kis lelkét bétázáskor, de valljuk be, a többség nem ilyen. 😀 Éppen ezért szerintem elvárható, hogy a béta, bármilyen kezdetleges történetbe is fut bele, nem áll neki sem mocskolódni, sem személyeskedni, sem nevetség tárgyává tenni az írót (akkor is, ha csak privátban írja a véleményezést, és nem teszi ki a netre).

Sokan úgy tekintenek a saját írásaikra, mintha azok a gyerekeik volnának (és arról vitatkozhatnánk, hogy ez jó-e vagy sem, de ezt majd egy későbbi cikkben vesszük elő), éppen ezért harapnak, ha valaki túlságosan ócsárolja ezeket az írásokat. Szerintem a béta dolga nem is a szakadatlan ajnározás (mint már írtam, a bétának képesnek kell lennie megmondani a hibákat), hanem az, hogy kulturáltan az író tudomására hozza, hogy mit talált a történet gyengeségének, és legjobb tudása szerint tanácsokkal ellátni az illetőt ezek javításához. Továbbá akkor sem elvenni az illető kedvét az írástól, ha a kedves béta mélyen legbelül meg van róla győződve, hogy az egész műalkotás egy kalap guanót nem ér.

…nem tűnik el szó nélkül

Nincs is annál rosszabb, ha az ember tűkön ülve várja, hogy az önként jelentkezett bétája visszajelezzen az átküldött történettel kapcsolatban, aztán telnek a napok, a hetek, és végül nem történik semmi. Sajnos velem is előfordult már, hogy annyira túlvállaltam magam, hogy végül a bétázás már nem fért bele, és bevallom felnőttesen, nekem is volt, hogy inkább csendesen hallgattam. De mióta ez velem is előfordult, már tudom, hogy igenis össze kell szednünk a kis bátorságunkat, vállalni a kellemetlenséget, és beismerni, hogy bocsi, ez bizony most nem fog beleférni nekem. Az egyenesség a legjobb út.

…akár saját bétával is rendelkezik

Béta nem csak abból lehet, aki olyan profi, hogy nincs is szüksége saját magának segítségre. Hiszen még a nagy kiadók sikeres íróinak könyveivel is foglalkozik külön szerkesztő! Nem is arról van szó, hogy bétáztatni nem ciki, hanem egyenesen szükséges, hogy külső szemlélő is pillantást vessen a művünkre. Sokan a bétázást oda-vissza vállalják: azaz ha én küldök neked egy fejezetet véleményezésre, akkor tisztelj meg azzal, hogy te is véleményezed az én egyik fejezetemet. Mindenki jól jár.

 

Szerintem ezek egy jó béta ismérvei, a pontokat tényleg a saját tapasztalataim szerint válogattam össze. Ti tudnátok még hozzátenni a listához? Vagy épp ellenkezőleg, lenne olyan, amit levennétek róla?

 

A sorozat további részei:

Bétázásról I. Mi az a bétázás, és kinek hasznos ez?
Bétázásról III. Mit tegyél meg, mielőtt bétát keresel?
Bétázásról IV. Az író dolga a bétázás után
Bétázásról V. 5 dolog, amitől minden béta kitépi a haját

1234

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás